Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-03-26

csak nein vitatja cl senki, hogy u pol gári IV-ik osztálya titán — bármily ki tünö eredménnyel végezte is azt so haseni árt oly ismeretek elsajátítása melyek a mindennapi praktikus oilt szolgálják. Szeretném, ha fel tudnám hivui az illetékes tényezők ügyeimét egy ilyen női kereskedelmi tanfolyam felállítására, hogy aztán minden legapróbb dol.got elintézve ezen női kereskedelmi -tanfolyamot felállítva, szaporíthatnák városunkat egy oly tanfolyammal, mely hiányt pótol a mely sok szülő aggodalmát fogja eloszlatni, arra nézve, hogy mit csináljon, hová adja leányát addig, míg az átmeneti kort éli. Kereskedőink s kereskedelmünk ügye iránt érdeklődő minden igaz barátot pedig arra kérünk, hogy ezen mi eszménk terjesztése s nyélbe ütése •céljából esetleges észrevételeiket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, melyeknek lapunk hasábjain bármikor köszönettel adunk helyet. Figyelemmel kisérjük mi is a dolgot s örülni fogunk, ha ilyen városban, mint Pápa ezzel is hozzájárulhatunk kereskedelmünk fejlődéséhez, másrészt meg, hogy a nagyközönség szolgálatában is állhatunk. Miért zárkóznánk el a haladás elől, a mikor csak egy kis utánjárásunkba keTül s még anyagi áldozatot sem kivan tőlünk?! Ha látjuk az érdeklődést, legközelebb részletesebben is foglalkozunk a dologgal, még pedig e lap hasábjain, hogy minden szülő figyelemmel kísérhesse törekvésünket. árán. A közoktatás államosítása. Közoktatásunk államosításának eszméje, már A tanügyi körükben is kezd tért, hódítani magának Egy gyakorlati pedagógus, Marton Józsei tanító, a „Község" március 15-iki számában cikket irt erről a kérdésről, melyben érdekesen mu 1 ~~ ~ tat rá a telekezeti iskolák államosításának szük, ségére. A cikket, mely a legideálisabb közoktatás, az állami közoktatás mellett száll síkra, egész terjedelmében leközöljük. Uadd lássa közönségünk, ! hogy egy tanítónak, aki ugyancsak alapos tájékozottsággal bír. mi a közvetlen tapasztalatokon alapub' véleménye a telekezeti oktatásról. A kérdés, — írja Marton József — melyet bolygatni nem igen mernek, de amely időszerűsége miatt mindig kisért, álmát zavarta a teleI kezeti iskolafenntartóknak, interpelláció anyagát képezve az országgyűlési képviselőknek, okot 'adva a felekezeti tanitógyülések tiltakozásának, nyilatkozattételre kényszerítve a vallás- ós közoktatásügyi minisztert. Pedagógus ós nem pedagógus egyaránt kötelességének tartja véleményét uyilváuitaui télöle s mivel a közoktatásügy nem titokzatos tudomány, fenti kérdés megoldásához mindenki ért, vagy legalább is érteni akar. Jó magam ugy gyakorlatilag, mint elméletileg szakértő vagyok e téren, engedtessék meg nekem, hogy véleményemet, melyet a tapasztalat érlelt meg bennem nyilvánítsam és kifejtsem sok pedagógus nézetét a kérdést illetőleg. Nézzük | elsősorban, hányféle közoktatásügy van nálunk, mi a céljuk s összeegyeztethet ó-e egyenkint az állami közoktatsügy céljával s nem okoz-e annyi anyagi és erkölcsi kárt az államnak, vagy az állam polgárainak, amennyiben — mint tudjuk — minden intézmény annyit ér, amennyi hasznot j — legyen az anyagi vagy erkölcsi —produkálni, képes. A hitfelekezeti közoktatás célja kettős. Az 'egyik célja, még pedig saját bevallása szerint 'első és foutosabb célja a telekezeti iskola tenn1 tartójának az, hogy saját vallásának tanait minél 'jobban megrögzítse a növendékek lelkében. Szóval a katholikus iskolafenntartó katholikus, az' | evangélikus iskolafenntartó evangélikus, a refórI mátus iskolafenntartó református embert akar | ' nevelni és csak azután magyart. Tehát főcélként | nem a hazaszeret»te, — a tudományok elsajátt-; t.ása, hanem a vallás terjesztése szerepel. Nem baj, ha a katholikus iskolába járó növendék nem is lesz jó magyar, csak jó katholikus legyen. Ugyanúgy vau ez a más vallásuaknál is. Ostobaság volna azt mondani, hogy ezen iskolafenntartók nem jogosan járnak el akkor, midőn mindent megtesznek arra nézve, hogy saját vallásuk terjedjen, illetve erősödjön. Államellenes tanokat nem igen hirdetnek. — csak a határszélek nemzetiségi iskoláiban — tehát ártani nem igen ártanak, de hasznot meg éppen semmit sem hajtanak az államnak. Krtem közvetlenül. Mert hogy közvetve mennyit ártanak a társadalomnak és az államnak,, azt sz alábbiakból látni fogjuk. Ugyanis lebet-« valami ..ézetet. véleményt elfogadhatóvá tenni, elterjessteni ha csak azt. dicsérjük s az ellenkezőjét nem semmisítjük meg, vagy nem bizonyítjuk be tarthatatlanságát V Ugyebár a szociáldemokrata szónok, midőn a papi birtokok felosztásáról beszél, nem mondja azt. hogy milyen jótéteményeket gyakorolnak a papok t Amint nem is mondhatja. Nos. hát a katholikus hittan is azt tanítja, hogy csakis katholikus vallású üdvözülhet, s mehet be a mennyországba Tehát már különbséget tesz ember és ember között. Vájjon nem széthúzásra, embertársának lenézésére vezeti ez az ifjúságot? Fogja-e tehát a különböző vallású ifjúság összetartozandóságát elismerni és étezni akkor, midőn a hatholikusok is, az evangélikusok is, a zsidók is azt tartják, hogy ők a különbek a másiknál ? Ha még csak lelki tekintetben tenne a vallás különbséget ember és ember között, könnyen belenyugodnánk a változhatatlanba s bízvást átengednénk az előre — tolakodóknak a mennyországot. Ámde a tudomány terén is hamisítást követ el minden hittelekezet. Vegyük csak sorba az egyes tantárgyakat. A történelem tanításánál is a vallási szempont vezeti a tanítókat, tauárokat és a katholikus iskolában lebecsülik azt a hires magyar vezért vagy államférfit, aki evangélikus és viszont. Elferdítve adják elo az egyes eseményeket, azaz nem ugy. mint történt, hanem amint hasznosabb a vallásra nézve. Erről az iiletö tanító vagy tanár nem tehet, mert hiszen ö is igy tanulta. Aki állításomban kételkedik az vegyen a kezébe egy katholikus és egy evangélikus történelmet és a küiönbséget látni fogja S hogy egyik sem htí, meggyőződhet arról, ha egy olyan történelmet vesz elő, mely nem telekezeti iskolák számára készült. A természettannál az egyes természeti tünemények okait nem önmagukban keresi a felekezeti közoktatás, hanem az isten véghetetlen bölcsességében. A többi tantárgyakra ki sem térek, hiszen ebből is láthatjuk, hogy a felekezeti iskolák ál-képzett embereket nevelnek, kiknek tudománya, nem tudomány, hanem — mese. Ez pedig az illetők társadalmi előrehaladására, használhatóságára nézve nem előnyös egy csöppet sem. Amint a fentiekből láttuk, a telekezeti iskolák fennállása ugy a társadalomra, mint. az államra nézve csakis hátrányt jelent. Pláne ha ezzel szemben az állami iskolák célját tekintjük, Belzebub barátomat láthatólag bosszantotta hitetlenségén! s ugy látszott, gondolkozott, mi mó-dou nyilváníthatná előttem földöntúli hatalmát. — No jó, szólt kevés vártatva, miután anynyira nyakas vagy, nem hiszel létezésemben, íme itt egy szerződés, irjad alá. Benne eladod lelkedet földi javakért s halálod után a pokolba jutsz, inig életed a gyönyörök s ürömök tengeréin* falt. — Hahaha — kacagtam én, add csak ide att a szerződést. Még sokat is kiuáltál rongyos leikémért, olcsóbban is oda adtam volna. Avval odakanyarítottam cikortnás hetükkel nevemet. . . . Irtózatos dübörgés és robaj hangzott e percben s az én furcsa vendégem eltűnt, miként a kámfor. Csupán vaskályhám ajtaján szivárgott elő némi kékes füstgoiuolyag. Pedig én nem Intőt lein. hiszen még kenyérre sem volt pénzem. Elmerengtem a történteken. Olyan furcsának, olyan különösnek éreztem magamat. Valami sivár üresség lepte el az egész valómat, mintha lelkemet téptek Volna ki belőlem. Szomorú tnélázásoinból halk kopogtatás nesze vert fol. A levélhordó lépeti a szo

1 ámha. Keserű mosollyal tekintettem feléje. Ismét eggyel szaporítja a visszautasított ajanlataim számát Ajánlott levél volt. Fz kissé felvillanyozott. A visszautasított levelek tormája sem ilyen. Azok nem igen költenek •ajánlásokra. Nem inertem felbontani. A levélhordó léptei tnár tness/e dümögtek aitőintől s én még mindig a boríték eiiuén merengtem. Közjegyzőtől jött. Ugyan mit akarhat tőlem. Reszkető kezekkel bontottam fel a levelet. Szikrázó szemekkel futottam végig tartalmát. Hallatlan szsrenesc ért. Nagyhát)ám, kinek még hirét sem hallottam soha, elhalálozott s miután gyermekei nem voltak, egy hatod rész az örökségből reám szállt. Hatvanezer forint birtokosa voltain. Mint egv örült szaladtam fel és alá kis szo bániban. Hirtelenében azt sem liidton, mihez kezdjek. A levélhez eheipie volt mellékelve 100 forintról, hogy leutazhassam ti kis bánáti varoskába az örökséget felvenni. Elutaztam. A pénzt felvettem - most már oly nyugodtan, mint aki egész életében ahoz volt szokva, hogy pénzes zsákon háljon, fogtam jövőm berendezéséhez. Az iii-ágban latsai keresett valaki 150 000 forinttal egv uj tahíltiiánv értékesítéséhez Az eszmét életrevalónak találtam. Beléptem. Az örökség másik felét részvényekbe fektettem. A vállalat fényesen lievágott. Rövid ulti alatt százezrek ura voltam. Onasi lakásom, cselédségem voll, titkári, fogatot, Vetseiivistáliit tartottam. Rémületes szerencséin voit mindenütt A részvénvek, melyekbe örökségem másik felét fektettem, hallatlan magas árfolyamra szökdelt A vállalatok versenyeztek, hogy meghódítsanak a maguk szamára Szédületes karriert csináltam rövid idő alat:. A/, országház tagjai közé válaszlolt. Fáklyás menettel hozlak a mandátumot. Egyhangúlag képviselőnek kiáltottak ki. 8 még itt sem tartott szünetet a szerencse forgó kereke. Mintha engem választott volna ki kísérleti nyúlnak, hogy bebizonyítsa, un mindent csinálhat egy emberből, annyira ÚIdőzött a sikerekkel. Előbb nemesi, majd bárói méltóságra emeltek. A főúri lányos házak mamái valóságos haditerveket szőttek, hogy minő módon kerítsenek a házasság rózsaszínű hálójába. Itt is szerencséin volt. Egy aranyhajú, égszeinii angyalt mulattak be egy főúri mulatság alkalmából. M .dón meglátott, minden vére alabástrom arcába szökkelt s az. én szivem is hevesebben kezdett dobogni. A mágnásvilág legelőkelőbb salja volt. Az egész estét vele töltöttem el. Enyém volt minden tánca és én azt hiszem, hogy ekkor már szive minden dobbanása engem illelett. Mikor elbuesuzt

unk, kis kacsóját forró ajkaimhoz szorítottam, ekkor világosan éreztem, hogy a kéz reszketett az enyémben. Rövid idő múlva megtartottuk az eljegyzést. Mindenki irigyelte a menyasszonyt. Ekkor már félni kezdtem. Eddig még nem volt időm gondolkozni hallatlan szerencsémen. Egyik siket hajszolta a masikat. Még alig ocsúdtam fel az egyik meglepetésből, már nyomon követte az ujabb. Pillanatra ugy látszott, nviigalom adott be. Most rá értein gondolkozni. Eszembe jutott ar. a borult októberi nap, a vaskályhából előtűnt Belzebub s a szerződés, mit akkor elég meggondolatlanul aláirtam. Egész való n kísérteties bor-