Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-15

2. Lapok 1911. jnnuár 1"). leginkább, hogy B haltenyésztésre menynyire szükségünk lelt volna. Van vizünk, vannak alkalmas területeink hozzá; tegyünk hát valamit! Ne várjuk mindig azt a bizonyos sült galambot, amely nem fog a szánkba repülni. Tegyünk valamit! Csak annyit, hogy világosítsuk föl .gazdaközönségünket I beltenyésztés hasznosságáról; nyújtsunk segédkezet azoknak, akik a hal'enyésztést meg akarnák honosítani városunkban, de segítségre szorulnak. A hatóság tegye meg az első lépést íülfeló ugy. mint lefelé, mert egy uj gazdasági ágnak a megteremtése nem egyesek, hanem az egész város közönségének az érdeke, amely mellett a hatóságnak sem szabad szótlanul elhaladnia. Mi a magunk részéről figyelemmel fogjuk kisérni. hogy van-e nálunk valami kis életrevalóság, az ügy érdekében pedig a közönségnek bármikor rendelkezésére állunk s ha szükséges lesz, ennek az uj, közhasznú gazdasági ágnak a megteremtéséhez készséggel segédkezet 113'ujtunk, inert közérdeket képez. Af. K. A magyar birtokpolitika jelentősége. A tágabb értelemben vett, magyar társadalmi politikának manapság alig van fontosabb és a nemzet, életébe inkább belevágó része, mint annak életérdekoit szolgálni hivatott, tehát valóban nemzeti s/.ele?mü birtokpolitika. Habár elcsépelt közhelynek látszik, de mivel igen nagy igazságot fejez ki. nem lehet, kitérni annak hangoztatása elöl, hogy akié a föld, azé az ország. Más szerencsésebb és egységesebb nemzeteknél ennek talán nincs az a jelentősége, mint uálunk, ahol a birtokok megoszlása nemcsak a nemzeti élet összhangzatos és sima folyásának, de egyszerű létfeltételének kérdését is alkotja. Mire támaszkodjék a népek országútján lakó rokontalan magyar nemzet, ha az a fold, amely eddig ápolta és eltakarta, kisiklik lábai alól? Mire alapítsa neinzeii létének egyetlen biztositékát közgazdasági, közművelődési és politikai (elsőbbségét, ha tulnyoraólMg fóldetlen magyarok hazájává lesz? Milyen kilátásai volnának az állami létre, társadalmának magasabbrendü és összhangzatos fejlődésére, nemzeti valójának nemesbülésére és arra a fölényre, amely itt uralmának a mi sajátos viszonyaink közt egyetlen téltétele, ha a földbirtok sziláid alapján nem foglalhatna többé állást? Miként minden politikát, a birtokpolitikát is intézni kell és nem szabad engedni, hogy az valamiképpen magától intéződjék Pedig dacára a sok jóakaratú törekvésnek, amelyeknek igen , becses nyomaival lépten-nyomon találkozunk, ed-I dig nálunk valamely magasabb célok elérése ér-j dekében öntudatosan, különösen pedig nemzeti

1 szellemben folytatott birtokpolitika komoly megvalósításáról beszélni is igazán alig lehet. Valamint nemzeti életünk minden terén, aj birtokkategóriáknál is napjainkban rohamos és, óriási átalakulás észlelhető. A föld tulajdonosokat cserél. Mozgósítása oly rendkivüli, hogy annak a társadalmi erőviszonyok uagy eltorlódásaira kell vezetnie rövid idő alatt. Ez a mozgalom már valóságos áramlatokat indított meg, amelyek mindent feldönteni készek, de másfelől oly ellentétes áramlatokat, is idézett, fel, amelyek az egészséges haladásra csak oly veszélyesek lehetnek, mint a tapasztalható kanjatt-bomlok rohanás a föld atomizálása felé. Lelkiismeretesen meg kell vizsgálni, hogy mennyire jogosultak azok a panaszok, amelyek a birtokpolitikának már legelső mozzanata, a jelen birtokmegoszlás ellen mind sűrűbben és határozottabb hangon hallhatók. Ki kell deriteni. hogy azok vagy az ellenkező nézetek megalkotására a létező segédeszközök elegendök-e, vagy ezeket hogyan kellene pótolni? Vájjon a létező birtokpolitikái régibb és ujabb adatokat azok, akik tételeik erősítése végett hivatkoznak rájuk, nem ismerik a alapjában vagy részleteiben félre? Arról, hogy a magyarországi birtokmegoszlás általában vagy egyes vidékeken egészséges-e vagy nem, tüzetesen nyilatkozni nem akarok. De egyet, mint megingathatatlan tételt liangsuly ózni kötelességemnek tartom. Es ez az, hogy alig van ország, bár ez mindegyiknél kívánatos, ahol az egyes birtokkategóriák egymáshoz való helyes aránya fontosabb lenne, mint nálunk. A nagy ós középbirtoknak itt mindig igen előkelő, mert nemzetfentartó szerepe volt a köz- és magánélet, terén egyaránt. Bármiként alakuljanak nemzetgazdasági viszonyaink, természetesen bizonyos mértékű módosulással, ez a szerepük ezentúl is meg fog maradni. Ennek miként leendő betöltésétől nem kis részben, függ közállapotaink alakulása a jövőben. Nagy ür támadna összes viszonyaink körében, ha a nagybirtok relative csak oly mértékben is meggyöngülne, mint amilyenben hanyatlott a magyar középbirtok ma már mindenki által visszaóhajtott ereje. Annyit máris megállapíthatunk, hogy különösen az a két felső birtokkategória nemcsak a közgazdasági, hanem a társadalmi és politikai tényező jellegével is bir azok megfelelő erőben való megmaradása, seit az egyiknek most már erősödése is nem osztály, hanem eg3'etemes közérdek. Hogy ez miként történjék s hogy milyen arányban álljanak a többi kis- és törpebirtok! kategóriákhoz, aziránt szétágazók lehetnek a nézetek De az bizonyos, hogy oly elvi külömbségek léteznek, amelyek szerint a birtokokat, habár vidékenként nem is azonos mértékkel biró olj' osztályokba sorakoztatni lehetséges, amelyek azután a maguk helyén nagyban és egészben ugyanazon megfelelő rendelkezéssel biruak, Ki tagadhatná a hazafias, az ingyenes magasabbrendü közszolgálatot teljesíteni és több tekintetben a társadalmat vezetni hivatott nagybirtokosság hasznos, sőt nélkülözhettél) veit át egyáltalán a nagyobb nemzetek életuüzdelmeiben. A nagybirtokosság közgazdaságilag is sok előnnyel járhat a közre. A nemzeti érzelmű nagybirtokosság a védbástyák szerepére is hivatva vau. Azt értem ha mindenféle kötelességeire figyelmezteti és azok teljesítése iránt vele szemben garanciákat keres a közvélemény. De az, hogy a nagybirtokos egyszerűen csak azért, mert ilyen közérdekelleuesnek tünteti tel, ugy hiszem nemcsak előttem, de mindenkire nézve, aki a dolgokat jobban meggondolja, merőben érthetetlen kell, hogy legyen, Hogy az ország töldteiülete azonban ne legyen néhány ezer ember monopóliuma, az természetes követelmény. A kisbirtokok egyeteme legyen a földbirtokok közt. a határozottan túlnyomó elem. A kisbirtokosság az a rem íny horgony amellyel a uiieinkhez hasonló viszonyok közt élő nemzetek létük alapját megtudják őrizni. Az önmagának elegendő kisbirtokos osztály a legterhesebb, úgyszólván organikus képviselője a helyhez kötött honszeretetnek. Nemzetiségünket is a mai kisbirtokosság elődjének a magyar jobbágyságnak köszönhetjük. Azonban uagy ós káros túlzás lenne a kisbirtokososztály tultengésének elősegítése is. Az a löldéhség és annak honorálása, amely mindenkit birtokhoz akarna juttatni határozottan kóros jelenség. Valamint gyárak, ugy földek tulajdonához sem lehet minden munkást elősegíteni. A föld alapjában véve nemzeti tulajdon, amelynek adott mértékénél fogva folyton becsesebb volta mellett bírása, kezelése és gondozása olyanokra bízandó, akik erre képesek és akiknek létérdeke magántulajdon révén biztosi. , . Izgalmas napok következtek azután. Feleségemmel háromszor kocsiztunk be a városba, mire összevásároltuk a szükséges csecsebecséket, színes és ezüst golyókat, gyertyatartókat és játékokat. Három nap alatt hatszor futott ki a tej és némely ételek is odiégtek inig anyuska a karácsonyfa díszítéssel volt elfoglalva. Nekem is bucsut kellett venni a dolgaimtól. Különbeu hogyan adhattam volna le véleményemet minden darab habcukorka és angyal haj felaggatáaánál ? Végre elkészült a karácsonyfa. Magunk is gyönyörködve altunk meg előtte. Oiy hatalmas volt, hogy majdnem fel ért a szoba tetejéig s csak ugy búzta az ágát a sok csillogó-villogó holmi. A havat rá hullatott aszbeszt pelyhecskék helyettesitették. A csalódásig hü jégcsapok csavart üveg csillárok voltak. — Hogy fognak majd örülni a kis angyalok. Nem mertük egymásnak bevallani, hogy mi kevesebb türelemmel várjuk az estét, mint a gyerekek, akik oda át a másik szobában szászor is megkérdezték a jó nagymamát: — Ma jön a Jézuska ? Hoz sok cukrot, játékot ? Végre megszólalt a várvavárt csengetyü szó, amely a kis Jézus érkeztét jelezte. Egyszersmind feltárult az ajtó és a szétáradó fényözönben megjelentek kíváncsi fejecskéi a kis aprószenteknek. Gyönyörűség volt őket látni I Luczi kisasszony kitörő kaoiigással és örömujjongással nyújtogatta apró kezecskéit minden után amit látott és nagy lelkendezéssel ugrált, tapsolt, futkozott. Majd gyors tempóban kezdte magához kapkodni az uj játékszereket s szemeivel csaknem felfalta azt is a m. már nem fért ölébe. Ekközben boldogan ismételgette : — Dézuszta hodta! Dézuseta hodta. Észtet isz. Asztat isz. Emesztetet isz. Amasztatat isz. He nem állt a csepp szája, az a kis „perpetum mobile " Majd meg tánere kerekedett s a megrakodott sziues holmival pörgött — forgott, mint a vásári körhinta. Hát még mikor sorra csókolgatta és velünk is sorra csókoltatta volna az állatseregletet, a konyha edényeket, képeskönyveket, apró motorokat . . . Ki tudná leinii az ő szivecskéjéuek túláradó örömét. Kicsi bátyja meg ezalatt csak járta körül szótlanul az égő gyertyás karácsonyfát. Néma elragadtatásában le nem vette nagy, sötét szemeit a káprázatos fényességről. A feleségem büszkén figyelmeztetett : — Látszik, hogy kálvinista a gyerek. Szereti a — világosságot. — Igen, feleltem. Életrajz irói majd feljegyezhetik róla ha püspök lesz belőle . . . (Mellesleg mondva: ezzel a megjegyzéseinmei a nagyon kedvére szóltam az asszonynak, inert ő már a gyerekruha szabásukat is ilyen felirattal látja el: „Nagyméltóságú és Főtisztelendő dr. Patay Árpi i-k a kötény-mintája.*) Es megelégíttetvén mindeneket, legutoljára hagytuk a csoda-baba átadását. Érdeklődve lestük a hatást, de hisz Luczi kisasszony boldogsága már akkor annyira elérte tetőpontját, hogy azt fvkozni az ajándékok legszebbikével se lehelt tt. Újra kitárta hát gömbölyű karooskáit és heves öleléssel kaparintotta magához az óriási bábut, nem csekély kárára az öléből a földre hulló törékeny játéknak. Feleségein sietett is megtenni az óvintézkedéseket. Kijelentette, hogy elég lesz egyenlőre a többi sok játék. Baba is akadt még néhány, igy a pólyás remekművet eltesszük a szekrénybe. Azzal majd csak ünnepélyes alkalomkor szabad játszani. Azt mondta, hogy néki is volt ilyen parádés babája kis leány korában . . . Luczi kisaszouuyal bezzeg meggyűlt a bajunk, iniie vissza adta a fejvdelmi babát. A kis „babszem asszony" erélyes tiltakozással védte anyai jogait . . . Másnap pedig az történt, hogy összevesztek