Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-03-12

haut levegőben élnek ott a üinoa körül — a város kellős közepén. A tűrhetetlen állapotok miatt jogosan feljajduló Cincakörnyéki lakosoknak, de főképpen a Bástya- és Major-utcákban lakóknak abban is igazuk van. hogy a Major-utcai örömtanyák megrontják a közelükben lakó serdülő gyermekek erkölcseit. Ez szintén egy olyan folt, a melyet a város arcáról okvetlen és haladéktalanul le kell törölni. Az iskolákban hiába részesülnek gyermekeink szigorú erkölcsi nevelésben, ha künn az életben, ottlionnk szomszédságában állandóan perditákat és perverzitást látnak. A legalaposabb takarítás ebben az ügyben természetesen az volna, ha ezeket a tanyákat a hatóság valahová a város végére helyezné ki. De ez már csak azért sem volna keresztülvihető, mert szerzett jogaiktól senkit megfosztani nem lehet s igy nem maradna más hátra, mint az az egyedüli radikális eszköz, hogy a városi tanács arra a helyre hasonló „üzletek" nyitásához engedélyt ne adjon többé. A városfejlődéshez ez is hozzátartozik, amit a hatóságnak nem szabad többé figyelmen kivül hagyni. Közlegelőink gondozása. Sikeres állattenyésztés legelő nélkül nem iizhetö. A legeltetés a legjobb mód arra, bogy szép állatot nevelhessünk, mert ez telel meg leginkább az állatok természetének. Ezenkívül olcsó is, mivel a legeltetés alatt, különösen hajó állapotban van a legelő, nem kell egyébb takarmányról gondoskodni. A legelön nevelt állat testforformai helyesebben alakulnak, mint az istállón nevelt állaté a mennyiben a legelön folytonosan mozog, igy a végtagok megerősödnek, az izmok és inak jól kifejlődnek, a tüdő pedig erös. egészséges lesz. Szóval a legelön nevelt állat edzettebb, erőteljesebb, a betegségek iránt ellentállóbb, mint az istállóban tartott. A legeltetés különösen kisgazdára előnyös, mert nyáron, mikor egyéb fontos dolga van, nem kell állatainak takarmányáról gondoskodni, hisz a legelön találnak azok annyi táplálékot, a menynyire szükségük vau. Az országban ma már kevés a legelő A meglevők is oly gondatlan állapotban vannak, hogy az állattenyésztés sikeres előmozdításához nem járulhatnak. Maguk a gazdák is belátják lassankint, hogy az állatlétszám csökkenésének részben a legelöhiány az oka. Kezdenek tehát, megmozgatni mindent, hogy a legeltetés tekintetében a helyzet javuljon. Maga a földmivelésiigyi kormány is megtesz mindent, hogy e tekintetben a gazdáknak támogatására lehessen s a ministeriumban külön ügyosztályt szervezett a legelök fel javításinak • uj legelők létesítésének előmozdítása céljából állami támogatással. Sőt ujabban utasította a magvizsgáló állomásokat, hogy uj rétek és legelök létesítésénél a fiikeverékek szakszerű összeállításával a gazdáknak támogatására legyenek. De hiábavaló az államnak minden támogatása, ha maguk a gazdák nem törődnek semmit legelőik okszerű és helyes kezelésével. Azok ismét csak a régi állapotba jutnak vissza. Városunk gazdaközönségének vau közlegelöje, de oly elhanyagolt állapotban, hogy bizonysenki sem csodálknzhatik, ha azokon szép állatot nevelni nem tudnak. A legelők növényzete kellő gondozás mellett megfelelő lenne, de most nagy mennyiségben található rajta perjefü, tövises iglic, aranka és egyéb kártékony gyom. nzonkivül sok csipkerózsa. Ezek természetesen a jóféle füvet kipusztítják s minthogy soha senki sem irtja azokat, megmarad a gaz, mely gyorsan szaporodik, ott marad a csipkerózsa is, melynek árnyékában ismét csak a gyomnövények tenyésznek De a trágyázásra se gondol senki s azt hiszem, a városi legelök vagy nagyon régen Vagy egyáltalán nem láttak még trágyát, nem számitva azt, amit az átlátok legelés közben elhullatnak vagy a mely delelés közben összegyűlt s a melyet a pásztorok hűségesen el is teregettek. Már pedig ha nem gondolkodunk legelöterületünk trágyázásáról, termöerejének fenntartásáról, nem várhatjuk azt, hogy állatainkat rendesen ellássa a szükséges takarmánnyal Nagyhiba az is, hogy nem osztják tel gazdáink a legelöt a legeltetési rend szempontjából szakaszokra, hanem a pásztor kénye-kedve szerint mindenütt legeltethet, aminek az a következménye, hogy az állatok folytonosan járnak a legelőn, keresik a jobb füveket, a kevésbé értékeseket elhagyják, ezek tovább szaporodnak, míg amazoknak nincs elég idejük az újból való növekedésre. Ugy tudom, hogy az alsóvárosiak legelője lßß, a felsővárosiaké 220drb, állatra van szánva. De például az alsóvárosi legelőre nem láttam 1120-130 darabnál többet járni. Ennek oka az, hogy maguk a tulajdonos gazdák sem igen hajtják rá állataikat, inkább bérbeadják másoknak, mert nagyon jól tudják, hogy állataik a legelőn elegendő táplálékot nem találnak s nem akarják, hogy azok egészen leroinoljauak, inkább szántóföldön termelt takarmánnyal tartják azokat. És hogy állataik nem lelnek a legelön elegendő takarmányt, ki ennek az oka ? Maguk a gazdák, mert, legelőjüket soha nem trágyázzák, inkább eladják a felesleges trágyát, soha meg nem togasolják. a gyomokat nem irtják, szóval legelőjükkel semmit sem törődnek, csak mikor elérkezik a május elseje, kihajtanak, a többit mind a természetre bízzák. A városi legelők nem olyan rossz tekvésüek. nem olyan rossz a talajuk és növényzetük, hogy ne lehetne rajtok segíteni, csak okosan kell cselekednünk. Mihelyest kitavaszodik, a kihajtás előtt meg kell tisztítani a bokroktól és gyomoktól. Erre különös gond fordítandó, mert az állatok a gyomokat érintetlenül hagyják, igy azok magot hoznak s nagy mértékben elszaporodnak. A gyomok kevesbitése végett lássák el a pásztorokat gyomirtásra alkalmas ösztökevassal, vagy valami gyomirtókapával, hogy azok az utjokba kerülő gyomokat mindig irthassák, ha pedig a gyomok nagyon megnőttek, mielőtt még magot kötnének, kaszálják le azokat. Egyengessék el a vakondtúrásokat, a haugyadombokat, tisztogassák ki a kutakat, hozzák rendbe a vályúkat, gondoskodjanak a vályúból kifolyó víz elvezetéséről, nehogy a kut környéke posv anyóssá váljék. A pásztorokat pedig tigyelmeztesssék, hogy a szomjas állatokat a posványos vizböl inni ne engedjék, mert bizony ettől sok bajt kaphatnak állataik. Tiltsák meg a pásztoroknak azt. hogy mindig egy helyen deleltessenek, mert igy csak ez a kis terület lesz megtrágyázva. Ha pedig rossz a füuövós, szórják be a legelöt tavasszal egy kis anTÄRCÄ» Camille Oesmoulins. — Elboszelos. — — A .P Apui I. a p o k" eredeti 1 A r <• :i j H. — Irta: Farkas Pél. Lneilie sokáig maradt a piacon. Ugv érezte, hogy a mai örtiimiapot valami különös módon kell megünnepelni és ezért gyümölcsöt is vett, valamint virágokat. Tudta, hogy Cainil'e szereti a virágot és azt akarta, hogy öröme legyen. Hiszen szegény ('anolle megérdemli, hogy néha gyönyörködjék is az élethen, ne csak mindig dolgozzék. Mennnyit kellett írnia, szónokolnia, atuig a mai dicsőséges naphoz, tudott elérkezni, atiekor a 22 girondiai képviselő, a 22 áruló elveszi méltó büntetéséi a guillot inon. Igy gondolkodott Lncille és összevásárolta a világait. Azután hazasietett és mint gondos háziasszony nein állt meg sehol, pedig aznap ngynncsak nagy volt a csoportosulás Pária utcáin. Mindenki talpou volt és mindenki látni akarta mint viszik Pitt bérenceit, az ember nem ellenségeit a vérpadra Igy nevezte el őket éppen Camille Desiiioulius, aki ma meg lehetett elégedve munkája eredményével. Mert a nép lei- és aláhiillauizotl az utcákon, éltette ar. egy és oszthatatlan köztársaságot és szidalmazta a girondiai árulókat. I.ucille még tiatal volt, nagyon fiatal. Csak nemrégen lett Camille neje, miután már egy hosszú és érzelmes szerelmi történet l'üzte össze őket. A parkban ismerkedtek meg, a parkban találkoztak hosszú ideig, amikor még nem is inertek arra gon- | dőlni, hogy Camille nagy ember lesz, képviselő és a nemzet ellenségeiuek irgalmatlan üldözője. Kgyiitt, olvasták a Kousseaut és Lucille lelke betelt a fiatal ember hömpölygő ékes szólásának áradatával, mialatt ajkán forró esőkok égtek. Aztán megtörtént a nagy változás, a forradalom győzött és Camille mindjobban az ügyek élére került. Ma pedig orömuap van. Ma végzik ki a hegypárt ellenségeit, a píron ! diákat. A kis szalonban járt fel és alá Camille Desmoiilius. amikor neje hazatért. Egy ideig csókolóztak. Lucille azután elmondotta, hogy a nép hanj gulata kitűnő és mindenütt szidalmazzák az árulój kut. A fiatal férj ekkor felvetette a fejét é> \ maga I heves, rapszodikus módján szónokolni kezdett. — Igen, most már végük. Most már valamennyivel végeztek. Nem vagyok boszuálló természet és igy nem mentem el az igazságszolgáltatás gyönyörű ünnepét végig nézni. A nyomorultak ugy is tudják, hogy az éu kezem érte el őket En mutattam reá törteimen bűneikre az állam ellen Igen, igen, a nagy emberek, az államlerfiak most már mindnyájan a zsákba tüsszentett! k. A gőgös Vergniaud nem harsogja többe frázisait. A nép felismerte őket és itél felettük. ()n, Lucille, milyen gyöuvörü korban élünk, ahol a köztáisaság Itriitus gvauaiit itél saját fiai fölött. Ennek a gondolatnak örömére isinél csókolóztak. Lucille később kiment a konyhába és magára hagyta férjét. Camille »cm maradt hosszú idein egyedül, mert látogatója akadt. z\z öreg, komor Vadjer jött fel hozzá, a jakabitius klub egyik meg alapítója, aki valami iratot hozott. Az ön-g Vadier szűkszavú ember volt, hamarosan elintézték hat a dolgukat. De Camille még nem eresztette el a vendégét. Egy pohár bort erőltetett rá, azután vallatni kezdte. — Olt voltál a kivégzésnél? — Ott voltam. — Na, hogy unni " Mit csináltak az államférfiak ? Vadier felhúzta a vállát. — Va'rták amíg rájuk kerül a sor. Közben pedig énekelték a Matsellaiset. — Ne mondd? A Marsellaiset éuekelték? Persze gúnyosan? — Azt nem. Egészen komolyan énekelték. Attól a pillanattól fogva, hogy a börtönt elhagyták, mindig énekeltek. Camille elhallgatott egy pillanatra. Azután tovább kéruUzösködni l — Nagyon meg voltak ijedve? — No, azt nem. Meg kell adni nekik, hogy ugy haltak meg, mint derék republikánusok. Egész • JJel vitatkoztak a lélek halhatatlansága felett, ma reggel pedig egyik 8"in reszketett. — A nép szidalmazta őket ? — Csak ugy, mini r lesen. Legfeljebb a (iréve-téren volt egy kis incidens. — Micsoda ineiib'iis? — Valami alk i/.oti royalista koszorút akart dobni nekik, de lefogtak, — Hogy mondod? Koiaortlt akart dobni nekik. De nem sikerült. — Dehogy ! Rögtön lefogtak. — A koszorúi is elvetlék tőle? — Azt is.