Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-03-12

go| perjével, herével s egyébb jobbfajta füvei. Ne feledkezzenek el u legelő inegboroiiálásáról sem. A borouálás megsemmisíti a gyomokat;, a növényeket, en'isehb sarjadzásra készteti • igy % hasznosabb Iii vek tömegesebben ós gyorsabban tejlödtiek. A boronálással már a vakondturásokat é» • hangyabolyokat is szét lehet teregetni. Azonkívül megszabadítják a legelöl H mohától. A borouálás kora tavasszal végzendő, mikor már a talaj telszikkadt, de még a növényzet nem indult, meg. Igen helyesen járnának el, ha a Jegelőt lakkal beültetnék. A fák alatt szépen díszlik a növény, azonkívül a fákból megfelelő mellékhaszoii is várható. Kiültetésre aiknlmns fákat ingyen vagy legalább is móraékelt árban kaphatnak az állami faiskolákból. Gondoskodjanak arról is, hogy sok esőzés esetén a legelőn a vi/ meg ne állhasson. Ez ugyan az alsóvárosiak legelőjén nem igen történhetik meg, niert a talaj nagyobbrészt homokos de a rajta előforduló nagyobb vízállások megszüntetéséről mindenesetre gondoskodni kellene, ami — azt hiszem - a határárkok kitisztításával elérhető is lenne. Nagy gondot (ordítsanak a legelő trágyázására is. Ma ínég a legelő kevés helyen részesül trágyázásban, pedig az elvitt tápanyagokat itt is pótolnunk keil, ha azt akarjuk, hogy legelőink allatainkat n szükséges' táplálékkal altathassa. A legelő részesül ugyan némi trágyázásban az állatok által elhullatott trágyával, de ez a tápanyag pótlására nem elégséges. Az állatok által elhullatott tragya bizony sokszor kis/árad vagy pedig az es > kilúgozza belöie a tápanyagot. Az cső esetb-oi a levegőt elzárja a növénytől, minek folytán az nem fejlődhetik, ha pedig az eáő kilúgozza, buja foltok keletkezünk, melyeket az állat legtöbbször érintetlenül hagy s. igy ott csak a gyomok szaporodnak el. Jó lenne tehát ezt a trágyát legalább is összegv üjteni s a delelő helyen összegyűlt trágyához keverni. Ha pedig ez Mein vihető keresztül, a pásztorok oszlassák szét iniiiól apróbb részekre és szoljak s/et, Mindenesetre ha tehetik, hordjanak ki istalióvagy keveréktrágyát, vagy pedig alkalmazzanak műtrágyákat, melyek nagyon is előnyösen hatnak a [egelök növényzetének fejlődésére. A legeltetés végrehajtására vonatkozólag osszák fél ii legelőt több szakaszra. A szakaszok barázdával vagy valami jelit I legyenek egymástól elválasztva. A pásztorokat pedig Utasítsák, hogy Hildtg legeltessenek egy szakaszon, inig az teljesen lelegelve nincs. Ez alatt a többi szakasz pihen s igy a fü azokon jobban meg fog nőni Ha pedig a meglevő legelöterület nem elégséges az összes állatállomány legeltetésére, gondoskodni kell alkalmas terület megvételéről, a melyen azután az állam támogatásával uj legelöt lehetne létesíteni, bgy hallom, hogy «j legelő megszerzése céljából mar mozgalom is indult meg. Ezt inkább azok részére kellene megszerezni, kiknek a mostani közlegeiöu nincs joguk legeltetni s eddig kény tejnek voltak másoktól bérbeveiini a legeltetési jogot Akiknek pedig a közlegelön joguk van. fogjanak össze s igyekezzenek a meglevőt megjavítani, felújítani, mert nem olyan rossz legelőiül; talaja, hogy a belektetett költséget, meg ne térítenék. A legelőn eszköztendö munkákat maguk a tulaj-Ionos gazdák közöaen minden költség nélkül igen könnyen el végezhetnék. Akár a meglevő legelöt újítsák fe| a gazdák, akár ujat létesitseiiek:, ne feledjék el, hogy a legelöt ép oly rendszeres művelésben kell részesítenünk, mint H szántóföldet, mert csak igy hoz megfelelő termést. liléi Lajos. A Franklin Kézi Lexikona. Most jelent meg a Franklin Kézi Lexikona első kötete, Most látjuk csak. mekkora szükség ! volt erre a könyvre, szinte bámuljuk, hogy tudtunk eddig is meglenni nélkül*. Epen ez kell, lexikon dolgában, .a mai embernek: nem részletes, szakszerű, hosszadalmas, tehát csak faradsággal olvasható cikkek tömege, hanem rövid, világos tájékoztató mindenről, a minek tudására szükség lehet. A Franklin Kézi Lexikona-nak. j mint mar az első kötetből is látni, megvan miní den erénye: teljes, mert l'töiel mindent, a mit I ember tudni akarhat, nuniei n. m-it mindent ug\ I tárgyal, ahogy a szükség epei, megkívánja és a I legújabb, csak a legutóbbi napokban fölmerült tény eket. is, feldolgozza, kgMUf ii kez0assUt'

J meri Úgyszólván egy pillanat alatt, megkapja az ember rövidre lógott cikkeiből azt a tájékozást, H mire szüksége van. megbízhato. mert minden cikke elismert szakember tollából származik. Ezért les/, a Franklin Kézi Lexikona igen rövid idő alatt olyan könyvvé, a mely nélkül nem tud meglenni egy műveli ember sem. Akinek pedig megvau, nem fogja könyvespolcán hevertetni, hanem Ott tartja állandóan a keze ügyében és minduntalan hozzáfordul tanácsért, felvilágosításért És olvasgatás közben fogja tapasztalni ínég egyujabh nagv érdemét is: nagy betűs, a szemet nem fárasztó nyomását, a mely nem igyekszik mentül kisebb térre mentül nagyobb mennyiségű anyagot összezsúfolni, hanem számol az olvasó szemének hygieniktis követelményeivel is. Hogy mekkora szellemi munka van abban a műben letéve, ezt csak a/, tudja elképzelni, akinek fogalma van róla, mily nehézséggel jár az összes ismereteknek és tudományoknak roppant anyagát ily 'rövid foglalatban összevonni ugy, hogy semmi lényeges ki nm maradjon, de semmi fölösleges [ ballaszt se maradjon niey benne. Minden egyes adatot gondosan tn«>g kellett mérlegelni az olvasó szükséglett szempontjából: fölveendö-e vagyai* hagyandó. Mindennek meg keóett találni a lehető I legszabaf.osabb. legtömörebb és e mellett legvilágosabb togaluiazását. Nyolcvannál több munkatárs, csupa kiváló szakember munkája van a lexikonban letéve: valamennyien a politikai, természettudományi, irodalom- és művészettörténeti, földrajzi, orvosi, jogi bölcsészeti stb. tudományok kiválóságai. Próbája a Franklin Kézi Lexikona unnak is, hogy az összes ismeretek széles területén mire képes a mai tudományos Irattára, ha tudományos ismereteknek a nagy közönséggel való közléséi öl van szó. A szöveg mellett a rendkiviili felvilágosító erejű képek nagy sokasága is einen a lexikon értéket: már az első kötethea tt nem kevesebb, mint 4i képet tábla va mellékelva s köztük hat színes tábla az idegen világrészek állatairól 4. a betériatnokról es n színes diszitniénvekröl egy-egy. A képek nemcsak nagi on szemléletesek, hanem feltűnő szépek is, előállításuk, nyomásuk becsületére válik nyomdai technikánknak. Az ára pedig a Franklin Kézi I.exákonanak aránylag nagyon oloaó; a három kötetre tervezett és hamarosan teljesen megjelenendő mii ara 54 korona. InrirCIUS 10. Az áll. tauitokepzö-intezet ifjúsága március lö én d. u. ii órakor az intézet tornatermében hazafias ünnepélyt rendez, melyre a város hazafias közönségét ezúton tisztelettel meghívja. Az ünnepély műsora a következő : 1. Himnusz, énekli az ifj. énekkar. 2. Emlékbeszéd, — Milyen koszion volt ? —- Hervadt mezei virágokból készült koszorú volt. A royalista, ugy iáiszia magával hozta vidékről. Különben a szallagon is ez állott: A Gironde depiirteiiicnt utolső üdvözlete képviselőinek Camilla lehajtotta a fejet. — A Gironde Departement utolsó üdvözlete ... de blasen aat mondtad, hogy royalista dobta. - Annak tartottuk. Sokat nem tudtunk meg lóla, mert amikor iiozziínvuliak, tőbe lőtte magát. Camille még szerelelt volna részleteket megtudni, de Vadier ugv vélekedett, hogv már elég szót pazaroltak a halottakra. Ezért télkelt, ajánlotta magát és elment. Mikor Lueil e visszatért a szalonba, először nem látta a férjét. Csak egy pillanat múlva vette észre, hogy Cumi le összcgubbaszkodva ül egy karosszékben és maga elé bámul. — Mi az Camille . . . mi bajod ? - kérdezte megijedve Camilla ekkor magához szőritől la a nőt és az ajakát kereste. l>e nem válaszolt. Azután csüg gedtcn leeresztette a karját. — Mi bajod'.' — ismételte a nő most már komoly aggodalommal. A fiatal ember összeborz ingott. — Nem tudom — vallotta be. — De olyan különös érzésem van. Azt hiszem, hogy lélek. — Félsz? Dihát kitől? Halkan, suttogva hangzott a válasz: — A girondiaktól. — Azoktól, akik meghaltak ? — Igen azoktól. ('), Lueille, a halott ellenség rettenetes. Amig él, támadhatom, legyőzhetem, a vérpadra vihetem. De, amikor mar a feje lehullott akkor egyszerre ő lesz az erűeebb. — Lázban beszélsz, Cainili", Orvost hivatok. Cainnle fölugrott. Szeszélyes, uigerlekenv természete egyszerre áttört. Majdnem sirt a dühtől, hogy nem értik meg. , — Hal nem beszélek világosan'.' Hát nem érted meg, hogy a halott Gironde veszedelmesebb ellenfél, mint az élő volt? Amig éllek, azt mondhatom, árulók voltuk, gazemberek voltak, meg kell halmok. De mit mondjak most, amikor már meg haltak? Amikor meghaltak, mialatt a Maisellaiset I énekelték. Mii mondjak most én? Es mit fognak mondani a vidéken, almi télrevezettek a közvéleményt? Mit követeljünk most rajluk, amikor nincsenek többé r — Mindenki tudja, hogy ncktea vau igazatok, -- esendesilette az asszony. — Nem igaz, — csattant fel Camille. — Nem igaz. Koszorút akartak dobni nekik, amikor a guülotinrc mentek. Hervadt virágokból való kuszorut. A gironde departeineut Utolsó üdvözlete . . . azt hiszed, nem tudom, hogy ez mit jelent. Azt hiszed, nem tudom, hogy a Gironde departemelitbeii ma ünnepelni fogjak őketHősökké teszik meg őket — vértanukká. — Es mi telietet lenek vagyunk, mert hiszen már meghaltak O micsoda nyomorúság. Azl hittem, oromnapom lesz, amikor ellenségeim vérpadra lepnek. Es most érzem, hogy félek töltik. Igen félek tőlük. Sohasem leltein tőlük ennyire, mint most. — De hát hogy jutottak egyszerre eszedbe ezek a rémképek. — Egy pillanat ahi't jutottak eszembe. Mialatt Vadier beszélt. Vadier! . . . Üreg szamár, aki orrával túrja a tőidet. Nincs egy szemernyi fantáziája. Ha azt halija, hogy a giroudiak énekelnek, Ml; a hangokat hal'ja. Ha azt latja, hogy koszo1 nit dobnak, csak a hervadt virágokat latja. De ' én . . . éli uem voltain ott és mégis többet tudok. A Gironde bosszút áll rajtunk. Nem reszketett, nem sírt, iiancin a Marsellaiset énekelte. A halálában is azt vitatta, hogy ez a dal az övé, hogy a I köztársaság az övé, hogy minden az övé. Azután meghalt es mi nem kiálthatjuk nekik oda, hogy hazudtok, mert hiszen már nem lehet pörölni velük. Az utolsó szó az övek volt. A nép pedig . . . ó, én ismerem a népet. Ma csak egy koszorú repült, de holnap már tizet késziteaéjteiő. Es azután rajtunk keresik a megtorlást. Hajtunk. Érettünk jönnek la bennünket elvisznek. Elvisznek kurja'd| hói Lueide. De én nem akarok. Nem akarok . . . én szerelem az életemet . . . szeretlek téged . . . ó, Luoiile, ne engedd, hogjt'jd vigyenek . . . Es odaesett a nő karjai közé és eszeveszetten csókolta az ajakát. Lueille ismerte ezeket a kitöréseket és nem ütközött meg rajtuk. De ennyire izgatottnak még sohasem látta a féljél. Ezért nem mondott semmit és megelégedett azzal, hogy némán simogatta a haját. A forradalom történetirói följegyezték, hogy Camille Desmoiiliiis siralmas gyávasággal ment a vérpadra. A szekéren hangosan sirt, jajgatott és átkozódott. Danton, aki mellette ült, alig győzte bátorítani. Es a fiatal ember még az utolsó pillanatban is zokogva kiáltotta, hogy nem akar meghalni.