Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-03-12

XXXVIII. évfolyam. tv Pápa, 1911. március 12. — ír11. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatoságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á. i rí a p. Szei kesztóség és kiadóhivatal Ooldlterff Ovi.In papirkereakedAoe, V75-tér L'oilc szúni. Hirdetéseket efyesaég szerint felvési H kiadóhivatal. Bserke*iM MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért feielíís laiitnhíjdonns: GOLUBERG GYULA Kh'lizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lep ára : etrész évre 12 kor., félévre lí k., negyedévre .'» k Nyilt-lér soronként 4ó fillér. - Ügyes s/.áia ára 30 1111 Bepanaszolták a Cincát! Levél az öröm-tanyákról. Még a mull óv nyarán, mikor a kolera réme fenyegetett bennünket, egy kis hir alakjában elsőnek mutattunk rá városunk ama részére, mely a járványos betegségeknek valóságos melegágya lehetne. Ks csak a Teremtő különös kegyelme folytán nem \álr azzá. Bizonyára mindenki tudja, hogy 11 város eme rés-/é alatt ;./. Arok-, Major-, Irhás- és a Korona-utcák egy részét érijük, ahol a mocsaras, bűzös Cilica-árok állandó rettegésbe tartja a környék l'akosságát, meri az ott párolgó büz ellen képtelenség védekezni. A lakattok szellőztetéséről szó sem lehet, ami kétségkívül az effészséíf n»> itíjáT.i i'U'lcnik. Tudjuk e/.i mi nagyon" jé>l. De tudja az egész város közönsége is. leginkább pétiig azok. akik ebben a városrészben laknak. Egv hozzánk küldött levélben most maguk az ott laki) egyének léstik le a ('inca-kürnyéki állapotokat. Névtelenül „több cineakörnyéki lakos" aláirással kaptuk ezt a levelel. amelyet már csak azért is közreadunk, meri nem csupán az üggyel magával, hanem velünk, a Pápai Lapokkal is foglalkozik. A levél igy hangzik: „Tekintetes Szerkesztőség! Néhány hónap óta a helybeli újságok hosszú cikkeket irnak a Cinca patak egészségrontó voltáról, amelyet mi. akiket az ügy legközelebbről érint, állandóan figyelemmel kisérünk. Csupán a Pápai Lapok nem vett még tudomást róla, hogy ez az itteni állapot, a Cinca környéken való tartózkodás az egészségünkre botrányosan közveszélyes. Ha már a Város nem törődik ezzel a városrésszel, mely úgyszólván még a belvároshoz tartozik, akkor az újságoknak kell az ilyesmit észrevenni és annak orvoslását forszírozni. Azt mondják, hogy a Tek. Szerkesztő l'r lapja hivatalos lapja a városReggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Hasznalata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. Kapható Pápa és keserűvíz vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. ,._

100

, Az elrontott iryntír rol'.!-:{órn alatt teljesen reinlhelioz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 flil. nak és ezért nem iifiat olyat, amit a i Varos hatósága darázsfészeknek tekint, azért nem mernek belenyúlni. Mi azon1 ban, akik becses lapjftknf ngy ismerjük, hogy hivatalos volta dacára is a közönség érdekeit szolgálja nem Imijük feltételezni, hogy egy ilyen nagy közérdekű dolog mellett némán tudna elhaladt.i. Annál is inkább hisszük ezt, mert tudjuk, hogy egyetleu helybeli újságol sem a hatóság tart fenn, még az önök „hivatalos" lapjai sént, hanem a közönség. Ép ezért tiszteletiéi kérjük, szíveskedjék beesés lapjában néhány sort szett1 telni és meginti azt a tűrhetetlen un-' doritó állapotot, amelyet mi sokáig ki nem birtiuk és amely a városnak szé-' gyeufoltja csak. Télen még csak tűrhető ezen a köru\eken a lakások levegője, de tavasztól késő őszig a legerősebb szervezetű embert is beteggé leszi. Ha betegünk van. nem nyithatunk ablakot, meri kívülről még rosszabb, büzösebb levegőt kapunk. Házainknak épen e miatt nincsen értéke, a lakásokat potom áron. majdnem ingyen kell kiadnunk, holott az adót épen ugy meg kell űzetnünk, mint a' legegészségesebb levegővel biró utcák I háztulajdonosainak. Aztán meg hogyan ' is jöjjenek ide lakni családok, serdülő' gyermekeik és leányaikkal, mikor a szomszédunkban öröm tanyák vannak ? A mellett tehát, hogy egészségtelen levegőt kell belélegzettünk, még gyermekeink erkölssi nevelése is veszélyben forog. Olyan botrányos állapotok ezek. a melyekre a tekint. Szerkesztőség becses figyelmét fölhívni a magunk és családunk iránti kötelességünk volt. Kiváió tisztelettel Több Cincakörnyéki lakos." Készséggel adtuk közre ezt a szomorú fotográfiái tartalmazó levelel, mert tudjuk, hogy az ottani állapotok valóban türhetetetlenek, de nem lehelünk pontot a sorok végére anélkül, hogy a levélre néhány szó megjegyzést ne tegyünk. A „Cincakörnyéki lakosok" jogos panaszát a magunk részéről is teljes mértékben akceptáljuk. Valóban tűrhetetlen állapotok vannak e tekintetben azon a részen, de azt az állítást, hogy nem tartjuk érdemesnek ezzel a kérdéssel foglalkozni, nem írhatjuk alá. Még pedig azért, mert éppen mi voltunk azok. akik erre a járvány fészekre egy hir alakjában első ízben rámutattunk. Később vezércikkben foglalkoztunk a kérdéssel, de amikor láttuk, hogy fáradozásunk siker nélkül maradt, napirendre tériünk a dolog fölött s az ügyel eltetlük arra az időre, amikor az aktuálissá lesz. Illetékes helyen ugyanis annak idején azt az információt kaptuk, hogy az általános csatornázás alkalmával a Cinen dögletes biizl gerjesztő árka úgyis el fog tűnni a föld színéről, az pedig, hogy a Cinea-árok akár beholtozás, akár más módon (részleges csatornázás) legyen eltüntetve, a városnak sok ezer koronájába kerülne, mely az általános csatornázás alkalmával hiábavaló pénzkidobássá válnék és haszontalan pénzpazarlásnak bizonyulna. Ez az egyedüli oka, hogy ezzel az üggyel azóta nem foglalkoztunk. A csatornázás azonban a megvalósulástól még nagyon, de nagyon messze van! Olyan messze, hogy gyermekeink meglett emberek lesznek, amikor Pápa városa az általános csatornázással dicsekedhet. Kzt tudva, szükséges, sőt több: kell, hogy a város ez ügyben tegyen valamit. Akármit, de tegyen valamit! Hiszen — tegyük fel, de ne adj Isten, hogy ugy legyen — ha egy, a tavalyihoz hasonló kolerajárvány üt ki és városunkba is behurcoltatik. a pusztító rém megtizedeli a város lakosságál a léikül, hogy meg tudnók akadályozni, inert a Cinca-árok fertője csak növelni fogja a bajt, amely egymaga is képes ura, hogy járványt idézzen elő. Tény, hogy azok a jó urak. akik parketten, süppedő nehéz szőnyegeken járnak a lakásaikban, el sem tudják képzelni, hogy embertársaik micsoda rod-