Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-02-19
1911. február 19. zik a ritkaságok közé, hogy pl. egy lap sokkal hamarabb kózrekeritette a gonosztevőt, mint a nagy aparátussal működő képzett rendőrség, sőt olyan bűntetteket Is kinyomozott, amelyekről a rendőrség már régen lemondott. Ez a hasznos tulajdonság azonban kevés fővárosi lapnál található, mig a| vidéki sajtónál általában hiányzik. Ennek oka legnagyobb részben az, hogy vidéken a sajtót majdnem mii<denütt a hatóság ellenségének tekintik, vagy pedig, csupa hiúságból figyelmen kivül hagyják és leniosolyogják. Legközelebb rni is elindulunk egy ilyen nyomozó kőrútra s meg vagyunk róla győződve, hogy egy egész névsort fogunk a közönség elé adni, olyan egyénekről, akiknek varosunkban semmi helyük sem volna. Tesszük pedig ezt abban a tudatban, hogy köz- ós élet biztonsági szempontból az egész városnak teszünk vele ••hasznos szolgalatot, ine» akkor is, ha akadnak egyesek, akik kicsinylőleg lemosolyognak. ár án. A drágaság és okai. A világgazdaság piacán a szükségletek árai nagy emelkedést mutatnak. Nemcsak az ipari cikIcek, hanem a legszükségesebb élelmiszerek is igen megdrágultak. Emel leit a kulturális haladás folytan az igények is nag' Imn emelkedtek, a fogyasztás is növekedett. A tejlöd > igénvek s ezzel szemben sz áremelkedés az egész világot a pénzhajszidasra kényszeríti*. A pénz pedig miti•dig kevésbé képes a növekvő szükségletek fedezésére. A pénz vásárló ereje hanyatlott, illetve ha a pénz' árunak tekintjük, a pénz ára leszállt. A szükségleti cikkek ertekének a pénz árával szemben fordított aránya emelkedése megteremtette az általános drágaságot E nyomasztó . t teher az egész világgazdasági viszonyába ránehezedik, hazánkban pedig különösen veszedelmes mértéket ölt. A gazdasági konjunktúrák különböző alakulásai szerint jelentkezése hol részleges, csak bizonyos áruhoz kötött, hol általános, a gazdasági élet minden szükségletére kiterjedő. Az egyéni, társadalmi és nemzeti élet e nagy veszedelmének fellépte különböző okokra vezethető vissza s az ellene való védekezés módjai szintén az előidéző okok kiilönfélesége szerint változnak. A kormány által megindított védekezési akció sikeressége tehát a drágaságot előidéző okok eredményes felkutatásától, illetve azok pozitív megállapításától Az utolsó évtized nemcsak politikai eletünkben, nemcsak alkotmányos és közjogi fejlődésünkben, hanem gazdasági történetünkben is egy uj korszak kezdetét jelenti. A kifejlődött nemzeti öntudat, az életre hivott nemzeti sovinizmus a politikai meggyőződést az önállóság eszméje felé tereli, ezenkívül a haza minden fiát ugy anyagi, mint szellemi téren fokozott produktív munkára ösztönzi. Megfeszített erővel és akarattal halad és tör előre nemzetünk, uo Sv lltü 'érje a szeren-: csésebb viszonyok között élő nyugati népeket s felemelkedjék a vagyonosság és műveltség elérhető legmagasabb fokára. E nemzetfejlesztö nagy munkánál azonban több ifjúi hév és lelkesedés,! gyakorlati érzékkel találkozunk. Különösen gaz-' dtsági téren tervszerűtlenséget. ós túlzást kell; tapasztalnunk. Ezt a túlhajtott tevékenységet, ezt H lázas munkát és a velük előidézett tényleges szükségletet, az üzérkedés meg túlbecsüli s aj valódi, vagy legalább némileg indokolt és reális alappá bíró értekeket teremt. A vállalkozási szellem tnlhajtáa >kban nyilatkozik, terjed a tőzsdejáték Az árucikkek árainak emelkedése egyfelől, a termelő növekvő nyereségei mástelöl, szervezkedésre késztetik a munkásosztályt. Az egyesülésben rejlő erővel sarokba szorítják a munkaadókat és egyre nagyobb munkabéreket erőszakolnak maguk számára. A munkaadók a munkásokkal nem bírnak, feladják a szabad versenyt, szövetkeznek egymással az árak emelésére. Létre jönnek a kartellek, a fbgyasztóközönség nélkülözi a kizsákmányolás elleni egyedüli óvszert, a szabad versenyt. A munkások — hiszen ök is fogyasztók — a kartellek nyomását szintén érzik s ezért ujabb és ujabb muukabéremelkedést erőszakolnak ki. A termelők, a munkaadók az árucikkek árainak felemelésével felelnek s igy egyik társadalmi osztály a másik rovására igyekezvén kedvezőbb anyagi helyzetét biztosítani, a termelési erők harca állandósul, az osztálygyülölet nő, a drágaság miudnagyobb arányokat ölt, az elégedetlenség terjed, szóval bekövetkeztek a „rossz idők", amelyeket miudeiifelé tapasztalnak. Az úgynevezett „régi jó idők* csak akkor fognak visszatérni, ha az állam a munkáltatókkal karöltve alapos kezelés alá veszi a drágaság okait és ügyes gazdasági politikával igyekszenek a súlyos helyzetet orvosolni. L. Ö. Városi közgyűlés - 1011 febr. 13. — Mintegy 60 képviselő részvételével közgyűlés volt a múlt hétfőn a városházán. A tárgysorozat 13 számból állott, melyből 8 olyan természelü volt, hogy pénzt kellett megszavazni. Az ellenzék hírében álló polgári elem tömött sorokban vonult fel és aggodalmat keltelt mindazokban, kik a városatyákat áldozatkészség dolgában meg tudják egymástól különböztetni. Ez egyszer azonban az aggodalom nem bizonyult imlokoliuik, nmrl hűségesen megajánlottad olyan dolgokat is, miket tán a tanács maga se igen óhajtott megszavaztatni. Részletes beszámolónk ez: Mészáros Karoly polgÁrrüeater kevéssel 3 óra után elfoglalt i wv. .-h.ök: sziket üdvözli a képviselőtestület és «« ülést megnyitva a IIVeendöjegyzőkön. : hitelesítésére f-<!!...ii d;. Sieiner József. Ács Ferenc, Lóv\ Lipót, Kováoa Sándor és Pados Jozss^' tópyisflöket. A főjegyző V .-,)•. .«•»:.:•. * uiu't űié* j^y főkönyvét. Napirend eloit a j o'gt'irmi ••• •• T .'n.+nwAt kőzik Török János \o't \ mérnök, dr. Koritsohoner csak egy pillanatra is. Kivános'ak vagytok, hogy mi történt? Hát hallottam egy dalt . . . Bihar öcséin te bizonyára ismerni fogod, mert ar apád komponálta. •\ pincér két üveg Muminot tett ar. asztalra, a poharak összecsendültek s Lenézi bácsi uj eröt kapott, a beszédjéhez. Persze, ti most megint kacagtok s cigarettát dugtok a szájatokba, hogy ne kelljen mosolyognotok s majd, ha hasafelé megyünk, ujjal mutattok rám a hátain mögött s diszkréten odasúgjatok a szomszédotoknak, hogy a „ÍI.itti bolondja." De ha majd mindent elmondtam és vau szivetek, akkor másképpen gondolkoztok és nem mosolyodtok . . . „Hát amint mondtam, hallottam egy dalt, • mely évtizedekkel ezelőtt megszerettette velem a muisikát és meggyülöltette velem az asszonyt. Ez megint újdonság előttetek, mert azt hittétek rólam, hogy agglegény vagyok Pedig nem igaz. Még csak özvegy sem vagyok, mert él a feleségem. Cnakhogv az is külön, meg én is küiöu . . ." Bdiar Ödön, a hnhéiutársaság jó nevü zeneszerző tagja, átölelte az öreg urat s szájtátva étdeklődött a fejlemények iránt. „Mikor ezt a dalt először hallottam," folytatta Lenézi brf'tsi, akkor még nagy régiségkereskedésem volt a Váei-utoában. Ar. antik tárgyaknak épp oly bolondja voltam akkor, mint most a dalnak, a muzsikállak. 8 míg akkor milliónál többet szereztem a régiségekből, addig most a dalmíívészet oltárára rakom ugyanazt a milliót, amihez a mt'ítörténeti remekek és a Fétis-inntdás juttatott." „Egy hol (világos nyári este sorra jártam a szokott vendégeimet, inert egy eredeti Tizián-képet akartain megvásárolni Parisban, ahol az egyik, szemfüles ügynököm fedezte fel egy elszegényedett francia családnál. S -F-R , ínam sorra a vendéglőket, hogy a régiség, iet,aakik állandóan szemmel tartottak, láaaaák, hogy itthon vagyok. Így legalább nem ronthatják el az. üzletemet " „Boldogan jöttem haza Parisból. Megvolt a kép. Az a boldogság, hogy azt a gyönyörű példányt odaállíthatom a többi nagyok mellé, annyira erőt vett rajtam, hogy nem tudtam aludni. Céltalanul bolyongtam mindeufele, inig egyszer csak meglepődve láttam, hogy a Hűvösvölgyben vagyok, ahol akkor még csak egy-két villa ékesítette a mai szép paradicsomot." „(iyönyörü női hang ütötte meg a fülemet. Egy da11 énekeltek valahol. Egv dalt, amely szebb volt a Tizian képénél, szebb Mikhelangelo remekénél. Valahol most is éneklik ezt a dalt, mert halom, mint akkor hallottam s most is a fülembe cseng: Ar i hi bus, ajkain ha szótalan, Te csak vigadj, ne búslakodj \elein, A bánatot csuk érezzem magam, S kacagj, mikor sírok keservesen, De araomat ha elborulni látod, Mint vész előtt a szép, derűs világot, Mosoly fakadjon rózsás ajkadon, S s/.eress nagyon. Ha dévaj kedvem olykor elragad, S a víg öröm hatalma foglyul ejt, Csókkal borítsad lázas ajkamat, E boldogságtól mámoros kehely Ölelj csapougó, olthatatlan hévvel, Tapadj ajkamhoz édes szenvedéllyel, Légy lánggal egő. perzselő napom, Szeress nagyon. „Mentem a hang után s nemsokára elértem tott, ahol ti/.>d .oldalion.I n o in MIIIIIII MK ovális márványasztalnál Idegenül érettem unit inal >/. nre-r nr ársnságában, mert nem ismert, ni l> n/ő.ltam hát a szögletbe, fejemet a sárosba luma-zlot inm, mint valami pihenést'.' kárhoztatott tüivosi és hidlgattam. Veeséssy. akinél udvariasabb, elő/ékenvehli *s bohémebb embert keveset ismertem, vi-s/.avouu lásomat észrevéve, odahajolt hozzám „Ismered ar. őrét iirat''„ Tagadólag ráztam a tejemet, Ritán bemutatott. Osszehadart rólam mindenfele tücsköt, bogarat, a minek fele Be volt igaz « a végén, oeat tanónak kijelentette, hogy a kompániában én képvi*. lem a „falusi erkölcsöket". A többiek erre olyan hahotára vetemedtek, mintha csak kenyerük lett volna. A kacagásnak Lenézi bácsi, az öreg nr vetett véget egv hatalmas gemtU—al. „Fink! Hozzatok tűt, meg cérnát: össze akarom varrni ezt a kompániát, mert ma olyan kedvem van, hogy mulatnotok kell velem!* A társaság nairyot nézett, nem mintha az öreg nr első i/.ben leite volna ezt a kijeb ntést, hanem mert az arca sokkal rosszabb kedvet árult, mint amilyennek állította. „Nem értitek ngy-eV Elhiszem, mert a jókedvű embernek nmen olyan búval bélelt ábrázata, mint az entém. De hát értsetek meg." Ezzel belesiilve.lt karosszékébe s par pillanatig belebámult a párolgó tea gőzéi*, amelynek kellemes illata' elvegvült a boliétniaoya cgarettafii-lös levegőjébe. Ma ni.'v napom volt. fink. Persze ti még nem tudjatok mi az, n.i or az ember a ,'lt) 1 *> aastendi.y.i ezelőtti e,'lehöi újra leél egy pillanatot. Ti inén nem tieli .lók un az: újra fiatalnak lenni; ha-
