Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-02-19

1911. február 19. fapai Lapok Lipót és Csillag Károly v. képviselők elhunytáról. Indítványára a közgyűlés megörökíti emlé­küket a jegyzőkönyvben és a családhoz részvét­iratot intéz Bejelenti továbbá a polgármester, hogy a város 19X19. zárószámadása felsőbb jóváhagyást nyert. Dr. Körös Endre interpellál a rendörségnek Makkos Vendel rablógyilkos elfogatása körül ki­tejtett ügyességének elismerése s különösen Kun és Nagy rendőrök jutalmazásának a tárgyában. A polgármester válaszolja, hogy a tanács 25-25 K jutalmat utalt ki a két rendőrnek a többieket pedig elismerésben részesítette. Azi nter­pelláló ugyan 100-100 K jutalmat javasol meg­szavaztatni, de a közgyűlés a polgármester ama télvllágositásiira, hogy az utalványozást, a rendőr­kapitány javaslatára tette a tanács, tudomásul vette az elintézést. A napirend első öt pontjával hamarosan végeztek. Megszavazták a Borsó féle per költségeit, elfogadták a vizügyi bizottság listáját, engedé­lyezték Molnár Imre dr.-uak a vasrácsot, elutasí­tották a kisiuajsai kath. kör segélykérelmét és elhalasztottak a vízvezetéki tolózárak ügyét. Vita a 0 pontnál támadt. Több városi hivatalnok (Kemény jegyző. Kraucsák ellenőr, Beiül számvevő, Schnóbel és Tóth számtisztek és Hofstetter rendörfogalmazó | u. i. azzal a kérelemmel fordult a közgyűlés ele, hogy a B. M által rendeletileg megállapított fizetési osztályokat megváltoztatva a fizetési külön­bözetet a múlt évi pónzfármaradvány terhére utalja ki. Dr. Antal. Keresztes Gyula, dr, Kőtöa és Varga pártoló és dr. Lövy és Barát Károly elutasítást javasió felszólalása után a közgyűlés 55 szavazattal 4 ellenében névszerinti szavazás­sal teljesítette a kérelmet. Hasonlóan megszavazták a napidijatok se­gélyét is. Az alsóvárosi óvoda elhelyezésére alkalmas­nak vélt Tálos-féle Csóka-utcai ház megvételére Lampert tanácsos. Pados, dr. Steiner, Vagó és dr. Kőrös hozzászólása után a 30 napi terminust tűzték ki. Névszerinti szavazassál egyhangúlag elfo­gadták a tanács javaslatát, mely szerint az uj Damjanioh-utoából feumaradt területből Halász­nak 40 és Perepaticsnak 00 négyzetölet á 30 K eladnak. Kiutalták a pápai ker. munkásbiztositó pénztár követelését és felállással szavazattöbsóg­gel teljesítették a városi tisztviselők kérelmét, mely szerint az 1910. é*>( a király 80. évének emlékére kétszeresen száinittnssék - nyugdíjazás esetén. Végül egyhangúlag megszavazták még pedig, hogy azonnal utolható legyen, a birtokon kívüli fellebbezés kimondásával névszerinti szavazással a népszámlálás alkalmávallfelmerült ós a költség­vetésben fedezetet, nem nyert költségtöbbletét a pénztármaradváuy terhére. Miután még Gergye József, Viktor, Lukács Antal és k.-koru gyermekei, Hacsak Gyula, Blum Mihály és Spitzet Miksa illetőségi ügyében hoz­tak elutasító határozatot, h közgyűlés 5 órakor véget ért. =--==_ i i ——=4^_ 6 ifc Pápai Közgazdasági Bank közgyűlése. A Pápai Közgazdasági Bank r. t. csütör­tökön február 16-án d. u. 4 órakor tartotta III. rendes közgyűlését intézeúi helyiségében, a rész­vényesek élénk érdeklődése mellett. A közgyű­lésen Haimos Zoltán ügyvezető igazgató elnö költ, a ki a jegyzőkönyv vezetésére dr. Hirsch Vilmos intézeti ügyészt, hitelesítésére pedig Reidl József és Sági Sándor részvényeseket kérte fel Ügyvezető igazgató az évi, jelentés előterjesztése előtt beszámolt az alapítók által designált igaz­gitóság és tanács három évi működéséről és ennek eredményéről, amely az intézetnek egész­séges fejlődését igazolja, valamint azt is, hogy az intézet olcsó hitellel u gyban támogatja a kereskedő és iparos osztály hitel-igényeit és hogy e mellett ugv fejlődésbeli mint haszoneredménye fokozásában igen jelentékeny emelkedést, ért el. Amidőn megemlítette az intézet iránt növekvt bizalom jeléül a betétek nagymérvű emelkedését valamint a nagyszámú ,i| i, :••/.,­tek v isszleszámitolasi liitclajánlatait és a velők létesített összeköttetést, — a közgyűlés a be­számolást lelkes éijenzéssel honorálta. Kzutáli elnöklő előterjesztette az igazgató* ság jelentését az 1910. évfi működéséről, amely­ből kitűnik, hogy a bank lefolyt üzletévét ia élénk üzletmenet jellemezte és hogy a haladás­összes üzletágaiban folytatódott. A betétek állaga 1-285.001 koronára emelkedett, az előző évi ál­lományhoz képest tehát 400.209 koronával gya­rapodott. Kzen körülmény bizonyítéka és örven­detes jelensége annak, hogy a bank positiójátiak fejlesztésére forditott munka és előzékeny eljá­rás, a közönségnek szóles rétegeiben rendíthetet­len bizalmateredményezett. A váltó tárca 1.301} 791 koronára,- a jelzálogkölcsön 171.087 koronára,­a visszleszámitolási üzlet 1.08(1.541 koronára és általában a pénztári forgalom 15.i2Wi.40-) koro­nára emelkedett. — Az igazgatóság javaslata az, hogy az alapszabalyszerü levonások után rendelkezésre álló 21.580 korona 42 fillérből osz­talék fejében ö%>-nak megfelelő 10.000 korona,­a tartaléktökének 17.00t) koronára való kiegészí­tésére liöU2 korona 83 fii ,- jutalmakra és kegy­adományokra 850 korona forditassék, a felesleg­ként mutatkozó 4.233 kor. 59 fii. pedig vitessék át a jövő év számlájára. A közgyűlés az igazgatóság jelentését ör­vendetes tudomásul vette, a bemutatott zárszá­madást továbbá az előterjesztett javaslatokat és­a felügyelő-bizottság jelentését általános helyes­léssel fogadta és Koréin Krnö részvényes indít­ványára a felment vény t, az igazgat óságnak és a felügyelő-bizottságnak megadta. Koréin Ernő ugy találja, hogy ugy az elhangzott beszámoló^ mint az előterjesztett, zárszámadás alkalmasak arra, hogy ugy a jelenre, mint a jövőre nézve is fel­tétlen bizalmat és teljes megnyugtatást nyújtsa­nak és szép szavakban méltatván a vezetőség odaadó munkásságát és tt'edméuyes fáradozását, indítványára a közgyűlés az igazgatóságnak, az igazgató tanácsnak, a felügyelő-bizottságnak és a tisztikarnak jegyzőkönyvi köszönetét és elis­merését nyilvánította. A felügyelő-bizottság dijainak megállapítása után ügyvezető igazgató — tekintve hogy az igazgatóság mandátuma lejárt — a bank veze­tőségének megválasztására bivta fel a közgyűlést, oo.i nk .»-..- i«.e/:- • --II. a nagy lelkesedéssel el­nökül megválasztott Jákói Géza orsz. képviselő folytatólagos elnöklése alatt Hannos Zoltán, dr. Hirsch Vilmos. Karcsay István. Koritschoner József, Kohn Miksa Mihály és Witf.nair.i Ignác közfelkiáltással igazgatósági rendes tanokul niból azt a villát, ahol egy csodaszép, fiatal leány ezt a dalt énekelte. A magas földszinten levő szoba abla­kai nyitva voltak. Fölmásztam, akár egy szerelmes diák, egy szemközt levő vadgesztenye-lara, ahonnan egészen jól láttam azt az édes hangit, erdei esalo gányt, akinek az éneke odacsalt, lebilincselt." A leány mellett egy fekete hajú, csinos- il'ju állott, hóna alatt hegedűvel. Énekelni tanította a leányt. Hallottam minden beszélgetésüket. „Jó volt"."", kérdezte kissé pirultan a leánv. „Elég jó u , válaszolta a fiatal ember s forró csókot nyomott a leány kezefejére, „csak még a könyörgést, meg a nő szerelméért való rajongást nem tudja elég erővel kifejezni. Bele kell élnie ma­gát a dal minden hangjába, a szöveg niiudcu egyes szavába, épp ugy, mintha az a könyörgés, az a rajon­gás a saját lelkéből törne elő, niiut hogyha a maga szive faj na. mikor a párját szomorúnak, busnak látja." Pedig szavamra mondom, fink, hogy szebbeu még nem énekeltek dalt, mint az a leány. Egy egész lélektan volt az énekében! Ami fájdalom, ami szenvedés, ami egy nő szerelméért való rajongás osak kifejezhető, az ebben a dalban mind benne volt. Magam is annyira át­éreztem, hogy önkénytelenül is kicsnszott egy-két könnycsepp a szempilláin alól. A leány akkor kez­dett másodszor énekelni mikor lekusztaiu a fáról s as ő éneke kisért, követett egész a lakásomig. Még álmomban is ezt a dalt hallottam . . . Másnap, miután megtudtam a leány nevét, csodalatom és elragadtatásom jeléül elküldtem neki azt a Tizián-képet, melyet Parisból hoztam. Har­madnap pedig a Híradóban feltűnő belükkel „50 ezer forint egy dalért" cím alatt egy közlemény jelent meg, amelyben a detektív értékkel bíró ri porter elmondta a publikumnak, hogv egy edtlig ismeretiéi! nri ember egy eredeti Tizián-képet adott ej;v dalért, melyet a Hüvosvólgvben másnak éne­kellek. A riporter 50 ezer forintra becsülte azt a képet, melyért, napokkal előbb, 30 ezerét adtam. A következő napokban már egész népvándor­lás volt a hűvösvölgyi villánál. Mindenki a hallat­lan szenzációt akarta megcsodálni. Magúm is ki­mentein. Megvártam, mig elvonul a sokaság, aztán bekopogtam a (saladhoz - bocsánatot kértem azért a kellemetlenségén, amelyet ezzel a képpel okoz tam. A leány elpirult s bársony-puha kis kacsóit pár pillanatig a kezembe felejtette. Égető melegség futott át egész testemen. Az arcom kipirult, a szemem sugárzott valami örömtől, amit az első pillanatban uem tudtam magamnak megmagyarázni. Csak néhány nap inul va jöttem rá, hogy szerelmes vagyok. Ne mosolyogjatok! Veletek épp ugy megeshe­tett volna ez a szerencsétlenség, mint ahogy velem megesett. „Tovább . . . tovább!" „Hát amint mondám — folytatta Lenczi bácsi — szerelmes lettem abba a leányba. Vilmának hív­ták, Csapody Vilmának Pesten, abban az időben, s legszebb leányok egyike volt." Bihar Ödönnek leesett a keze az öreg vállá­ról, mikor a leány nevet meghallotta s szomorúan odább húzódott tőle. Nagyon féltein a szerelemtől mindig. Mindig olyannak tartottam, mint egy nyavalyát, amely tel­jesen kivetkőzteti az embert egész valójából. Meg semmisíti az ember józan gondolkodását ; számítá­sait keresztül húzza és mégis, mégis annyira meg­bolondultam, hogy két heti habozás, egy sereg és álmatlan éjszaka után megkértem a kezét. Es — képzeljétek csak, — kosarat kaptam. Az mondta : keieskedöhöz nem megy feleségül. 11,a na magyaráz­tam, hogy az én foglalkozásom nem közönséges kereskedés szamba megy, hogy az én pályámhoz nagy toku művészeti érzék kell es ugyanannyi műtörté­net! ismeret szükséges. Nem hasznait semmit. De annvit mégis elértem, hogy megígérte a boldogító igent, de csak abban az esetben, ha kedvezőbb élet­faival választok. És én a lehető legjobbal válasz­tottam. Magánzó és tőkepénzes lettem. Az üzlete­met, melyet az apámtól több mint másfél millió értékben örököltem, hamarosan eladtam, hogy Csa­pody Vilmát feleségül vegyem. Csak neki eltem. Neki és a nótának, amely gyönyörködtetett és amelynek rabjává szegődtem. Egyik zimankós őszi napon szakértői meghí­vást kaptam egy olaszországi képtárba, ahová a legelső vonattal utaznom kellett. Érzékenyen búcsúztam a feleségemtől. • hatom fiuk, hogy csak akkor tudtam, menin retem, mennyire imádom a feleségemet, n vonatra ültem. Utazásunk céljához azonban nem érhettünk, mert vonatunk az ország határán kisiklott és kan i megsebesült. De bármeunyire szenvedtem, mégis örömet éreztem, hogy asszonykámat hamarosan viszontláthatom. Sötét este volt, mikor a lakásom kapuján be­léptem. A lépcsőházban halk nevetés hangjait hal­lottam. A feleségem volt. Azt hittem, megőrölök. (J egy fiatalember karjába kapaszkodva sietett le a lépcsőn. Nem tudtam szólam. Bambán, öntudat­lanul htizódtam a lépcső alá s megvártam, amíg elhaladtak. Azután fölvánszorogtam a lakásomra <• vártain Vártam tompán, gyámoltalanul . . . Aa idő meg rohant tova. Elmúlt tíz óra, tizenkettő .. mond­' sze­ikor a

Next

/
Thumbnails
Contents