Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-11-05

I'ápni Lapok A küldöttségben a következők vettek részt: Tisza István gróf (Arad), Antal Géza t Pápa), Bogdán Zsivkó(Kikinda), Branseh Hitdolf (Nagyszeben). Plósz Sándor (Lúgos), Karácsony Lajos (Versec), Farkas Pál (Szászváros). Fekete Márton (Szentes), Hegedűs Lóránt (Szepsiszentgyörgy), Lukács György (Gyula), Mikosevics Kanul (Zenta), Werner Gyula (Körmöcbánya), Tauschet- Béla (Pozsony), Nagy Ferenc (Kaposvár), Szüllö Oéza (Hazin), Márlonffy Márton (Szamosujvár), Skrovina Mályás (Zólyom), László Mihály (Gyulafehérvár), Burgyán Aladár (Késmárk). Sándor János (Diesőszentmárlon). Miután a küldöttségben résztvett képviselők valamennyien a munkapárthoz tartoznak, ezt a körülményt az ellenzéken ugy magyarázták, hogy a munkapárti képviselők ebből pártkérdést akartak csinálni s ezért elhatározták, hogy a pénzügyi bizottság ülésén a belügyi tárcánál a bizottság ellenzéki tagjai szóvá teszik Tisza István sérelmes eljárását és a maguk részéről erélyesen sürgetni fogják, hogy a ministerelnök ne csak Ígéretet tegyen, hanem intézkedjék az egymillió hovafordításáról. Utána jártunk tehát, hogy szándékosan mellőzték-e a küldöttség összeállításánál az ellenzéki képviselőkel s megkérdeztük magát Antal Géza orsz. képviselőt, aki azonban kijelentette, hogy az ellenzéki képviselők kihagyása nem szándékosságból, csupán merő véletlenségből történt. A küldöttség vezetése ugvanis rögtöni elhatározás eredménye s éppen akkor merült fel, amikor az obstrukciós szavazás alkalmával jóformán csak kormánypártiak voltak jelen s igy esett meg, hogy a küldöttség tagjai munkapártiak voltak. Mi, akik mindig azt hangoztattuk, hogy a városok támogatása nincs kötve a pártkeretekhez s az minden képviselőnek egyformán kötelessége, csak megnyugvással vehetjük e nyilatkozatot. Egyúttal azonban az ellenzék nehezteléséből csak örömmel vehetjük tudomásul az ellenzéknek a városok támogatására irányuló készségét. A ministereluökiiek az orsz. képviselők küldöttségéhez intézett azt a nyilatkozatát, hogy az államsegélyről szóló törvényjavaslat egy pár nap alatt elkészül, nem szabad ugy értelmezni, hogy az utalványozás is egy pár nap kérdése. Ugyanis a törvényjavaslat még teljesen készen nincs. Egy pár nap alatt a belügyministeriutnban, hogy ugy mondjuk, még csak nyers feldolgozásban lesz készen s igy az államsegély szétosztása még heteket is vehet igénybe. Az idén azonban a szétosztás okvetlenül bekövetkezik. Bizonyos foka és neme a büszkeségnek tölthet el bennünket, kik országgyűlési képviselőnknek vallhatjuk Antal Gézát, mert országos mozgalmat teremtett a városok mellett, melyből minden város valamennyi polgára huz anyagi előnyt. Arra pedig éppen Pápa városának igen-igen nagy szüksége van. Városi közgyűlés. - 1911 október 30. — Pápa várót képviselőtestülete mult héttőn délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek tárgysorozata.' nem annyira terjedelme. ! mint fontossága révén szokatlan nagy számban i vonzotta a városatyákat a városházára. Mészáros j Károly polgármester elnökölt mintegy fíO tag jelenlétében. A közgyűlés lefolyását a következőkben részletezzük : Megnyitás. Elnök üdvözli a megjelenteket, a kö/.gyülést megnyitja és a télveeudö jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Saáry Lajos, Steiner József dr., Aos Ferenc, Nagy Vilmos és Gici Gábor képviselőket. A főjegyző felolvassa a mult ülés jegyzökönyvét. Bejelentések. Elnök bejelenti, hogy a képviselőtestület, egy régebbi határozatának eleget téve e hó Í2Í) ón 10 v. képviselő társaságában Pannonhalmára utazott s ott Hajdú Tibor dr. főapátnak a pápai gimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztése körül szerzett érdemeit a város nevében megköszönte. Bejelenti továbbá, hogy Berger Zsigmond v. képviselő a napokban elhunyt Indítványára emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik. Bejelenti végül, hogy a vármegye törvényhatósága Krausz Samu pápai lakosnak a v. képviselőtestületnek a vásártér elhelyezésére vonatkozó egyik határozatát érintő felebbe/.ését elutasította és hogy a közigazgatási bizottság kimondotta, miként a város az állami tanítóképzőnek is mérsékelt áron tartozik vizet szolgáltatni. Indítványozza ezen a városra nézve sérelmesnek mutatkozó határozat megtelebbezését, amit a közgyűlés el is rendelt. Interpellációk. Halász Mihály az Anna-téri járda ügyében interpellál. Szerinte a járda ügyében a képviselőtestület egész más határozatot hozott, mint a minő a jegyzőkönyvbe került. A polgármester a 'tévedést lehetségesnek tartja, Ígéri azonban, hogy ' mihelyt a beteg kövező télgyógyul, a járdát azonnal munkába véteti. Dr. Lövy László a celli vámháztól a Felsőváros felé nyílott uj utcáról interpellál. Szerinte az utcanyitás a képviselőtestület tudta nélkül nyitottak utcát ott s a mérnök ez utca kimérésénél helytelenül járt el. A polgármester, majd a mérnök s újra Lövy dr. felszólalása után az egész ügyet, a következő gyűlés napirendjére tűzik ki. Kerbolt Alajos a Cinca beboltozását teszi szóvá. Szerinte a helyzet, mióta a Cínoát beboltozták, még rosszabb, mert most meg egy ujabb Cinca keletkezett. Polgármester ígéri az ügy szanálását, majd ha fedezet lesz. Kerbolt Alajos másik interpellációja a husdrágaságról szólt. Szerinte az állatok ára csökkent, a hus ára nem. Kéri a hatósági husszék felállítására vonatkozó ígéret teljesítését. Polgármester válaszolja, hogy az izr. bitközségnek ily értelmű akciója most van elintézés alatt. Ha az a következő közgyűlésig megfelelő befejezést nem l ">'.'•; június 22-én készen voltak a Spitzbergához tartozó Dánok szigetén a ballont magába foglaló épülettel. Megtöltötték a léggömböt és várták a felszállásra alkalmas időt, illetve a megfelelő erejű déli szelet. A gömb egyik legfontosabb berendezése ar. uazálykötél volt. Aadrée ugyanis ugy tervezte, hogy a gömbhöz erősített gondola pereméről három darab egyenként négyszáz méter hosszú és összesen 1000 kilogramm siilvu kötél lógjon le. Miután számítása szerint a gömb átlag 2Ö0 méter magasságban fog lebegni, tudniillik a legalacsonyabban szálló felhők alatt, tehát a hálom kötélből egyenként 1Ó0 méter hossz rész a földön, illetve a jégen fog hurcoltatni. Az uszálykötelekkel eleinte nem igen barátkoztak meg a tudósok, mig Andiét; megmagvarázta, hogy éppen az uszálykőtelekhen van az összes bizodalma, minden reménye és hogv az uszalvkötelek lesznek az Északi Sark problémájának megoldásában a Vezérfonalak. A szabadon lebegő léggömbnek ugyanis nagy hátránya, hogy csak oly módon tartható meg állandóan ugyanegy magasságban, hogy emelkedés esetén kibocsátanak a gázból, amely esetben ez a gázmennyiség véglegcsen elvész; sülyedés esetén pedig az erre a célra felvitt ballasztból (terhelésből) dobálnak ki részieleket, ami pcisze szinten pótolhatatlanul elveszett. A magassags/.abalyozas eszközlésére szolgáltak volna Andrée gömbjénél a kötél uszályok. Magyarázata szerint az következő módon történik. A köteleknek mint BUtorastikuttB önszabályozó es elvcszithetetleu súlynak kell működni. Ha a gömb az átlagossá vett és tervezett 2Ő0 méter magasságnál valamely előre uem látható okból, mondjuk a nap hevítése folytán beállott gázkiterjedés esetében magasabhia emelkeduék, akkor a súlyos kötebkből mindenekelőtt bizonyos hosszúságú darabot kellene a földről felemelnie. Ebből azonban csak annyit emelhet fel, amennyit a hordképesség*- megenged. Az egész kötéisulyuak a felemelésére, azaz oly magasra emelkedni, hogy a kötelek ne érjék a földet, arra a gömb nem képes, tehát 400 méterre sohasem fog emelkedni. Ha viszont a beborult ég alatt a gáz lehűlése következtében a tervezett átlagos magasságnál melyebbre akarna a gömb sülyedni akkor a kötelekből a tervezettnél hosszabb darab lógna le és hurcoltatnék a földön, ezáltal pedig a snly kevesebb lenne. Ha pedig a suly kevesebb magától értetődik, hogy a gömb ismét emelkedni fog, mert emelkednie kell. A kitűzött napon az Oernen (Sas körül izgatottan járt-kelt az a néhány ember, aki Andrée felszállásával csak némi összefüggésben is állott. Mindenekelőtt kél társa: Strindherg és Frankel, továbbá egynehány tudós, aki nem sajnálta az. utat a Spitzhergákig megtenni; végül a munkások, akiknek azonban már Hein Volt dolguk. Dobogó szivvel állták körül a csűrt es várták a léggömb léiszállá sát, illetve a megtelelő erejű déli szelel. Hiába várták, nem jött. Napról-napra kevesbedett a reménv és logvott a türelem. Végre elmúlt a nyár; a déli szelekre ez évben többé nem lehetett remélni és az expedíció es évre lemondott a kísérletekről. A léggömböt kiürítették és leszerelték; elpakoltak mindent jövő nyárra és valamennyien hazatértek Svédországba. 181*7 májusban Audrée és ket társa: Siriudberg és Frankel már ismét a Dánok szigetén, a Spitzbergákou voltak és lázasau készültek a felszállásra. Június 28-án teljesen készen állt az Oernen megtöltve hidl'ogeniiimiual és felszerelve mindennel, éppen ugy, mint egy évvel előbb. Andién órárólórára várja az indulásra alkalmas déli szelet. 1ÖÍJ7 július 27-én vasárnap délelőtt, erőteljes llulloh ! és Hurráit! hangzik a csűr körűi: beállított az erőteljes, üde, friss déli szél. Audrée, Strindberg és Frankel beszállnak a gondolába, meglobogtatják a svéd lobogót, Audrée megadja a jelt: Egv! Kettő! Három! Es a léggömb száz méteres ugrással szökik fel a magasba M ml magasabbra, magasabbra száll, de egyszersmind száguldva repül : egyenesen északnak, a Pólus télé! A kis számú közönség — tudósok, jó barátok, rokonok — dohogó szivvel, az izgatottságtól könnyes szemmel néznek utánuk. Egy hang uem hallatszik. Mindenki cl van bűvölve; nem a hítvánvtól, hanem az esemény nagyszerűsége által létrehozott meghatottságtól. Es mikor a léggömb eltűnik a szemük elől, akkor veszik észre — a legnagyobb megdöbbenés sei — hogy Audrée minden reményt, minden bizodalma, hősiesen bátor vállalkozásának a gerince itt maradt. Induláskor elfelejtették a gondolába bekapcsolni az. us/.álykoleleket. Andréet, Striiidberget és Frankéit nem látta i.iiibe soha senki.