Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-29

is kell figyelemmel lenni, hogy esetle« oda kerül - az uj városháza. A megfelelő ezresek azulán maji osuk megkerülnek valami úton-módon inert ha kiizszükséglelről van szó, vai: ahhoz pénz is. Pápa város fejlődésének arányában niindnagyobb jövedelemhez is kell. hogy jusson. Ha ez igy van, nem féltjük a pénzt, — meg lesz. A Leányegylet hangversenye. - 1911. október 22. — Kapunyitás Tolt a mult raaárnap a Pápai Leányégyletben. Pápán, az egyesületek varosai) .n, azok között »z egyesületek között, melyek a téli hónapok folyamán estélyek rendezésével hetekint összegyűjt ik tagjaikat. In.gy ismeretterjesztő vagy szórakoztató (elolvasások, szavalatok, szitiieh.adások. ének- és zeneszámok keretében a kultúrának hódoljanak, a Papai Leányegylet előkelő helyet •vívott ki magának. Bámulatos összetartás fejlődött ki ezen egyesület tagjai között, egy kapocs, mely az idők folyamán nem hogy lazulna, hanem évrőlévre mélyebbre ereszkedik és fogj i egybe az összetat 'tozandókat. Valóban irigységet kelfbet a test véregyesületekben nemcsak az itt. tapasztalható összetartás, hanem az a bensőséges, meleg, fesztelen és bizonyos tekintet len ideális érintkezés, az nz egyszerűségében is szinte utolérhetetlen fejlődés és haladás, mely a Leány egyesület belső életét oly kedvesen jellemzi. Igazi eseményszámba, megy tehát a küszöbön levő tél közeledtekor a kapunyitás, az estélvek bosszú sorozatának kezdete. Hangversennyel nyílt meg az idei évad, egy oly hangversennyel, melynek rendezésével az egyesület méltó volt önmagához Mult vasárnap délután fj órakor (még a rep&lőnapnak is dacára) csaknem az utolsó helyig megtelt az öreg, de csinosan és Ízlésesen megújított Griff terem előkelő közönséggel, hogy végig élvezze a hat számból álló műsort. Dr. Kiss Arnoldnak egy a leányok művelődési szomját és annak akadályait ékes mondatokban és gördülékeny rigmusokban megirt verses prologja vezette be a miisort. Heller Margit, Böhm Jozsa és Hirsch Jenő ezt a remek költeményt allegorikus jelmezekben adták elő és oly hatást értek el, minőt hasonló zsánerű előadásokkal ritkán lehet aratni. A többi számokat, az utolsónak kivételével éu, én a le táskádat vittem. A tied szép, feketéi bőrtáska volt. Édes apad készítette egy-két héttel előbb, mint agyonütötték őt a cigányok . . . Sokszor meséltél le arról a szomorú, végzetes vásárról. «S azt a táskát olyan állítattál néztük mindnyájan. De akkor, nem tudom mi lelt enge ui olyan pajkos kedvben voltam, hogy megfeledkeztem még a szomorú emlékekről is - nagy szeleburiliaii egv levezető csalnom alá tartottam íl te lelt ve-téltett táskádat . . . Te messzebb lil'tál tőlem, semhogy megakadályozhass, a víz pedig egy másodperc alatt színültig töltötte azt . . . Mintha st is latnam. | halotthalvátiMtii támolyogtál felém. Más leánv bizo- I nyosaa megtépázott volna, de te egy rossz szóval sem illett.! ('sak az arcod volt elborulva s a szemeidből sugárzott a moiidliatatlati fajdalom. Ks er. engem minden büntetésnél jobban sújtott Jobban fajU mintha megütöttél volna . . . Te nagvon jó voltál Teréz . . . Másnap niaba kerestem arcodon S haragot . . . Jóság, szelídség és angyali türelemből állott a n- gyermeklelked. Teréz . . . édes, jó kis Tetéz . . . Megérkeztek egy sárgára festett, osipkefúggönvös ajtóhoz. Teiéz keresni kezdte szoknyája zsebében a lakáskulcsot - hogy sebtében nem akadt rá, gyerekes zavarral sütötte le isemuilláit. Csak akkor mert újra felnézni, amikor csodálatos vendége előtt feltárta az i.jlót. Jgyőri művesnek töltötték ki. kiknek igazi lieláva tartozik az egyesület éppugji, íuíot minden jielenlevő hallgató, kwgy eljöttek közénk és esioogr rnrhészetük bem *.« utasával annyira leköteleztek bennünket. Önálló' zougoraszám, hegedűszóló, trió egymást váltatta fel és ily váltósa tos formában gyönyörködhettünk Gotinnd, Mendelssohn, Schubert, Gríeg és má* iiagynev* asetnők mesterin öveiben, melyekbe, mint hasonlókba, kedvesen illeszkedett be|e aa egyik elöinlő; dr. Vajda Emil, győri reáliskolai fsmár néhány szerzeménye. Több oknál .'igva felmentjük aiiiguiikat az alól, hogv külön-külön íoglalkozzusk az egves számokkal. Elég annyit ieszögeziiünV-. hogy ér' tékes. abszolút becsű klaswrikus müveket bellotI tunk mesteri előadásban. Dr. Vajda Emil a heI gedfi, Frantsik Béla a soilgpra, Csillag GvtrJa a J gordonka kezelésében a művészet oly- magas tokán állanak, hogy mi szegény, elmaradott pápaiak bizony .nem a büszkeség, liánéul' a magasság miatt) hátravetett tejjel tekinthetünk csak fél rájuk. Dr. Vajdát jellemzi az a lágyság,, melyet könnyed, vonókezelése által a hegedűből kicsalt hangokba tud (inteni. De mester ö a virtuozitás minden nemében is. A pizzicatok hárl'aszerü rutinos pengetése, a duplnhitiigok üvegtiszfa fogása, az arpeggiók nyílsebes hilllamoztatásii. a flagioletták. futamok s a dinamikai árnyalatok mindmegannyi faja a begedüművészetnek,. — Vajda valainennyibeii mester, Magaval lagadjn hallgatóit, az e húron játszott magas hangjaival éppúgy, mint mikor sul g címen árasztja kíiiiynyedéli a síró, mélységes melódiákat. Ritka műélvezet, valóságos gyönyör öt hallgatni. De nem kisebb elismerés illeti a Vajdánál sokkal fiatalabb,, de tőle a művészetben nem sokkal kisebb Frantsih Bélát is. II...ii.-.;-.,-.!•, nem is tudjak, mit bámuljunk jobban az ö zongoraművészeiében. Tekllíkaját-e avagy hangíestését '( GOUIOHI Faust keringöjében oly fényes bizonyítékát találtuk, hogy mindkettőt; csaknem tökéletesen birja, hogy a kezdő művésznek a legszebb jövőt jósolhatjuk. A passagek szín tisztán csillogtak ujjai alatt, a duplatögásiis oktávmenetek elementáris erővel zúgtak kezei alól, a változó hangzatok a gyors egymásután dacára is hatalmas szabatossággal Zengtek a hangversenyzongora erőteljesen csengő belsejéből es valóságos mámorba ringatta a hallgatókat, kik rokonszenves figyelemmel kisérték a rtatal művész minden játékát, ugv szolóban és. trióban, mint kíséretben. Ugyancsak méltó harmadik volt a triumvirátusban Csillag Gyula, a ceUista. Dohnáoyi Fiigyest, a nemrég elhunvr híre* cellistát (Dohuáuyi. zongoraművészünk atyját) egyik bécsi zenetanár, az öreg Helmesberfter igy jellemezte egy izben: „Ein Cellist, der nicht grunzt und nicht kratzt." Magyarul: Egy gorKaléptek. A s. Ivembe burkol

1 asszonv érdeklődve tekintett körül, mialatt Teréz sz.emrelnuivast tett magának, hng. nem mosogatta el a reggeli edényt. De Istenein, a piac oly messze van s neki mindig nagyon kell sietni. Csak hát legalább arra az asztalkára dobta volna fel a terítőt . . . Ennek az inasnak meg borravalót illene adui. De inennvit 'f Istenein, ilyen uri fajtának mennyit is szokás adni V No, de hiszen sarkon fordult már és megy ki nagv peckesen. De jól is teszi . . . Knmoröczv Margit bent volt már és körülnézett a szamában. Nem sok nézni való volt Ugyan azon, de az egyik Karokban volt valami mégis a legnagyobb fényűzésből. Valami, ami semmi pénzen meg uem vásárolható s ami legjobban megragadta a nagyvilági asszonv figyelmét. Két sötét szempár bámult onnan feléje. Két angyalaién, eszményi szép gyermek. Akárcsak Teréz ennyi idős korában. — Gvermekeid is vannak '.' kerdt z.te a legmelegebb érdeklődéssel. 8 mig tekintetével végig cirógatta a leánykák orcáit, az ünnepelt nőnek, a sors választót I kegyeimének keserű mosoly vonaglott ajkain. A gyermek közelében Teréz is egyszerre megváltozott. Mar nem az elfogult asszonv állt Margit előtt, hanem az anya, akinek arca a büszke boldogság fényében ragyog dosíkáw, ki nertt röfög és nem karcol. Ritka I. í az atyán gordordtás, kinek játékát, sem kisérn a h**g.szernek ugyan sajátos, a fülueft azonbui bántó mellékzengéM, sőt nem is zeuge», hauen olyan rekedtes kaparás, szóval röfögés. Nos j Csillag íryiőa is megállaná helyét Helniesbeige bátyánk szigorít ki hibája alatt. Szépen, a rnel 'lékzöngéket Iliig éreztető tisztasággal jiitszta |. w triókban partijait. Minden feltűnést gondlosai íri-tlözni laísv.oit. mindamellett azonban laikusot is észrevették, hogy ö éppoly hatalmas oszlop Uli»'« müvészsársai. A különben, is kedves hang szerből kicsal!/ hangokat, élvezetr.el lestül; és meg; elégedéssel élvratük. Mi sem ttu'mészetese&b} ini**, h»gy minder zeneszámot üszinoe és meleg tapsorkán követett melyéit! dr. Vajda néhány.' ráadással is megszerezte .ssztatlan háláját a művészi' élvezetében kielégített, boldog, papai pitblikuiiMiuk. Utolsó szám kis színdarab volt. Hogy őszinte legyek, nőni vagyok, barátja annak, hogy hangversenyek műsorába színdarabot illesztéséének s ez autipatiáoaat már más alkalommal ia kifejtettem. Ugyancsak őszinte vagyok azonban akkoi is, ha a szóban levő kis színdarabról, egj egyfelvonásos bohózatról jó bírálatot kaik. Nem annyira a darab, („Nem jut eszébe" volt a eiine] hanem a szereplök minden dicséretre méltók, kedves volt mindenekéiátt Weisz EYanei, a szerelmes leány, és kedves volt, I i. M<ai'git, a mostoha mánia szerepében. Wohimuth Lajos régi jó alakja műkedvelői szijii gárdánknak. Ey. estén is remekelt. Csillag Mihály és Székely. Béla méltó partnerek voltak. Igy történt tehát a Leányegylet kapunyitása. Szép perspektívát nyújt a műsor, kutékes szavalatok, művészi zeneszámok, kedves színielőadások lesznek a jövő estélyek míisorpoutjai. (őerstl Leóné, ki a nyugalomba vonult és most már babéra in pihenő llm ugyan pihjeuui), nagynevű elnökllö, Rosenthal Franciska urnö örökét átvette, igazgatótársaival együtt a, megkezdett utón bizonyára akadálytalanul és céltudatosan fogja végig vezetni az egyesület tagjait, hogy ugy önmaguk, mint vendégeik a kultúra szent jegyében töltsék el szabad id^jöket. Szentgyörgyi Sándor. Egy hasznos füzetről. Mint ismeretes, manapság nun csaknem minden községben van népkönyvtár, amelv vagv a kormány , vagy valamelyik ktlituregj esület, gondoskodásának köszönheti létezését. Ezekben a könyvtárakban sok jó könyv szórakoztatja és oktatja a népet, de nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy — .leitek elő szaporán, nógat la a ket kicsit. Csákoljalok kezet ;t csecse néninek. Koiuotii'zv Margit nein várta, hogv jöjjenek. Odasietett hozzájuk és hevesen ölelte magához a ket cseppnyi leányzói. Csókolta are-ukat. hajukat. Végig csodálgatta apró ujjneskatkat. Es beszelt hozzájuk az őszinte szereiét hangján. — Kiesi angyalkáim, ti, iiát ilyen szépek vagvtok '.' Es milyen nagyok ! Aztán meg jok is vagytok, ugy e? Szófogadók? . . . No, nézzetek rám. Öleljetek meg. Szeressetek a nénit. A néai is nagvon szeret ti leket . . . Ugy tetszett, hogy le sem tudja venni róink a t letet Amíg megszabadította haját kalapjától, amíg ernyőjének helyet választott, a szeme folyton olt csüngött a két apró leányon Elhelyezkedett a dívány sarkában : — Jöjjetek hozzám. Jöjjetek . . . S mikor a kiesik anyjuk szavára <xla bátorkoiliak, újra ismétlődlek az ölelések, a csókok. — Tudod-e édes, ki vagyok? Lát tál-e már engem valahol? No szólj, szoij . . . A nagyobbik gvermek ráemelte komoly tekintetét. Értelmes kis utcán látszott, hogy gondolkozik. Margit cukorkát szedett elő arannyal hímzett tarsolyából. Ez hatott. A nagyobbik gvermek szoba Ingott. — En latiam a nénit a Kossuth utcában. Egy