Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-02-05

ezáltal jóval rövidebb, olcsóbb és köny-J liyebben megépíthető. Ezen vasút csak az esetben fogja igazán azon előnyöket mini. amiket tőle várhatunk, hfl Süniedről folytatása lesz Türjére. mely vagy vasúti csomóponttá fog kialakulni, ezért •okvetlen szükséges, hogy Tűrje és ne Szentgrót legyen ezen vasút vége vagy kezdete; annyival inkább, mert Szent( .grót csak 5 kilométerre van 'fürjétől. Egy befolyásos devecseri lakostól hallottam, hogy a devecseriek sokkal Jobb szeretnék, ha a Kapuvárra tervezett vasul épülne ki. mint a pápai, mert az utóbbitól félnek; de segélyt nem adnak sem az egyiknek, sem a másiknak. | Ezért meg sem érdemlik, hogy a vasutat oda vigyük, mert a vásárhelyi met.szőpont Pápára nézve sokkal rövidebb és előnyösebb. Dr. Lövy László Nyelvünk védelme. A második évezred tavaszán tömérdek uj csira erjed a nemzeti élet evolúciójában. Európa tódul be Magyarországba, olyan rohamossággal, mely meghaladja a nemzeti lélek felszívó, befő gadó, magához alakító erejét A külső haladás túlszárnyalja a belső, szerves fejlődési képességet. A demográfiai és gazdasági gyarapodás részben az eredeti efnikus jellem rovására van. Minél több lesz a statisztikai magvar, annál kevesebb az igazi, a tősgyökeres. Ez a zökkenő átformálódás forrong a magyar nyelvben is A kiegyezés óta uj nyelvújítás folyik. Némileg ellenkező irányú, mint a XVIII. század végén. Akkor színtiszta magyar emberek európaiasitották. gazdagították nyelvünket tudással és tudatosan, bár nem mindig sikeresen. Most, felszínes magyarok tudatlansága és könnyelműsége fosztogatja a magyar nyelv ősi kincseit és éktelenifi törzsökös tisztaságát — fertelmes barbarizmusokkal. A magyarul dadogó idegenek tömege, a nem magyar vérű és lelkű magyar irok, a hivatalok paragrafus-emberei, az üzleti világ számológépei, az idegenből hajszolva ferdítő napisajtó: tömérdek irdatlan idegenszerűséget csempésznek a nyelvbe tukmálnak az irodalomra, hamisveretü nyelvpénzt hoznak forgalomba, helytelen analojiákkal félrevezetik a nyelvszokást, elharapódzott nagyartalanságokkal megvesztegetik a megertyedt magyar n.velvérzeket. Jöttt-ment jövevény-szólások, gazdát, kiverő •endégszók, vadidegen hangzásit kifejezésekgarázlUkoduak a magyar nyelv házataján. Idegen izellemii szólástormák, szolgailag fordított szerkezetek, más lelkű népek gondolkodásmódjának. najmoló utánzásai, idegenszerűségek, niagyartaauságok. barbarizmusok hamisítják meg » uia;yar nyelv szellemét és természetét, tesznek eröizakot szűzi tisztaságán, tagodnak élete g3'ökerén, leuyvesztik velejét, fenyegetik végpusztulással gazi eredeti mivoltát. Éktelen gyom, dudva, burján, giz-gaz veri el a magyar nyelv nyájas virágoskertjét. Fattyutajtások, buja élösdik sorvasztják a nyelv gyünölcsösét Irtani, gyomlálni, nyesegetni kell, küönben sivár avarrá silányul a nemzet termő taaja. Mint az átok-hínár lepi el az idegenségek jékanyála a magyar nyelv kristály tükrét, hogy nár nem tükröződik benne tisztán a magyar gctiusz verőfényes ege. A magyar faji ösztön már szinte csak a nép ilsóbb rétegeiben eleven. A müveitek nyelvériéke tompul. Közöny, fásultság zsibbasztja meg i nemzeti érzést. A nemzetköziek megtagadjak i nemzeti szellem jogait. A holnaposok nem isnerik el a tegnap nyelvét, a hagyomány formáit, i mult örökségét. A nagy modernség mellett zsugorodik az ősi mag. hanyatlik a magyar lélek. Pedig, ha nem is kizárólagosan, mégis elsői torban nyelvében él a nemzet. Az alkotmáuy melett a nyelv a nemzeti lót gyökere és koronája, tz ősi hagyományok alakja és tartalma, a mulak szent ereklyéje, a nemzet legbecsesebb kincse értékesebb minden anyagi vagyonnál. Alkotmányunkat idegen erőszak kobozza el félezred óta, vagyonunkat idegenek harácsolják századoktól fogva. Nyelvünket, pedig, mely alkotmányunknál régebbi, mely minden gazdaságunknál drágább, mimagunk tesszük az idegenség prédájává. Ez valóságos szellemi öngyilkosság, erkölcsi hazaárulás. Nyelvünk védelme valóságos lelki honvédelem. A szellemi szabadsághaicuak is vaunak bátor bajnokai. A névtelen hősök, a magyar nép százezrei, akik épen, romlatlanul megőrizték az elődök nyelvét. Az ihletett alkotók, az igazán magyarul iró magyar irók és költök, Petőfi és Arany követői, akik természetes szerves fejlesztés-1 gazdagítják, nemesitik nyelvünket. Es a tudós vezérharcosok, az ujabb ortologusok, akik a nyelvtudomány, az elmélet, fegyverével küzdenek az ősi nyelv jogaiért az idegen bitorlók ellen. Emellett azonban némely laikusnak jóakaró ozzászólásaibau sok a naivság és több a buzgóig, mint a hozzáértés A napi sajtó ebbeli népleffl közleményei pedig nem ritkán egyoldalúak, lfogultak, tudománytalanok. E téren még sok a íimi való. Ujabban két igen derék tanító-ember lépett küzdök sorába, két testvér: Borbély György, zalaegerszegi főgimnázium tanára es Borbély lándor, a váci orsz. siketnéma-int.ézet igazgatója, lár régebben bátran ós kitartóan harcolnak, mineuik a maga körében, % magyar nemzeti vagyon légmentese és gyarapítása érdekében, a magyar larvedelein ügyiért. Tudják és hirdetik, hogy sak gazdaságilag független nemzet lehet igazán zabád és önálló, hogy minden magyar emberek első sorban a maga háza küszöbén kell felllitaui az önálló vámterület soiouipóit s a magK menyében kell megalapítani az önálló nemzeti laukot. Most a veszélyeztetett édes anyanyelv vélelmére keltek a tudomány, a meggyőződés, a ^lkesedés fegyverével. A legszerencsésebb formát álasztották. A legközönségesebb, tehát egyszeriilind legveszedelmesebb idegen és magyartalan zók, szólásformák, kifejezések, szerkezetek, szólrendezések közül bemutatnak vagy lfiO.szemenzedettet, kimutatják a magyar nyelv szellemééi, természetével, törvényeivel ellenkező volttl;at, érthetetlen, nevetséges idétlenségíiket, rániitatuak törvénytelen származásukra, s íneginuatják a helyes magyar kifejezéseket. Nem száraz tudományossággal, nem neheten érthető szakszerűséggel irt tanulmányok ezek, laitetu népszerű könnyed stílusú tárcacikkek, érlekkeltö, elineniozdito, élvezete^ •]vasináuyok. De ízért biztos nagy tudás szolgál dapul ez igényeleiteknek látszó fejtegetéseknek; ehhez járul ígyszólván kimerítő nyelvkész'.-t, ritka finom, izinte csalhatatlan nyelvérzék és éles megfigyelés, nely néha nyelvünk ismeretlen sajátságos szépségeire, lappangó szubt ilitásaira vet meglepő világot. A mindig érdekes és szellemes előadás majd vas logikával bizonyít, majd meg édesen humorizál, majd az irónia, szatíra, szarkazmus, a jogos felháborodás, sőt néha a hazafias túlbuzgóság ostorával sújtja a bitorlókat, mindig meggyőződésből, tehát meggyőzően és győztesen. Nemcsak az észhez szólnak e cikkel.', hanem a szívhez is nemcsak meggyőznek, hanem hódítanak is. Élet hév, lélek van bennök. A könyvnek nagy nemes célzatai vannak de nincs benne külső rendszeresség. Amint, időm ként felbukkannak az egyes témák, ugy ragadtt meg azokat a szerző hazafias buzgalma. így leti villog az izzadtságtól fényes gömbölyű melle; olyan volt, mint egy emimosta bronzszobor túlvilági fényben, lg) látta uit-g a csinos nézésű, vörös szakallti fiatal király, elvitte anyjával együtt az aranyoszlopos palotába. A leány hozzáment (eleségül, mert nem tudta, hogy tui az a szerelem, esnk azt tudta, hogy gazdag les/., anyja pedig meggyógyul a jó módban. Elvitte a vörösszakállu király India legszebb vad leányát az arannyal kivert palotába. A hatalmas, ezüst villogóan folyó partján állott az ezüst bejáratit palota. Benne sok-sok ékes terem, drága selyem függönyökkel, nehéz azon Vegekkel és harsogó pallókkal, ame! cifra kövekkel volt kirakva. Ide vezet le a rongyos riiháju leányt, arany szövésű ruhát adatott rá, bronz szinti hajára pedig fehér és zöld köves koronát tétetett. Királyné lett, India hatalmas királynéja, felesége a ronda, rücskös, bozontos arcú királynak. Nem tudta mi a szerelem, de azért viszonozta az öleléseket és forró csókokat u selyem párnákon. Hideg borzongás futott végig testén, iia sima arca a király szuiős képéhez ért, de azért boldog volt. Boldog, inert szegény anyja a jó módban meggyógyult, fonnyadt teste tneggüiubölyödött, mint a vízi virág, mikor szárazság után vizbőséghez jut. A királyné boldogsága nem tartott sokáig, mert crö» szive szerelmes lett. Megkezdődtek a nagy ünnepségek a palotában. Idegen vendégek sokasága lepte el u termeket. A nagy terem arany oszlopai csak ugy rezegtek a nehéz illatú, meleg levegőben, a márványpadló meghomályosodott a hőségtől. Illatot árasztó lángok lobogtak a terem fényes sarkaiban. A szolgák sürögtek-forogtak cifra szövetű ruhájukban és hordozták a drága ételeket és üdítő italokat. A király legfölül ült, mellette a királyné, aki most olyan szép volt az ura mellett, mint a csillagon, holdas égbolthoz képest a rohadt, kopott föld. A királyné balján egy ifju foglalt helyet, ragyogóan egyszerű ruhában, vad, szilaj szemei vágyakozással nézett a királyné szemeibe. Ajka piros volt, mint a nyugvó nap karimája és csak ugy vonaglott a csók vágytól, a karja izmos es gömbölyű, nyugtalanság rángatta azt, ölelni szeretett volna. Igen csókolni és ölelni a királynét, aki olyan szép, hogy mindenkit mégha' onáz. A király boldog volt, hogy a felesége olyan szép, a királyné pedig már boldogtalan, hogy ticiu olyan az ura, mint az az ifju. A király ivott, a tereinben nagy lárma volt, esak két alak hallgatott, a királyné és az idegen ifju. Először »esak nézték egymást gyilkoló erővel és lüktető szívvel, amely a vért. a fejbe hajtja. Mikor a király a sok kábító italtól elaludt arany székében, beszélgetni kezdtek, halkan, rezgő hangon, senki sem hallotta beszédüket. „Honnét jöttél ifju a királyi városba?" „Ott lakom messze a folyón tul a nagy városban, ahol szürke gömbölyű épületek húzódnak neg a zöld lik árnyékában, eljöttein az ünnepségre s a lakomára. Hallottam hitedet nagy királyném, logy milyen szép vagy. Az öreg emberek azt mondák, hogy India trónján i!y>u szépség, mint te ki* álvnéiu, sohasem ült. A hired messzire elteijedt, L sok népség azért jött ide, hogy a te szépségedet áthassa Máskor nem szokott ennyi nép összejönni i nagv ünnepekre. Nézd uiiiidaniivi téged néz, mindinnyi majd elnyel tnélv tekintetével. En nem hiába öltem, mert nemhogy osak megláthattalak hartuaos virágszagn karcsú királynem, hunéin a sors után melléd kerülhettem és igy én vagyok a legbollogabb a világon." „Igazán olyan boldogságot okoz az neked, hogy tözeletnben lehetsz. Mi éleszti szemed csillogó lángát?" „Egy megfoghatatlan érzelme a szivemnek." „En is valami különös szoritást érzek remegő (irályi bensőmben és nem tudom mi az, csak azt ;oudoloin, hogy a te tested közelsége okozza ezt." Nem beszélhettek tovább, mert a király felíbredt, kábult agyával féleségét kézeafogva tántorgó epésekkel csoszogott kifelé. A királyné megdermedt IS ura nyirkos kezétől. Mindaddig visszanézett az degeu ifjúra, tűig annak harmat fényes arcát nem akarta el a nehéz függöny. Elment királyi urával i selyempárnát hálóterembe. Most érezte, mi a szerelem bűvös hatalma, " .' -/i•reirit a gyönyörű testű, idegen föld szülte ljuba. A szive hirtelen nagy lángot csapott, akko-