Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-15

XXXVIII. évfolyam. PAPAI LAPOK Pápa, 1911. október 15. 42. szám. Papa varog hatóságnak és több pápai e pápa- idéki egyesületnek megválanztott közlönye. Megjelenik ni i n d e n v a s á r n a p. :;»er-ks*ntósíg és kiadóhivatal: Qcldberg CjjuK psuirkereskrfdW, <...,.. „

im eirvcgscg , r,/,..,.

s

, H kiírlóhustsl. Hird iés'-ko* A >/<Tl.'j<i;.trw<rt felolüs lapttilujdonos: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalából kiildeiidtik. A lap ára: etrén7. évre Vi kor., félévre G k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgye* szám ára 30 Q!l. TÁRCA, MEGLÁTOD... Meglátod, egyszer vissza térek, Hiszen te vagy a fény. az élet. Oly sziutelen tetőled távol. Fii, fa, virág, mind mind hngy gyászol... Nézd: ösz van újra, but borongó Mert az idő oly pomparontó, Hol minden ujjongott a nyárnak. Sárgult levélkék hulldogálnak. Nem érzed ? . . . jönnek már az árnyak. Vágy szenvedély, tiiz tünedez rég. Csak hordom az él-t keresztjét. Kgy slal oseng lel még s a hur pattan, Lehullok én is, csendben lassan . . . De visszatérek álmaidban. ____ Wagner Károly Egy gyáva asszony. Irta: Papp Mariska, (A neu i, !h< i elhun.vt ll.ital iriinfí első nyilvánosan megjelent tirrAjn.) Mikor a két kis srnnyhaju Kapolysi bárókisasszony körül az ulösebbjkct, aki még a tizen hetedik évét sem töltötte be egészen, a diszes és rideg esaládi sírboltban elhelyezték örök pihenésre, a temetésen jelen volt ismerősök legtöbbje meghatott és sajnálkozó pillantásokat vetett a fiatalabbik hárókisassznnyra, aki csöndes sírással kapaszkodott az édes anyja karjaiba, mert nagyon valőszinünek tartották, hogy ez az édes, gyönge, törékeny kis baba egy pár év alatt követni fogja a nénjét erre a szomorú helyié. Mindenki tudta, hogy a két leány apja is niellbetegBéglien halt meg, nagyon fiatalon, alig négy évi házasság után, ősi domiuiiimain és báréi koroniján kivül ezt a lassan ölő, szomorú betegséget hagyva aranyhajú kis leányainsk. Es a kis leány, az ö nagy, lázban égő fekete szemével és finom, törékeny alakjával csakugyan ugy nézett ki, szép, üde, viruló édesanyja mellett, mint az s kis gyönge, fehér tsvaszi pillangó, amelynek egy kisebb fajta szélroham is elég, hogy elpusztítsa . . . Hanem s kis bárónő éppen nem szándékozott meghalni azért, hogy olyan márványfehér arcocskája és nem mindennapi szépségű szeme volt. Az édes mamája pedig, aki mélységes rajongással csngeött a gyermekén, később csodálatos gyöngédséggel és gondoskodással annyira tudta vinni a dolgot, hogy mikor a kis leány hossr.u ruhát kapott és linnepieaoa uagy leánnyá avatódott, már egy leliellelin i gyönge rózsaszín is vegyült az arca eddigi fehérségébe . . . A rokonok és ismerősök persze őszintén csodáikor.lak a dolgon, aztán napirendre tértek felette és kijelentették, hogy a kis Alice talán mégsem fog meghalni. Akkor aztán valami uagyon váratlan és nagyon különös dolog jött közbe ... A báróné, aki az ura halála óta annyira nem törődött férfiakkal, hogy érdemesnek sem tartotta eggyel is foglalkozni közülük, szerelmes lett. Szerelmes lett, még csak nem is ugy, ahogy a inai romlott vérű, hisztérikus, kétlelkű asszonyok szoktak szerelmesek lenni, a szerelmi históriákkal érdekes anyagot szolgáltatva a lélektani aualizissel olyau szívesen foglalkozó ifjtt novellistáknak, hanem becsületesen, mélyen, igazán és olyan fiatalon rajongással, mintha most is 17 év tavasza mosolyogna a sötét szemében és a viruló ajka körül. A férfi sem volt arukból való, akik közül a századvégi noveilatiősöket szokták válogatni. A jellemének különben most esak as volt a fővonása, hogy esze nélkül imádta az asszonyt, aki ugy kivált azok közül az asszonyok közül, akiket eddig ismert, miét valami szép, friss, fehér rózsa, a fakó vagy rí kiló szinii, émelyítő illatú divatos virágok közül. Különben maguk sem tudták, hogyan történt a dologi csak etryszer azon vették észre msgukat, hogy Bnhizs Dénes, aki nem volt senki és semmi, akinek nem volt senkije és semmije, még csak hitvány nemesi előlieve és ötágú koronája sem, akinek nz egyedül. Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata vaiédi «Idas gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. A/, elrontott ijmiirot •,

,

:i óraalatt teljesen rendlifliozzn. Kis üveg 40filter. Nagy üveg 60 fill. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jebb TÜszerUzletben. so

_

100 Ignianai keserűvíz A villanyos óra. Nemes ik a helyi lapok, tnelyok egyidőben einlitették, hanem minden polgára a városnak, osztatlan rokonszenvvel forradlak a vasuti tisztviselői kar köréből kikerült eszmét az uj indóház homlokzatán elhelyezendő, éjjel is világító villanyos óráról. Ugyanakkor a v. tanács is foglalkozott e tervvel és ugy látszott, az egyöntetű eljárásnak lesz is foganatja. A terv u. i. vasuti hivatalnokok agyában szülrinlfitt meg. ők p^dig már állástiknál fogva is szakértők oly irányban, hogy mi válik vasúd szempontból a nagyközönség előnyére. A lapok minden tervnek biráiói. A hol egy tervvel négy, egymástól független, sói egym.-s' al akárhányszor hadilábon álló helyi lap egyszerre foglalkozik; egyformán helyesli azt: az a terv bizonyára életképes is. A nagyközönség szintén nem utolsó fórum, mikor arról van szó, bogy a közönség, érdekéből! történjek v.dami. A nagyközönséget érintvén a terv legközvetlenebbül, az ő véleménye feltétlenül irányadó innak a megítélésében, vájjon célszerű, hézagpótló-e az, a mit terveznek. A v. tanáds pedig, egy a város minden lakójának érdekét szolgálni kötele?, komoly és megérett uri emberekből álló testület ugyancsak mértékadó a tekintetben: szükséges-e az, amitterveznek, vagy sem. A vége a dolognak az lett, hogy a tanács ily értelmű előterjesztésére a máv. szombathelyi üzlet vezetőtége azt felelte, hogy nincs fedezet. Vagyis nem a célszerűség, a szükség, hanem fedezet hiánva buktatta mec a tervet. Tisztviselői kar, sajtó, közönség, hatóság egyértelműen helyesnek ilél valamit, ez azonban fedezethiánya miatt nem keieszlülvíhetó. Ez tehát az ereümény. Kérdiük azonban a fedezet hiánya megszünteti-e a szóban forgó terv életképességéi? Ugyebár nein. Ha nem. akkor meg kell szüntetni az akadályt, a fedezethiányt. Ha a máv. péii ''árából ki nem kertll egy villanyos óra. kerüljön ki a város pénztárából. Jel tudjuk, hogy egy felesleges iillórje sincs a városnak, hogy a nagy pótadó a város polgárait igen keményen sújtja, viszont a.'onb'in tudjuk, hogy egy ily óra felállításának a költséoe, annál is inkább iiiivel az 'i-aaioí a város anraggp i.s önköltségen számítja, nem oly horribilis, a mely a befektetés következményeivel ne állana arányban. Sőt tovább megyünk. Nemcsak a vasuti indóházra, hanem a f«~' *ri nagytemplom mindkét tornyára is kérünk villanyos órát. Szükségtelennek tartjuk bővebben fejtegetni, mennyi előny rejlik egy pontosan járó, éjjel is világító órában. Ha már a vasuti indóháznál kell egy pontosan járó óra, kell az a város közepén is. Ugy tudjuk, hogy a városi tanács már utasította a villanytelep vezetőségét, hogy rövid időn belül tegyen javaslatot, mily módon és kb. milyen költséggel lehetne ugy a vasuti indóházra, mint a templomtornyokra villanyos, éjjel is világító órákat telállitani. Várjuk a fejleményeket. Megvagyunk győződve, hogy bármily nagy legyen is a költség, oly nagy nem lesz, hogy annak a megszavazásától bárki is tartózkodnék. Végre is magunknak szavazzuk meg. —.— Vándormadarak. Még meleg napsugár ti'z alí. &z égről, még hanvas gyümölcs mosolyog a/, ágon, virág is nyílik, zöldül a határ, da hosszú sorban, csoportosan már messzire men a darumadár, fecikeruadár. A gólya is ott hagyja a meleg Icémenytetol $ lassú, méltóságos szárnylibei'éssel elköltözik a kikelet megérkeztéig melegebb hazába, forróbb éghajlat világába. Ősz van. A mezei munka lassan megszűnik s a mt.gyar dolgos kéz parlagon hever, nincs lenni \a!óJH. Pedig az az idő már régesrégen e.uiuiott, umikor még a magyar is a tunya henye életet kadvelte, ma már dolgozni szeretne, dolgozni, produktiv munkával hozzájárulni a saját