Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-15

a. -a nemzete érdekében. Oe nincs munka. A gyárak 1», melyek elvétve itt-ott találhatók e szegény országban, csak nyögve birják a nagy terhet, mit a fentartáauk igényel s igy azok is ahelyett, hogy terjeszkednének, lassan-lassan megcsappantják üzemüket. Napról-napra olvashatjuk, hogy ez vagy az a gyártelep muukahiány következtében kényszerül az üzeni ledukcióra Olvashatjuk, hogy ebből és abból a gyárból ma száz, holnap kétszáz, harmadnapra háromszáz munkást bocsájtottak el. csak azért, mert nem képesek foglalkoztatni őket. Nagy bajok, egy nemzet életébe vágó bajok ezek, meit a magyar ember már megszokta a munkát s a rest embert kiközösíti társadalmából. S a gyártelepek s egyéb muukatelepek még sem tehetnek másképen. Hiábavaló az állam mindetl segitőkeze, hiába a nagy szubventiók, ha nincsen munka, ha nem képes munkásainak dolgos kezét foglalkoztatni, akkor az üzetnredukeióuak előbb vagy utóbb; mint ahogyan az jelen esetben s oly sok helyen bekövetkezett, el kell érkeznie. 8 a munkásember, aki megszokta, hogy két keze ha^zuot hajtson, mit cselekedjék ily esetekben? Várjon, mig a konjukturák egészségesebb helyzetet, teremtenek?! Várjanak, atnig a munkátlan gyárnak, ipartelepnek ismét dolga akad: A hazatiasság nyilván ezt parancsolja. De mit szól mindehhez a gyomor s az a sok gyomor, mely mind kenyérért kiált, melyet az apának kell megszereznie? Ezek is várjanak türelmesen, ezek is tegyék léire panaszukat, mig az üzemi edilkoió megszűnik s ismét teljes gőzzel dolgozik a mind-' nyájttukuak kenyeret szolgáltató gvár és iparte-j lep? Ugyebár a természet törvényei szerint a gyomor csak igen szükte szabott korlátok között mozoghat pihenésében. Megvan állapítva, bogv három napnál tovább a legedzettebb ember sem lehet el étel nélkül A gyártelepek üzemi redukciója pedig egynehány három napot vesz igénybe és igy a szegény munkásnak nem marad egyéb teendője hátra, mint olyan helyre vándorolni, bol a keze munkájára szükség van. ahol azt amit tud, érvényesíteni is képes. A következmény azután a kivándorlás. S miként a darumadár, a fecske meg a gólya összeszedi sátorfáját, szegényes e.ók-inókját s elvándorol a szeretett kasából, melegebb vidékre. Elmenekül a zord tél elöl, mely csak hidegséggel, éhséggel marasztalja. Kivándorol melegebb helyre, ahol a hideg tél szigorúságát kiböjtölheti Ha kisüt a meleg tavaszi napsugár, ha ismét Bkad munka szerte e hazában, akkor ö is visszatér. Visszatér megszaporodva, gyarapodva anyagiakbin, szellemiben, mert hiszen meg a nóta is azt tartja : ,Ki a Tisza vizét issza, vegyik annak szive [vissza!" De hányan elhullanak útközben. Hányan maradnak az uj hazában s mindezek a magyarságot gyengítik, a mi vérünket hullatják el. Vándormadarak, szegény magyar véreim, mikor derül már tel nektek az a várra várt aranysugáru, éltető kikelet ? ! F. É. Városi közgyűlés. — 1911. október 9. — Pápa város képviselőtestülete a szabadságról visszatért polgármester, Mészáros Károly elnöklete alatt mult hétfőn délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya az Esterházy-uti pólköltség volt. Talán 20 képviselő tartotta érdemesnek érdeklődni a pótköltség mibenléte iránt. Elnöklő polgáru»ester a közgyűlést megnyitván a felveendő jegyzőkönyv bit élesítésére leikéri Baldaut Gusztáv. Lippert Sándor. Hólim Samu, Laugráf Zsigmond és Keresztes Gyula v. képviselőket. A mult ülés jegyzökönyvének felolvasása után a polgármester bejelenti, hogy a vármegye törvényhatósága jóváhagyta Pápa város uj szervezeti szabályrendeletét es a Cinca beboltozására vonatkozó határozatát. A napirend egyetlen tárgyához Keresztes • iyula, Bülitz Ferenc és itj. Horváth .lózset' szólottak. A mérnök ós á polgármester felszólalása után a közgyűlés a 3945 K 80 f. pótköltséget n vasúti vámpénztár terhére megszavazta. A közgyűlés ezzel véget ért. Tájékoztató a pápai felső építő ipariskoláról. A pápai felső épitö ipariskolának megalakult tan áritestülete elhatározta, hogy t. évi november hó elején a felső épitő ipariskolát megnyitja. Ideiglenes helyiségül a helybeli ipariskolát tartja alkalmasnak és ennek elnyerése céljából megkeresi a várost. Az intézetben két tanfolyamot szerveznek: a) rendes tanfolyamot bi téli tanfolyamot. a) A rendes tanfolyam első osztályába az a tanuló (fiu vagy leány) vehető fél, a ki valamely középiskola (gimnázium, reál, polgáriiskolaj negyedik osztályát jó sikerrel végezte; elmúlt 15 éves; erős, egészséges testű és legalább négy havi gyakorlata vau építő munkáról. Minden tanuló, a kinek a negyedik osztályú középiskolai bizonyítványában n magyarból, számtanból, mértanból, szabadkézi rajzból jónál gyengébb osztályzata van, felvételi vizsgálatot tartozik tenni. A jelentkezők testi rátermettségét, az intézeti orvos vizsgálata alapján, továbbá az építőipar elemeiben, valamint a szabadkézi rajzban megkívánt jártasságot azoknál, a kiknek e tárgyból osztályzata nincs, felvételi vizsgálat alapján a tanári kar állapítja meg és dönti el. A jelentkezéshez szükséges okiratok: keresztlevél, iskolai-, ujraoltási- és építőipari gyakorlatot igazoló bizonyítvány. Vidéki tanulók befogadására internátus áll rendelkezésre, lehet teljes ellátást kapni. Az első évfolyam novembertől márciusig tart, ezután a tanulók 5 havi iáprilis-augusztus) épitési gyakorlatra mennek. A következő, teljes 10-10 hónapot kitevő, második es harmadik iskolai év osztályainak bevégzése után J-J havi gyakorlatra kötelesek menni a nagy szünidőben ugy, hogy tanulást idejük folyamán legalább 13 hónapot töltenek épitési gyakorlatban. A negyedik osztály 5 havi tanfolyamának végén kapott végbizonyítványuk a 4010:2/11103. belügyin, rendelet alapján mindazon közpályákra minősít, a melyekre az érettségi bizonyítvány; lehetnek egy éves önkéntesek, mehetnek a keresk. akadémiára, vagy közlekedési tanfolyamokra stb. dicsősége abból állott, hogy figyelemreméltó tehetségnek tartottak írói körökben, iuiiideniia|>Os látogató lett a Kapóival bánik hatalmas ősi kastélyában . . Ks az asszony — egy Kapolyai báró özvegve — ott várta mindennap a lerraszon ni van ragyogó boldog arccal, mint egy szerelmes süldóleány és olyan szerelmes önfeledtséggel nyújtotta eléje mindig a kezét, huny abból az egy kézszorításból is sokat magyarázhatott volna valaki, ha latja. De nem látta senki, csak éppen a kis bárókisaassony. A kis hiiiokiMisszonv . . . Akin akkor már mégis kiütött az apjától öröklött pusztító betegség .., Lassan kezdődött, nagyon lussan. talán észre sem vette senki . . . Eló«zor :i/ a leheletnyi rózsaszín tünt el csak az arcáról, aztán csöndesen, alig észrevehetően fogyott, csak az aranyos haja és a fekete •nme nőtt meg meg nagyobbra . . . Csak az voll a különös a dulogban, hogy betegsége körülbelül akkor kezdődött, mikor Balázs kezdett hozzájuk járni. Különben véletlenség is lehetett ez egész, hisz ez etuberek nem szoktak szerelemben meghalni és iiiigvnn okos es szavahihető emberektől lehet hallani, hogy a lelki fajdalom még nem olt meg senkit, soha . . . Azeit ii i.is liaiokisasszoiiy, hanem is szerelem* ben, de mégis csak meghall. Egy olyan szép, csöndes, esiliagsugaro- éj-zakán. hogy szinte kegyetlenség volt töle. éppen ilyen mámoros, illatos tavaszban hozni gyászt és halálos hidegséget az. édes anvja forró, szerelmes szivébe. Az emberek különben a temetésen csöndes megvetéseel mellék végig a sápadt és ingadozó járasu asszonyt s csak annyit jegyeztek meg: Most bgalább zavartalanabbul udvaroltat, hat magának a jött-ment poétájával, akár hozzá is mehet feleségül . . . Lehetséges, hogy a bárónő is gondolt ilyesmire le azért másnap, amikor Balázs Dénes meg akarta átngatnl, egv iinnepies arcú, gyászHvrées inas az'.nl állta el az útját, hogv a méltóságos us-zony ezen i héten nem fogad senkit, még öt sem. Azon a héten >edig kapott az asszonytól egy levelel, amelyben trra kérte, hogy ue jöjjön el hozzá egy télévig, vagv egalább egv pár hónapig, mert a mostam lelkiállapotában nem képes vele találkozni . . . Akkor aztán majd meglátják . . . Baiázs viszont megírta neki, Hogv most egv pár hónapra elmegy utazni, az ősz«zel visszsjö s akkor -- ha ő is ugy akaija — újra itt les/, na a a Kapnlyai bárók ősi fészkében. > akkor aztán majd meglátják . . . Addig pedig az asszonynak volt ideje, bogy rlsirassa a kis lanvat Bezárkózhatott kedvére abba i fehér kis lánvszohaba, amelynek az aranyhajú lakója már örökre el volt zárva egy retteuetesen hideg és sötét épületbe, diszmagyarha öltözött urak éa simára lésült, s. Ivem pruszlikos asszonyságok barátságtalan társaságába. Nézegethette órákig a fehér huiori, csókolgathatta kis leánya félhenhagvott kézimunkáját, kutathatott a kis faragott íróasztal apró fiókjaiban . . . Pedig talán éppen it nem kellett volna neki kutatnia . . . Egyszer, amikor már nagyon közel volt az ősz és még abban a kis fehér szobában is többet gondolt a szerelmesére, mint a lányára, azon a kis íróasztalon ugy véletlenül a kezébeakadl egv papírlap, amelyet csupa szórakozottságból elkezdett nézeget ni. Egy olyan jelentéktelen, ostoba kis papírlap, amelyen az ember a tollát szokta próbálgatni néha-néha . . . S arra sokszor, talán százszor vagy asarwet is föl volt írva kuszált, kislányos betűvel az a név : Dénes, Dénes . . . Rop* pánt haszontalan dolog volt, egy hitvány kis papírdarab, amelyre a leánya csupa szórakozottságból firkált egy nevet s az asszony mégis falfehér arcoal, néma megdöbbenés—1 kulcsolta össse a ket keiét . . Jóságos Isten, a leánya szerette Dénest . . . Lehet, hogv csak ideges kep/.elődés volt az egész, de az asszony ettől a naptól kezdve meg volt győződve arról, hogy <"> valami nagy igazságtalanságot követett el a gyermekén. Valóságosan beteggé tette ez a képzelődés . . . Annyira ideges volt, hogy éjjelente, amikor álmatlanul hánykolódott ágyában, nem merte kinvitui a szemét, mert attól félt, hogy valami kísérteties víziói lesznek a sötétben. Ha ilyenkor véletlenül Balázs Déliesre goudolt, rémülten, takarta el nz arcát, mert szinte látui vélte halott kis leánya aranyos sápadt fejét amint nagy, lázas, sötét szemét merően, szemrehányólag szegezi rá . . . Es valami szelid, végtelenül szomorú mosolvgást is látott azon a sápadt, halott arcon, amelyből egéezeu tisztán ki lehetett olvasni: — Látod, mennyi boldogságot elvettél te tőlem . . . Minden a tied, ami az ciiyitii lehetett volna, az élet, a szépség, a szerelem . . . Tiéd lesz az. az. ember is, akiért én meghaltam. Ks az asszony várta rettegve, elfogult szívvel azt a napot, amikor Balázs Dénes eljön hozzá, mint ígérte, hogy számon kérje tőle a boldogságát. Poétikusan szép, szomorú őszi nap volt, amikor ott jártak együtt újra a parkban, a sárgult levelű Iák alatt. Az asszony felénk, szótalan, halovány, voll s valami különös, megmagyarázhatatlan szomorúság szorította össze a szivét. A férfi meg tele volt tűzzel, szenvedéllyel s egyszer mikor ott álltak egy karcsú, fiatal jávorfa a'utt, Balázs, először életében, átfonta a karjával az asszonv derekát, a szemébe nézett mölyeii, szerelmesen - esak annyit kérdezett t le : — És most? Hanem ebben a kérdésben benne volt minden