Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-08

Kereskedővé való nevelés. Minden esztendőben az iskohiévad elején •ok szülőnek okoz kemény fejtörést az a kérdés, hogy milyen iskolába járass* a fiát. Minél jobban balad előre a művelődés Ugye és minél inkább bizonyítja be az élet azt, hogy mennyire fontos a kellő iskolai nevelés, annál nehezebbé válik a szóban forgó kérdés megoldása. Az ujabb időben ujabb iskolák létesültek, hogy egyrészt, gyakorlati ismeretekre neveljük az ifjúságot, másrészt pedig általános műveltséget, nyújtsunk neki. Ennek a két nevelési iránynak az egyesitése lebeg mint kívánatos cél minden jobbfajta szülő szeme előtt, mert hiszen fiainknak megfelelő iskolai nevelés utján maradandó és az élet utjain hasznos ismereteket akarunk nyújtani. Ha a fiút a szülök diplomás pályára akarják adni, akkor minden bizonnyal gimnáziumba fogják azt beíratni. Nehezebb az iskolaválasztás kérdése azonban oly szülőkre nézve, akik fiaikat voltaképeti esak azért, akarjak iskoláztatni, hogy egyéves önkéntes válhasson belőlük és azután kereskedői vagy más olyan pálvára adják a fiat, ahol nem kivannak iskolai minősítést. Nehéz a választás a szülőkre nézve, nehéz a kínálkozó különböző iskolák közül a helyeset, kiválasztani. A legtöbben a gimnáziumba Íratják fiaikat és az egyéves önkéntességig az iskolában eltelő idő elegendő annak megfontolására és eldöntésére, vájjon van-e a fiúnak tehetsége valamilyen diplomás páiya számára a további tanulmányokhoz. Megvallom őszintén azt, hogy nézetem szerint még azok a fiatalemberek is, akik későbbi időkben nem fognak hozzá a diplomás pályák tanulmányainak folytatásához, helyesen cselekszenek akkor, ha a gimnáziumot látogatják, mert a gimnázium sok minden olyat nyújt az ifjúságnak, amelyet más tanintézet nem nyújt és aminek az egész életén át hasznát veszi az onnan kikerülő fiatalság. Mialatt, ugyanis »z itju maga 1 körül a modern, örökké izgalmas életet látja, azalatt, a gimnáziumban egy régmúlt idő kultúrájával foglalkozik amely kultúra a maga neinébeu épp oly nagyszerű mint a mai koré. amely kultúra az életet más oldalról fogta tél és bizonyára több megelégedést, nynjtott, az emberiségnek, mint amennyit a mai kor valaha is nyújtani fog. Azokban az években, midőn az ember még legfogékonyabb a benyomások iránt, megismerkedünk az antik világ példaadó voltával és tény ban vau, kstouai tartassál es ünnepeivé.- hanttal jelentette, hogy Montsablon Albert grót óhajtja tiszteletét tenni. A gróf csinos külsejű, elegáns fellépésű, szőke bajuszú fiatalember. Mikor észrevette, hogy Herta egvedüi van. egy pillanatul zavarba jött, de alattomban mégis örült a jó szerencsének. — Berta kisasszony Parisban van? A véletlen valóban a legkellemesebb meglepetéssel szolgál. Igaz volna, hogy ölökre elhagyta szürke zárdai ruháját? Szelni, jó tekintetével elhozta az örömöt és a boldogságot szőlői hazába. Nem vehetnéui-c én 18 ki belőle a részemet ? — Oh, uram! . . . —• Mult ősszel néma meglepetéssel álltam meg ön előtt és egy árva szó sem jött ki belőlem, mert egv felnőtt, koinolv és szép nővel álltain szemben. — Óh, uram .... — bizonyara együgyűnek tartott. De ez ne lepje meg. inert mikor utoljára láttam, még kis leányka volt aki a babáját selyeiuruliába öltöztette. Most már nem öltözteti babáját V — Oh, urain! . . . — Biz az már régen volt. A baba ki tudja melyik kuckóban unja magát, önnek ezentúl inas szórakozásalés más élvesetei lesznek. Szeret táncolni? — Óh, uram ! . . . — Most sbbun a korban van, amikor a bál inámoritő élvezet, mikor a nő már egy hónappal előbb foglalkozik a toalettjével. Keldiszitse-e ruháját szerényen tüllös vagy gásos volánokkal, tiizzon-e ró/.sát a hajába, vagv nem tegyen-e fénylő rubint, csillogó gyöngyöt vagy tüzes gyémántot a nyakára ? — Óh, uram! . . . — Azután ferjiiez lóg iiieuiii. inert bizony férj kell sbhos, hogy a uö ékszerrel dis/.it-e magái. Kzt a divat vagy a s/oká» jól rendezte igy. De ön még oly fiatal. — Óh, nrsiu! . . . — Ugy tetszik, mintha az az idő, mikor mi ínég a park árnyékos Iái alatt együtt játszadoztunk, oly közel volna. Emlékezik-e még arra az időre V — Óh, uram ! . . . — Boldog id<i. örömmel teli mámoros napok, amikor balga terveket szőttünk és esztelen esküket ismételtünk. Milyen tele a s/ivem a mult emlékeivel. Újra látom őket, csakhogy szomorúság vonja be őket fátyollal. — Óh, uram ! . . . — Lesz-e álmaimnak jövője é* nem tekinti e ábrándomat léha. illetlen emléknek? — Oh, urain ! . . . — De hogy is érthetne meg engem, mikor szemem az ön nagy, tündöklő szemeibe tekintve nem képes örömittas boldogságomat kifejezni, mikor azt mondom: igen szerencsétlen vagyok. — Óh urain ! . . . — Igen, ön jó. meghatott szemében olvasom jóságát és mégis meglepi fajdalmain. — (>h, uram ! . . . — Óh, ég

1 Mit látok? Ón megértett. Álom volna ez, igaz volna, higyjek-e önnek? Kbben a pillanatban legjobb volna meghalnom. — Oh, uram ! . . . — Nem, nem az ég megnyílt előttem, szivein lánggal ég. ének hangját hallom Berta, bocsásson meg! Azt hittem, hogy erösebbb vagyok, de ez s mondat ellenállhatatlan erővel tör ki belőlem : Akar-e it nőm lenni ? — < ) .. uram ! . . . Igen, tudom, hogy rosszul cselekedtem, mert nem követtem a jelzett ut programmját. Ugy illenék, hogy szüleim kérjék meg a kezét részemre. De hogy várjak én egy hétig, hiszen esak a holnapot is gyözöm-e lievárui? Kn magát osak önmagától nérem. — Oh. uram! . . . — Szeret-e ugy, mint ahogy én szeretem? Nem az »ok volna. Varom válaszát, Herta, szeret-e egy kiosil T — Oli, uram! . . . K szavakra az ajtó ujra megnyílott és a báróné lépett lie ünnepélyesen. — Asszonyom, egy örömittas boldog férfit lát maga előtti Kérem, adja nekem Herta kisasszony kezét. — Ejnye, mit jelent ez? — Szeretem es szenvedélyemben megörülök. — Uram, uram, legalább ne előtte . . . — De ő is szeret. — Hogyan'.' — Ne legyen kegyetlen. — Tehát beszélt ? — Nem anyain. Az utolsó betűig követtem a tanácsát. Megígérem, hogy a jövőben is mindig követni fogom. De borzasztó dolog, gondolatnak is merész, hogy szerelmünk kifejezésére két szó is elég, sőt azt hiszem, hogy ez a két sző is felesleget*. * viselőtelep kiépítésének finanszírozása okozna jelentősebb gondot. Ugy tudjuk, bogy Ilyen tömeges építkezésre nemrég Budapesten több konzorcium is alakult, amelyek hajlandók tisztviselőtelepek létesítését finanszírozni, oly módon, hogy bizonyos • ideig leköti az építő tisztviselők lakbérét, amelyből az épitési költség idővel ; letörlesztést nyerne. Erre azonban a mostani kedvezőtlen Ipénzügyi viszonyok miatt nem valami nagy kilátásuk leimt a lisztviselőknek, pedig e nélkül minden igyekezet, minden fáradozás eredmény nélkül marad. Az ügy legnehezebb része tehát ez. Jól tenné azonban a tisztviselőtelep létesítése Ügyében kiküldött végrehajtóbizottság, ha nagyobb bankok és épitési vállalatokon kivül még egy másik intézettel is érintkezésbe lépne. Ez pedig a „Magyar Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Takarékpénztára Készvénytársaság" (Budapest, VIII. Erzsébetkőrut 12.) mely egyik legfőbb céljául tűzte ki ily családi házak létesítését. Minden köztisztviselőnek és állami alkalmazottnak saját házat épit s az építési költségek a lakbérből törleszthetők. Mi ugy érezzük, hogy ott, ahol egy 80-70 házból álló városrész keletkezése vau kilátásban, magának a városnak is érdeke, hogy az mielőbb megvalósuljon, mert ezzel, mig egyrészt a lakáshiányon is enyhítve lesz, másrészt uj adóalanyokat teremt, mely a városra, mint erkölcsi testületre csak hasznot jelent. A tisztviselőtelep létesítését tehát nemcsak hasznosnak, de szükségesnek is tartjuk. Kívánjuk, hogy tisztviselőink ezen törekvését a kellő siker koronázza. • * * van utalva, drága pénzen egészségtelen sötét, sőt igen gyakran tisztátillan laka sokban kénytelen tengődni, igen soli helyen pedig intelligens embernek vak' lakás egyáltalán nem kapható. A tisztviselői kar e tekintetben h önerejére vau utalva és éppen ezen bajoknak saját maga által való orvoslásíi körüli küzdés érlelte meg a lisztviselői karban a családi házak építése eszméjét, mely városunkban is kezd már tért hódítani magának. Sőt a mult hó ilO-án tartott tisztviselői értekezleten arról is meggyőződést szerezhettünk, hogy a tervbe vett tisztviselőtelep ügye már annyira előrehaladt, hogy, hacsak valami nem várt körülmény ezt a nagyfontosságú ügyet a maga rendes medréből ki nem szorítja, a tisztviselőtelep építését már a tavasz folyamán meg is fogják kezdeni. Az említett értekezleten ugyanis (58 köztisztviselő és állami alkalmazott tett kötelező kijelentést, hogy a Liget-utca és a Bakonyér között a Eriss-féle háztól a csősz házig elterülő területen, amelynek átengedését gróf Esterházy Pál ur volt szíves megígérni, lakóházakat épit. Baj azonban-, hogy míg a tisztviselőknek kerek számban még a legszUkösebb beosztás mellett is lö, 100 négyszög öl területre volna szükségük, hogy mindannyian családi otthonhoz jussanak, tűidig a jelzett terület csupán ÍI2IMI j öl kiterjedésű, tehát ÖIKJO öllel kevesebb, mint amennyire szükség volna. Hisszük azonban, hogy Esterházy l'ál gróf ezen a bajon is szíves lesz segíteni s ezen kijelöli területhez hozzáadja még a Bakonyér mentén a Qróf-utig húzódó területet az élőbbemhez hasonló szélességben és ezzel a terület kérdése végleg megoldást nyerne. Ezek után már most csak a tiszt-