Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-10-08

XXXVIII. évfolyam. Pápa, 1911. október 8. 41. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai B pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á r u a u. Szerkesztőse^, és kiadóhivatal Goldberg Oynln papirkeroskedéfie, Ffi-tér iNIü: szám. HinJetéHi-ket egvezség szerint felvesz a kiiiiléhivnliU. A szerkesztésért feM'l's laptnlajdomis GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendSk. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre I k., tifl(fyedévre .'( k Nvilt-tér soronként fillér. — Hgyus szám ára 30 flll. Reggelizés előtt félpohár SchPNidhataer.féla Használata valtai «Idas lyamsrbajosoknak. tzektzomlátban sztivalékiitk. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban ét jebb Tüszeriizletben. Igmándi keserűvíz Az. elrontott gyomrot eraalatt teljesen eendhelioz/a. Kis üveg 40 filter. Nagy ivs| 60 mi. 4S-100 A drágaságról. Nem képezheti vita tárgyát az, hogy Pápa városa méltán sorakozhatik a <!nnánttili városok ama csoportjába, sői tán a legelső helyek egyikét foglalja el. ahol a megélhetést az ott uralkodó drágasági viszonyok legsúlyosabb, hogy ugy mondjam, elviselhetetlenné teszik. Sok szó esett róla már e lap hasábjain is. hogv mivel lehetne ellensúlyozni, hogy ne díszelegjen városunk eme városok csoportjában az első helyen, hanem ha már a fejlődési viszonyok városunkban olyanok, hogy évről-évre drágábban szerezhetjük be azt, ami a mi mindennapi szükségleteink kielégítésére szolgál, legalább is a középső helyet foglalja el. Azonban sajnos, a felvetett eszmék süket fülekre találtak, senki (észéről nem történtek lépések ennek enyhítésére. Ha ma a piacra kámegyiinlc. elszomorodott szívvel halljuk, hogy azok a szükséglelek, amelyekre ma minden embernek feltétlen szüksége van. mily drágán szerezhetők be és nem tudjuk elképzelni, hogy az a kisebbjavadaluiazásu és jövedelmű ember hogy és milyen viszonyok közepette képes megélni? Ha csak másokai nem tekintünk, mint társadalmunk hivatalnok és munkásrétegét, már ekkor öntudatra ébred bennünk a jobb érzés s sajgó szívvel kiabáljuk, hogy hová vezet sz, mikor fog ez a drágaság romboló útjában megállni s ihol vaunak a városiak intéző körei, a kik ezen mérhetetlen drágaságot ellensúlyozni hivatvák. Hogy hová vezet, természetesen azt most megállapítani nem tudjuk, azonban kétségtelenül megállapítható az, hogy az uzsora bankok számát fogja csak növelni, mert a társadalom fele nem képes jövedelméből, fizetéséből megélni, enni pétiig .kell. tehát a hozzávalót, illtetve a mindennapi szükségletek ellenértékét ezektől szerzi be jó iiagy kamatra, miután a szolid és jóneü intézeteknél részint el fogad vány uk'- al. részint pedig kezesség által már ugy is angozsálva vannak. Hiába az uzsoratörvétiy, amely viszont intézkedésekéi foglal magában, de a jajveszékelő társadalom evvel nem törődik; nem ismer törvényt, hanem eszeveszetten cselekszik. | Ezen gyors leplekben haladó drá-: gaság tehát hogv mikor fog romboló útjában megállni, az városunk intéző' köreitől függ. Első teendői közé tartozik az a régi idea, hogy állítson fel a város hatóságii mészárszéket, amely nem nyerészkedésre, hanem a közönség igényeinek kielégítésére irányuljon. Ha van a városnak számtalan sok másra pénze, ami talán nem ÍI legsürgősebb, ugy kell, hogy legyen erre, amely a legsürgősebben megvalósítandó feladataink közé tartozik. Ha ez meg hisz, amit remélhetünk, hogy a közel jövőben meg is lesz, akkor már egy lejtéssel közeledünk ahhoz a célhoz, amely megakadályozza a drágaság terén romlott viszonyoknak tovább fejlődését s gyors lépésben való előrehaladását. s. Tisztviselők otthona. Napról-napra rohamosan drágulnak az élelmiszerek. Húsért, kenyéréli, tejért stb. oly m horribilis árakat kell fizetnünk, amelyekre Ííö-.'IO esztendőn át nem volt példa. Nemcsak a kis, de még a jobb javadat mazásu tisztviselők ajakán is fölhangzik a jajszó, hogy nem tudnak megélni. Ehhez a könyfakasztó nagy drágasághoz, mintegy istenesapás, hozzájárult még az egész országban észlelhető lakásínség és tűinek következése képpuu a lakbérek rohamos emelkedése. De ez a lakáshiány és a lakbéreknek ez a péllátlan emelkedése a társadalom egyik iszlályát sem sújtja érzékenyebben, mint i tisztviselők nagy táborát. A tisztviselő, aki szűkös fizetésért; TÁRCA. Mi lesz a vége. VH(1 csókban forrunk ÜNH néha. Vonaglik ajkunk lázban égve. A lelkem a lelkedbe olvad . . . Kn istenem mi lesz a vége? . . . Kívánlak, égek olthatatlan, Kivánsz. enyém »zived verése, De csókjainkban ott a méreg . . . Ku istenein mi leiz a vége 'T . . . Sosem lein*!*/, enyém egénzen, Pedig ez életünk üdvössége. liért keli zokognunk fuldokolva: istenem mi IMI a vége? . . . A vér — a/. vad harca sorsunk Lankadsz . . . lejed szivemre tere. 'Hogyan legyek etós kettőnkéit? . . . Ku [ateneia mi lesa a vég.-? . . . Wagner Károly. Franciából. Kgy tizenhat éves karasu termetű, szőke haju, pitos arcú leány aki, csak az nnent vetette le gardalieli rövid szoknyáját, egyedül lik a szalonban, melynek ajtaja gondosan be volt csukva. Ábrándozó, kacér asemmel vizsgálta legnjahh átváltozásának hatását Megtekintette vékoiiynló ujjad, szellőztette fürtös hajat, jobbra-balra testein-/, simogatta csipkeját nguián mosolygott meg voli elégedve magával. Egyszerre uagv meglepetésére, a/, ajtó megnyílott es a fiatal leány |>iroaabb mint • cseresznye húrom velenci'i tükör előli találta magát. Oh ég, a* anvja lepte meg. Zivniahan a nyakába ugrott, mi nr. adoii körülmények kiVgóll a iegaika'iuasabbnak mutatkogott mamája Kiengesztelésére, aki még fiatal özvegy báróné volt. — Berta, miért vagy oly ideges" Csak Dem hiszed, hogy megpirongatlak ezért'.' — Anyám, legyen elnáaő, igazan nagyon lélek.' — Kelsz.'.' Ugyan mitől? — Mindentől. — Ez bizony különös -- Aiiiivi rosszat meséltek nekünk a gárdában ] i világról, oly gaiubeti tüntetlek lel "lőttünk a társaságot, hogv aggodalom nélkül nem ÍH merek rajuk gondolni, Pedig gokaaoi aluánuogom a jövőről Teg-I I nap meg kis leány voltam, ma mar kisasszony vaJgvok. Már nem szabad csevegnem, mini azelőtt, kotnolvan é« impozánsan kell viselkednem ugv-e bar? Mágia mindig félénk vagyok, valahányszor Károly iinokal'ái vámmal tnlálkogom, pedig az csak egv víg kedvű pajkos gimnazista. De tegyük lel, hogv egyszer idegei, fiatalemhei megszőlit ugy-e bár helyeién cselekszem, ha mindig igennel felelek V — Ments Isten leányom . . . Ezt sehogy seiu szaluul tenned. — Akkor nemmel fogok telelni. — Ez épp oly veszélyes. Az igen >•» a nem, ha hadilábon áll a nő ajkán bizonyos eaaládi jellegei öli. — Tehát miképpen feleljek ? Valami semmitmondó szóval, például ezrei: Oh, uram! Oh uram. nem jelent semmit és szemérmesen hangsúlyozna kitünö szolgálatot tesz. Oh. inam' s/aggalva. oh, uram! oktávban szép kosziuli. «..k előkelő nőnek egyengette már az utját UZ elctlteii. Köszönöm, édes anyain. Mo.l mar livugodt vagyok. Mindig e.ak igy fogok telelni: Oh. urain ! Ezzel a báróné otthagyta a leányát, azt gondolván, hogy ei N kái s/o biconyára nem fog nagy Imjt okozni. Pár |>ereoel raután at ai.i ujra megnyílott. Az ma", aki est hitte, hogy a hárone meg a szalon