Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-20

form nem emlékezik meg arról, hogy a választói jog gyakorlásának alapfeltétele a magyar nyelv tökéletes tudása legyen. Nos, kell-e részletesebben fejtegetnünk, mennyire kiilömbözik az ilyen állapot attól, amely Szent István szemei előtt lebegett ? Uj jelszavak röpködnek a levegőben, melyek mind a liberalizmus köpönyegébe akarják bujtatni az újkori filosofia tévelygéseit. Szociális tanoktól terhes a lég, mely tanok nem ismernek Istent, sem hazát, melyeknek minden konzervatív, ami a lélek nemesebb érzelmeiből fakadt és amelyeknek mindenki zsarnok, aki nem engedi meg, hogy hatalmas acélpántokkal vegyék körül az emberiséget, aki nem akarja megengedni az anarchiát, a mindenrendü rendet és minden hagyomány! felforgató fejetlenséget, annak fejét követeli és jaj annak, aki nyíltan szembe mer szállni ezen apostolokkal és galáilságuk bélyegét homlokukra meri sütni. Nos lehetséges lett volna az ilyen terror István király korában? Semmi esette sem. Ks ha mégis ránk köszöntölt ez a szomorú állapot, ugy kizárólag magunk vagyunk annak okai. Macolay mondotta, hogy a történelem csak konzervativizmust ismer. Csak az a nemzet életrevaló, mel}' görcsösen ragaszkodik hagyományaihoz és amely nem rombolja le ősei művét, hogy azok helyébe ujat építsen, hanem mely elegendőnek tartja a régi alapoknak magasabbra emelését. Ez a konzervativizmus, a nemzeti élet ezen biztosítéka indul veszendőbe. Es ez ellen kell minden erőnkből küzdenünk, ezt kell megakadályoznunk, ha Edith: fehéren liatknn ' Oszkár! Oszkár: i keserűen nevetve) Hát moel oectos-' Itatok 'neg rajtunk. Előszűr szidjatok ti •'! au enge inet, azután mi ,'1-an l'iri migysádot, azután én, Piri, Balms: magát uram . . . (kitörve) mig teljesen meg nem bolondulunk ! Edith: (halkam Oszkát éu nagyon szeretlek. Aladár. (iasember! Edith: Kn azt se liánom, lia őt feleségül veszed Iis boldogabb leszel vele. Aladár: Nyomorult; Edith: Hisz . . . hisz igazai] van. Kn . . . éu igénytelen gyerekasesonyka vagyok . . Ku . . . én tu m vagyok mébó tel.ózzad. i helyzet: Oszkár ajkát harapdálja, Alad-ír mintha szemeivel azt mondaná: Nyomorult, Babus ugy áll Os/.kar előtt, mintha ő lenne a bú mis, l'iri hámul mereven). VIII. .11 I IM I Baka: Bán Oszkár ügyvéd ur! Oszkár: Kn vagyok. Baka :On vett 12 kiló b irsot ebben a hónapban ? Oszkár: Ne éretlenkedjék ! Baka A magas kormáuy tudomást sr.ctr.ett a dologról. Aladár: Mi ur? Mi »r. ? Hány kiló borsot? Baka: 12-őt. Aladár, diadalmasan Pirinek) Hallod? Piri: (fölénnyel i Hallod ostoba? Aladár: Kdes l'iri akkor tahiti mégis neked volt igassd. Piri: (hnsrkén) Mindig is nekem vrn. Bakii: Ne szerelmeskedjenek hivatalos közeg élőit, Aladár: l'ogja be a száját. Baka: jegyez egy papirosrai A hivatalé, igazán méltóak akarunk lenni István király emlékére. • Talán ti hagyományoktól való idegenkedésbei találhatjuk annak okát is, hogy egyetk i 'leinzeti ünnepünk távolról sem éri el azokat a keretekel, melyek között külföldön az ilyen ünnep mozog. A francia szabadságharc évfordulója, az amerikai s<abdságünnep, de egyáltalán minden élihez hasonló külföldi ünnepség igazi népünnep, nincs egyetlen társadalmi osztály, mely ne venne részt megülésiikben. Minálunk azonban az ünnepi istentiszteleteken kivül és ti Budapesten tartott körmenet kivételével misein mutatja, hogy egy ezeréves nemzet ünnepli megalapításának évfordulóját, még az 'ljuság sem rendez semmiféle ünnepélyt, minek legelső ok;i az, hogy ilyenkor nyíxv lévén, az iskolai előadások szünetelnek. Pedig a tapasztalás bizonyítja, hogy az iskolai ifjúságnál lelkesebb és fogékonyabb ünneplő nincs a világon. Gondoskodjunk tehát akárhogyan is arról, hogy maga az ifjúság országszerte és testületileg rendezzen ünnepélyeket ezen a napon. Az, hogy szünidő van, nem lehet komoly akadály, sőt ugy véljük, hogy a fiatalság örömmel fogja venni a szakadatlan pihenésnek egy napi megszakítását. Ezeket véltük tnegemlitendőknek István király ünnepén és reméljük, hogy szavunknak lesz, ha esak némi foganatja is és szavunk nem pusztába elhintett mag marad. A hétosztályu polgári fiúiskolákról. A „Pápai Hírlap" mult heti számában lenti ciininel megjelent közlemény aktuális voltánál lógva szükségessé teszi, hogy a felvetett eszmét gyakorlati elniralás tárgyává tegyük Amikor a cikk iroja a gyakorlati értékű polgári iskolák tejlesztésenek szükségességet, magyarázza, útirányt nyújt a szülőknek a pályaválasztásra, megismertetvén velük a módot, miként lehet gy erinekeiknek rövidebb utou és biztosabb alapon célhoz jutniok. Végigtekintve az egyes szakpályákou, ott vagy magas képzettségű vezető emberekkel, vagy egyáltalán képesítéssel nem biró, a társadalom legalsóbb műveltségi tokán álló munkásokkal találkozunk. A magas képzettségű vezetők a szellemi irányítással lévén elfoglalva, a tulajdonképpeni gyakorlati vezetést, részben a részletekre ki uem terjedhető eltogialtságuk miatt nem teljesíthetik, másrészt meg magasabb képesítésükkel nem egyeztethető össsc, hogy a tulajdonképpeni materiális ieldolgozásiiál közvetlenül muakafelügyeleti szolgálatot teljesítsenek. Így a vezetők szellemi produktuma legtöbb esetben a kivitelben tullad meg, nem lóvén értelmes úgynevezett, középosztálya, amely megértesse a tulajdonképpeni munkás elemmel azt, a mit szellemi alkotásával a gyakorlatban kivinni óhajt. Egyszóval hiányoznak a gyakorlati pályákon, a közepmiuösitóssel biró végrehajtó közegek. Ezeket addig, amíg a haladó kor alkotta tényezők, mint a technika különböző gépeivel és eszközeivel, a folytonos kísérletezések szülte ujabb rendszerek ismerete, a mezőgazdaság és ipai egyes ágazataiban a kivi'elt korlátozó hatósági és egészségi intézkedések, a kereskedelmi esélyek stb. akkora iutelligentiát nem követeltek, hogy ezekkel a tényezőkkel folyton ismeretségben kell a munka végrehajtásával megbízott, úgynevezett középosztálynak állania — pótolták a munkásokból kiválasztott és előléptetett egyének, vagv pedig tisztán a gyakorlat teremtette erők. Ma azonban mások a viszonyok: maga a kormány megszigorította egyes pályák alkalmazottainak minősítését és törvényileg szabályozta, hogy azok betöltésével csupán csak az előirt kvalificatióval bírók bízathatnak meg. Minthogy a hivatkozott cikk tisztelt irója a kvalificationális kérdést a mezőgazdasági tisztviselők helyzetével óhajtotta megvilágosítani, ezen acttiális és a polgári iskolák fejlesztését megkövetelő egyedüli sürgős szükséglet tijjáteremt.'s,'.tekintélv megsértése. Kngedetleuség a hivatalos közeggel. Aladár: Hivatalos közeg ám. a mindjárt meg mondom micsoda!! gúnyosan) Baku ruhában? Baka: piszkálni kezil Aladár orra alatti Ne sértegesse a ruhámat, érti? Kn azért vagyok titkos rendőr, hogyha akarniu, rendőrruhába Is öltnzhessein. Érti? Meg baknruhába is. Ferstanden ? Oszkár: (hidegen) Milieu lehetek szolgalatára'.' Bakai A magas kormány előtt Óu gyanús. Feltétlenül gyanús ember. OD anarkista. Oszkár: Ks mi köze ehhez a magas kormánynak' Mondja meg a magas kormánynak, hogy Ingja be a száját. Baka: On uem 12 kiló borsot, de ugyanannyi puskaport szállított Oroszországba. Edith: i kétségbeesetten; Nem igaz. uem igaz I KD vagyok ur. anarkista. Engem tessék becsukni Baka: Rettenetes hosszú bunlajsárom. A magas kormány feljegyezte, hogy On egy lázadó sereget élelmez. Nuponta 26 zsemle a tisztikarnak ! 1: drb. kelkáposzta. 2 mázsa liszt ! 25 liter tej, 211 kiló só — rettenetesen sösan készíthetnek ott mindent, Edith: Ne bántsa! Ne bántsa! ('sak én vagyok a hibás! Csak éu vagyok az anarkista. Piri: Nem szégyenli On magát ügyvéd ur, a feleségét be akarja esukatni ' Oszkár: (ingerülten) De hallgasson meg nagyságos asszonyom ! A/ ember tisztára megbolondul itten! Piri: Nem hallgatom. Mért nem nevelte ii feleséget? Mi? A maga dolga lett volna. Oszkár: De . . . Piri: Semmi de . . . Oszkár: (kiabálvai Hulgassoii meg! térdre esik; Az istenre kérem hallgasson meg. (Jelentőségteljes szünet. Minden elkezdenek nevetni, esak Edith nem. Edith: Mi er? Mi es? Piri: inyomatékosan| Ezt a jelenetet játsrotluk el tilig 10 peroe. Ks Ali akkor jött he. Nem alatta elhinni, hogy ártatlanok vagyunk. Edith: Oszkár nyakába ugrik) Tehát s/.eretsr. ? Enyém vagy.' Te édes! Te édes!'A bakának i Meséljen még olvuti srépet. i Megfogja a kezét.) IX. JKLK.NET. Mari: (ki a knlnalyakoa leskelődött, berohan. Elrántja a bakát i Dejszen as én szeretőmet ne csábítsa el a tiuecsága ! Edith: Hát ez a titkos rendőr a maga szeretője? Mari: Titkos rendőr ám az istennyila! Baka! Oszkár: (a bakánaki Hát akkor mit éretlenkedett ar, előbb. Mari: (dühösen) Beküldőin, hogy pukkassza meg a naeeságáékat, azután — láttam, amit láttam. Hanem egyet mondhatok maguknak Maguk úgyis elcsapnak, de előbb meg kell mondanom. Maguk bnloudok, sr.amsrsk, kikel igy lehet ar. orruknál vezetni. Azt hiszik megvettem a 12 kiló borsot? Oszkár: Art. Mari: 1 diadalmasani Zsebre vágtam. Aladár: Oh hunéul gazember! Némber te! Beesukatlsk ! Mari: Letagadom. — He ar. én becsületemben ne gázoljon! Engem néinbernek ne mondjon. Aladár: De azért is mondnlak. Némber! Némber! Némber! Mari: Hát esak mondja, ha ugy tetszik. Kutya ugatása uem hallatszik a mein országba. Aladár: dühösem Ne gázolj a becsületembe, mert kiverlek innen !