Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-07-16

1911. július 16. boldog bérlők is, akiknek a lakbérét egy fillérrel sem emelték. Nem azért tettük szóvá ezt az elszomorító lakbéremelést, mintha vele az azzal sújtott bérlők érdekeit védeni, vagy azok szószólói akarnánk lenni, hanem azért, mert ezt látva, az összes háztulajdonosok is ebben az arányban lógnak stájgerolni, azt tartván, hogy ha joga van hozzá az uradalomnak, joguk van hozzá nekik is. És ezzel az amúgy sem rózsás lakásviszonyaink oly elszomorítóvá válnak, amelyhez hasonlót tán egyetlen vidéki városban sem tudnánk találni. És ekkor kíváncsiak leszünk, hogy a lakbéreknek ilyen budapesti mintára történt felemelése után lesz-e hatóságunk, amely a folytonos és égbekiáltó lakbéremelések meggátlására szintén budapesti mintára olcsó lakásokról gondoskodik? Mi nem hisszük. Hogy miért? Annak sok oka van. — mert hiszen ma segéddé avatható az analfabéta tanonc Ilyen legyen hivatott arra, hogy mint mester megállja a helyét? Soha! Van pedig belőlük elég sok, nagyon sok 8 ez a föbaja a mi iparunknak. Nem lehet célunk e helyütt az iparosuevelés vezérelvét előadni, csak arra kívántunk rámutatni, bogy iparunk felvirágzását nem fogjuk mindaddig elérni, mig népünk bdkében meg nem gyökerezik az a meggyőződés, bogy egy iparosnak, ki a mai világban boldogulni akar, többet kell tudni az irás és olvasásnál. Értesítők ismertetése. 2. Rám. katli. hitközségi iskolák. A pápai ró.u. kath. hitközség az elmúlt, tanévben egy óvodát, elemi fitt- és leányiskolát a megfelelő istnétlöosztálvokkid s végül polgári leányiskolát tartott, lenti. Növendékeinek száma: 1897, egy oly horribilil szám, inely röglön tájékoztat bennünket arról, mily áldozatot kell hoznia a hitközségnek, hogy az ifjuságjt szabályszerűen neveltesse. E tanévben is két íj elemi osztály nyílott meg a télsövárosban, pedig alig mult 8 éve, hogy az alsóvárosi iskolát megépítették. A tanerők egész légiója kell a 111 száz gyermekhez. Kriszt Jenő eaperesplébáuoson, mint igazgatón kivül 4 hitoktató, lő irgalmas nővér, 0 tanítónő (a polg. isk. zongoratanitónö és egy helyettes is beleszámít vaj s végül (a polg. iskolai éuektanárral együtt) 12 tanító végezte a tanév fárasztó, de eredmény-teljes munkáját Az elbukottak arányszáma 12'7 fo, a mi tekintettel arra, hogy még mindig volt 114 '* belvárosi fiúiskola V. és VI. összevont osztályában), átlagosan pedig60-on felül minden osztályban növendék. Az értesítő, ha netn is böv 'il, de lelkiismeretesen beszámol a tanév minden jelentékeny mozzanatáról. Mindenekelőtt közli az iskolaszék névsorát. Az iskolaszék jelenleg az autonómia felfüggesztése óta az összes hitközségi ügyeket intézi és az elnökön kivül 32 | tagból áll. A leányiskolák adataiból tudjuk meg ,a zárdai ünnepségek lefolyását. Mint ismeretes a zárdában tartott ünnepségek városunkban igen népszerűek és alkalomadtán egész népvándorlás van a zárda félé. Féltő gonddal, nagy körültekin] téssel és fáradhatatlan buzgalommal készttik elö j az apácák eme ünnepélyeket, ugy, hogy valóságos élvezet azokat végig hallgatni vagy nézni. [Színdarabok, daljátékok és egyébb látványosságok egymást, követik. Még a laikus is át láthatja, [bogy a pedagógiai értéke is nagv az ilyen sike| res előadásoknak, mert felejthetetlen emléket vés ia növeudóksereg kis szivébe és elméjébe Ugy a | vallásos, mint a hazafias nevelés hatalmas eszj köze ez. A növendékek érdeinsorozatának a közKomolyabb kiképzést iparosainknak! Nálunk gyakori a panasz, hogy sok az iparos, nagy a verseny s alig vau már a kisiparosnak tere a megélhetésre. Tény azonban, hogy nálunk nehéz a kisiparos sorsa, de az is tény. hogy helyzetüket nem számuk nagysága okozza, mert az ország még jóval több iparosnak is tudni fog tisztességes megélhetést, biztosítani, hanem igenis a baj abban gyökerezett, hogy más nemzetek fejlödöttebb iparával szemben sikerrel nem vehette volna fel a versenyt. Nekünk egész a legújabb időkig alig voltak szakképzett ipari munkásaink. Sőt iparosaink műveltsége még nemrég is síig terjedt tovább a köteles elemi iskolai műveltségnél. Csak az ujabb időben fordítottak nagyobb gondot iparosaink kiképzésére. S ennek a javára kell betudnunk, hogy a magyar ipar az utolsó időben nagyobb lendületet vett. 1 le még mindig tapasztaljuk azt is, hogy még mindig szőrit bennünket az importált ipartermékek sokasága s sok tekintetben indokolatlan az iparosok feljajdttlása, ha mégis a külföldi portékát vesszük és nem a hazait. Miért? Azért, mert nem egy iparfogvó, a siron tul is tarló szeretet mindeneket eltűr, mindeneket elfedez, mindeneket megbocsát. Nyugodj hát csuk békén ! Vád ne háborgasson, sin almodat elhamarkodott ítélet meg ne zavarja, a metsző fájdalom éles kiáltása lel ne riassza, a ke-eiii kifakadás káromló szava gyötrővé ne tegye! Sőt őrködjék síri nviigabnad felett a szülői és lest véri szeretet, őrködjék a mi In'í emlékezetünk, tiszta kegyeletünk. Isten veled, kedves barátunk! Isten veled! H3 es s élgret á s— A „1* apai I. a p o k" e r e »I e 1 i tár r áj H. — Irta: Rado István. A fin és a lány beszélgetnek. Mint mindig Hiszen az egész világ az ő összes berendezésével, minden furfangjával, unióim csalásával abból áll, hogy mindig egy fin beszél egy leánnyal. Ha sok félti van együtt,"azok sem egymásnak beszélnek, hanem mindegyikük egy egy lánynak beszél. Ha sok leányarc van egymással szemben, akkor •• egymást \adló, esiitoló szapuló banvokl.an és nekik egy-egy fin beszél. Minden fajdalom éa minden öröm ezen a világon altból ered, hogy egy fin beszel egy leánnyal. Hogy egy tin és egy leány beszélgetnek. Minden szép es nagy dolog ebből származik. Minden gazságot és gouosz.tettct ez iudit meg. Ebből sarjadzanak az uj életek, ez az élet. Es ebből, hogy egy fin és egv leánv beszélgetnek, ebből ered a halai és innét terjed el mindenüvé, aliol ember van Egy fin és egv leánv beszélgetnek. Es elmondják egy' másnak legközönségesebb gondolataikat s mikor e/.ek' bői kifogytak, akkor a fin lassan ezt mondja: — Mi csak beszélgetünk itt Ks abban, amiI ről beszélgetünk, nem válogatunk és nem törődünk vele, hogv szépe, amit mi beszélünk, hogy fáj-e nekünk, vagy örülünk-e unnak, amiről beszélgetünk. Nem törődünk semmivel, csak azzal, hogy beszélgethetünk. A lány: Nem is kell törődnünk semmivel. Az a szép, hogy beszélgethetünk. S egyébhez semmi közünk. A fin: igen van kőzünk valamihez. Ahlioz, hogy miért beszélgetünk. Mert maga is erzi, liogvlia nem beszélgethetünk, akkor hiányzik ez a beszel e-'tés. Csak azt r,<'in tudjuk, miért beszélgetünk 7 A lány: I >• tudjuk. Tudjuk mind a ketten. A fin : En azt hiszem, hogy maga nem tudja. En magam pedig tudom, A lány nem fe'el pedig a fin várja a feleletét. A fin: Eti tudom. Azért, mer gyáva vagyuk. M< i' lélek, mert szégyellem magam, meri . . meri nagyon gyáva vagyok. Es minekünk nem szal.adna beszélgetni, minékünk szeretnünk kellene egymást és minékünk csókolnunk kellene egymást. A lány: Minekünk nem szabadna sohasem találkoznunk. A tili: De igen. Nekünk mindennap kellene találkoznunk és mindennap szeretnők egymást és esúkolnóK egymást Vagy maga nem csókolua enI gem. csak én csókolnám és maga elmenekülne slft« ; lem és mi nem beszélgetnénk csak nagyon ritkán i és nem beszélnénk s.ha, »<:u többé ... és . . . nál . . . A lány: Es nem tudnánk egymás szemébe nézni. A fin: I tudnánk jobban mint most. Emelt { tővel, igazan néznénk egymás személte, ha . . . j hogyha nem beszélgettünk volna hosszú napokon, I hosszú délutánokon keresztül . . . Akkor igen ... ! De igy, igy én gyáva vagyok és fé ek es faltam a I csókokat és a beszélgetéseket, mert el veszítenem inindakettöt. Pedig nekem a beszélgetések kellenek. Ha más nem, hat a mi beszélgetéseink kellenek I nekem. A lány: A beszélgetéseink mindkettőnknél meg fognak maradni, mert azokban minden benne volt: az élet, szerelem, a halai A fin: Es én mégis szeretném magát szeretni Nem a csókkal, nem közvetleufl . va'ahogv másképen, valahogy messziről Tudja hogyan? A halálon keresztül. O'y szép volna. A halálon at. a halálban, a halálért szeretni valakit. Akii gondolatban cikk van, melyet hazai iparosaink nem tudnak előállítani, vagy ha tudják, messze mögötte áll a külföldinek. S hogy az ezen téren mutatkozó hiányokon segítsünk, országszerte megindult a mozgalom iparkiállitásokat rendezni s éppen utóbbi időben több helyütt rendeztettek ilyenek. Ha ezen országos mozgalmakat és törekvé-, seket bíráljuk, ugy tűnnek azok elö, mint egy nagy épület emeleteinek szüntelen és megfeszített erővel való tatarozása — folyton javitjuk, foltozzuk az emeleteket, nagy és elismerésre méltó igyekezettel azon vagyunk, hogy nagy épületünk emeletei legyenek szépek, csinosak, tartósak, versenyképesek — és minden igyekezetünk dacára, folytonosan azt vesszük észre, hogy uem bitjük a külföldet teljességgel elérni, nem bírunk a nyugati művelt iparállamokkal lépést tartani, még kevósbbó azokat túlszárnyalni. Hát. hol vau a hiba? Mitévők legyünk? A hiba ott van, hogy rozoga alapra építünk. Iparépületüuk fundamentuma inog — ezt kell elsősorban megerősíteni s merjük állítani, hogy a míg ezen nem segítünk, a mostanában forszírozott iparkiállitá•iokkal sem fogunk célt érni. Melyek hát iparépületeink fundamentumai? Feleletünk egy szó : iparostauoucaink. Ezeket kell nevelni, jobban mondva ezekből kell nevelnünk olyan iparosnemzedéket, mely a műveltség összes attribútumaival lépjen ki az életbe — ismerje a külföldet ós legyen szóles látóköre! Ez az, a mi mai iparosainknál hiányzik. Százával ismerjük azon iparosok számát akiknél megvan a szorgalom és igyekezet, de alacsony műveltségénél fogva nem bir érvényesülni. A száz közül csak egy példát: Állítólag hires a szegedi halbicska! Hát híresnek híres, de meddig terjedt a hire? Ne kutassuk, messze állunk mi még Scheifieldtöl ésSzollingentól. Álljunk szóba egy magyar késesmesterre] és váltunk szót egy angol iparos társával, nyomban látni fogjuk a nagy különbségei. Az angol müveit, tanult, világlátott, nagy üzleti összeköttetésekkel biró iparos, a mit alapképzettségének köszönheti. A mieinknek látóköre pedig az ipartársulatokon tul nem terjed. Iparosainkat tehát nevelnünk kell előbb, enélkül nem érünk célt még ha százával is rendezzük az iparkiállitásokat. Önálló felfogásra és kompozícióra a tanulatlan elme nem jön soha. Kvek hosszú során át sürgettük az 1884. évi XVIII. t. c.-nek revízióját s lassan már kezd derengeni a látóbatáton. A törvény iparoktatási részétől függ igen sok, mert hiszen közel lOOfXX) tanoncunk van az országban. A törvény revíziójával véget kell vetni annak az abszurd állapotnak, mely ma uralkodik