Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-06-25
kiépíthető. Bár az a vasút ebben az esetben sem volna rentábilis. Igaz. hogy Veszprém-vármegye tavaly megtagadta a pápa deveeser— sümegi vasúthoz kéri hozzájárulást, aminek csak az lehetett az egyedüli oka. hogy nem ismerték lel ennek a vasútnak a roiltosságát. Kzek után már most ugj'-e bár az a kérdés merül fői, hogy egyáltalán lesz-e pápa deveeser sümegi vasút? Nem akarunk prófétai jóslásokba bocsátkozni, de állithatjuk, hogy ennek B vasútnak az ügye nincs elveszve, sőt igen közel áll a megvalósuláshoz, mert amint jó forrásból értesültünk, már Veszpréinvármegye is engedett eddigi merev álláspontjából s kezdi belátni, hogy erre a vasútra a vármegyének éppen olyan szüksége van. mint a zalaiaknak s hisszük, hogy ez a belátás és helyes megértés az eddig megtagadott vármegyei hozzájárulást fogja eredményezni s ezzel az a kérdés is, hogy meglesz-e a sümegi vasút, végleges megoldást fog nyerni. * Az emberek gondolkozása. Csak a legáltalánosabb és legéletbevágóbb kérdést-kiöl szóllok, Je a melyek mégis az emberiség egységének álláspontját képviselik, eltekintve attól, ki melyik tömeghez tartozik, nézzük meg : akár az egyik akár a másik álláspontnak milyen az erkölcsi hordereje. A két álláspont egyike politikai, a másik társadalmi. Akár az egyiket, akár a másikat tekintsük irt is. ott is anyagi kérdések és törekvések uralják a helyzetet. Nézzük a politikát: Országok, nemzetek, népek, pártok egymás ellen törekvése, egymást kizsákmányolni; olykor legyőzni: oly kor leverni, olykor tönkretenni akarása, nagyban politikai: kicsiben, akol a társadalomnak egyes csoportjai és egyesei igyekeznek gyarapodni, gazdagodni az egymás kárán, társadalmi életküzdelemnek nevezik ! Hát miért küzdelem? Miért nem az egymás támogatása ? Azért mert az Én az Üuzés lép előtérbe, ez pedig mar Ol és őket kizárja. — Pört kell indítani — niondá apósa — A I vádlottak padjára kell hurcolni a gazokat, hadd | tauulják meg végre, hogy a magánélet szent és nem tehet hozzányúlni. — Nekem uem az a véleményem, viszonzá Köbért. Mert ha Csakugyan elkövettem volna, amivel vádolnak, a dolgot a nyilvánosság elé vinni kötelesség lenne. A kormány tisztessége megköveteli, hogy jóhiiü emberek szolgálják, mikor közpályán levő emberről van s/ó, a sajtó hasznos, mert ővatosságra inti azokat, akik hajlandók lennének érdekeiket reá lozni. A kocsisok is rákiáltanak a gyalogosokra, hogy ne gázolóiijanak el. Miért nem kiálthatnának hát az újságok is a részvényesekre, hogy ne hagyjak magukat megcsalni. De én liberális ember létemre ellensége vagyok minden sajtópernek. — Helyes, monda egy barátja. Akkor hát hi\asd ki a cikkelv szerzőjét. — Nem tudom kies nem is akarom tudni. Még ha uem is ő koholta ki a rágalmat, aligha lehet valami becsületes einher, mert kapott rajta és terjesztette, mig hátha gyáva, ki nem terekszik az alatt az ürügy alatt, hogy inkább igazuljam magamat, semmint segédeket küldözzek. Vagy tegyük tol, hogy megvágtam Erre mindjárt azt mondanák, hogy a kard uem argumentum Ej, megelégszem a képviselőház határozatával, a többit pedig a jöveudőre bízom. — A patvarba is! — gondolta magában az Én istenem engedd, hogy kinyithassuk a mi lelki szemeinket, hogy tis/.tan láthassuk i.z emberek dulakodását a pénzért, az emberiség hizelges-'-t. ra\ asz.-ágát, szembeni mosolygását, hatmegettl agyarkodását a pénzért, szívtelenségét, gonoszságát, kegyetlenségét a pénzért, szeretetlenséget és az undok mamimba való létrengést: dobzódast. kejelgést, áUattaaságol és utálatosságot. Ez az a mit a iiui>ró:-iinprn oh ásunk, latunk, hallunk és tapasztalunk és az emberek meg is undorodnak tőle, meg ia utálják, el is ítélik, ki is bányák, azután pedig újból beveszik, inert a rósz már egészen természetükké vált. Önmagokban van és máshol keresik, nem látják a latul az erdőt. A gazdag vérét szívja: uadáj módjára a szegénynek, a szegény gyűlöl minden kaputos embert, inert undok tapasztalatokban naprólnapra gazdagabb lett. H"iiiiét az áldatlan állapul? A szív gonoszságától és az emberi elme romlottságától. Ezért küzdelem ez és ezért nem egymás támogatása, mert a sziveket lelkeket uem a béke, nem a szeretet lakja és ha'ja át, hanem a kabzsiság, a harag, az irigység es a gyűlölet. Elkesereghetjük még ma is Rákózyval: nincsen ebben semmi virtus . . . Az általános jólétet terjeszteni törekvő társadalmi jelszó, egy általános hazugság. Az általános kifejezés egy üres szó, mert bizony-bizony csakis saját jólétére, anyagi gyarapodására gondol mindenki, a máséra senki. Sokkal több gondjuk van az embereknek saját gyarapodásukra, mintsem, hogy másoknak is juttatnának abból a gondból. D« sót anyagi tekintetben, mondjuk ez még helyes lenne idaig. De uem ugy van! Rosszabbul azért, meit az emberi törekvések, nem az elégig tartanak, hanem a hatartalanságig ! És a mint az elégen felül törekszik, bárki legyen is az: akár paraszt, akar ur. akár báró, akár gróf, akár herceg, akár király, akar püspök vagy érsek — az már a inas lovasára törekszik ! Olykor egynek a gazdagsága ezrek, százezrek, de sőt milliók rovására mehet! Es ezt a törekvést az emberek : az általános jólét télé való törekvésnek nevezik! Lehet ugy gondolkozni helyes eszel ? Vajon nem a más rovásara dolgozó önzés féket szakított hajsza ez? Es pedig a törvény, az igazságszolgáltatás és a méltányosság nevében! Hát hogyan tetszik az emberiségnek ez az általános gondolkozása, felfogása. Törvény nevében? no peisze! De nem az igazság nevében. Törvényt lehet hozni akárki érdekében, akar milyent, de igazság csak egv van és ez felülről jön ott főnt születik és az az ismertető jele van, hogy mesterségesen csinálni nem lehet. após — csak nem ludas a vőm. Pedig eleget szimatoltam körülötte. — Kóbertböl kitűnő törvényhozó lesz, inoiidii este a jóbarál, szereti a békés megoldásokat Róbert pedig örült, hogy eldöntötte a dolgot. Pompát étvággyal ebédelt, elkísérte a feleségét az operába későn leküdt le és azt tapasztalta, hogy a rágalom nem zavarja az ember álmát. Legalább azt hitte. Egv hónap mnlva azonban már látta, hogy csalódott A kis újságok megint ki ke/dtek. Nem mehetett se a képviselőházba, se a klubba, nem ihatott meg egy csésze teát, hogy n< akadjon a kezébe egv-egv ilyen lap. Néha ismerősei is figyelmeztették: Ont ugyan erősen szapulják, Róbert mosolyogva vont vállat, majd ideges kezdeti lenni. Hát nem mondtak ueki többé semmit. Dr most már ö gondolta el magában az újságok láttára ezek az emberek mind olvasták ezt, de nem szólnak, mert felnek, hogv megsértődöm. Anyósa derék asszony volt, de fecsegő és ta. pintiuian. — Istenem, mondotta minduntalan, iiiilven kellemetlen história ez! A hova csak megyek, mindeuütt hangosan sajnálkoznak rajtam, liizony leikéin jó lenne, ha egyszersmindenkorra véget vetne s gvalázatosságoknak, ha egyébért nem, hál a feleségi miatt. Róbert felállt, kétszer-háromszor végig sétáli íme az emberiség feliogása, a csalás es a hazugság és ezzel a fogalommal akar általános jólétet teremteni! Nem és ezerszer nem mert ezt nem szájjal hanem tiszta szívvel és őszinte lélekkel kell megcsinálni. Aki másokat akar bolgogitani annak le kell mondani önmagáról. Aki nagy dolgokat akar keresztül vinni, kicsin kell kezdenie. Fólián Lajos. Városi közgyűlés. — 1911. június 19. — Papa varos képviselőtestülete folyó évi jiinius hó lí>-éu t-.rtotta rendkívüli közgyűlését, melyen a kép viselőt est illeti tagok igen szép számban jelentek meg. Az érdeklődés különösen két tárgy, a/, uj szervezeti s/.abaivreudelet s/. az ezzel kapcsolati;.- tisztviselői Bzetésrendezés, valamint az 11,011 ;u epit 'iidó közvágóhíd kérdést- keltett. Nagyobb, s.ít a.-.t mondhatjuk, heves vita a közvágóhíd ügyénél keletkezett, amelynek során Győri Uvula a v> It szabály talansagoknaii egész özönét zudiiota a tanács, de különösen a városi mérnök eljárásai a. Az. ügy-t aztán le is veitek a napirendről. A közgyűlés h-|.ily .isiiről egyébként alábbi tudósitusuukbau száinoluuk he; Mészáros Károly elnöklő polgármester délután pont ii órakor üdvözölvén a megjelent képviselőket, az egvbehivoit rnidkiviili közgyűlést megnyitotta s a felveendő jegyzőkönyv hitele.-itej.ere 1'e.acubaou Karoly, Killilz Ferenc, Ueríll ivó. Haias/. Miiialy, és Kol ein El iiö városi képviselőnél ke: te lei. Majd az előző ülés jegyzőkönyvet olvastán fel, melyet a közgyűlés minden módosítás nélkül tudomásul vett. Napirendre teres elölt elnöklő polgármester bejeleutette, hogy a vízvezetéki viz-ít vegyileg inegvizbgaltatta s azt u vegyvizsgáló állomás kifogástalannak találta. A bejelentést a kögyűlés tudomásul vélte. Halász Mihály városi képviselő azon kérdést intézte a polgármesterhez, van-e indoai.i-a arról, hogy a földmives-iskola e» a veszprémi torv. hat. közút között levő gyalogúira a loldun . et-iskola igazgatósága egy „Magán-gyalogul" felirásos figyelmeztető táblát állított lel. Amennyiben eaea figyelmeztetés azt célozna, hogy rajta közlekedni idus, hajiandó ezt a táblát onnan eltávolíttatni, mert ehhez az ulhoz a közöuséguek joga van. Polgármester kijelenti, hogy a tábla fellálblásárói tudomása nincs, de utálnia fog nézni, hogy ki es mi jogon állítót tu fel s ha a felállítás jogtalan, el fogja távoiillalni. Halász még az iránt is interpellált, hogv a helybeli lakosok által vidékről behozott szarkák utau, melyek megrende'ésre hozatnak lie, miért szed a varos helypénzt és kövezetvámol t Polgármester kijelenti, hogy ez az ügy meg a jövedéki bizottságnál van elbírálás végett, arról azonban, hogv a helypéuz és a kövezetváin már must szedernek, a szalonon, vagy az ebédlőn, aztán ismét leült, hogy hallgassa anvósát, ki a legnagyobb érdeklődés hangján folytatta: — E- ez mind a miatt a gazember miatt van, akivel ön barátkozott. Lám ec a klubbajárás vege. Gyülevész uép van ott. Remélem, ez üdvösséges tanulsággal fog önnek szolgálni s jövőre óvatosablian választja meg barátait. Az az ember nem volt nekem barátom. Persze hogy nem volt az: de ön mégis barátjával bánt vele s a látszat csal. Róbert fogta a kalapját és ment. Lassanként észre vette, hogy a kezdetben képtelennek látszó ragalom gyökeret ver. A legtöbb ember már nem is tudta, hogy micsoda utfaireröl van sző és miosoda piszkos dologban vett részt a képviselő. De az impresszió megmaradt, hogy piszkos dologba volt keverve és nyerekedett másuk kárából. Most már nem is célozgattak többe nz apró újságokra, nem tettek Róbertnek szemrehányásokat, ép ugy bántak vele, mint régen, ő pedig ugyanazokba a házakba járt, ugyanazokat a kezeket szorongatta s mégis azt vette észre, hogy minden megváltozóit körülötte. Majd azt látva, hogy voltéképpen mindenki olyan, aminő volt, elgondolta magában, e szerint én nem vagyok a régi. Egyszerre fölkiáltott: — l T gy látom, uem becsülnek engemet löblié ! Mnjil azt mondta: — Kj, különb ember vagyok éu a sok hitvány-
