Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-06-04
Fápni Lapok 1911. junins 4. figyelmébe kellene hozni az egész emberiségnek, de különösen ennek ez értelmetlenséggel telt országnak. De itt van az ünnepünk. Itt ;i piros pünkösd napja. Amikor a Szentlélek piros, tüzes nyelvek alakjában szállt le a földre és megértést adott a tanítványok elméjébe. Újuljon fel az a megértés, vagy jöjjön el a Szentlélek tüzes nyelvek, vagy bármi más alakban és töltse meg ezt a szegény országot megértéssel. A többit akkor már könnyebb lesz megszerezni. A választási jog. in. A földmivelök nagy része ma alig tud irni olvasni. Az iparosságnál ellenkezőleg állunk : legnagyobb része irni, olvasni tud. Van általános és szakképzettsége. Maga a szakmabeli kiképzés is emeli gondolkodását, miveltségét. Ks az iparos nem végzi be tanulmányait a népiskolákban, mint esetleg a földmivelö, hanem köteles még tanonckodása alatt tanonciskolába járni, sőt jórészük mint iparossegédek folytatják képzettségüket különféle rajz- és szaktanfolyamokon. De az iparosnak hivatása is magával hozza a földmivelőuél nagyobb műveltséget. Miért ? Mert folyton az intelligens osztályokkal étiutkezik, miáltal feltétlenül alkalmazkodik és erősbödik az ö műveltsége is. Ha pedig a magyarságot nézzük, ugy hasonlíthatatlanul kielégítőbb eredményt mutat fel az iparos, mint a földmivelö. A legutolsó iparstatisztika adatai szerint az önálló iparosok mintegy 00 S-a magyarnak vallotta magát ésan j m magyar ajkú iparosok közül is mintegy 57 % beszéli a magyar nyelvet. Miként a múltban, ugy a jelenben is az iparososztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek s mint ilyen sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához, mint a földmivelö osztály. Ezek után joggal kérdezem, hogy ha az iparosságnak nincs választási joga. ugyan mi az. ami öt a magyar államhoz — melyet csak terhes vér- és pénzadó fizetés révén ismer — szorosabbra fűzze? És mi az oka annak, hogy mindeme felhozott és tényleg fennálló érvek dacára a földmivelö osztályt politikai jogosultság tekintetében fölibe helyezik az iparosságnak. Szinte csodalatos, hogy az iparosság niiudezideig nyugodt, béketűréssel viselte a reá rakott terhes ós megszégyenítő intézkedéseket! E VIszásság megszüntetésére gyors intézkedés szükséges. Az állami lét félremag.x arázhatatlan érdeke, hogy az iparososztály necsak anyagilag erösitessék, hanem részére a nemzet közügyeinek irányításában, feladatának és hivatásának megfelelő hely adassék ! Az iparosságnak államfenntartó erejét akkor fogjuk elismerni, ha részére teljes mértékben — természetesen a nemzetállam keretén belül — utat engedünk a Vitaiatok közé. A nemzetállamban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá, sem választhatóvá. Ennélfogva az iparosoknál is azon szabványok mérvadók, melyből következtetést, lehef vonni, kiben él a nemzetállam öntudata? Ennek fenntartásával az 1874. évi XXXIII. t. c. az iparosokra vonalköz 'dag akképpen módosítandó, miszerint választói joggal bírjon minden képesítéshez kötött önálló magyar honos iparos, bármilyen csekély adót fizessen is.' KÖZGAZDASÁG. — Rovatvezető: Illés Lajos. — A cserebogár irtása és értékesítése. A cserebogarakat mindenki isineri. Rendesen a 3-al maradék nélkül osztható számú esztendőben szoktak fellépni s mindenkor oly tömegesen jelennek meg, hogy érzékeny kárt okoznak ugy a mező- iniiit az erdőgazdaságban. A folyó évben is nagy mértékben mutatkoztak. A most uralkodó hideg és esős időjárás egyrészét tönkretette ugyan, de még mindig maradt annyi, a mennyi elégséges ahhoz, hogy a jövőben ismét nagyobb számban elszaporodhassanak, ha csak még ki uem irtjuk ök«t. A vármegye alispánja bocsátott is ki e tekintetben valami rendeletet, de mégis kevés az a gazda, aki a cserebogarak irtását rendesen végrehajtaná. Pedig a cserebogarak által okozott kár nagyon is figyelemre méltó, Mint bogár lerágja a fák leveleit és fiatal hajtásait. Különösen szereti a Szilva-, tölgy-, rózsa- és juharfákat megtámadni, de ha ilyent nem talál más fát is ellep. Még nagyobb kárt okoz az álcája: a ckimasz vagy pajor, mely a földben él s a növények gyökereit rágja. Legjobban a gabonaféléket, lent, répát és burgonyát támadja meg, de sok kárt okoz a gyümölcsökben és szőlőkben is. Különösen szeret a fiatal szőlőtelepítésekben tanyázni. Dacára annak, hogy a cserebogár igen nagy kárt okoz, mégsem törekednek gazdáink azokat elpusztítani. Csak akkor történnék gyökeres irtás, ha a vármegye szabályrendeletet alkotna a cserebogár irtásáról, vagy a földunvelésügyi miniszter rendelné el annak kötelező irtását. Például szolgálhat e tekintetben Abauj-Torna vármegye, ahol a cserebogarak hatósági irtását, a vármegye szabálviendeletileg kimondotta. E szabályrendelettel ugy akarta Abatlj Torna vármegye a cserebogarak irtását eszközölni, hogy az irtásnál mutatkozó teher lehetőleg igazságosan osztódjék meg a tulajdonosok között. Evégből ugy intézkedett, hogy megfelelő munkabért, kell adui azoknak, kik az irtást végzik, a költségeket pedig viselje azon föld, mely az irtásnak hasznát élvezi. Meg is indult ebben az évben az irtás egyelői', a földadót terhelő s 3 évre inegoszló ezer korona költségelőirányzattal és pedig nem csekély eredménnyel. Eddig 4U vagon cserebogarat váltottak be a minthogy 1 kilogrammban átlag HHX) drb.'cserebogár van, 400 millióra tehető a kiirtottak száma. Mily óriási kártól szabadult meg tehát Abauj-Torna varmegye a cserebogaink ílyinérvü elpusztításával, különösen ha figyelembe vesszük a pajorok által okozott károkat, is. És ez az intézkedés nemcsak a birtokos-osztálynak vált javára, hanem a munkásosztálynak is szép hasznot hozott, mert a 10 fillér kgr-onkíuti egységár mellett egy 3 tagból ádp csoport (egy rázza, kettő szedi a bogarakat; 3-4 óra alatt 70-120 kgr. cserebogarat gyűjtött össze s igy 7-112 korona keresethez jutott, Ilyen szabályrendeletet Veszprém vármegye is alkothatna, a' mi haszon;ial járna nemcsak fi mező- és erdőbirtokosokra, hanem a munkásnépre is. mert igy könnyen juthatna némi keresethez. Es ha a vármegye nem is alkot ilyet szabályrendeletet, tekintettel a cserebogarak álta okozott nagy károkra, maguk a gazdák is tehet iiének valamit, végre is ne várják mindig az állam vagy a megye intézkedését, hanem lássanal hozzá a még meglevő cserebogarak irtásához Hisz az irtás nemcsak azon haszonnal jár, hogj kártételüket megakadályozzuk és hogy jövendöli kevesebb lesz a cserebogár, hanem azzal is hogy az összeszedett cserebogarakat igen jól értékesít hetjük. Ezt mondta a főszolgabíró, de tett még hozzá egyéb egyet inast is. Többek közt, hogy Nagy Gergely uramnak kitelt a beosülete. Elmehet hosszú vakációra és vissza meg ne is igyekezzék többet. Igy esett ki Nagy Gergely a tekintet őségből, meg a megyei hivat Iból, mikor még rá sem ért belemelegedni. De azért a falu eleje ő most is. Mindig a várost járjs ; fiskálisokkal, boltosokkal, céhbeliekkel egyformán jó harásságban áll s a takarékban, megyeházán, adóhivatalban mindennapos. Hát ö taposta ki a tagosítást is, nem hiába jár szünetlen a városi urak nyakán. Különben hasznát is látja, bizonyosan. Vége felé járt a tél, mikor a tagositódeputáoió Pálfalvára megérkezett. Annyi hintót talán soha sem láttak Pálfalván egyszerre, pedig a végrehajtő, licitáció, komiszárius sem ritka vendég, de az mindegyik külöu jár, egyenkint, noha baj nélkül igenigen ritkák. A községházára hajtatott valamenuyi és oda dobolták össze a falut is. Odasereglett minden számottevő ember, Szőke István, Kispatkó Dánel, Czókoly Mihály, meg a tiszteletes ur, a tanító meg a nótárius. Tisztesség nem esik szólván, itt bizony még ez mind csekély ember a többivel együtt ahhoz képest, hogy a deputáeióval a vicispán, az inzsellér, a fiskális, sőt maga a főszolgabíró is ott volt. Csupa nagy hatalmas megyei potentát, de hiszen annyi paksaméia íráshoz amennyit idecipeltek, kell is, aki eligazodjék rajta. Szép, ékes beszéddel magyarázták el, azt meg kell adni, hogy milyen istenáldása legyen az u lagositás. Hogy mindenkinek egy darabban legyen a földje annyi, amennyit valósággal meg ér. Csakhogy ember legyen, aki ezt sz ötödfél .ezer holdas határt ugy elosztja, hogy senkiuek se legyen kára belőle. Szőke István legalább is kételkedőén rázogatta a fejét, bár az iuzsellér ugyancsak nyugtat gatta. — Sohse i'.ijjon amiatt kigyeltnednek a feje, Szőke István uram. Szőke István erre nagyot sóhajtott. — Már hiszen instálom, én arról nem tehetek. Csakhogy az apám is, a nagyapám is szint azon barázdán igazította az ekeszarvát, hát hozzánő az az ember, akárcsak a lelke kötné oda. De az ilyen beszédnek semmi foganatja nem volt. Az inzsellér kiterítette a nagy ákombákom mappáját az ssztalrn s egy lélekzetre elmondta, hogy kinek mi lesz a járandósága. Ugy elosztotta az egész pálfalvi határt, mint a pinty. Egyedül a Siralmas dombon maradt fid háromezer kvudrátöl, összevissza, de az is hustnavehetetlenség, nem hiába hívják Siralmasnak azt az egész dűlőt. — Eligazítjuk azt ia, mondta az inzsellér. Ha meg pór esnék belőle, arra való Karraossy fiskális ur. Törvény embere ; telekkönyvben, paragrafusban járatos. Patakon tanult. Karmosssy ügyvéd ur mosolyogva bólintott. — No, no hiszen majd rendet csinálunk. Igen. Goszouán még külömb eseteim voltak. Hej Goszona! Az volt aztán a tagosítás. Kétszázharmincegy pör! Még hallgatni is szörnyűséges volt. Czőkolv Mihálynak szinte ludbőröa lett a háta tőle. De hamarosan fölkerekedett az egész gyülekezet. Imricze Jóskát, a kisbirót, meg Bellér Pétert előre küldték, hogy vigyék föl a pincetokot, elemnzsinát a Sirslmas tetőre, mert ott tartják meg az áldomást, alkonyatra. Aztán mint a raj, ugy estek neki a határnak. Alant a Csompolva-parton kezdték onnan a Dobogó-hátra kapaszkodtak, majd lehúzódtak a Gernyű sikra. Láncot, kötelet feszitettek ki, karót vertek a földbe, a barázdás mentén s usgy tanakodás, számolgatás közben ugy osztották a földet, ami hallgatagon, osöndesen szunnyadt, mintha nem is róla volna szó. Egyetleu marék hó sem fehérlett a tájon, olyan vo't a nagy pusztaságaban. takaró nélkül, mint a beteg ember, aki nyitott szemekkel alszik. Csak egy-egy tábla kelt vetés euyhitgette itt is ott is a sivár képet, mint valami félénken zendülő halvány reménység. Alkonyat felé értek, visszatérőben, a Siralmasdombra. Ott az inzsellér megint felállította a háromlábú boszorkány masináját és végignézett belőle a pálfalvi határon. A jegyző meg a tiszteletes ur, két szélről megfogva kiterítette a mappát s az inzsellér véghosszig forgatta rajta hosszú, plajháazát. Aztán a szolgabíró felé fordult: — Haszuavehetetlenség az egész Siralmas, szólt. Legjobb lesz közakarattal ezerötszáz kvadrátölct a bírónak ezerötszázat pedig Nagy Gergelynek adni. Igazság szerint, hogy annyit fáradtak a tagosításért . . . Nem szóltak rá semmit. Szőke István oda sem nézett, osak le a Csompolya-pattra, ahol a töretlen, lágy káposztaföld táblái nyúltak el. A tiszte-