Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-06-04

Pápai Lapok I. Az irtást leginkább ugy lehet végezni, hogy a kifejlett bogarakat lerázzuk és összegyűjtjük. A lerázást vagy a reggeli órákban vagy borús időben végezzük, mert ilyenkor nem röpülnek és kis rázásra is leesnek. A lerázott és összegyűj­tött cserebogarakat nem célszerű — mint igen sokan szokták — egyszerűen a földbe elásni, inert onnan könnyeit kibújnak, hanem előbb vagy forrázzuk le vagy öntsük le mésztejjel • igy trágyának hasnálhatjuk. Igen jól lehet értékesíteni az összeszedett cserebogarakat baromfiakkal akár élő akár lefor­rázott állapotban. Különben is a baromfiak erő­sen pusztítják a cserebogarakat, a mennyiben a fákról lekuUottakat összeszedik és megeszik. A baromfiak nagyon szeretik a cserebogarakat, ugy, hogy érdemes ilyenkor megaszalni és részükre későbbre eltenni. A sertések is szívesen mege­szik akár leforrázva és burgonyával keverve, akár szárítás utján összetörve és por alakjában az ele­ség közé keverve. Ez esetben az eleség 1 l 3-kt cserebogárliszt képezheti. A szántóföldön szép eredményt ét hetünk el szénkénegezéssel. a mi ősszel vagy tavasszal történhetik. Nemcsak a bogarakat kell gyökeresen irta­nunk, hanem a pajorokat is, mert ezek sokkal több kárt okoznak. A pajorokat szántás közben sikeresen irthatjuk és pedig ugy, hogy vagy gyere­kekkel agyonveretjük vagy összeszedjük és ugy pusztítjuk el vagy pedig sertéseket hajtunk ilyen területre s azokkal turatjuk ki. Lehet a cserebogarakat olaj készítésére is felhasználni. Egy liter olajat, körülbelül ü-7 liter cserebogárból nyerhetünk. Az olajat vagy világí­tásra vagy börkenésre szokták felhasználni. Eszerint a cserebogarak irtásával nemcsak a kártételt csökkenthetjük, hanem azokat külün­iéleképen értékesíthetjük is, miáltal tehát kettős haszonra tehetünk szert. Természetesen miként minden rovarirtás, ugy a cserebogarak irtása is csak akkor jár eredménnyel, ha azt a gazdák egyszerre végzik SZÍNHÁZ. Május 27-én vonult be színházunkba Könyves .lenő magyar stagione társu­lata s mindjárt az első előálláson azt láttuk, hogy a közönség részéről nem valami kedvező fogadtatásban részesült, mert bizony majdnem üres ház előtt kellett a bemutató előadást megtartania. letes ur ös*zegöngyiilgette a mappát s a jegyző már a pineetokot meg a kosarakat bontogatta. Kispatkő Dániel megcsóválta a lejét. — Tán valami szava van hozzá kigyeltued­iiek ? — kérdezte tő'e az inzsellér. — Nincs, dehogy van, tekintetes uram, — lelelte sebtében Kispatkő Dániel. — Csak éppen, hogy hasznavehetetlen told a világon sincs. Ha csakugyan olyan, mire való akkor ö kigyelméuek, Nagy Gergely uramnak is? . . . A domb egvik oldalában csöndesen, hallgata­gon lapultak meg az apró szalmafedeles viskók és a tetemes csűrök, amiket avatag boglyák őriztek.' A másik oldalon meg a leáldozó nap buosiizott és a távol sík végéről oda tűzött a donibon kavargó csoport felé. A sok falusi potentátnak, az inzsellér­masinának, a nagy fekete plajbásznak és a domb­unk az árnvéka százszorosan megnyúlva leborult az alant fehérlő falura, amelyik semmit sem tudott róla. hogy ez a ráboruló árnyék onnan a dombtető­ről száll, ahol bölcs beszéddel és furfangos irásral igazgatják a falu sorsát. S tán a vicispán a nótá­ritiH, sőt az. inzsellér sem vette észre . . . . . . Messzi gyalogiitam végétől né/.tem és képzelődő lélekkel szivemre öleltem a kopár domb­oldal sovány ngvag földjét és az aljába teli*riö hi­székeny falut . . . Azóta egy hét mult el s a színház pub­likuma megsokasodott. Ma már csak egy-két hely marad üresen a nézőtéren, ami annak a jele, hogy közönségünk nemcsak operett, de drámai közönség is, ha jót nyújtanak neki darabban és előadásban egyaránt. A midőn még meg­jegyezzük, hogy Könyves társulata meg­érdemli a közönség pártfogását, részié-1 tesen beszámolunk a mull heti előadások! sikeréről. Szombat. I Könyves társulata egy erőteljes Ibsen-drá­mával, a „Kisértetek"-kel mutatkozott be a pá­1 pai közönségnek. Már a bemutató alkalmával) megállapíthattuk, hogy Könyves kiváló drámai erőkből állította össze társulatát. A kisértetek Oswaldját néhány évvel ezelőtt Beregi Oszkár,! a Nemzeti Színház nagy művésze mutatta be a pápai közönségnek, de őszintén megvallva, Köuy­v.'s Jenő nem sokkal maradt mögötte a buda­pesti nagy művésznek. Megrázó drámai erő nyil­vánult, meg Könyves alakításában, akin meglát­szott, hogy komolyan és nagy tudással készült a szerepére. Kívüle kiváltak még Kovács Mar­git. Kovács Imre és Alapi Nándor. Vasárnap. Délután fél helyárakkal Fényes Samu víg­játékát, a Csöppséget adták, melyben jelentős sikerhez jutott Bálint Emil Dengelegi szerepé­ben, Ligeti Angela, aki a Csöppséget alakította bájos szeretetreméltósággal, valamint Alapi és Szepesi Sándor. Este a Schőntbán testvérek re­mek bohózata, a Szabiuuök elrablása került színre. A sikerben legnagyobb része volt Szepesi Sán­dornak, akinek Rettegi Fndolinja elsőrendű ala­kítás volt. Szepesi nem mint a legtöbb komikus, ízléstelen kiszólásokkal jutott olcsó sikerekhez, hanem a játékában magában van benne az igazi komikai erő, mely sohasem tévesztette el azt a hatást, melyet méltán meg is érdemelt. Intelli­gens színészi kvalitásokat árult el ez. estén László Tivadar, akinek még nagy sikereket jósolunk. Bónyi József Szilvásy dr. szerepében szolgált, rá arra a kitüntető ovációra, amellyel játékát a kö­zönség fogadta. .Jelentős sikere volt még Szigeti Angélának Etelka, Kovács Margitnak iSzilvá­synéi, Bálint Emilnek IMarosán örményi és Ko­vács Imrének (Bányai tanár;. Az előadást nem nagv közönség nézte. Hétfő. Szép számú közönséget vonzott, hétfőn Schnitzler Anatolja, mely Biró Lajoa és Gömüri Jenő fordításában került előadásra. Az Auatol a huszadik század modern darabjai közül való, de a modernséget nem abban az értelemben vi­seli magán, amint azt legtöbben értik, vagyis pornographikusan. Modern a darab fölépitésében, modern a cselekményében, modern a meseszüvó­sóben, a hangjában és az alakok beállításában. A darab nem is felvonásokra, hanem szakaszokra van beosztva, melyek A nagy kérdés. Karácsonyi vásár, Búcsúvacsora, Haldoklás és Anatol háza­sodik címet viselik s minden szakasz egy külön kerek egészet is képez s ezeket a szakaszokat csupán Anatol sajátos élete és kalandjai fűzik egybe. A legszebben megirt szakasz, bár a nyel­vezete mindnek kifogástalan, szerintünk a máso­dik és az utolsó szakasz, mely igazán mesteri munka. A darab főszerepe László Tivadar kezé­ben volt, akiben nem csalódtunk, mikor azt ál­lítottuk róla, hogy jó színész. Alapi Nándor szin­tén dicséretes munkát végzett ebben a darabban. Nők közül Saáry Margit, Ligeti Angela, Kovács Margit, és Székely Ilona emelendők ki. mint akik az előadás sikeréhez nagyban hozzájárultak. Kedd. A mai előadás tudósi!ásat összehasonlítások­kal kellene kezdeni, ha azt akarnók, hogy a Vas­gyáros reprizóröl olyan kritikát adjunk olvasóink­nak, amilyent Könyves Jetiö társulata megérde­mel. Ez a kritika feltétlenül dicsérő lehetne csak, mig a vele összehasonlított társulatok szinmíi­elöadásairól ugyanezt nein mondhatnók Őszinte­ségünk jól esne Könyves társulatának, de bán* taná azokat, akik nincsenek itt, de 3 évig mindig vissza-visszatérnek. Kritikánkat tehát csak a kö­zönség hangulatából merítjük, mely a mi véle­ményünkkel teljesen egyező. Nem túlozunk, ami­kor azt állítjuk, hogy a Vasgyáros mai előadásán a pápai műértő közönség tüntetően rácátolt arra az általütik is megkockáztatott állításra, hogy színmüveknek Pápán nincs közönsége. Mi pedig hozzágondoljuk, hogy a színmüveket csak tudni kell jól előadni s a színmüvek nem létezőnek jelzett közönsége azonnal jelentkezik. Könyves Jenő (Derblay) nagy kvalitású művésznek bizo­nyult ebben a darabban is, aki erőteljes és ter­mészetes drámai képességekkel rendelkezik. Já­tékáról csak a színház publikumának egyhangú nyilatkozatát irjuk ide. Azt. mondta: ennél jobb, szebb és művészibb alakítást évek hosszú sora óta nem látott. Ez a nyilatkozat őszinte, igaz és elfogulatlan. Saáry Margit tClaire) több, mint a vidék művésznője, melyhez a provinciák szokva vannak. Játéka előkelő, stílusos és fogyatkozás nélküli. Közönségünk bizonyára szívesen látná öt rendes sziniszezonainkban is, mert Saáry Mar­git nemcsak elmondja és eljátsza ami irva van, hanem egész lelkéből át is érzi, amit játszik. Egyik legnagyobb erőssége a társulatnak. Tap­sokban fukarkodó közönségünk valósággal tünte­tett Saáry Margit és Könyves Jenő mellett s számtalanszor a lámpák elé hivta őket, ami a legteljesebb sikert szokta jelenteni. László Tiva­dar intelligens, diszkrét játékával szintén meg­nyerte a közönség tetszését. De jók voltak még kisebb szerepeikben Kovács Margit és a bájos megjelenésű Ligeti Angela. Szerda. Bernstein Henry: Utánam cimü három fel­vonásos színmüvét adták szerdán a pápai szín­házban Fehér (>. László és Saáry Margittal a címszerepben. A címéről nem igen lehet a darab tartamára következtetni, mert sem a cselekménye nem teszi indokolttá a ciniet, sem pedig a szó mely a darabban elö sem tordul. De hiszen nem is a cim a fő, hanem a darab, mely bár világ­hírűnek vau titulálva meg sem áll azon a magas­laton, mint Bernsteinnak pl. a drámái. Kifogás­talan művészettel játszották Fehér <). László és Saáry Margit, akiket a közönség nyílt színen is sokszor megtapsolt. Jók voltak még Kovács Mar­git és László Tivadar. Csütörtök. Ma Molnár Ferenc ismert és kacagtató víg­játékát a Doktor ur-af mutatták be. László Tiva­dar dr. Sárkány szerepében jeleskedett, mig Ko­vács Margit mint Ella, Szepesi mint Puzsér, Ligeti Angela mint Lenke és Bónyi mint ügyvédbojtár arattok jelentős sikereket. Az egész előadásról a lehető legnagyobb elismerés hangján nyilatkoz­hatunk. VEGYES HÍREK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselő­testülete folyó hó közepe, táján közgyűlést tart melynek tárgysorozata előre láthatólag ez lesz: Pápa város 1'JIO. évi gyámpénztári számadása; pénzügyi bizottsági javaslat az összes lüggö köl­csönük konvertálása tárgyában ; az uj közvágó­híd tárgyában beérkezett szakvélemények tárgya­lása ; a város szervezeti szabályrendeletének módo­sítása, a városi tiszt viselők és alkalmazottak fize­tésének rendezésével kapcsolatban és az esetleg addig előforduló ügyek tárgyalása. — Bajok a vízvezeték körül. Vízveze­tékünk körül mult hó i2',)-én és 80-áu olyan ko­moly zavarok állottak be, hogy a város ezen na­pokon egyáltalában nem kapott vizet. Ennek okát a hatóság abban látta, hogy a vízfogyasztás ez alkalommal sokkal nagyobb, mint a termelés. Ez a vélemény azonban aligha állhat meg. mert ugy tudjuk, hogy a város csak egy negyedét fogyasztja el annak a víznek, melyet a tapoluafoi toiiás foglalás termel. A hatóság a vizfogyasz-

Next

/
Thumbnails
Contents