Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-22

XXXVIIT. évfolyam. Pápa, 1911. január 22. 4. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidé'u egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Golillieix Oyula papi rk eres kedése, Ffl-ter 'J.'!-ik szám. Hirdetéseket efryezsétf szerint felvesz a kia<lúliivatal. •Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért feleifis laphilajdonos: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: eirész évro lil kor., fólévro G k., negyedévre 8k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — K(f,yes szám ára 30 üli Népesedésünk. Városunkban épp ugy, mint az egész ország területén már befejezéstI nyertek a népszámlálások. Örvendetes 1 tényként kell megállapítanunk, hogy mig városunknak a legutóbbi népszám­lálás alkalmával 17 ezer néhány száz lakosa volt, addig a mostani népszám­lálás eredménye a tömeges számláló la­pok szerint 20.821 lelket mutat ki. A felülvizsgálatok teljesítést; közben ész­leltetett, hogy igen sok ház, sőt egész utcák maradtak ki a népszámlálásból. Ugy, hogy ezek pótlása után a városunk­ban lakó lelkek száma a 21 ezerét is felülmúlja. A helyi népszámlálás pontos és rész­letes eredményéről lapunk jövő számá­ban fogunk beszámolni. Jelen cikkünk keretében csupán egy olyan kóros tü­netre akarunk rámutatni, mely népese­désünkre igen nagy fontossággal bir. A kázról-há./ra történt számlálás al­kalmával a népszámlálóbiztosok munká­ját nagyban megnehezítette az a körül­mény, hogy számos családtag és csa­ládfő többszöri keresés dacára sem ta­láltatott a lakásán s a hatóságnak kü­lönböző pálinkainérésekben kellett őket összeszedetni. Már most álljunk meg egy kissé ennél a szomorú állomásnál. Akinek csak egy szemernyi bepil­lantása van a köznép viszonyaira, az láthatja és tapasztalhatja azt a ma mái­végzetesnek látszó állapotot, amit az al­kohol létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekin­tünk is vissza, tapasztalhatjuk, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt, hig­gadt temperamentum, amely szinte jel­lemvonását tette a magyar embernek, hogyan vadult el. Ami szilaj elem a magyarban volt a békés időben, a ren­des társaságból, a magyar emberek kö­zösségéből szépen kisujátitódott és lett belőle erdei betyár, tiz megyére szóló zsivány had. Régente a jó msgyar ember gyil­koló eszköze markolatjára csak akkor ütött, ha szó volt. róla, hogy hazáját, vagy nyelvét, vagy szabadságát mentse meg. Máskülönben a tomplom, a család, az eke szarva és az anyaföld volt az ő világa. Ezeket szeretto. ezeket imádta; élt-halt éreHök De azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szentírási szöveg, a nagy és tekintélyes egyház, a tudomány nagy és megdönt­hetetlen igazságai révén már nem egye­bek, mint történeti intézmények és igy a mostani életből a tudományok világába vannak száműzve. Mindezek magyarázzák meg az al­koholnak olyan nagymértékben és hir­telen való elterjedését. Az emberi lélek­nek szüksége van bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányoznak, az em­beri méltóság anyagiasságba sülyed. így volt ez a régi világban, ahol még nem ismerték a pálinkát, de tudatában vol­tak már a kábító szereknek, igy a bor­nak és a hitetlenség olyan következmé­nyeket szült, mint manapság. Akkoriban a kereszténység volt az. mely az ige hatalmával győzte meg a lelkeket; mos­tanában is az igének fogjuk köszönhetni, hogy népünket az anyagiságból kira­gadja, de nem a szív, hanem az ész igéjének. Az előző kormány is számított ez­zel, mikor országossá tette, illetve ter­vezte a népkönyvtárak felállítását. De más, jóval fontosabb intézménynek a meghonosítását elmulasztotta, nevezete­sen azt, hogy a már olyan nagyon gyö­keret vert alkoholizmust szigorú intéz­kedésekkel gyöngítse, vagy legalább is mérsékelje. Angliában is ezek a rendszabályok előzték meg a népművelést s ezek aka­dályozták meg a népzüllést s a korai halálozások statisztikáját is leszorította, redukálta. Ott pl. minden iszákos, része­geskedő egyénnek törzslapja van a ha­tóságnál és a részegségben elkövetett T1RCÄ, f ind/e. A taps megdördült s ö kikbbent Imádott, édes színpadára, Kacagva vígan, fürge kedvvel Aranyhímes, fehér ruhába . . . Villám cikkázott kék szeméből, Villant a gyémánt tüzsagára És ő táncolt, — kacagva vígan Aranyhímes, fehér ruhába . . . Fonnyadt arcán tutiózsa lángol, A láz ecsetje festi rája, Fekszik öregen, elhagyottan Ütött-kopott, fakó szobában. S nem látja azt. — Hagymázos agygyal Mereven néz a félhomályba És lát egy lányt — taps megdördül — Aranyhímes, fehér ruhába . . . És nem látja, hogy árny borul rá S egy f'igyos kéz szem'' bezárja . . . Nem ! — Ugy táncolt </< a halálba Aranyhímes, fehér ruhába . . • Miklós Jutka. Egy budapesti gyermek. — A „Pápai íjspok" eredeti tárcája. — Irta: Tábori Róbert. A vásárcsarnokba mentem, hogy néhány cse­rép virágot vegyek a tavasz tiszteletére. Mi szegény fűvárusiak nem fogadhatjuk őt nagyobb dísszel. Pedig, hogy mennyire szerelmesek vagyunk bele, csak a jő Isten a megmondhatója. A telet még valahogy kihúzzuk, mert az a tudat, hogy egy mindenható, rideg zsarnok ül a nyakunkon, megbénítja még a vágyat is. Meghagy­juk a tüdőnknek, hogy csak ennyit szabad lé lek zenié óránként, mivel hogy kevés a levegő és drága. Ö szépen engedelmeskedik. Hisz a pincében élő nö­vénynek még annyi levegő sem kell! De a mikor inog a tél trónusa és oszlopa elolvadnak, valami ideges türelmetlenség fog el minket, btts rabszolgáit a nagyvárosi életnek. Szeretnék tépni a ködből, nedvességből és piszkos füstből szőtt atmoszférát, a mely reánk borul: hátha azoutul mégis akad egy kis igazi levegő. A télutó a legkegyetlenebb időszak a nagy­városi ember életében. Ilyenkor szoruló torokkal járunk kelünk és kínzó kíváncsisággal lessük az első nigyfakadást a mely biztató jóslat, hogy a verő­fény keresztül fog törni az ólomszinü ködfelhőn. A 'verőfény: a mi hűtlen, de örökké csábitó szerelme­sünk. Ilyenkor elzarándokolunk a vásárcsarnokba, hogy egy kis zöldet vásároljunk, egy csepp viru­lást a komor otthon számára. Tiz krajcárért egy adag tavaszt . . . Mikor már összevásároltam négy cserepet, mindenféle zöld hajtással, körülnéztem, hogy ki fogja azokat hazavinni ? Mert mi szegény rabszolgák, sze­retjük megóvni az uraskodásnak látszatát és nem viszünk terhet, csak azt a mit ránk rakott az élet. Abban a pillanatban megszólal mögöttem egy vékony, öreges hang, a melynek még a sejpitése sem jelentett igazi gyermekséget, hanem inkább em­lékeztetett azokra a csenevész knsző növényekre, a melyek fölkapaszkodnak odvas fatörzsökön, hogy azokból élősködjenek. — Egy hatosért elviszem, — mondta a hang. Nyolcéves fővárosi gyarmek volt, aki megszó­lított, de az arca sokkal többet mutatott. Olyan aro volt az, a mely sohasem lehetett fiatal. Okos volt mint a patkányé, a koponyáját benőtte moha­szerüen a ritka haj, amelyet haratiszinüre mosott az eső és perzselt fakóra a nap. A kézéin; adtam mind a négy cserepet vala­hogy maradt egy kis tátongó üresség a virágok kö­zött és azon keresztül látszott a vibráló ajak pár. Ezeu a vén gyermek arcon, ahol még a szemek is reszkető, öreges fényben lobogtak, a száj volt a leg­öregebb. P Q ggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvodóknek. Kapható Pápa és Igmandi keserűvíz Az elrontott gyom­rot 2-3 óra alatt tel ­jesen rendhehoz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fil|. vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. H-100.

Next

/
Thumbnails
Contents