Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-05-21

1911. május 21. a vasút felőli részükön kezdtek régi, maradi, falusias külsejükből kivetkezni. Az Esterházy-utuak folyamatban levő kiszélesítésével és a tizes malomnak kisajátításával a város központja egy széles összekötő ut vonalat kapna a vasúttal, amely útvonalnak a Megvalósítása a legfontosabb leiadataink közé tartozik. A kisajátítandó tizes malom, a mellette levő telkekkel együtt, város-szépészeti szempontból, szinte predestinálva van arra. hogy ott a város főtere felé néző homlokzattal, egy nagy park központjába épüljön föl az uj színház. Ezáltal elérjük azt. hogy a város központja egy monumentális épülettel gazdagodik, a színház egy, a maihoz hasonló nagy park közepébe jut és a város központjába kerül, szépészeli szempontból pedig a városra nézve igen QAgy haladást jelent, ha a falusias külsejű és -csak kültelekre való épületektől szabadul meg a Fő-tér. Ami ennek a kérdésnek pénzügyi oldalát illeti, ebben a tekintetben is sokkal előnyösebb a színháznak a tizes malom helyére való helyezése, mint akár az ó-kollégium, akár a Vojta-féle telekre való építése, mert a jeleideg romokban heverő malomnak fölépítése az uradalomra nagy anyagi megterheltetéssol járna, a város olcsón juthatna ugy a malomhoz, mint a körülötte levő telkekhez, amelyeknek egy részét még hasznosíthatná is. A dolog pénzügyi kérdésével még más alkalommal részletesen kívánunk foglalkozni, csak felhívjuk ezúttal a város közönségének ügyeimét ezen rendkívül előnyös helyeknek a megszerzésére, amelyre már most is elmondhatjuk, hogy színház helyéül a város belterületén senki soha alkalmasabb helyet nem talál. A választási jog. L fc Mind jobban előtérbe nyomul az általános választási jog kérdése és az egész sajtót élénken foglalkoztatta ama kétségkívül nagyjelentőségű eseménye a politikai életnek, bogy a szocialisták csatlakozásukat jelentették be a függetlenségi párthoz, hogy együttesen vívják meg a nagy harcot a jogokért. Közel az idő, midőn hatalmas viták színhelye lesz a parlament, mely az általános, egyenlő választói jogért fog folyni. Időszerű tehát e kérdéssel behatóan foglalkoznunk e helyen. A nemzetállamban a parlament a nemzet a maga parlamenti szervezetében. Készt vesznek e szervezetben nemcsak a parlament tagjai, hanem az egész nemzet is. Miért? Mert a parlament nem jogi, hanem ethikai szervezet. Ethikai levén, kell. bogy ennek működésére az egész nemzet befolyjon s irányítást gyakoroljon. Ez az irányítás úgynevezett emberi jogok segélyével történik. Ily i mberi jogok: szólás-, sajtó-, tanszabadság, egyesülési, gyülekezési jog stb. A nemzet a jogok révén irányítja gondolkodását és akaratát, mely legnagyobb betetőzést a parlamentben nyer. Annak tagjaiban, kik ide a polgárok politikai, u. n. választási joga révén jutnak be. Kérdés most már, kik legyenek politikai joggal bírók, azaz választók? A nemzetállam követelményei szerint minden polgár, kiben a nemzet öntudata, szellemi lakozik. De hát e meghatározás olyannyira abstrakt körülmény, melyet az emberből, hogy ugy mondjam., jogilag kikényszeríteni nem lehet. Akként állapithatjuk meg tehát azt, hogy valakiben él a nemzetállam öntudata s mint ilyennek a választási jog megadható legyen. Ezt szigorúan positiv tételekkel megállapítani nem lehet, hanem igen is fel kell állítani bizonyos megközelítő, általános szabványokat, melyekből okszerű logikával e kérdés megoldására lehet jutni. Mindenesetre bizonyos korhatár szabandó, melyen alul senki választó ós választható nem lehet. Ezen korhatáruézeiem szerint 24 év legyen. Ebben a korban az ifjúságot már megállapodott gondolkodásúnak lehet venni. E szabály kétség -n kivül fel kell állítanunk, mit különben a józan ! ész is diktál. A magyar nemzetállamban elengedhetetlen követelmény, hogy a 24 évet betöltött ifjú magyarul írni, olvasni és beszélni tudjon s legalább elemi iskolát végzett legyen Az egységes nyelv tagadhatatlanul csak a nemzetállam ügyét viszi előbbre, melyet megszabni szuverenitásánál fogva jogosult. További feltétel legyen az, hogy a választási lajstromot készítő, összeíró bizottság, illetve központi választmány, mely legműveltebb • legfüggetlenebb férfiakból állítandó össze, a maga egész súlyával meg legyen győződve arról, miszerint a lajstromba felveendő • a már fentebb említett alspkollékekkel bíró férfiú kétséget kizáróan magyar érzésű és tiszta jellemű. Erről a helyi küldöttség vagy központi választmány könynyen meggyőződést szerezhet. Hisz a kerületbeli polgárokkal együtt él, kiknek cselekményeiből, múltjából helyes logikával eldöntheti, kivel van dolg« ? Nők teljesen kizáraudók a politikai jogból ; mert hangsúlyoznom kell, hogy a nemzetállam etbíkaí szervezet. Az ethika bölcsője pedig ott van a .".saladban! A nő itt, mint szűkebb államban gyakoroljon ethikai befolyást a választó férfiúra. Egészen másként állunk a társadalmi nőemancipáció terén, hol a nő munkáját emberi jogánál fogva kell, hogy minden téren érvényesíthesse. Kérlelhetetlen szigorral kizáraudók a választási jogosultságból azok az elemek, kikről eleve nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetállam megbontására törekszenek. Ezek a nemzetközi és nemzetiségi izgatók. Az állam mint szuverén hatalom nem tűrheti, hogy földjét mérges anyagokkal megfertőzzék. A nemzetállamnak a többi polgárokkal egyenértékű s egy hajszálnyilag sem kisebb alkotó eleme a munkásság és a nemzetiségi származású is, — de nem a munkásság békés fejlődését meggátló, túlzó nemzetközi szocialista agitátorok s a nemzetállamban külön államra törekvő nemzetiségi izgatók, — kiknek nem a választók, hanem a fegyencek között van a helyük. Ahoz, hogy a nemzet őket a választók közé nem helyezi, — joga van, mert minden és igy a választási jog is eredetileg a nemzet joga, mellyel szabadon rendelkezhetik. Es az állam végrehajtó orgánumának, a kormánynak kell annyi tekintéllyel és eréllyel bírnia, hogy a nemzet akarata minden téren és irányban érvényesüljön. (Folytatjuk.) Városi hirdetésügy. A vidéki városok helyi terhei tudvalevőleg igen nagyok s az ezek fedezésére kirótl pótadók hovatovább elviselhetetlenné lesznek. A helyi jövedelmek fokozása mig egyrészt lehetetlen, másrészt nagy nehézségekbe ütközik, mert van vátam Talán kihúzták a zsebemből. Kérem annyi gazember vau a világon — t Iá nagyon bután de erős meggyőződéssel. Jázmin kisasszony közelebb húzódott hozzá. Pongyoláját fázósan összehúzta. — Mi fog most történni! — Főbe lövöm magam — felelte egyszerűen. — Jézusom talán csak nem? — De igen — eiősité a hadnagy. Kérem mit csináljak, ilyenkor az a szokás, hogy az ember főbe lövi magát. Elmehetnék ugyan postásnak vagy vasutasnak. Vau egy nagybátyám, lávirdafőnök. De hát érdemes? Hogyan néznék én ki abban a postásruhában? Nagyon komolyan mondta és meg volt győződve róla, hogy más megoldás egyszerűen ostobaság volna. Acélos fényű kék szeme most különös, szinte bámulatos tűzben csillogott. Talán a temetésre gondolt, ami bizonyai katonái pompával fog megtörténni. Szép asszonyokra, akik rózsát dobnak a koporsójára, sőt egy pillanatra eszébe jutott szegény nővére is aki óvónő volt egy árvamegyei tót városkában. Elérzékenyedett és ha nem lett volna hadnagy, talán sírva fakad. — Nem lehetne segíteni — ösztökélte a lány. Talán a Krausz adna? Igen a Krausz — folytatta mintegy mentöszulmaszálba kapaszkodva. Hallom hogy az ail kölcsönöket katonatiszteknek. Készletekben azután megfizeti. A hadnngy elutasitólag intett a kezével. — Kérem nekem már nincs hitelem. Ugy cl vagyok adósodva, hogy nem akad olyan bolond uzsorás, aki nekem egy koronát kölcsönözne. Különösen a Krausz! O éu ismerem már Krauszt és az is ismer engem. Megelégedve hamuit a levegőbe. Talán mosolygott is, hogy milyen elmésen fejezte ki magát. Es az a körülmény, hogy olyan szegény mint a templom egere, egy pillanatra jókedvre hangolta. — Az őrnagy már tudja. Nagyon dühös volt. Azt mondta, hogy haszontalan léha fráter vagyok és hl holnap délig elő nem kerítem a pénzt hadbíróság elé állit. Holnapig is osak azért vár, mert jó barátja volt a boldogult öregemnek . . . A lány hirteh'ti felugrott. Erős elhatározó érzés szállotta meg, amely mindenesetre becsületére vált. A feje mámoros volt, szédült és szinte rek( dten susogta: — Hadnagy ur. Nekem vannak még ékszereim. A hadnagy megdöbbenve nézett rá és ugy rémlett, hogy el kell fogadnia ezt az ajánlatot. De a következő pillanat lein már katona volt és úrrá lett lelkén az a sajátságos lovagromantika, amit még a iieu-tadti katonaiskolában neveltek beléje. Mereven megállott. — Kisasszony én lovag Treutifelsy Pál vagyok. Meghajolt és kezel csőkolt szépen. Mikor kint volt a lépcsőkön szemrehányásokat tett magának. — Ejnye milyen ostoba is vagyok. Mindent kilee.-egek. Nem tud semmi megállani a nyelvemen. Nem hiába mondta mindig a főhadnagy Majorosi, hogy nem tudok asszonyokkal bánni és olyan ostoba vagyok mintha nem is volnék hadnagy ! e Si * Magára maradt Jázmin kisasszony és szive egy pillanatra összeszorult. Nem volt szerelmes soha ebbe a bolondos szőke Inba, ugy tekintette csak mint a többi lovagját akik udvaroltak neki és egyébb szórakozás híján szekerét húzták. Most azouhau, hogy a hadnagyát az örvény szélén látta, eszébe jutott minden, a virágok a mivel kedveskedett, az éjjeli szerenádok, mikor a cigányokkai szerelmes dallokat játszatott ablaka alatt. Ugy rémlett, hogy az ö áldozata, miatta került a halálos hálóba és még nem volt elég primadonna ahhoz, hogy belássa, hogy a szerelmes ifjak kiontott vére hozzátartozik a szédületes diadaliithoz amely a magasba vezet. Borzalom fogta el ha a pisztoly füstölgő osövérb gondolt. Ugy érezte, hogy nagyon, halálosan szerelmes, amilyen csak tizenhárom éves korában volt és ebben a pillanatban kész volt bármily nagy áldozatra, De ahogy ékszeres ládikáját felnyitotta szomorúság fogta el, a legszebbek zálogban voltak egy szerzödésnélküli télemlékül, a meglevőck korántsem alkalmasak, a szükséges pénz előteremtésére. Agyában lüktetett a vér, elkábította az a szegényes érzés, hogy a saját testével fogja megvédelmezni kiválasztott lovagját. Igen feláldozom magamat - - suttogta rekedten. Hirtelen világosság gyúlt az agyában, eszébe jutott egy nagyon vén de dúsgazdag ember aki sokat udva-