Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-05-07

1911. május 7. rat, mint közegészségügyi intézményt, egy szer üe 11 11 eg l i gá 1 tá k. Az elmúlt tél folyamán pl. valamennyi jégvermet természetes jéggel töltöltek meg. Csoda-e hát, ha a jéggyár számadásai deficittel zárultak? Csoda volna-e, ha a jéggyár gépei tönkremennének, mert nem hisszük, hogy hasznára volna azoknak a gépeknek, ha évekig meg sem mozdulhatnak, ha ott állnak tétlen, gondozatlanul. Ezzel kapcsolatban önként vetődik fel a kérdés, hogy vájjon a beszerzett természetes jég használata megfelel-e a közegészségügy kényes követelményeinek ? Ha sorra járjuk azokat a pocsolyákat, mocsarakat, szennyvizeket, ahonnan tél idején a jeget szállítják, nem hiszszük, hogy jógyomru ember undort ne kapjon tőle. Ezekben a természetes jégtelepekben kora tavasztól késő őszig sertések ós barmok fürdenek. Állati Ürülékek büzhödté teszik a vizét s amikor télen ez a mocsár befagy és az ott levő viz, a melyetakár trágyalének is nevezhetnénk, befagy és jéggé képződik, beszállítják a jégvermekbe s erről a jégről kapjuk egész nyáron át a legszükségesebb élelmiszerek egyikét — a hust. Ezt a jeget hordják a betegekhez orvosi rendeletre és a nélkül: ezzel a jéggel, illetve annak a segítségével állítanak elő híísitö italokat és ételeket. Már most illő tisztelettel kérdezzük mindazoktól,akik városunk közegészségügye iránt érdeklődnek, türhelő-e tovább ez az ázsiai állapot? Amíg jéggyárunk nem volt, kénytelenek voltunk tűrni, hogy közegészségügyünket a természetes jég használatával veszélyeztessük, de most, mikor nagy pénzáldozatok árán egy modern közegészségügyi intézményt létesítettünk, nem szabad megengednünk, hogy egyrészt a megfertőzések pocsolyájába visszaessünk, másrészt, hogy a természetes jég használatának megengedésével jéggyári üzemünket veszélyeztessük s ezzel a városnak, helyesebben a város adózó polgárainak tetemes anyagi kárt okozzunk. A város képviselőtestülete is belátta ennek a visszás állapotnak a tűrhetetlen voltát, amikor a legutóbbi közgyűlésében tí

g.V jéggyári, illetve a műjég kötelező használatáról szóló szabályrendelet megalkotását kimondotta s annak kidolgozására a tanácsot utasította. Meghajtjuk ezért az elismerés lobogóját a képviselőtestület elolt s kívánatosnak és szükségesnek tarljuk, hogy ez a szabályrendelet minél előbb elkészüljön s ezzel a természetes jég használatától mindenki eltiltassék. Ezzel nemcsak közgazdálkodásunknak, de elhanyagolt közegészségügyünknek is tartozunk. S azt hisszük, ez a legfontosabb, amire szükségünk van. KÖZGAZDASÁG. — Rovatvezető: Illés Lajos. — Mezei egerek irtása. A vármegye alispánja nemrégiben rendele tel intézett tíz illetékes hatóságokhoz, hassanak oda, hogy a gazdák a mezei egereket minél na gyobb mértékben iitsák. A mezei egerek a mult év őszén óriási károkat, okoztak. Az őszi kalászoksoknak mintegy 2ti-'2~) ?<?-át, a lóheres- és lucernának 50-60 °o -át tilnkre tették, sőt egyes helyeken oly pusztítást vittek végbe, hogy az őszi vetések és az évelő takarmányok egyrószét ki kellett szántani. A/, «gerek a t-'-l folyamán teljesen nem pusztultál; el, nagyon sok kitelelt a szalma- és torekkazalokban, tehát el lehetünk készülve arra, hogy az őszre ismét nagyobb mértékben elszaporodnak. Ha az egerek elszaporodásának gátot akarunk vetni, már most meg kell kezdenünk az irtást. Most még kevesebb költséggel és munkával elfojthatjuk a bajt, mint később, mikor már nagyon elszaporodtak. A ttut jelenleg csak olyan helyeken eszközölhetjük, melyek szántás alá nem kerültek. Ilyen helyek a legelök, rétek, herétek, árokpartok és átmenti részek. E helyeket meg kell tígyelniink s ha azt tapasztoljuk, hogy helyeukjnt a tü 1» van rágva s azonkívül néhány szökölyukat is látunk biztosak lehetünk, hogy ott mezei egér telepedett le, ki kell tehát azonnal irtani. Szigorúan ineg kell hagyni a mezőőröknek is, hogy ügyeljenek meg mindent s mihelyest legcsekélyebbet is észrevesznek, azonnal jelentsék meg a gazdáknak. A*, irtást nem kell azonnal abba hagynunk, hanem folytatjuk nyáron a szántás alá kerülő helyeken, ősszel pedig a szérűskertekben a kazlak körül, hova az egerek télre behúzódnak. AZ irtást többféle módon végezhetjük. De bármivel történjék is az, az irtás megkezdése előtt fogassal vagy tövisborouával megjáratjuk az irtandó területet, hogy az egérlyukak betöiuödjenek. Másnapra már csak a járt lyukak lesznek nyitva az elhagyottak ellenben nem, tehát az irtást azon lyukaknál végezhetjük, melyekben egér van. Az irtás tavasszal történhetik hohenheiuni fogóval, mely elég olcsó, 100 drb. 10 koronába kerül * bármelyik vuskereskedeá.'ien kapható. Kisgazdának elegendő 50*60 darab. Ezeket a fogókat a lyukakba Ugy helyezzük el, hogy a fogó karikáját a lyuk fala ne szorítsa és hogy az egér a fogó csöve mellett el ne osonhasson, hanem kénytelen legyen a lógóba menni, a fonalat elrágni, hogy aztán valóban megtogódjék. A fogót télóráig hagyjuk a lyuknál. A félóra elteltével megnézzük az összes fogókat, hogy melyik fogott egeret ? Hogy melyik logó fogott, már előre lehet látni, mert annak fogókarikája kifelé áll. Ha már végig néztük -tz összes fogókat, azokat, melyek már fogtak egeret, más lyukra helyezzük el. Irthatjuk az egereket méreggel is, még pedig foszfor-pirulákkal. Aki méreggel akarja az egereket irtani, köteles az irtásra a hatóságtól engedélyt kérni s ennek elnyerósa után a mérgezés idejének és helyének pontos megjelölésével a körülfekvő községekben és pusztákon kihirdetni, hogy aztán ott a közelben ne legeltessenek, különösen sertést, nehogy az elhulló varjak, j és szarkák hulláit megegyék. A méreggel való irtásnál, mivel ugy az emberre, mint az állatra nagyon veszedelmes, nagy elővigyázattal kell eljárnunk. Mérget hatóAz anya : 1 >e miért ? A lány: Kifakad) Miért ! Miért! (Nyugodtabban) Istenen), hát miért akarsz még itt maradni ? Mi keresni valónk van még itt ? Mit viírtiuk még itt? Az anya: Lehajtva a fejét; nem válaszol). A lány: Mit akarunk még itt, ahol mindenki lenér. bennünket, ahol mindenki elkerül bennünket. Az asszonyok ugy tesznek, mintha nem látnának, a lányok elnéznek mellettünk, a férfiak nyáron barátkoznak velünk. Az utolsók vagyunk itt. Az anya: Én voltam itt az első lány a vármegyében. A lány: Tudom. Es a nagyapa főispán volt. És a mi családunk a legrégibb család. Az elsők voltunk. Es most az utolsók vagyunk. Az anya: (Vonagló arccal néz u lányra). A lány: Lásd be végié, hogy ez igy van. Ne ábrándozzunk végre-valahára arról, hogy mi volt, hogyan volt. Senki sem törődik azzal, hogy milyen előkelők volttiuk valamikor. Rokonunk nincs, barátunk nincs. Nevetséges, ha azért rugaszkodunk a városhoz, inert a nagyapánk és a nagyapa nagyap* jának óriási volt a tekintélye. Miránk ugy néznek, mintha folros és beteg állatok volnánk. Az anya: De nem. A lány: De igen. Miért tagadod ezt még iricj'.g? Azt hiszed, én még mindig elhiszem neked, hogy olyanok vagyunk, mint a többiek? Azt hiszed, hogy meg mindig nem látom milyen a helyzetünk. Az anya: A helyzetünk . . . A lány : A helyzetünk olyan, mintha bélpoklosak volnánk. Amióta apa külföldön él, alig akartak velünk érintkezni. A hamis kártyás családja voltunk. Amióta apáV . . apát . . . elfogták . . . és . . . főbelőtte magát, azóta megszüntettek velünk minden érintkezést. És amióta . . . Leonával . . . megtörtént a szerencsétlenség, azóta messze elkerülnek bennünket. (Keserűen) Azóta csak a fiatal inak érdeklődnek irántunk. Az anya : Ágnes ! A lány : Azóta csak a fiatal urak érdeklődnek irántunk. Nem köszöntek nekem, de jól megnézegettek . . . Mindig jól benéztek az arcomba. Megnéztek elől-hátul : . . Megvizsgáltak . . . Megméregettek . . . Hogyan fejlődöm . . . Kinek leszek jó . . . Az anyu: Agnes! A lány : Igenis ugy nézegettek, hogy kinek leszek majd jó. Én nem tudtam. Sokáig nem ludtum. Nem érthettem. Te nem mondtad. Letagadtad, ha kérdeztem. Azt moudtad, szép lány vagyok, a férfiak igy tesznek, ha egy szép lány iránt érdeklődnek. Most tudom már, hogy a férfiak nem tesznek igy. Más lányokkal nem. Csak velem tesznek. És igazuk volt. Az anya: Igazuk volt? A lány: (Lassan) igazuk volt . . . Azt gondolták, ha . . . ha az idősebb lánnyal lehetett, akkor ezzel is lehet. Szabad zsákmány. Az a kérdés, kinek jut. Az idősebb lánnyal megtörtént a baj. Ha meg kellett Bzöknie ... A fiatalabbnál is csak arról van szó, ki lesz a gyorsabb és az ügyesebb. Csak erről volt szó . . . Az anyu: (A lílekzetét visszafojtva hallgat a lányra). A lány: i Elhallgat). Az anya: (Szorongva) Ágnes . . . és . . . A lány: (Zokogva kitöri Miért nem vittél e| innen'.' Miért hagytál itt nekik? Az anya: |Remegve) Ágnes! A lány: Vagy miért nem mondtad legalább, mit akarnak tőlem? Miért nem vigyáztál rám? Miért engedtél fél éjszakákon át sétálni Pándyval a Püspök-kertbenf Miért engedtél el itthonról? Az anya: Agnes! Mi történt? A lány: Elfojtja a sírását, összeszedi magát, nyugodtan) Megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Leona utáu nekem kellett jönnöm. Az egész város igy akarta. Most már nyugodt vagyok. Két hét óta nem alszom éjjel. A sötétben fekszem és gondolkozom. Elhatároztam, hogy ma elmondok ueked mindent. Leona elszökött. Lehet, hogy okosau tette. Nekem is jobb lett volna talán nem szólni. Elmenni, de én szeretlek. Ha nem figyelmeztettél is, szeretlek. Szeretnék veled maradni. Az a kérdés, akarod-e? Az anya: (Jajveszékel) Istenem! Istenem! A lány: Ne sirj. Ennek igy kellett jönnie. Mondd meg, akarsz-e jó lenni hozzám? Akarsz-e eljönni valahová? Elbújni . . . Az anya: (Térdre esik, uztán végig bukik a földön). A lány: Anyám az Isten szerelmére . . . mit csinálsz? Az anya: (Jajveszékel) Jobb lett volna nekem születni . . . Jobb lett volna nekem régesrégen elpusztulni . . . Jobb lenne nekem fogni egy kést és beleszúrni a szivem kellős közepébe . . .