Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-05-07
1911. in»jus 7. r-ji|.jii Lapok sági engedély mellett, bármely gyógyszertárban vagv drogériában beszerezhetüuk, sőt foszforpirulát készen is kajihatunk. A méreggel való irtásnál vigyázzunk arra, hogy a munkások lábukon vagy ruhájukon el ne hurcolják a mérget, e végből tehát a munka befejeztével a munkás kezét gondosan mossa meg, ruháját ráz/.a le, lábát pedig jól törülje le, nehogy legcsekélyebb méreg is hozzátapadjon. Különösen ügyeljen arra, hogy ilyen kézzel ne egyék, mert ugy magában, mint másban is kárt tehet, ha a megmérgezett kézzel ételhez nyul. A foszfor-pirulák 1 rész foszforból. 10 rész kukorica- es 100 rész rozslisztből állanak, melyeket egymással összekevetünk. Az összekeverés lehetőleg mindig szellős, de azért zárt, helyen történjék, nehogy a íoszlőr gőzét a munkások beszívják, mert kőlönben nem sokáig birják ki a munkát. 11a ilyen helyiséggel nem rendelkezünk, a szabadban is végezhetjük azt, csak arra vigyázzunk, hogy valami apró jószág — baromfi — oda ne kerüljön, mert ezekben a foszfor nagykárt tehet. A pirulák elkészítését legjobb valami teknőben végezni, mely nem folyat s melyet használat utáu jól bekenünk s azután kisurolutik. Az elkészítés ugy történik, hogy forró vizet öntünk a teknöbe s azután darabonkint folytonos kavarás közben beletesszük a foszfort, melyet eddig hideg vízben tartottunk. A foszfor, hasokáig áll a levegőn, magától meggyullad, ép azért nem szabad a kézben hosszú ideig tártaid, inert kezünket elégetheti. A foszfor a forró vízben elolvad, miközben lerakódik az edény fenekére. Azután rozslisztet, keverünk bele s egy bosszú hegyes lapáttal ugy keverjük, hogy mindig egv kevés foszfort is felhozunk a tenékröl, miáltal a rozsliszttel jobban összekeveredik. Ha esetleg a felszínre jutna íoszlőr és meggyulladna, szép óvatosan visszanyomkodjuk a folyadékba, esetleg forró vi/.-t is öntünk hozzá. A keverést addig kell végeznünk, inig a rozsliszt íl ötödét és az összes kukoricalisztet hozzá nem kevertük. Mikor már elég kemény a tészta, kidagasztjuk ép ugy, mint a kenyeret. Dagasztás közben a tészta igen gőzölög, tehát a dagasztó egyénnek folyton félre kell tonlitiini a fejét, nehogy a foszfor gőzét beszívja Ha már a tészta ki van dagasztva, kigyúrjuk és kinyújtjuk ugy, mint a levestésztát szoktuk, azután kockaalaku darabokra vágjuk s egy kis lisz.tel összekeverjük, hogy össze ne ragadjanak, majd a lisztből kirostáljuk s vékony rétegben elterítve 24 óráig szikkadni hagyjuk. Ezzel megkezdhetjük a kirakását. iKolyt kiiv.i A lány: | Megdöbbenve; Anyáin az Isten szereimére, hát mi ejt ugv kétségbe 9 Hat csakugyan oly borzasztó dolog ez neked? Hát nem gondoltad néha, legalább titokban, vagy olyankor, amikor egyedül elengedtél — hogv ennek igy kell jönnie? Az anya; (.Jajveszékelve fetreng a földöm. A lány : Rémülten, szomorúan, könnyes szemmel, Anyain. Az unva: 'A földön tétreiiL' Istenem, jó Istenem. Haragszol rám? A lány: Jobb lett volna . . . ugy tennem, mint I. ia ? Ar. anya: Nem . . . Nem . . . Nem . . . A lány: De haragszol rám. Az anya: Nem haragszok, nem rád haragszok. A lány: Hát akkor miért vagy igy kétségbeesve? Miért siratsz ugy? Ar. anya: A földre szorítja a fejéi i Nem téged siratlak én . . . Nem téged silatlak ... En boldogtalanok boldogtalanja . . • A hinv: (Megdöbbenve) Nem engem? Hát kit? Az anya: (Zokog). A lány: Hát kit siratsz? Kit? Ar. anya: ílla'kan, súgva, zokogva) Magamat • . . Magamat . . . A lány: (Megdermedve bámul rá, mozdulatlanul áll, aztán gyorsan letérdel melléj* a földre). Anyám, anvuskiíiu . . . ne sirj . . . hát De sírj... nézd ... ne sirj .. . Az anya: (A lány lábai előtt a földre szorítja a fejét; Meg kell nekem már halnom . . . Az kell én nekem már csak . . . A lány : (simogatja, dédelgeti, vigasztalja, letörölgeti a könnyeit, felemeli és beülteti a székébe.; Az anya : sin. A lány : Ne sírj. Ne sirj anyuskám. Latod most nagyon kel! egymást szeretnünk, még jobban, miut eddig. Igaz " Az anya : Igaz. A lány : Elmegyünk innen. A házat eladjuk. Elmegyünk valahová, ahol senki sem ismer berniünket. Elbújunk. Jó? Az anya : Jó. A lány: Es azutáu . . . Biztatjuk, bátorítjuk egymást. Segítünk egymásnak ... és bevárjuk . . megakad). Az anya: (felemeli a kői nyes arcát). A lány: Azután . . . azután ... fűlne vei jü * őket . . . Az anya: | Könnyes szemmel, csodálattal bámul rá). A láuy : Felneveljük őket csendben, szeretettel . . . a mieink lesznek . . . csak a mieink . . . Az anya: Agues . . . milyen bátor vagy . . . A lány : En bátof vagyok. Most bátornak kell lenni . . . Nekünk senki sincs már, csak magunk vagyunk ... és szeretnünk kell egymást . . . mint ket szerencsétlen asszonynak . . . ilyen a mi sorsunk . . . asszonyok sorsa . . . Nagyon kell egymást szerelmink . . . (A szoba sötét. Kint leszállt a felhős őszi est. Megölelik egymást. Összeölelkeznek, ülnek a sötétben és csendesen sírnak.) SZÍNHÁZ. Mielőtt e rovatunkat egy félévre beszüntetjük, még be kell számolnunk uz ápr. 20. és ,'10-i előadásokról. Szombaton Falu, Móric Zsigmond e legújabb hármas színdarabja került szilire. A Faluban Magyarosan cím alatt egy dráma, Mint a mezőnek virágai ciinmel egy életkép és egy Kend a papP című vígjáték képez egy-egy felvonást. Fővárosi lapok a közelmúltban annyira foglalkoztak e hármas színdarabbal, hogy felmentve érezzük magunkat annak bővebb ismertetése alól. Az első felvonásban Déry és lvanfi adták a főszerepeket, a másodikban Fábián és Erckövy a harmadikban Vértes. A darabot elég sokan, tetszéssel nézték végig. Vasárnap délután Babuska, este Cigány-szerelem lett felfrissítve. A Babuska harmadik előadásai a még akadt csaknem teit ház de a Cigány-szerelem nyolcadik felfrissítése célt tévesztett. Alig volt aki bucsut vegyen a szintársiitattól, mely kerek hat hetet töltött falaink között. Hajtunk nem mult, hogy a társulat e szezonja nem jól sikerült. Igyekeztünk tárgyilagosan, a tényleges adatok felsorolásával bírálni az okokat, melyek miatt a közönség nem oly mértékben pártolta a művészetet, mint máskor Majd az ősszel ha a társulat visszatérése a kellő időben tőrtónik, pótoljuk a uuilusztást! Addig is a viszontlátásra! Forgácsok. Nyert pör. Egy öreg zsidó polgárt inunk, akinek sol ; baja volt mára bíróságnál, beállított az ügyvédjéhez. — Mi van azzal a Weisz-féle pörre], ügyvéd ur? - kérdezte. — Bizony valószínűleg elmarasztalják magát. A kliens egy kis szünet múlva ismét kér dezi: — Mondja csuk doktor ur. nem küldhetné! annak a bírónak egypár szép kövér libát? Mos kaptam tahiról. — Megbolondult maga szerencsétlen? iL ilyet tesz. lecsukják vesztegetés címén. — JÓ, jó — mondta a kliens — csak ugy kérdeztem. Pár nap múlva megnyerte a port. Ilyen szerencsés embert se láttam még mint maga — mondta neki az ügyvédje. — Mit. szol hozzá? — szólt a kliens szemét huyorgatva — Mégis elküldtem azokat a libákat. — Igazán? Erre vetemedett? Hallatlan! — Naja, csakhogy a Weisz névjegyét mellékeltem hozzá Becsületes megtaláló. Az iskolában a beszéd és érteleingyakorlatok során a tanitó arról tartott előadást, hogy mit jelent, ez a fogalom : becsületes megtaláló. Azután meg akart győződni arról, hogy a tanítása Iliiként hatott a fogékony gyermeklélekre s felszólított egy tiut. — Hát mondd meg nekem, Si-hwarez F< ri, ide figyeltél e? — Ig« 1 "— Tudod-e miről volt, szó? — Az elveszett tárgyak megtalálásáról. — Hát most azt mondd meg, hogy ha te találsz az utcán egy busz k ironás aranyat, mit, csinálsz legelőször? Mi a te első dolgod? — Legelső d. Igom . . . szétnézni, hogy nem vett-e észre valaki. Ezüst forint. Egy parasztasszony nagy siráukozással futott végig az utcán, a karján bömbölő három esztendős fiával. Megabitja az asszonyt egy öreg parasztember : — Hova szalad rzzal a gyerekkel? — A doktorhoz. — Mi a baja? — Jaj, jaj. — siránkozott az asszony — lenyelt a szerencsétlen egy ezüst forintot. A kezemből kiesett a pénz. a gyerek felkapta és le is nyelte. — He mondja — Most a doktorhoz viszem, lr>gv kivegye belőle, meg mielőtt baja lehetne. Az öreg ember legyintett a kezével. — Sose vigye azt a doktorhoz — mondta az asszonynak. — Vigye el az adóhivatalba, ott kiszedik belőle, ha pénz van benne. Belőlem is ippég nu.st vájták ki. tojjon ki a szemük! A hűség. Kot vén kisasszony arról folytat eszinecse| rét. hogv mennyire megromlottak az erkölcsök s a fiatalemberek azért vonakodnak házasságot kötni, mert teher holló a hü feleség — Ugyan ne mondja azt. drágáin: nem egészen ugy van a dolog. Es ismerek egy aszszonyt, akinél hűségesebb teremtést kívánni sem lehet. A laiiv : [Magános oieu Auymuuun, in-nogy kell meghalnunk! Dehogy kell meghalnod! Miért kellene meghalnod? Az anya: Nem tudtam vigyázni az egyetlcu leányomra . . . Az egyetlen leányomra, aki megmaradt, nein tudtam vigyázni magamra sem . . . Bűnös az én testem, lelkem . . . A lány: Anyiiskáiii, dehogy bűnös. Te csak nagyon jó vagy. Ok a billiósuk. Te csak nagyon, nagyon jó vagy . . . Elhiszed, amit mondanak. Ok a bűnösök. Az anya: (sokogvs) Azt ígérte nekem . . . Mialatt ti a I'üspök-kcrtbeu voltak, hogy ha kell ... El fog venni . . . A lány: Nekem is azt igérte a másik. De í\\ már akkor is csak felig hittem. Félig hittem Mégis engedtem. Jó volt élni! Et tudtam, hogy síinek igy kell jönnie. Akar mit csinálok, ennek igy kell jönnie. Az anya: En vagyok a bűnös . . . Megkell nekem halnom . . . En sein alszom már hetek óta. Meg lull nekem halnom . . . A lány: Dehogy vagy bűnös Dehogy kell meghalnod Régen volt az . . . Most élned kell. Most kell csak élned ! Ar. anya : nem nézhetsz rám többel szaretettcl. Nem nézhetsz rám többet utálat nélkül. A lány: Dehogy nem anyuskátn. Még jobban szeretlek mint eddig, mert olyan jó vagy . . . Mert annyi, annyi sok benned a jóság ... a hűség . . . a hit . . . annyi benned a jóság . . . gyere, ülj ide . . . Az anyn: (a földre BZoritja a fejétX
