Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-20

Pápa. 1910. március 20. 12. szám. PÁ PA I LA POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n d e n vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldherg Uy\.la papirkereskedése. l-o-tér 2!>-ik szám. Hirdetéseket egyezség száriul lelveu a kiadóhivatal. SzerkosztO: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelés latitnlajdonos GOLDBERG GYULA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre ß k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgycs szám ára 30 tili Gondolkozzunk és cselekedjünk. m. Ma napság semmi sem fontosabb, mini módot keresni és találni arra, hogy az állampolgárok anyagi viszonyai nieg-i javíttassanak, olyan szociális kérdéses, amelynek megoldásával ma mar nemcsak a kisemberek, hanem maya a kormány is foglalkozik, mert belátta, hogy minden állam osak akkor lehet független és erős. ha annak polgárai az anyagi tönkrejutás tátongd örvényéből kiragadtatnak. Ez a cél lebeg a magyar városok előtt is, amidőn egyérteimttleg arra törekednek, hogy háztartásukat reális alapokra fektessék amivel azt az eredményt óhajtják elérni, hogy a városi polgárság teberviselére is megkönnyittessék. Ebből alakult ki később a már országszerte gyökeret vert városi politika is. Hz a politika azonban nem más. mint megszabadulni azoktól a fölösleges e-- jogtalanul eszközölt kiadásoktól, melyeket a városok manapság az állam helyett kénytelenek teljesíteni. Ilyenek a katonai, adókezelési, köze»észséi>iigvi s egyébn kiadások, melyeket a városok eddig anélkül teljesítettek, hogy ennek ellenében az államtól bármi óéven nevezendő recompeusatióban részesültek volna. A városok, amint elég jól tudjuk, már megtalálták a módot, hogy ezektől a kiaöásoktól, — amelyek teljesítésére azok nem kötelezhetők, — miképpen szabadítsák meg önmagokat. Rájöttek, sajnos elég későn, de még nem elkésve, hogy itt csak egy Hl ód van és pedig az. hogy az államtól, az állam helyett teljesített munkálatok arányában megfelelő kártalan

ítást eszközöljenek ki. Nagyon helyes és igen reália gondolkodás ez és velejét, törzsét képezi az imént érintett városi politikának. [gen ;im. csakhogy ahoz. hogy ez keresztülvihető is legyen, a városoknak ehhez megfelelő egyénekre van sziikségilk. De kik azok? Mindenesetre azt fogja mindenki gondolni, hogy a polgármesterek, mert hiszen azok a VÓfOSOk első tisztviselői és nekik kötelességük, hogy városukat az anyagi boldogulás révebe besegítsek. Ez téves felfogás. Mert egy porgárujpster bármennyire s/ivén viseli is az ő saját varosa ériekéit, fölfelé, a hatalomnál, a törvényhozásnál sohasem tud olyan eredményes munkát kifejteni, amilyent az a város, amelynek élén áll, joggal megérdemelne. Es pe«lig azért, mert nem áll inak rendelkezésére azok az eszközök, amelyek egy ily nagy horderejű cél eléréséhez szükségesek. Távol áll tőlünk a szándék, mintha ! ezzel a kijelentésünkkel azt akarnók mondani, hogy a polgármesterek nem viselik szivükön városaik érdekeit, mert ha igy volna, akkor a polgárság bizalmát már rég elveszítették volna s nia nem ülnének ott, ahonnan a várospolitika tulajdonképpen kiindult. Ok megjelölték a helyes irányt, kijelölték a célt, amelynek eléréséhez a polgármestereken kivül nitis egyének is kellenek. Olyan egyének, akik az egész ország Borsát intézik, vagyis városi politikát valló és követő országos képviselők. Olyan egyének, akiknek ereje nem a közjogi viták meddő harcába merül ki. hanem erejük nagy részét arra fordítják, hogy azt a várost, amelynek bizalma őket a parlamentbe küldi, ne csak névleg, de tényleg is képviselj*;. Nem akarunk, de nincs is jogunk politizálni (bár némelyek azt hiszik, hogy mihelyt a „képviselő" szót valaki kiejti, az már politizál), hanem varosunk, sőt minden magvar Faros érdeke megkívánja, megköveteli, hogy a parlamentben jóakaró szószólói legyenek. Már pedig, kimondjuk nyíltan, bátran, becsületesen, hogy városunk ilyen | képviselővel még nem dicsekedhetett. Nem mondjuk, hazudnánk, ha mondanánk, hogy városunk politikai szegénylegényekkel képviseltette magát, mert TÁRCA: Hir a falunkból. Szomorú hirt kaptam a lakaikból, Tiszaparti vén akácosunkról, .Kertünk alatt rendezik a gátat, Kivágták az üreg akácfákat." Megreszket a levél a kezemb*. Mintha nehéz gyászjelentés lenne, Gyászjelentés régi világomból, Legigazibb, leghűbb barátomról. S leszorul a szivem bánatába. Isten veled ábrándok világa. Halok kertje, álmuk birodalma: Ven akácfák árnyas, lombos alja! Mit ér nekem a ti biztatástok : Hogy helyettük más erdőt c-s i n ált ok, l'jdivatn nyitott göiubákác.ból. Télen-nyáron egyszin fenyőfából. Szegény falum, nem a régi lesz az! Daltalan és virágtalan lesz az! Megsiratod még a régi Iákat! A régi dalt • a regi nótákat ! Szabolcska Mihály. A mimóza szerelme. — Montecarloi történet. — Itta: Battyán Kado. A francia riviera legélénkebb életét élte. Máieitis volt. A u ír in.'-i.ii; s babérerdok virágzásának ideje, A tenger felől jövő angyo* levegő virágillattői teihes. S ar. emberi szivek gyorsabban dobi.annak a kitűnő zenekar ismert, behízelgő melődiájii keringöinek ütemére. Az egész világ nemzetközi társadalmát ott látiiatjnk a kaszinó igazgatósága által remekül gondozott parkok sétányain, amint a legnjabb divat ezer esndasrép változatiban végig cikkáznak oronileli, boldog arekifejezéssel. 1 '•• ar. igazi élet nem Nizza sétányain, nem a tengerparton hullámzik. Hogy azt megszemlélhessük, fel kell ILiiiink az autónkra, vagy ha ezzel uem lennénk felszerelve, a rendelkezésre álló villamosra s át kell rándulnunk Monte-Carlóhu. A játék termekben azután megláthatjuk mindazt, tűit a képtárlatokon, a divatokban s a regényekben elszórva észlelhetünk, — egy csomóban. De a sok világhírű szépség kőzött ez egysver nem Kurópa, de még Amerika sem viliette el a pálmát, mert a legszebb nő, ahogy azt a társaság egyhangúlag elfogadta,' volt dr. Cavaischi felesége a kis japán baba volt, ki mintha észre sem vette volna azt a sok sóvár szemet, mely őt minden léptén követte, épen olyan pajr.au jókedvvel társalgott minden ösiiicrőcévcl, mintha esak odahaza, a napfényes N ppon országában a chnsanletuumowkal koinvezett gyönvörü házában fogadta volna őket. Még ennek a mindent látott s mindent élve zett nagv nemzet közi tömegnek is újszerűségével s szokatlanságával lekötötte figyelmét. A japán férfiak már megszokottak a külföldi nagy hírnevű fürdőlielvekee. A kis csendes, hallgatag, félszeg alakokat már nem nézik azzal az érdeklődéssel, mint azelőtt, amikor még látásukhoz uem szokott annyira a szem. He japán nőt. Hozzá még társaságbelit, nem láttak az európaiak, de még mások sem. A japán nein viszi még mindig társaságba a házaslatsát. Dr. Gavaisohi volt. az első, ki külföldi tsnulin.inviit|ara s szórakozásaira is magával vitte a feleségét. Nem birt volna egy percig sem nélküle lenni. Á japánoknál egészen szokatlan érzelmesseggel imádta feleségét. Látszott a tekintetén, a beszédén, ahogyan hozza szólott. Minden mozdulatán, hogy az életét, mindenét szívesen áldozná a kis babáért, akit mindenki a százszorszép mimózának nevezett. S emellett nem volt féltékeny reá. Miuden társaságba bevezette. Amikor a roulleten próbálta ki szerencséjét, akkor is ott csintalankodott az oldala mellett. S ha a szerencse kedvezett számításaiknak, pieiuy kezét pajzán örömmel verte iissze a nagy halom aranynak láttára, mit a Croupier lapátja feléjük söpört. Mindenki szerette a japán házaspárt s mindenki igyekezett kedvükbe járni. Ami szép virág Nizza kertjeiben nyílt, az mind a szép mimóza ablakában hervadt el. De az a sok égő férfi szív il