Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-06

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. márcio8 6. 10. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai 8 pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden rasárnn p. Szerkesztősig és kiadóhivatal : Ooldhcrg Uy\,la papirkereskedése. I'ö-tér B -ik szám. Hirdetéseket egjrenég szerint íelvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő* MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laitnlajdunos: GOLDBERG GYULA. BMseMaak >'•« hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához I küldendők. A lap ara: eg-tai évre IS kor., félévre I k., negyedévre 3k I Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgycs szám ára HO Uli azokra a hibákra, amelyek egy város í't•j 1 őilés('• I in<;ggáto 1 ják. Lehet, sőt biztosak vagyunk benne, hogy ezt a javaslatul nem valami nagy rokonszenvvel fogadták sok helyütt- és talán ugyannyi helyen meg sem is értették, de ma. mikor a városok kérdésével nemcsak maguk a városok, hanem az országgyűlés, illetve azok tagjai, a minisztériumok, sőt egyesek is behatóan foglalkoznak, talán nem lesz érdektelen, ha a közel 20 évvel ezelőtti vélemény néhány pontját közzétesszük. A vélemény javaslatai között először is az a pont tűnik föl. mely azt javasolja, hogy „a r. t. jelző, mint felesleges, nem kifejező, szűnjön meg. Legyenek városok minden olyan helyek, amelyeknek népessége 10.000-eu felül van s amelyek az államnak direct vagy indirect adókban legalább 100.01 >0 frtot fizetnek. Az ezen mértéken aluliak legyenek községekké. Ezt a javaslatot pedigazzal okolja meg, hogy csak bizonyos kellékekkel biró. de nem minden r. t. városnak lehel igénye kivételes elbánásra, mert viszont nem mindenik lehet abban a helyzetben, hogy az ezzel szemben szükségkép támasztandó* követeléseknek, megfelelhessen, .ló volna ugyan e részTÄRCÄ • Egy tízéves találkozó Selmecen. Zenés felolvasás. Irta Szentgyörgyi Sándor pápai karnagy Most az elnök szakitolta féllie a zenés felolvasást azzal, Imex most kórnsl>a kellene énekelni. Mindjárt meg is kezdett egy L minit, melyet a többi is erejéhez mérten fujt. Igyunk, igyiiuK liiir.itiin Rövid az élet öruk a sir. Közlie beesteledett és indítványozták menjenek ni a Kisbülijébe, deákéletimk mulatóhelyére, •• varoson kivüli vadásziakba. Itt nyáron tejet, savanynviset áruinak a sétálóknak, deákjaink azonban sört, bort, sokszor pezsgőt is ittak és nem egyszer hetedhét országra szóló dáridót csaptak e HMM helyen — Ki hát Kisbiibjére! adta ki a jelszót az elnök és a társaság talpra ugrottt. Csak at egyik pajtás, egy vőrösképii magánerdész ki a sok ivastól elálmosodott, ott szunyókált a sarokszékben. Mikor felverték aszal, hogy •neiijiink, áln.os fővel monda, hogy Nem, nem, nem, neia, uem, Nem megyünk mi innen el Mig a házi gatdánk minket Furkósbottal ki nem ver — No iszeu azt lesheted, mig a mi házi zsidónk, a Wniierstein kiver beunünket. Örül, ha lát bennünket. Gyere menjünk. Jöez velünk? Elmennék én de nem tudom hová Ugy Mm leszek én már boldog soha Ha at utcán végig-végig megyek Ujjal mutat reám mindto gyerek, cigánygyerek. — I'crsze. hogy rrfd mutat. Mit ÍHZIMI le ma gadai V Ne azt énekel'), elmennék én, hanem kelj fel és énekeld, hogy elmegyek. Kimegyek a templom mellett Jaj, he szépen énekelnek . . . — Oh, te vén szamár, te ugyan nem énekel*; szépen egy cseppet ui. mondja ut elnök. Egvkettő, fel, ki Kishühjére! Az öreg nagy nehezen feltápászkodik és tőle telhetőleg sietve köveii társait. Kiérve az utcára már a hold fényes karikája igyekezett eloszlatni Se! gyér világossága által hátrahagyott sötétségét. A mi harátunk rögtön raegköszőoti: Kn és a holdvilág Az két szép mákvirág. A töhhi már rég előre volt, osak Szepi, a német az maradt vissia. hogy kísérője és ha kell ámasta legyen elázott iskolatársának. A német bécsi ember volt. Annak idején atyja i zólyomi pléhgyár igazgatója volt s itt Selmeeen árt a gimnáziumba, meg akadémiára. Később azonban atyja Bécsbe került vissza, o in AusztriábaD, i Heiligen Krentzi ciszterciták apátságában kapott •rdészi állást. A magyar nyelvet, melyet sohse beizélt tökéletesen, már teljesen elfelejtette. A friis levegőben a mtgyar csakhamar majához tért s alig mentek egy pár utcán végig, 'saknem tökéletesen kijózanodott. No, Bruder. — Wie gebt'a! — Dank schon. Srepi. Also sag nur, warum vaist den ganten Tag so kleinlaut? — Weistt du, ich kann nicht mehr ungarisch. Jnd Ihr Ungarn bört nicht gerne, wenn man deutsch prioht. Dachte mir, lieber fchweigen als irgend u einen Skandal Anlas« geben. Bald reut es mieh ur Zusammenkunft gekommen au sein.Eine« Theils, wohne ich weit von Seheinnitz, audern Theils hab' ich mich hier so ziemlich gelangweilt. NOCH ein Glück, dass Ihr diese Singerei begonnen habt, das war etwas iinterhältlieh. Időközben a belváros területéről kiérnek és a külső utcák esendjében oda szól a német a magyarnak, hogy : Ich geh' einmal hinaus zur Halm und sing: So fahr ma halt nach Nunsdorf hinaus Da gibt's a Hetz, a Kstanz, da herma fermi |Tnnz. Ich fahr aber nicht nach Nunsdorf, sondern nach Schemnitz. Tiaf Euch alte, gute Bekannten und sagte : (iriisz Eueh (Jott, alle miteinander. — Bravo, Stepi! Nur weiter. Wenn wir hinaus kommen, wo die Übrigen sind, inusst ohne dies wieder s Maul halten, denn wenn du dort deutsch sprischst, wirft man dich hinaus. Mich aber, geniert's nicht! Sag mir, Szepi, hast schon g'heiratet? Nein? Aber verliebt bist du wohl. Also, wo tvohut «leine Liebe? Mein Liebchen wohnt am Donaustrand Mein Liebchen w ilmt in Wien. — Kommt Ihr auch hantig zusammen ? — Nein, wir verkehren blos brieflieh. — Was schreibst Ihr? — Ich liebe dich so tief, so innig tief, Das stand im ersten Brief, im ersten Brief. Wo hast du sie kennen gelernt? á«f der grünen Wiese Hab' ich sie gefragt Ob nie mich wohl liebe .Ja" hat sie getagt. Nu. und wie steb'ts mit Ihr? Hat sie Geld im! Bildung? Hoffentlich ist sie tadellos? Selbstverständlich ! Obwohl . . . weiset du A városok átszervezése. l'ár éwel ezelőtt egy igen egészséges mozgalom indult meg országszerte, mely fŐfeladatául a magyar városok átszervezését tűzte ki célul maga elé. Ennek a mozgalomnak máris megvan az az eredménye, hogy a kormány megértette a magyar városok sanyarú helyzetét s igy a városok jövő fejlődésének (rnert az átszervezés a városokra csak fejlődést jelenthet) nemcsak hogy ntját nem vágja, hanem, amint ez kötelessége is minden egészséges alapokon nyugvó kormánynak, a városokat ebeli törekvésében hathatósan támogatja is. A tulajdonképeni eredmény azonban csak a parlamenti béke és a rendes, nyugodt kormányzat beálltával fog bekövetkezni, ha ugyan a mai áldatlan polilikai viszonyok mellett parlamenti békéről egyáltalán szó lehet. I nem a politikáról akarunk mi e helyütt szólani, hanem, amint ez cikki"• 11k fején is látható, a városok átszervezéséről. • l\ipa városában pl. az általános mozgalmat jóval megelőzőleg megindították s mintegy httU évvel ezelőtt foglalkoztatta már a városok átszervezése a hatóságot s a város képviselőtestülete már akkor kifejezést adoll a megyei gyámkodás alól való kiszabadulása iránti szándékának. A város már akkor érezte az elavult rendszer degeneráló hatását s igyekezett lökést adui annak az áramlatnak, amelynek az volt a célja, hogy az akkori beteges felfogást megszüntesse I város, illetve a városok noébeli szervezetét pedig egy uj. egészséges, a kor szellemének megfeleld szervezettel kicserélje. Igaz ugyan, hogy a városok átszervezésére nem Pápa városa, hanem ha jól emlékezünk Kaposvár tette meg • kezdeményező lépést, vagyis jobban mondva a városok áftzervezósével Kaposvár lépett ki legelsőnek a nagy nyilvánosság elé, de ez az eszme jóval annak előtte foglalkoztam már városunk hatóságát, ugy, hogy Pápa város tanácsának már az első lépés megtétele alkalmával, vagyis az 1S{»2. év elején volt t városok átszervezéséről egy elfogadott veteménye, melyet \iartonfalvay Elek tkkori városi tanácsos szerkesztett. Ebben a véleményben, mely később íatározattá. illetve önálló átszervezési avaslattá lett, Martonfalvay Elek igen érdekesen, igen nagy tudással mutat rá