Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-02-27

A külföld — rólunk. Berliuben a napokban egy magyar képkiállítás nyilt meg, amelynek sikere — a német sajtó szerint — nagy és általános volt. Ez a kiállítás éü a kiállitásnak nyomában járó ez a siker sok tanulságot hozott számunkra. Elsősorban azt, hogy — ami eddig sem volt titok — a külföld nem ismer minket. Másodsorban pedig, bog}' ez főleg rajtunk múlik és ha van bennünk válalkozó kedv, hogy kimerészkedjünk a haza határain tul, akkor '.eljes bizalommal terjeszthetjük kulturális produktumainkat a müveit nyugat objektiv ítélete elé. A külföldöu nem ismernek minket és ami kevest tudnak is róluuk. az töbnyire téves, hiányos, vagy pedig tendenciózus torrásokból került ki. Nálunk bizonyos letargiával törődtek bele az emberek abba. hogy közénk és a nyugat közé odaállt Ausztria és irigykedő féltékenységgel ukarja minden kifelé való gravitálásunkuak útját szegni. Nem igeti tettünk ez ellen semmit és hagytuk, hogy a küllőid megmaradjon minket-negligálása álláspontján, illetőleg, hogy kialakuljon odakünn tolunk egy köztudat, egy közhangulat, amely teljesen téves adatokból táplálkozott. Aki megfordult a nyugaton, az elképedve hallhatta, hogy minő véleményekkel .vannak rólunk az idegen nációk. Hogy közjogi hovatartó zandóságuukról, állatni különállásunkról nem tudnak, az még csak hagyján l)e hogy a mi kultúránk lelett is olyan könnyed mosollyal térjenek napirendre, mintha valami balkáni exotikus dologról volna szó, az egyenesen dühbe guritó. Balkán nép vagyuuk, balkániak az erkölcseink, a kultúránk, jobban mondva az autikulturáuk — ezt tudja mindenki odakünn, államférfiak, sajtójuk, közönség — és az ember szinte sziszifuzi munka leroskasztó terhét érzi magára nehezedni, amikor nekiront, hogy ezeket az ostoba előítéleteket kiirtsa. Azonban könnyű és kényelmes dolog az osztrák féltékenységgel takaródzni itt is. Szó sincs róla, az európai közvélemények ilyetén kialakitásáb ;n sok szerep jut nekik, de keresnünk kell magunkban is a hibát, akik nagy nemtörö| dömségüukkel semmit sem tettünk ez ellen. Nekünk eszünkbe jut egy érdekes epizód tavalyról, az osztrák-magyar szerb súrlódás idejéről, amikor egy kis balkán nemzetnek pár szegény diákja Parisban elment küldöttségben az összes napilapokhoz és az egész francia sajtót megmozgatták ellenünk. Azoknak a diákoknak a példája megmutatta, hogyan kell nekünk is a mi külföldi képviseletünket szerveznünk. A mi diplomáciánk — sajnos — nem sok súlyt vot a mi speciális magyar érdekeinkre és teljesesen betöltöttnek véli hivatását avval, ha Magyarország állami különállóságát minél jobban elrejti a külföld szeme elöl. De kell szerveznünk diplomáciát, nem hivatalosat, minden világot járó polgárunkból, hogy azok hirdessék, hangoztassák, ordítsák uton-uttólen, hogy igenis, mi vagyunk, élünk és követeljük, hogy a világ rólunk tudomást szerezzen. Aki külföldön jár, tegyen le Pató Pálos indolenciájáról. Mi meg szoktuk cselekedni némelykor, hogy még a magyar voltunkat is letagadjuk, a magyar szót is elfelejtjük, ha egyszer átléptük a Lajt.hát. Pedig aki hazájának jó polgárául tudja magát, annak ugy kell a messze iöldöu jártii-kelnie, mint aki érzi magában, mindenkor és mindenütt, fontos |nemzeti misszióját: a külföld felvilágosítását és minden alkalmat megragad, hogy e missziót teljes szívvel, teljes buzgalommal szolgálja is. Az utóbbi időkben határozottan javultak azonban az állapotok ebben a tekintetben is. Konstatálni lehet, hogy a külföld — nagykésöra — végre mégis csak kezd rólunk tudomást venni és produkáltunk egypár olyan — műnyelven szólva — leistungg-ot, hogy az egész világon becsülést szereztünk a magyar névnek. Egy darabunk — többes személyben beszélek, mert hisz ez a darab nem egyéni tulajdon már, hanem nemzeti kinos — már pedig az ördög két kontinenst járt meg és elvitte mindenhova diadalmasan a magyar kulura hírét és megbecsülését. Pár festőnk feltűnést keltett, dicsőséget aratott messzi országokban. Volt több sikerült kiállításunk is a külföldön, amelyek rendkívül alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy a külföld figyelmét ránk tereljék. Sőt a tavalyi berlini háziipari kolekeiónkkal megtörtént, hogy három nap alatt miden darabját valósaggal elkapkodták és a magyar díszítési motívumok részt kértek maguknak a világdivatban. Tessék megnézni a mostani divatos toaletteket, mindenütt ott. látják a magyaros sujtásokat. magyar motívumokat. A Berlinben most kiállított festőket elismerés és köszönet illeti. Azt a munkát, amelyet néhány magyar színpadi szerző kezdett meg Berlinben magyar darabjaival, szép eredménnyel folytatjak ők. Es örvendezve és kacagva olvassuk a berlini lapokat, amelyek nagy képpel fedeznek fel most minket és ámulva vallják be, inával az ily célra szolgáló kölcsönök felvétele körül szükséges felméréseket vázlatokat, építkezési ós üzemterveket, szerződések és egyéb okmányok terveit az államkincstár költségén díjtalanul elkészítteti. A segélyt azonban a földmivelésügyi miniszter csak akkor utalványozza, ha az előzetes engedélyező határozat föltételeinek a folyamodó megfeleli. A kölcsön tényleges folyósításáig az előzetes engedély visszavonható. Ha az állami segéllyel megszerzett ingatlan a tilalom dacára tényleg felosztatnék, egészben vagy részben elidegenittetnék, bérbe adatnék vagy bármely módon rendeltetésétől elvonatnék, továbbá ha az ingatlan árverés alá kerül, az árverés jogerőre emelkedés napjától kezdve a löldmivelésügyi miniszternek a kamat és törlesztési részletek fizetése iránt vállalt kötelezettsége megszűnik. Az állami segéllyel szerzett ingatlan a vételárnak vagy az ingatlan megszerzésére fordított kölcsönnek, avagy e kölcsön átváltoztatása céljából esetleg fölvett uj kölcsönnek teljes törlesztéséig más, mint az ingatlan megvételéből, A

r

agy a most emiitett kölcsönökből származó követelések érvényesítése végett végrehajtás alá nem vonható. Ily ingatlan a földmivelésügyi miniszter engedélye nélkül fel nem osztható, meg nem terhelhető, el nem idegeníthető és bérbe nem adható. Mindezekből a rendelkezésekből, habár csak tömören összefoglalt részeit soroltuk is lel, látszik, hogy a miniszter, illetve az államkormány az állattenyésztés fejlesztését mily nagy mértékben iparkodik elősegíteni, de viszont bizonyos kikötésekkel arról is iparkodik gondoskodni, hogy az ily államsegélyben részesülő akár ingatlan terüleletek, akár állatok rendeltetése biztosítva leg.v"tál. Hej, azt a kutyafáját, de jót mulattam rajtuk. Nocsak, ninos tán egy éppen kéznél? — Sajnálom — mondom — nincsen, de ha kedvetek van. csinálok hamarjában egyet. Még pedig olyanformán, hogy beszéd közben amit mondani akar egyik vagy másik, ha az már valahol meg van énekelve, hát énekszóval mondja meg. Balogh i.a-i. a cigány meg kiséri és kész a zenés felolvasás. — Helyes, éljeu! hangzott tuindeufclől. Először, hogy meginduljon a dolog, magam kezdtem meg a zenés felolvasást, ugy, hogy az elnök kérdésére, hogy kerültem Selmecre, rámondtam a Bányaraesterből: Vicinális vasúton Jöttem ide egykoron . . . — Éljen, hangzott ismét fel. Az elnök, ki már kissé kopaszodott és az „öreg" címet viselte, oda jön egy pezsgős pohárral: — Szervusz Sándor, de nagy huncut vagy. Erre a Kis alamusziból feleltem: Huncutságon oktatni jó öregem nem kell, Csakhogy ily tanácsokat ne adj kopasz fejjel. A hatás még magasabb [fokra hágott. A jó fiuk felugráltak az asztalról, körülvettek és ünnepeltek. — Nem addig van — mondom — csak folytassuk szépen. Majd én teszek fel kérdéseket. — Előbb azonban összebarátkozunk, — monda az elnök. Miután valamennyivel megittam a Bruderschaftot, kérdem az egyiktől, hogy merre való, hol van otthon ? Hát a gazember csak ráfeleli, hogy Nincsen néketa jobb tanyám Mint a babám udvarán Leterítem a subáin Oda váróm a babám Nincs édesebb miut a méz Ki mit szeret arra nés En egy barnát szeretek Ha ránézek nevetek. Az első siker örömére ismét nagyot ittunk, aztán valamennyien lestek az alkalmat, mikor énekelhetnek bele a tárfplgásba. — Hát a te babád merre lakik ? — szólok oda egy selmeei bányásznak, mire az igy felel: Sclmecen, hej, van számos utca És minden utcán több sarok És minden sarkon vannak házak És minden házon ablakok. De az egész nagy görbe Hnntban Nincs olyan ablak mint ahounan (A legszebb rózsaarái virít). A fő utcán ba végig járok Mindenki tudja, hogy ki vagyok. Megsüvegelnek az utcaseprők És csizmadia inasok. Ha pénzem nincsen iszom hitelbe Euyéui a legszebb lány szerelme (A legszebb rózsa rám virít.) — Csak nem ahoz a vén skatulyához jársz még? — izól közbe az e'.nök. — De bizony ahoz. Nem it olyan vén, meg különben ii Bárminő legyen is kedvesem, Szeretni csak engem, egyedül szeressen. — Hát te Kálmán — kérdem — megnősültébe már? Mert Besztercebányán lakiamban még nőtlen voltál. Igaz, hogy akkor kerültél ki as akadémiáról. — Még nem, de nem is fogok megnősülni soha, mert Hogy engem egy arszony Kommand i roziasson Olyan nincs, uem is volt, Nem is lesz a sifonérban. — Hát te — szólok oda a lányosképü bányabiztosnak — mennyire állsz szerelem dolgában '.' — És a huncut a Kis alamusziból felel: A szerelemben nincsen párom nekem Pedig pár nélkül nem vagyok sohasem Azért születtem mint a pillangó Elhiheti nékem minden halandó. Erre már kórusba mondtuk, egymáshoz fordulva a Citerásról: És Ón hiszi? En nem! Hát ÜD hiszi? En sem! Pedig az újságban van benn . . . t. i., hogy a biztos vőlegény. Vájjon hogyan vallottál szerelmet? Hadd halljuk! — A biztoa nem jő zavarba. Igy. azt mondja I Szeretlek Uoxelane Tied egész valóm Te vagy egész világom Te éltető uapora Ha bájos arood látom