Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-02-06

Pápa. 1910. február 6. 6. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség is kiadóhivatal Goldhertr (lyula papirkereskedése, Kíí-tér L'ti-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős Uptnlajdoiios: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre ti kor., félévre R k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ára 30 flll Városunk fejlődése és lakosainak jóléte. őrömmel olvastam és megnyugvással fogódtam .t Pápai Lapok mull lieii számúban városunk polgármesterének • közgyűlés napirendjére is kitűzött azon indítványát, bogy a képviselőtestület alakítson egy gjárbizottságot, melynek az volna ;t hivatása, hogy a Magyarországon letelepülni szándékozó külföldi gyárosokkal állandó összeköttetésbe legyen, azokat városunk számára megnyerni iparkodjék, szóval városunk gyáriparának rejlődésót elősegítsék, illetve megkönnyítse tz által, hogy az országba letelepülő gyárosok és a város között érintkezést hozzon létre. Már rég szüksége lett volna városunknak egy ilyen bizottságra, de nem azért, hogy egyesek csupán bizottsági tagsághoz jussanak, — mert erre ezzel az intencióval sem ma, <au\ régebben szükség nem volt, — hanem azért, mert a külföldi egyének rendszerint tájékoZATLANOK A vidéki városok FELÖL általában és így nem is tudhatják, HOGY egyik másik VárOS földrajzi fekvésénél és vasUtj összeköttetésénél FOGVS alkalmas-e arra, hogy ott egy nagyobb gyárvállalat létesüljön. Et a megalakítandó bizottság teh.it estik abban az esetben funkcionálhat eredménnyel, ha kötelességélnok ismeri tőle tellhetőleg mindent, elkövetni, hogy munkálkodásának felmutatható sikere is legyen. A gyárak alapításától osak s konzervatív, maradi gondolkodású egyének rettegnek, (ilyenekbőlpedig sajnos, még mindig lehetne néhány tucatot előállítani) akik minden nagyobb vállalat létesítésében csapást látnak és soha más|sal nem érvelnek, u.int azzal, hogy a gyár vállalatok a megélhetési viszonyokat megdrágítják. Ez az érvelés, ez a téves felfogás azonban csak akkor volna helyénvaló, ha a munkásosztály megélhetéséről az így gondolkodó elemeknek kellene goudoskodniok. Mert bizony sok száz einber lakik városunk falai között, akik nem érzik meg a drágaságot épen azért, mert nem jutnak munkához s következésképen csak tettgődnek, nyomorognak s az életük fenntartásához szükséges élelmiszerekért bizdny nagyon is szívesen adnának egy-két Liliénél többet, ha volna nekik miből aűrii. Elsősorban tehát arról kell gondoskodni, hogy városunk munkásosztályát miképen juttathatjuk állandó munkához és így állandó keresményhez. A drágasággal együtt emelkedik a munkabér is. Olyan szociális tény ez ma már, amelyet sem tagadni, sem megdönteni nem lehet. Csak a tudatlanok és a szobatudósok állítják ennek az ellenkezőjét, akiknek az állítása azonban, hála a felvilágosodottabb gondolkodásmódnak, örökké csak állítás marad, anélkül, hogy bárkit is a haladás és fejlődés utján meg tudna állítani. A kishitű emberek még a legtisztább verőfényben is tapogatva járnak, inig a bátrak, akik a jövő emberei, még a legszörnyűbb sötétségben is biztosan haladnak a maguk utján, mert a cél, a mely felé törekszenek, a jólét és a boldogulás, azok a bátrak pedig a huszadik század emberei, akik még a sötétben sem tapogatnak, mert tudatában vannak, hogy a haladást meg lehet ugyan egy kis időre bénítani, le lehet egy-két órára nyűgözni, de teljesen megfojtani soha. soha sem lehet. ilyet; embereket kívánnék én ebbe az újonnan megalakítandó bizottságba, akik nem személyes előnyökért, nem egyéni haszonért, hanem a város fejlődéséért, lakosainak jólétéért munkálkodnának. Akik minden erejüket, minden tudásukat arra áldoznák, hogy az alsóbb néposztályt a nélkülözések sorvaszt*') állapotából kiragadják, mert amíg nélkülöző, éhező emberek támolyognak utcáinkon, addig jólétünk csak ábrándozás marad, de soha sem válik Valósággá. En tehát, amint ez cikkemből ki is TÄHCJ esredr-sme. - A „P á p H i I. apók'* ere il oti tárflája. — Irta: Szát/. József. Csikorgó liideg az •<!• >. Fagyos s/el száguld wgig az utcában. Miközben i.l-leikap egy M unó friss liavat s visítva loliun vele továl>l>. Kmlier alig jai, még a sarki kávéházban is kevesen vannak Odabenn pedig jó mi'leg idő lehet, nagyon homályoMtk nagy ablakai. A szélső ablak keir!. asztalánál kózös hadseregbeli kapitány ül. Jól ismerik a városban, Komorovesák Jánosnak hivják. Kemény tekintetű, szeles Valin f.-rfi. Nagv t'iki't"' bajuszának egyik ága lg tele meredez, a másik föld leié kívánkozik. Azon a heiven ül esztendők ota minden ütiután. Jaj annak, aki helvét elfoglalja s különösen jaj a pincérnek, aki elfoglalni hagyja. Valami tíz <«/tendö előtt egy szerencsétlen vászoaban utazó ügynök ült a helvére, amin olyan nagy indulatba Jötl a kapitány ur, hogy a vékony dongáju legényt irgalmatlanul kilóditotta a kávéházból, a pineért pvd'g néhány pilon Kíséretében utána küldötte. Se betegség, se vihar nem tudta visszatartani » kávéházból. Megivott rendesen negy ipeg sort, eUzilt két virginiát s nagy füstfelhőket eregetve kintMM az utcára. Ma néz. mit vigyáz, jól tudja I garnizon legénysége. Nem is menne atra felé Darin« minden kÍMtMti se, még ha Htja arra is vinné. Inkabl) elkerül :\ hatodik nteába, semhogy az „ezred lémével- találkozzék. így nevezték maglik között Komorovesak kapitányt, mert nevét rendesen kimondani három esztendő alatt sem tanulták meg. Ifiért féltek, miért rettegtek tőle. erről száz meg s/a/ törtenetet beszelnek. Talán nem is igaz valaim-mivi. Minden beszednek azonban az volt a veleje, hogy Komorovcsak kapitány gonosz lélek, aki üldözi, sanyargatja az embereket. Most negyedik üveg sörét, itta már ki, inas >dik Virginiáját is majdnem egészen elszívta. Vizda szemekkel tekintett ki az titeára. de nagy IMJSSZUságára egy leiket se látott. Haragjában az í<I• • t at< ko/ta s szidta a katonákat, akik még az időtől is megijedie !>•. Épen fizetni készült, mikor a sarkon egy hórihorgas baka alakja tinit fel. Fejét vállai közé húzta, kezét szellős köpönyege zsebébe mélyesztette. A kapitány rögtön felismerte. — Hisz ez Ollós (iéza, a professzor nr dörmögte — ugyan mit keres ez ilyenkor az utcán P < tllós (Mai veg/ett tanár volt és önkéntes Komorovcsak kapitány századánál. Valahonnan az Alföldről került I horvát fővárosba, ahol akkorát ••zred leküdf s ahol egy lelket se ismert. A kapitány nem -/érette az nri I.atotiát, az önkéntest. Dikls Gézát pedig valósággal gyűlölte. Miért '.'Hl k MBjk ß a megmondhatója. Amint a szeme elékerült, ugy poesekra szidta, hogy sokszor alig isméit ma* gara. Az önkéntes gyanútlanul kü/eledett az ablak felé. Mikor odaért. ös/tönMerfileg betekintett a kávéháziul. Egyezerre holt ember lett szegénv. Maga előtt látta az ezred rémét, akiről azt beszélték társai, hogy betegen fekszik lakásán. Tovább akart menni, de nem vitte a Iába, köszönni akart, de nem mozdult a keze l'gy állott ott. mintha a föld bt vertek volna. A kapitány nr vérfagyasztó tekintettel incte gette végig a hadát, llor/as/.to méreg kavaroghatott benne, mert bajuszának mindakét a'ga rettenetesen rángatózott. Intett a megrémült embernek, aki ekkorára magához tért, bement a kávéházba. — Hol esavarog maga tanár nr*.

1 — förmedt rá. — Vagy ha már esavarog, miéit ilyen báli cipőkben s ilyen magas gallérral? Az önkéntes zavarában a hali cipőkre tekintett, de c-ak a/t B bakancsot látta a litbán, melyet októberben az őrmestertől kapott. Még a szeg is benne volt a talpában, még I patkó is csörömpölt a sarka'n. Kiről szőlni azonban nem mert a kapitány nrnak. — Micsoda tanár magi odahaza? — A inatbciii.itikát s a fizikát adom elő, jelentein alássan. — No, az gyönyörűség.•« lehet. S/eretném most megmutatni, micsoda tanárjuk van a Inkából s a mathctnatikahól. Most pedig egy- kettő, forduljon vissza a kaszárnyába, én is mindjárt ott leszek s maid ott meghallja a többit ! Inkább ment volna a pokolba, mint a kaszárnyába. Kzer ördög kínzását -/ívesebben elviselte volna, mint Komorovesák kapitány egyszeri szidá-