Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-12-18

vényszék kellő ügyforgalmát már eleve is teljesen garantálják. Pápa városa részére nem is azért szükséges a törvényszék visszaállítása, hogy városunk azzal egy közintézménynyel gyarapodjék, hanem mivel annak visszaállítása jogpolitikai és törvénykezési szükségszerűség. Ezenkívül pedig Pápa, Devecser és Celldömölk, illetve ezek járásai között fennálló gazdasági és kereskedelmi öszszeköttetés is azt involválja, hogy Pápán legyen ezen három járásnak a törvényszéke, mert ezek kereskedelmileg és gazdaságilag Pápára gravitálnak és mindhárom járásból Pápa könnyen és olcsón elérhető. Ha még hozzávesszük, hogy a celldömölki járásban már évek óta tart az a mozgalom, hog3* törvényszókük Pápán legyen, mert a két járás között fennálló élénk vasúti összeköttetés mellett a peres ügyeknek Pápán való lebonyolítása olcsóbb és könnyebb lenne, akkor már annyi okot hoztunk fel törvényszékünk visszaállítása mellett, hogy kívánságunk jogosságát még ellenségeinknek is el kell ismerni. Most már csak városunk hatóságán -és a kormány jóindulatán áll, hogy ez a jogos kívánság teljesedésbe menjen. arán. Az ügyvezető városi főorvos kérdése. Egy nagy- kincset adott nekünk a természet "útravalóul életpályánkra, a melynek értékét csak akkor tudjuk teljesen elbírálni, a midőn kénytelenek vagyunk azt nélkülözni és ez a jó egészség, az egészséges ember testileg, szellemileg Papai Lapok mindenre képes, mig ellenben a betegség megbénítja a munkaerőt, sőt igen gyakran az életkedvet is teljesen elveszt. Életünknek ezen nélkülözhetlen kelléke azonban igen sok támadásnak van kitéve a betegség sorozata által, a melyek egészségünket orozva megtámadják és romboló, pusztitó hatásukkal szervezetünket akár mulóan, akár állandóan gyengitik, sót gyakran mindenkorra teljesen tönkreteszik. A táj és önfentartási ösztön arra indította az emberiséget, hogy életének ezen láthatatlan ellenségeit ártalmatlanná tehesse. E célból az orvostudomáuy segítségül hívta a természettudomány egyes testvérágait, különösen a phisicát, a górcsövószet és a fényképezés tökéletesítése által és a biochemiát, a mesterséges tenyésztés és festés utján és ezeknek segítségével fölismert igen sok féle kórokozó csirát, de megtalálta egyúttal azon módszert is, a melynek segítségével ezen kórokozókat meg lehet ölni, ugy hogy ezek képtelenek az egészségben kárt tenni, söt olyan módszert is talált az orvostudomáuy, a mely által az emberi szervezett ezen mérges csirák káros hatása ellen érzéketlenné válik, ugy hogy ezek még életképes állapotban a szervezetbe kerülve, nem birják ott mérgező hatásukat kitejteni. Ezen nagy horderejű fölfedezés uj korszikot alkotott, a meuuyibeu az orvostudományt olyau intézmények létesítésére vitte, a melyek minket a betegségek nagy csoportjától megvédelmezhetnek, a mi által az emberiségnek nagy szolgálatot tettek, mert sokkal hasznosabb a betegségek keletkezését megakadályozni, mint a már meglevőt gyógyítani, a mi különben is nem minden esetben sikerülhet. Ezen igyekezetnek lehetősége fejlesztette és vitte nagy tökélyre az utolsó évtizedekben az orvosi tudomány azon ágát, a mely kizárólag a tömegesen föllépő, agy nevezett fertőző betegségek elhárításával ioglalkozik és ez a közegészségtan, a melynek egyedüli tárgyát a közegészségügy képezi. Ennek fejlesztése, tökéletesítése és gyakorlati alkalmazása képezi ma, mint fontos nemzetgazdasági intézmény minden kulturáltamnak egyik fötörekvését, a miben neki rendelkezésére áll az elméleti részre az orvostudósok ós búvárok nemzetközi hada, a gyakorlati tészre pedig minden egyes államnak egy külön orvosi osztálya, a melyhez első sorban a hatósági orvos tartozik A hatósági orvos vau hivatva első sorban mindazon intézkedéseket megtenni, a mi a városban a közegészségi viszonyokat kedvezően előmozdítja. Ezen fontos szerepkör folytán kivan a törvény a hatósági orvostól a rendesnél nagyobb, vagyis bővebb qualificaliót, amennyiben ismerni kell neki miudazou elméletileg megállapított intézkedéseket, a melyeknek toganatositása által a kedvezőbb közegészségi állapot bekövetkezik, a melyek tehát a hatósági orvosnak ügykörét képezik és mint ilyenek állandó jellegűek, annyira, hogy tevékenységének egy részét megszakítás nélkül lefoglalják és öt működési területéhez kötik. Pápa városában az ügyvezető főorvos a hatósági orvos ós miuiáu ennek helye kerül betöltésre a közel jövőben, időszerűnek tartom szóba hozni, hogy ennek ügyköre sem a törvényben, sem a szervezeti szabálybau a kor igényeinek megfelelőképpen nincsen megállapítva és hogy ezen hiányt a szervezeti szabálynak módosítása által lehetne, 3Őt kellene pótolni, mert elvégre mindenki csak annyit tartozik megtenni, amenynyire magát kötelezte. Véleményem szerint — amint ezt már tiz évvel ezelőtt indítványoztam — szükséges volna, hogy a főorvos naponta a városházán hivatalos órát tartson, amelyben hatóságoknak és magánfeleknek szakűgyekben rendelkezésére álljon. Nem hódolok a bureaukratizmusnak és tudatában vagyok annak, hogy az orvosnak teendői nem a hivatalos helyiségben nyernek elintézést, de nem tudok magamnak hivatalos egyént elképzelni, aki arra többé-kevésbé nem volna, utnlva, hogy bizonyos teendőket egy, e célra kijelölt helyiségben már előre megállapított időben végezhessen. Ez esetben nem fordulhatna elö azon most gyakran tapasztalt anomália, hogy a városházán tartogatott, a piacon elkobzott élelmicikk vizsgálására egyik éppen arra menő magán orvost szólítanak meg, mert a városi orvosok sehol sem találhatók. Szükségesnek tartom továbbá a főorvos hivatalos működésének lehetőségét korlátlan időre biztosítani, azon kikötés által, hogy a város területén kivül olyan állást el nem fogadhat, ami ez az Ácsai Vince? .. .A kis hngnárné, kötényét azemére fogta s remegve ment ki. Megállt a pitvarban. A szive ugy remegett az aggodalomtól . . . De hát miért is ezt az embert látta a jegyző ur tanúnak . . . A hold szépen bevilágított az udvarba. A kerítés mellett álló két nyárfa bosszú árnyékot vetett végig a telken. Régi fák, ki tudja, férjének melyik őse ültette őket? Kz egyiknek gyökereit valami féreg rágja, másfél év óta egyre szárad, sorvad. Az esti szellő megingatja ágait s az összezsugorodott levelek csörögve hullanak alá s zizegve futnak végig az udvarou. Majd csönd lesz egy pillanatra. A szobából, ajtónyitáson, kulcslyukon kilopakoztak némi szavak, mondattöredékek: „ Kétszáz forint... móring . . . Hat hold Barnaháton . . . Hékuton kettő ... A ház a kerttel . . Az asszony tovább ment, hogv ne halljon semmit abból, amit odabent beszélnek. Nem illenék hozzá: hallgatózni, leselkedni. Soha sem szokta... Végigment a pitvaron. A telt hold lassan bandukolt végig a tiszta égboltozaton. Fénye mellett meg-megcsiflantak előtörő könnyei. tSokáig nézett a holdvilágos távolba, ahonnan barnás felhők kezdték eltakarni az eget. Azokat a felhőket hűvös szél kergette, mely durván legyiutette meg könnyes arcát. Befelé indult. Az ajtóban találkozott a jegyzővel, meg az esküdtekkel. Szánakozva tekintettek reá. A jegyző meg nz egyik esküdt szives jó éjszakát kivánt. Ácsai Vince pedig szó nélkül fogott vele kezet, de mintha olyanformán ué/.ett volna rá. mint egykor, légen, leánykoriban, amikor oly sok fenyegetést kellett el-zenvednie apjától, anyjától, a jóravaló, de akkor még szegény molnárlegéuy miatt. Végre is a gazdiig László Imréhez, n bognárhoz erőltették. A beteg pedig odabent ezalatt hangosan küzködött magában: — De hát mért ezt az embert hittak tanúnak? . . . Akit én nem s/eretek . . . soha sem szerettem . . . akinek látása fáj testemnek . . . lelkemnek . . . Nem akadt mns a helység házán ? . . . S ha hittak is, miéit jött . . . amikor nem szenvedhetem . . . Hogy kínozzon . . . gyötörjön . . . utolsó órámban is? . . . Hogy megzavarja szivemet . . . eszemet! . . . Hiszen világos, hogy miért jött? . . . Meg akarta tudni: mit hagyok az asszonynak ... El akarja venni régi kedvesét . . . világos, hogy el akarja . . . Hissen még nőtlen . . . No jó, ha ugy van, de a vagyonomat nem adom neki ... a kapzsinak . . . Eleget megszedte magát . . . Malom tulajdonos, esküdt ember lett a koldus molnárlegényből . . . Most az enyémre vágyik ... de uem adom neki . . . nem adom ! . . . Jaj, de hát mi lesz a szép asszonnyal ? . . . Ha nem less semmije? Róza, Róza . . . mivé leszel!? . . . De hogy boldog légy azzal az emberrel . . . nem tehetem . . . nem tűrhetem . . . Az as'zouy bejött ezalatt s félénken közeledett a beteghez. Látta, hogy nagyou föl van indulva. Megszólította: — Imre, édes uram! . . . A beteg feléje nézett s kinyújtotta a kezét. — Ugy fáj a szivem ... a fejem . , . és minden részecském . . . Ó! Róza, Róza I . . miért| szeretted, miért . . . Fuldokolt s végre elállt a szava. Pedig akart még valamit mondani. Ránatosan és szemrehányóan emelte megtört szemeit siló feleségére. Aztán elfordult tőle. Másnap beállt a halálküzdelem. * A sorvasztó, hosszú betegség egészen fölemésztette László Imre erejét. Szólni szeretett volna; nem jött hang belőle. Fénytelen szemei könnybe kerekedtek, amint feleségére esett bágyadt tekintete. Száraz kezeivel integetett valami olyanformán, hogy ac a tegnapi irás nem jó, hogy azt ki kellene igazítani; uehéz küzdelmeket állt ki nz utolsó éjszakán, de győzött benne a jobb indulat. Színtelen ajkait ugy illesztgette össze, mintha azt akarná mondani, hogy el kell a jegyzőt és ac esküdteket még egyszer hivatni, meggondolta a dolgot, hiba esett a végrendeletben. Valaki mondta is az ott álló szomszédok közül: „Mintha a jegyzőt meg az esküdteket suttogná." „Tusakodik a halállal", mondta a másik. A beteg nyelve felmondta a szolgálatot s fonyuyadt ajkai nem árulhatták el utolsó akaratát. Azt magával vitte a sirbn. Pásthi Róza özvegy és szabad. Hét évig volt rabja szerelem nélküli házasságnuk; most végre megszabadult. Mit tenne más asszony Pásthi Róza helyében, ha szép, ha gazdag? Viselné pár hétig a fekete selyemkendőt, szokásból, a látszatért, aztán levetné és iparkodnék elfeledni, aki mellett elfojtott gyötrelem volt az élete. De nem igy tett Pásthi Róza. Sóvár szemek nem követték, gyanús gondolat nem kélt nyomában, ha végigment az utcán. Az emberek tisztelettel köszöntötték László Imre özvegyét, aki szép és gazdag s nem akarja eldobni az özvegységet. Azonban két hónap múlva, amikor a tamási bíróságnál felolvasták a végrendeletet, kitűnt, hogy abban a végrendelotbcn nem az van ám megírva,