Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-12-18

s mint több évi tapasztalat mutatja nyáron ez nem elég. Ennek oka — egyedül uz óriási pazarlás. Ennek meggátlására is megtette javaslatait — melyek fölött az e hó 21-én megtartandó közgyűlés fog határozni. Javaslatát a v. tanács kérésére felküldte felülbirálat végett Kájliuger Mihály budapesti vizmü igazgatóhoz — Magyar Mérnök és Építész Egylet. Elnökségéhez — aki a következő levelet intézte hozzá: Budapest 1910 december 10. Igeu Tisztelt Collega Ur! Mentsen fel kérem az alól, hogy a városi tanácsnak tett javaslatáról „bírálati véleményt" mondjak. Attól tartok ugyanis, hogy ezt a pápai illetékes körök — s talán nem is jogtalanul fogadatlan prókátorságuak tekintenék. Általában azonban mégis megjegyzek auynyit, hogy a több viz megszerzésére irányuló törekvése előttem feltétlenül rokonszenves. Bécsben valóban vannak időszakok amidőn a napi fogyasztás fejeukint a 25 litert nem múlja felül s pedig azért, inert több viz nincs. Ilyenkor van Bécsben az a nagy vizhiány ami a föld kerekségén mindenki eiött ismeretes. Most, hogy uj vízmüvüket megnyitották a fejenkénti jutalék átlagbau naponként 65 liter lesz. Berlinben ez a jutalók 70 liter körül inog. Mindakét városban kötelező a vízmérő. Átaláuyozás mellett a napi átlagos jutalék nem számítható. Nem szabad meglepődni azonban ha 200 sőt 300 litert is eléri. Őszinte hive Kájlinger Mihály Ezen levélből kitűnik, hogy a v. mérnök teljesen helyes uton jár, midőn a több viz megszerzését sürgeti és tartja egyedül helyesnek, mert noha Bécs és Berlin a viz fogyasztás terén kényszerből — mögöttünk is maradnak — mégis nem szabad felejtenünk, hogy ott kötelező a vízmérő, tehát nincsen pazarlás. Igen közelfekvö a gondolat, hogy a vízmüvek kibővítése helyett, talán célszerűbb volua nálunk is a vízmérő kötelező használata, helyesebben tűrése. Azonban — pénzügyi szempontból sem előnyös, mint a v. mérnök ezt kimutatta, mert 1000 magáucsatlakozásuál átlag 150 koronával számítva a vízmérő beállítását ez 150.000 k-t tesz ki, az 55,000 K csőfektetéssel szemben s igy a város jövő fejlődésót tekintve még sem lenne provideálva s csak annyi vizünk volna mint eddig — de kevesebbet fogyaszthatnánk s a lakosság örökös zaklatásnak is volna kitéve. A nagy fogyasztóknál azonban feltétlenül beállitandónak tartja a vízmérőket ami a viz pazarlását is akadályozza és jövödelmi szempontból is előnyös a városra nézve. Ehhez képest javasolja a v. tanács a vizr." szab. rendelet módosítását. IRODALOM. Tul a Dunán. (Klbeszélésck.) Irta : Köveskun Jenö. Magyarországon ina minden második ember verset, minden harmadik pedig novellát ír. Az ország külöubözö vidékein megjelenő lapok mindegyikében találhatni a tárca rovatban novellát, a „vegyesek" közt. pedig verset. Es mikor ezek a muzsatíak a tárca meg a vegyesek rovatában, ugy körülbelül összeírtak egy kötetre valót, megindítják az előfizetési ivet s nosza rajta sógorság, atyafiság, jóbarátok segítnek megfognia az előfizetőket. Mikor aztán együtt van a szükséges létszára, kiadják könyvüket és te szerencsétlen előfizető csak ekkor látod be gyászos tévedésedet, hogy amit kaptál nem egyébb, mint jó magyarán mondva, nesze semmi, f.'gd meg jót! Hogy amit kaptál már számtalan változatban olvastad, hol itt, hol amott. Körülbelül már ón is vagy tízszer fizettem elő ilyen — egy rokonom jóbarátja unokatestvérének könyvére ós mindenkor becsapódtam. Mert ismeri-e valaki Babarci Bobondy Tihamért ? En sem és nekem mégis van tőle 2 kötet novellás, meg egy kötet verses könyvem, melyből csupán egyetlen szemelvényt olvastam el de ez is elég volt arra. hogy az olvasástól bosszabb időre el vegye a kedvem. Es ezekhez a könyvekhez is a föntebb leirt módon jutottam. Természetesen ilyen módon nemcsak a könyvvásárlástól megy el a kedve az embernek, hanem még az olvasástól is. orvosi működését már előre leköti és fölötte minden körülmények között rendelkezik. Vidéki városokban és igy nálunk is az orvosok nagy része közeli vidéken fis állásokat vállalnak el, ilyent a főorvos meg nem tarthatna, mert különben megeshetik, hogy mikor hivatalos működésére leginkább szükség van, mint pl. járványok idején, non felelhetne meg tökéletesen közszolgálati kötelezettségének, mert idejének egy részét a már másfelé elvállalt teendők absorbeálná. Utalok ez érdemben a legutóbbi időben az ország egyes vidékén fellépett kolera betegségre, ahol a hatósági orvosnak jutott a legnagyobb szerepköre a járvány elfojtásában. Láttuk Budapesten és Mohácson a betegség terjedésének megakadályozását, amiben éppen a hatósági orvosok fáradhatatlan, lelkiismeretes munkálkodása szülte ezen áldásos eredményt. De nem tartom szükségesnek rémképekkel bizonyítani, hogy mennyire indokolt noimalis viszonyok között, is a közegészségügyi téuyezöknek tökéletesítése minden irányban, hiszen a kultur államokban ma már minden városnak ambícióját képezi, hogy egészségügye a kor és tu domáuy színvonalán álljon még akkor is, ha azt látszólag veszély nem fenyegeti, mert itt valósul meg gyakorlati haszna azon latin példabeszédnek : „si vis pacem para bellum" és ezért hiszem, hogy mi sem zárkózunk el a haladás és tökéletesítés követelményei elöl még akkor sem, ha ez anyagi áldozatok árán valósitható meg. Dr. Rechnitz Ede. Vízmüveink kibővítése: A v. képviselő testület az idei nyáron észlelt vízhiányból kifolyólag uiasitotta a v. mérnököt, hogy még ez évben terjessze be javaslatát ezen bajok megszüntetésére vonatkozólag. A v. mérnök ennek eleget tett s javasolja, hogy a több viz megszerzésére le kellene fektetni a forrás foglalástól a szolgálati medencéig a második termelő csővezetéket • a biztos vízszolgáltatás végett pedig a szolgálati medencétől a Csókáig kellene lefektetni a második nyomóvezetéket. Kimutatja, hogy nálunk 21,000 lakost véve ala pul 93 ltr. viz jut fejenként és naponként — hogy a László-vagyon az özvegyé, hanem hogy Pásthi Róza a kétszáz forint mőringon kívül lakást kap, a vagyon a rokonokra száll. El is osztoztak azok és menten beleültek a László-vagyonba. A szép özvegy meg a hátsó szobába költözött. Mait az idő. Ruhái lassan-lassan viseltesek lesznek . . . Nem is olyan takaros, mint volt annak előtte. Megtörte a szegénység. Ácsai Vince, a molnár olyan édes-örömest kivenné abból a szegénységből, csak fogadná el a feléje nyújtott kezet. De hiába minden bét 1 el nem fogadja. Azt mondja szüntelen : nehéz tilalom közöttük M as eskü, smit tett a haldokló ágyánál. Isten nevére tette, fél az Isten haragjától. Pedig a régi nagy szerelem lángja fol-fölesap szivében. Ha tudná, mivel lehet azt a lángot kiol-' tani! . . . Két éve innen-onnan özvegységének. Ez a két év nehéz lelki irook közt telt el. Egyszer találta mondania látogatóba jött molnárnak: — Vince, ne járjon hozzám, hirbe hoznak az emberek. Szive majd megakadt, mikor ert kimondta. 8 Aosai Vinoe nem i jött hofzá többé. Kerülte, feledni akarta. Hanem a szegény asszony osak most érezte magát igazán elhagyatva. A régi jó barátok, szomszédok néha meglátogatták. „Olyan bágyadt szegény, mint a* őszi virág. Egészen neki búsulja magát, mióta a molnár is elhagyta" mondták, terjesztették a faluban. Egy este be is nézett hossá as öreg biró, Poleesák Jóssef uram. — Nagyon buslako • l.édes leányom — mondta — nem volna jobb, ba szived sugallatát kivetnéd? Megbocsátja neked a halott, ha most, amikor az ő hibájából szegénységbe és báuatba estél, elmégy Ácsai Vincéhez. Ez a jóravaló ember is ugy eped, még valami nagy baj éri. Rózának olyan jól estek ezek a szavak. — A jő Isten pedig, akinek irgalma nagy, bizony föloldoz fogadalmad alól, ne nyomja az az eskü ugy a szivedet. Róza zokogott s amint könnyeső szemeit eltakarta, mint mikor a villáin eikézik a sötét éjben, egy goudolat villant meg agyában. — Ha olyan jő volna, biró bácsi, hogy megmondaná Vincének: látogasson meg holnap . . . Talán meg tud bocsátani a múltkori szavaimért. Másnap a molnár csakugyan meglátogatta. — Vinoe, — szólította meg a molnárt — sokat szenvedtem, a kétség súlyosan nehezedett lelkemre, hanem most már határoztam. Ma reggel virágokat ültettem az uram sirjárs. Ha ások a virágok megerednek, ugy tekintem, mint az Isten akaratát, hogy felesége legyek, de ha elszáradnak, akkor felejtsük el egymást örökre. Ssép, tavaszi est szállt le a Ha ras z tos-völgy re. Minden elosöndesült, osak a harasztosi malom dübörgése hallatszott. A harasztosi molnár végigsétál a völgyön, fel 'észen a temetőkertig. Már régen bealkonyodott, mégis körülnéz, nem látja-e valaki ? Átlépi a temető sövényét s fölkeresi a László Imre sírját. A tavasz üde, zöld pázsitot teritett a sir körül s a sirdombon ott voltak a frissen ültetett virágok. Apró levelű kis növavények, tudjátok-e, hogy két sziv örök boldogsága függ tőletek? . . . Aosai Vince végignéz a lankadt virágokon. A jó Isten reggel hűsítő harmatot, dél tájon langyos esőt hintett rájuk, de gyöxerük mintha száraz volna még . . . A patak ott folyt a temető-sövény mögött. Átugrik a sövényen s egy korsóban vizet hos háromszor, négyszer is a bágyadt palántákra. Isten és a halott panaszképpen ne vegye: nem gonosz szándékból teszi . . . Aztán letérdel a sir mellé éa fölsóhajt. Es másnap, harmadnap is este meglátogatja, megöntözi a virágokat. Azok lassanként fölemelkednek s lankadt leveleeskéik visszanyerik üdeségüket. Negyednap semmi kétség, a virágok egytőlegyig megeredtek. Dobogó szívvel, szapora léptekkel sietett Pásthi Róza háza felé. A Harasztos-völgy, kertek, házak egymás után maradtak el mögötte s nem is tudja, miképp, de nagyon gyorsan ért oda. Mintha az a kis ház s az udvar is mosolyogtak volna s a virágok a pitvar előtt erősebbeu illatoztak. Sietve, szinte futva ment as ajtóig. Csak rá kellett a kezét tenni a kilincsre, magától nyílt ki. Róza otthon volt. Sohasem volt olyan szép, mint most. A molnár ragyogó arccal mondta: — Újságot hoztam. A virágok mind megeredtek ! Az özvegy sselideo simult Vince széles mellére és elrejté ott mosolygó, könnyes arcát.