Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-11-13

XXXVII. évfolyam. Pápá, 1910. november 13. 40. szám. PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldherg Gyula papirkereskedése, Kő-tér 2.'i-ik szám. Hirdetéseket egyéné*] szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztősért felelős la; tulajdonos. GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lat) ára: egész évre II kor., félévre fi k., negyedévre I k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám Ara itO tili „Pápa gyárváros". Ezt a einiet viselte az a kis hireeske, mely nemrég a veszprémi lapok egyikében, ha nem csalódom, a Veszprémi Újságban látott napvilágot. Ebben a Iiiiben az illető újság öszszehasonlitja a két város: Pápa és Veszprém közönségét egymással s dicsérőleg nyilatkozik arról az áldozatkészségről, amely városunkban mindenkor megnyilatkozik, valahányszor a haladás, a fejlődés elősegítéséről van szó. Az elismerést abból az alkalomból kaptuk, hogy városunk Altenstein budapesti gyárostrak egy Pápán felállítandó gépgyárát mily figyelemreméltó kedvezményben részesíti s ugyanakkor leszidja Veszprém város közönségét, amely a gyáripar fellendítésével szemben mindig érzéketlen és szűkkeblű volt. Minket illetőleg természetesnek találtam az elismerést, holott nálu ti.r is szoktak bakot lőni, mint ahogy nemrégiben lőttek, éppen ennek a gépgyár ügyének a tárgyalása alkalmával, amikor őszinte mosolyra fakasztott az a kis hireeske, amelyben említett laptársunk nekünk dicséretet és elismerést előlegezett. Az történt ugyanis, hogy a gyárbizottsag javaslata alapján a képviselőtestület levette ezt az ügyet a napirendről és pedig azért, mert előbb informáltatja magút a gyáros anyagi viszonyai felől. Özipkázza csak vissza, kedves lapitárs azt a dicséretet és elismerést, amelyet ránk pazarolt, mert nem érdemeljük meg. Nem vagyunk mi olyanok, hogy a dicséret mindig megillessen bennünket. Legalább éltben az esetben nem. Lgész biztosak vagy unk benne, hogy hatóságunk most is elvesztette a fényesnek igérkerő játszmát, mint már annyiszor. (Bár ne lenni igazam.) A gyárbizottság ugyanis levetetett közgyűlés napirendjéről egy ügyet csak azért, hogy a kérvényező vagyoni viszonyairól információkat szerezhessen magának. S ez az. ami esetleg meghiusítja a gépgyár felállítását. Ha a hatóság bizalmatlan valamely kedvezményt, vagy segítséget kérő egyén iránt, álljon ki vele nyíltan és mondja meg. Hogy a jel*n esetben helyénvaló volt-e a bizalmatlanság, arról még beszélni lehet. A kérvényezőnek Budapesten szintén gépgyára vau. tehát az anyagi viszonyok iránt vak) információ egyenesen szükségtelennek látszik, különösen akkor, amikor a képviselőtestület előtt ezúttal csak elvi kérdésről lehetett és volt is szó, vagyis, hogy mily kedvezményeket hajlandó adni abban az esetben, ha itt egy gépgyár létesül? Ezzel tehát még semmit sem adtunk. Anyagi áldozatot nem hoztunk, csupán bizalmat keltettünk és reményt adtunk. Ez pedig nem kerül pénzbe. De meg még akkor is, ha a képviselőtestület mindazt megszavazza, amit a gyáros kér. van-e a városnak veszteni valója ? Az én szerény felfogásom Szerint nincs. Mert a város csak abban az esetben adja az általa megszavazott kedvezményeket, illetve anyagi támogatást, ha az illető az általa tervbe vett gyár építését megakarja kezdeni, vagy pedig ha már a gyártelep üze.nbeu van. Jó, szükséges is az óvatosság. Csakhogy ennek az óvatosságnak előbb kell megtörténni, nem pedig akkor, amikor egy ügy már komoly tárgyalás alatt van. Az ilyen meggondolatlan, helyesebben határozatlan intézkedésekkel nem bog}' gyáripart nem tudunk teremteni, hanem még a belénk helyezett bizalmat is elveszítjük. Téved aki ázt hiszi, hogy e sorok megifásával a jelenleg kérvényező Altenstein védelmére akarok kelni. Nem. Csupán egy helytelen intézkedést kívántam szóvá tenni. Pesszimista vagyok. Csak a létező: látható és kézzelfogható dolgokban szeretek hinni, de helytelennek tartok minTÄRCÄ= _ ElőszóLassan-lass-in kiderül, hogy mennyi sok árvája marmlt Mikszáth Kálmánnak. Közöttük van ez a könyv ÍH. — 16 napot, Almanach! — igy köszöntötte 1888-iki előszaválmn az Almanach megszületését. A falusi einher ínyencségével élvezte az ósdi <• 11

III>.). kiáradójázmin-e/.agot. „Almanach ! Ugy hang zik, mintha dédapját szólítaná valaki ..." A terv mindenképpen a kedvére való volt. Igen, legyen egy hely ahol minden ősszel egyszer összetalálkozik egy csapat magyar író, mint egykor a Fáy András fóthi szőlőjében. 1888-től l'.'l()-!_• huszonhárom előszót irt az Almanach elé. Ezek a cikkek hasznos világítási előtanulmányai lesznek annak, aki meg fogja festeni Mikszáth írói arcképét, fia szerette is az Almanach ötletét, eleintén ugyancsak huzódott a neki srokatlan munkától, egyik-másik előszava legalább arra vall, hogy a kiadó ugy harcolt az iróval a kéziratért, mint .lakol, az angyallal. Azonban későhh, midőn az előszavai országra szóló derült feltűnést keltettek, megkedvelte a műfajt és tréfásan megállapította, hogy addig-addig vergődött a különböző gen rak között, mig végre kiderült, hogy ő az előszavakra született. I Az Almsnach olvasói abban az élvezetben. részesültek, hogy a lötlii knlna verandáján együtt j ülhettek a szincerizaló Mikszáthtal. A gazda fölényét csak a jőizü irőnu árulta el, mely állandóan ott lappangott a szája szögletében, miközben gyöngyöző szüreti igazságokat töltött a vendégei poharába. Az Írókról és az irodalomról beszélt, persze mindig a vérbeli adomázó könnyedén kötekedő és kerülgető, szándékos naivitással stilizált modorában Igazában azonban soha magyar iró nem viselkedett komolyabb tisztelettel a tehetség iráut, még pedig nemcsak a maga, hanem a mások tehetsége iránt is, mint ő. Sokkal többet olvasott, mint közönségesen hiszik és ha nz országon végighömpölygő fekete hetüárndáshan valami tehetség csillant meg, azt rögtön kihorgatász magának. Az irodalomban látta a mai nemzeti élet legértékesebb, talán egyetlen értékes megnyilatkozását. Az írókban látta a nemzeti hadsereget és a magyar diplomáciát, mely erőt ad az országnak és tisztességet szerez neki a külföldön. Az ő egyébként oly édes és józan szeme a régi diéták honfiainak kegyeletes büszkeségével szemlélte az irodalom fejlődését. A kritikája osak kétféle volt: dicséret és hallgatás. Gyakran fölpanaszolta ugyan, hogy az újságok, amelyek hasábokat szentelnek Krtimply Nándor orsz. képviselő sületlen megnyilatkozásainak, nem foglalkoznak eleget a magyar könyvekkel, („most már Gyulai l'ál is jó volna!"; egyébként azonban azt vallotta, hogy az irodalomnak ma nem gyomláló vasra, hanem öntöző kannákra van szüksége. Az igazi kritikus az ő szemében mjudig az olvasó közönség méh-ösztöne marad, mely körüldöugi az élő rózsát és elkerüli a viaszból gyúrt virágot. Kritikai éle csak egy adomájának volt, az a magyar doktorokról szólt, akik Ferenc osászár korában lepecsételt palackokban hozatták Ischlből a levegőt, hogy kibosássák a betegszobák bau. Panaszait — irodalmi állapotokról beszélni miiünk annyi, mint panaszkodui, — legszívesebben a kiadói szájába adta. Singer és Wolfuer olykor aggodalmasan csóválja a „két fejét", hogy az irók szaporodnak a könyvek pedig nein fogynak. Egyik, előszavában valósággal kesereg azon, hogy a inegitjult nemzet mennyire közömbös az irói iráut. Pedig a régi nemzeti korszak idejében de mást igért. Most azt mondja a legjt.hh katonáinak : Győztem, hát nem kelletek többé!" Olykor töprenkedve áll a szakadás előtt, mely az uj Magyarország pnlitikai életét elválasztja nz irodalomtól. O maga, amint belekeveredett a politikába, tüstént ki is ábrándulI megint belőle, de éppen az az igyekezete, hogy hidat verjen szakadás fölött, bizonyítja, mennyire vonzotta őt mindenkor Reggelizés elöttléípőhár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomo-bajosoknak. szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. gmandi keserűvíz Az elrontott gyomrot'.!-:* óra a lati teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fiil 4—100.