Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-11-06

XXXVII. evfolyn ni. Pápa. 1910. november 6. 45. szám. Pápa város hatót ágának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldliorpr Gyula papírkereskedés., Kö-tér 23-ilc szám. Hird

etése

ket egyeséig szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptiilujdoiios: GOLDBERG GYULA Klőfizotések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre V2 kor., félévre 6 k., negyedévre 3k Nyilt-tér soronként 40 lillór. — ttgye* szám ára 30 tili J{us. Megkülönböztetett tisztelettel, titkos ágyakozással ejtik ki ezt a szót mindenfelé, mert heva-tovább odajutunk, hogy a hus, a mely az emberiség főtáplálékát képezi; méregnél is drágább árai miatt, csak néha napján kerül az asztalunkra. Néhány hét óta tűrhetetlenül uagy lett a husdrágaság és ez ma a legdivatosabb téma, a mely körül országszerte gyűlések tat tatnak és tanácskozások folynak. Sőt már — csodák csodája — a hatóságok is sorompóba léptek, hogy a folyton fokozódó husdrágaságot valami módon megszüntessék. A bécsiek pl. az argentínai hus behozatalával iparkodtak a hus ínségen enyhíteni és a méregdrága árakat csökkenteni. Csakhogy ez a hus nem olyan olcsó, hogy vele a husdrágaságot megszüntetni lehetne és Bécsben az argentínai hus határozottan a csalódást szülte, mert úgyszólván semmivel sem volt olcsóbb mint a bécsi hus. Legalább ezt mutatja az az érdekes számítás, hogy bizony az argentínai hus sem olcsóbb a belföldinél. A jó bécsiekkel együtt mindenki azt hitte, hogy az argentínai hus ára a hajó fedélzetéig métermázsánként nem lesz több (53 kor. 60 fillérnél, e helyett azonban a hus ára 74 kor. 30 fill. lett, mert az argentínai húspiacon felemelték az árakat. Mire azonban a 74 kor. 30 filléres hus Bécsbe ért az ára éppen megkétszereződött. Ez a csalódás nagy mozgolódást kellett minden léié és a hatóság bölcs férfini rájöttek, hogy a drágaságot az idegenből behozott áruval megszüntetni nem lehet, mert az csak addig olcsó, a mig meg nem vettük. Mult vasárnap városunkban, a városháza nagytermében is volt egy gyűlés, mely szintén a husdrágaság csökkentése tárgyában tanácskozott. Sokféle módozat került felszínre, amelyek közül az vált ki legerőteljesebben, hogy a husdrágaság megszüntetésére a kormánynak kell módot találni. Ugy van. Ez a kormány kötelessége. A kormánynak kell gondoskodnia arról, hogy az ország polgárai a lehető legolcsóbb megélhetéshez jussanak. A kormány kötelessége, a hus iuség megszüntetése ép ugy. mint az adókulcs megállapítása. Ma pl. Pápán, ahol amug}

T sem örvend a lakosság valami nagy olcsóságnak, a marhahúsnak l kor. 44 fill. kilogrammja egy héttel ezelőtt pedig csak 1 kor. 20 fillér volt. Hozzá vagyunk már szokva, hogy a hus árának felemelését azzal szokták indokolni, hogy kevés takarmány termett és igy ez állatok drága eleséget! növekednek föl és ezért fölemelik a hus árát is. Hanem mikor.bő takarmánytermés van. akkor nem csökkenik a hus ára, de emelkedni emelkedik, valahányszor rossz termésről panaszkodnak kisgazdáink. Másrészt az is megdrágítja a hust Magyarországon, hogy állattenyésztésünk igen gyenge lábon áll. A kormány állandóan a kisgazdákat nógatja az állattenyésztésre. Mindenfele kedvezményt nyújt neki (vagy csak ígér, de ez mindegy), hogy csak kedvet kapjon az állattenyésztéshez. Pedig hát a kisgazdát még nem kell bottal kergetni a nyúl után. JLh éV.'ietetlen mégis, hogy a kormány miért vár mindent a kisemberektői? Különösen az állattei.yésztés föllendülését, holott annak legnagyobb lendületet a latifundiuuiosok. a nagybirtokosok adhatnának. A nagybirtokon egyáltalán nincs marhaállomány, pedig az állattenyésztésnek leginkább a nagybirtokokon van a legvirágzóbb helye. A hiba azonban ott. van, hogy a mi gavallér földbirtokosaink, mágnásaink az állattenyésztés iránt semmi érzékkel sem birnak. TÁRCA. ^^z, arpsi. — A ,1* á |i ii i I, a p o k" e r o <t e t i t ii r A j a. — Irta: Pakots József. Az üreg Szántlió kezébe fogott t'gy áesplajbászt és számadást csinált. Mikor végzett a számada'ssal, kipirult az arca a lá/as örömtől és elkezdett habozni: — Hé! Halié! Anyjukon édes! Gyere ernkl A vén szolgáló, aki a pitvaritól épen egy megkopasztott csirke tollait söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szólítani a tekintetes árnak, csak tán nem a tek'ntetes asszonyt'.' Hiszen már bat esztendeje, hrgy megköt a jó lélek ! ÉH keresztet veteti magára a nagy megrökönyödéstől Az öreg Szántlió egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta: — Nem jól hallottad, Trézsi. Téged liittalak. — Már bogy engem V — Ieen, Imi a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A francia frajlával ment. — Jól van, csuk ezt akartain tiiílni. Trései visszavonult. Az öreg Szántlió pedig bement az oldala/ohaba és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve i teleségét ábrázolta, a jó, hűséges liitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta őt és elment egy csöndesebb világba ahol már nincs gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek tinoin és gyengéd hajtásával. — Marika leányukkal, — aki csak tiz éves volt akkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha, simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, amely abbat! a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elhunyt, reá hárult. Az öreg Szántlió Gáspár keményen vetette lel a lejét. Erős, elszánt fej volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű örvény szélén sem, mint aminő a szerető hitves sirja. De hát Szántlió Gáspár áesniesterségen keztlte az eszebiró éleiét, nem csoda lia nem egyköniwen szédült Annyiszor járta a szédítő magasságokat Épülő házak l'edélge relidai közt, hogy fejét sem húzta le megához semmi méhség. Meghalt az asszony és Szántlió Gáspár tudta im n kütelesséi'e. Elővette az ácMihljbászt es számadást csinált. Akárcsak most Itat hosszú és munkától verejtékes esztendő után, amikor a számokkal teleirt árkus papírossal odaállt a felesége olajfestésii képe elé és halkan, hogy a pitvarbau tevicskélő Trézsi m*g ne hallja elkezdett dicsekedni: — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem a lányunknak. Meg vagy elégedve ativjukom édes'.' A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár épen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem, mintha örömtől csillogott volna . . . Kint gyermekes kacagás hangzott s a pitvarból behallatszott a TrézM hangja : — A tekintetes ur már várja a kisasszonyt. Marika berontott a szobába. Piros volt az arca a friss kora őszi levegőtől és a ruháit (üszagos. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg u lánya kezét . . . — Marikám -- kezdte büszkén és uémi meghatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egészeu uj. Az Isten ő szent felége megsegített: a jövőd biztosítva van. Most már felszabadultam én is, nem pamis/.kndlnilsz majd, hogy mindig csak dolgozom. Együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám! Bálba is. Mert jön tél és . . . Az öreg nagyon meg volt hatva, eatterhaa, szürke szemöldökét sürün vonogatta össze s végül is nem ttidta befejezni a mondókáját, hanem sietve Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Hasznalata va'odl ald

3

s rjvouo

f

bajosoknak. SMkSíO.-uhsban sjenvauöltnek Kapható UPá/pa- és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. keserűvíz Az elrontott gyomrot l-t éra alatt teljesen rendbelioz/n. Kis üvrg40 fillér Nagy üveg 60 fii.