Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-30

<* helyen, ahol a város polgárai minden korona állami adó után 4 korona 15 fillér pótadót fizetnek, vagyis állami adójuk 415 százalékát. Utána mindjárt Szolnok következik, ahol a város adózó közönségére 229 százalék pótadó vau kivetve. Már most hogyan fejlődjék a kor szellemével hogyan tartson lépést az a város, amelyik ily horribilis adókivetéssel tudja csak magát fenntartani? És hogyan kívánhatta volna az állam, hogy ezek a nyomorgó városok az állam teendőit továbbra is minden ellenszolgáltatás nélkül lássák el, különösen akkor, mikor a vármegyéket lépten-nyomon segélyezte és még ma is dédelgeti. Pápa városának tehát, a maga hatvan-egynéhány százalék póladójával még nincs oka sirva fakadni, mert pójadó nagyság tekintetében az ország városainak több mint fele még jóvat fölötte áll, szóval sokkal nagyobb pótadó terhe alatt nyög. Ez az aránylag kicsiny pótadó azonban ne vakítson el bennünket, hanem ellenkezőleg szolgáltassunk példát a többi városoknak, hogy pótadó emelés nélkül •(illetve ujabb és ujabb jövedelmi források nyitásával) is lehet a fejlődés korával lépést tartani, szóval naggyá lenni. Es ha városunk hatósága a mostani helyes gazdasági politikáját továbbra is megtartja, hisszük, hogy városunk nemsokára naggyá és modernné lesz. árán. Téli sportok. Fehér a láthatár, merre a szem ellát. Jégpáncél boritjü a patakok, csermelyek s erek hátát. Zuzmóra didoMg • fák kopár koronáin. Tompa, selymes pvhaság lepi be az utakat. Csend. A csiPápai Lapok lingelö szánok, a korcsolyapályákon vigan lebbenő párok nesztelen suhanása jóleső képet nyújt a szemnek. Piros pozsgás vig arcok, örvendő tekintetek néznek egymással szemben. Tél van. Nem csikorgó kemény, szigorú tél. Hanem barátságos, vig kedvre deritö, kellemes hangulatba ringató tél. A téli sportok, kedvtelések üzésére legalkalmatosabb. Igen ám, de hát hol vannak a téli sportok. Nálunk?! Mindenütt, hol a talaj kínálkozik. Mindenütt, hol a vizek jégpáncélt öltöttek, hol a hegyi lejtökön, fehér patyolatos, selymes puhaságu hó pikeu. S hol aki, a rcdli, a tobogáu oly vigan siklaua alá?! Nem! Xálunk. a téli sportok, ezek a testedző, lélekuemesitö testgyakorlatok még csupán csak csecsemő korszakukat élik. Istenem, mikor érkezünk mi arra a magaslatra, hogy mint Svédországban, Norvégiában de meg már Németországban is, északi játékukra özönlik a külföldi s igy csinálja meg idegenforgalmát azoknak a vidékeknek, hol a természet anyai gondoskodásában mostoha volt. Pedig hazánkban minden kellék megvan arra, hogy a téli sportok époly méretekben kifejlődjék, mint a minőkben azokban az országokban, hol az északi játékok egész nemzeti ünnepek jellegével bírnak s hol azok már szinte nemzetgazdasági fontossággal bírnak, amennyiben az idegen forgalom előmozdításának fötéuyezöjót alkotják. De már nálunk is kezdik. A tátrai téli fürdőhelyekre átalakult kitűnő vezotöségü vállalatok megkezdték a téli sportokat s utánuk, bár igen lassú tempóban, az ország egyébb részeiben is megindult a mozgalom, az egészséges téli tornák üzésére. Jégpálya az már majd minden helyen, hol vizet adott a természet, van. A ski, a tobogáti, a rodli s egyéb hasonló sportok pedig szintén megkezdik hóditó körutjokat, hogy azután, miként az angol football ők is elsőrendű magyar képviselőket küldhessenek a nemzetközi tornákra. Hiába! Az észeki nemzetek ifjúsága, de meg í'e'oöu tár«A.laIwa is" egészségesebb edzettebb férfiakat, sőt egész generátiót vezet az élet fokozottaban nehéz küzdelmeibe. S ime tényleg, azok inkább is megállják helyüket a — stugle tor life — a létért való küzdelmekben, miut az elpuhult, kevécbó megedzett déli országok nemzedéke. Mi, ukik a mérsékelt égöv minden áldását s minden kárhozatát végig élvezhetjük és szenvedjük, nekünk ki is kell használnunk minden megadott módot, hogy magunkat az élet s egyéb küzdelmeinkre megerösitsük. Hiszen a magyar olyan kitűnő anyag minden sport elsajátítására. Hiszen az olympiai nemzetközi küzdelmekben a sok dicsőséges győzelem megmutatta, hogy a magyar, ha valamire ráveti magát, minő kiválót tud produkálni. Ns nézzük tehát a téli idő kedves ajándékait tétlenül. A fehér hóval bevont domboldalokat, hegyi eresztékeket, ue tekintsük csupáu a természet nyújtotta gyönyörű színfoltoknak, hanem használjuk fel a téli játékok egészséges üzésére, a téli sportok sikeres művelésére. Alakítsunk rodli társaságokat, melyek az egész tél unalmas óráit oly sok kedves, édes emlékezetű órával gazdagítják majd. Űzzük a ski egészséges sportját, a tobogán lélekjelenlétet kívánó niorész játékait, s meglátjuk, hogy senki sem fogja sajnálni azt az időt, melyet ezekre az egészséges, testedző, lclketnemesitö sportoknak szentelt. A jég sport, a szánkázás gyönyörűségére a figyelmet már nem szükséges irányítani, e téren a magyar már »leg kiválót produkált a benuök rejlő gyönyörűség és testedzés pedig mát mindenki elótt nyilvánvaló. A vitoilaszánka/ás, a lovas ski, a korcsolya staféták i egyéb sok északi játék, pedig majd magától is elkövetkezik, mihelyt az egyszerű ski, ja tobogan s rodli híveket .szerzett a maga részére. Ki Lehat a fül edt levegőjű szobákból a szabadba. A természet pompázatos ülén hódol,juuk a téli sporlokuaK, hogy egészségünket gyö! nyörüségüuket megultáljuk. Uj bízottság. Legközelebb egy igen fontos bizottIság megalakítására vonatkozó javaslat 'kerül a város képviselőtestülete elé. mely nem azért fontos, mert uj bizottság, hanem mert olyan működési körrel ruháztatikfel, melybe városunk fejlődésének egyik igen fontos tényezője, a g}'áripar megteremtése lenne lefektetve. iuá-!'elé jar. V

;,

;i^ voun't el«"ne az egész múltja. Pediti srll.-ra szép v> r r? " első útja a diesőség fielé. Attól n naptól kezdve, mikor először megpillantotta a nevét nyomtatásban tárcája alatt. Az első ntan következett a többi: vers, tárca, kötetek. Az egyetemet persze otthagyta és felcsapott írónak s mellé újságírónak, amely két foglalkozást nálunk jóformán el sem lehet egymástól választani, (Pedig milyen ellentétes két pálya. S elkezdett szorgalmasan dolgozni; nagyon sokat irt, a neve népszerű lett, mert nagyon gyakran lehetett vele találkozni napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban; mikor pedig az első kötete megjelent, a lapok niind igen szépen irtak a „rokouszenvcs ifjú tehetségéről, aki hivatva lesz modern irányokat belevinni a vérszegény magyar litteraturaba." A fiatal író ekkor merítette először bele élete csónakjának az evezőlapátját abba a végtelen tengerbe, amely annyi áldozatot követel: a dicsőség tengerébe. S milyen csodaszép volt ez a tenger! A hullámok szelíden, lágyan ringatták csónakját s a fel* hőtlen égboltról leragyogó napsugarak a víztükör apró hullámait arannyal szegélyezték be. El volt telve magával s inig írogatta a maga kis dolgait, melyek múló dicsőséget szereztek neki, ált olyan vigan, olyan derűsen, ahogy harminc éven innen, dua fürtőkkel, vasizraokkal, szerelmes lélekkel esak élni lehet egy jónevü fiatal irőuak. Az agya tele volt nagy irodalmi inü'vtk tervével, a szive hangulatokkal, a lelke meg az élet szeretetével. S ez a három sehngysem fért meg együtt. Mert hiába határosgatta el nap-nap után, hogy másnaptól kezdve komolyan nekilát valami nagyobb ^munkának, a vége mindig csak az lett, hogy vagyl v&'ani szereim' kaland, vagy valami jó mulatság j kínálkozott, vagy egyszerűen a bohém hangulata elkergette őt az Íróasztal mellől. Így azután sose tudott jelentősebb, semmi nagyobb dolgot alkotni. Irt a napi termelésre annyit, ameunyiből meg tudott élni s közben felaprózgatta a tehetségét a lapjánál is, ahol ugyancsak írattak vele cikkektől, bírálatoktól kezdve le egészen a haugulatos újdonságokig — mindent. Ebben az időben nem lehetett vele okosan beszélni. Pedig akadt volna egy-két jő barátja, hanem rájuk sem hallgatott. Hiába álltak azok elő azzal, hogy az életének nincs ugy semmi komoly célja s hogy az igazi dicsőségtől igy egyre távolabbra esik, azt felelte nekik, hogy az életűek egyáltalában nincs komoly célja s hogy az igazi dicsőség az, ha meghódíthatunk egy szép nőt; az élet gyönyöre pedig az: egészségesnek lenni s szerelmesnek és megírni tudni egy-egy hangulatos kis dolgot. Én is beszélgettem vele akkoriban eféle témákról. — Eh, az életet nem szabad komolyan venni 1 Míg az ember fiatal, élvezze ki, azután meg számolgassa a napokat, míg a sirhoz ér. Nem lehet itt semmit komolyan venni, hiszen maga az egész élet nem komoly dolog. Vagy komolyan lehet venni azt az arasznyi létet a bölcsőtől a sirig ? Tréfa ez, rossz tréfa! Azaz csak akkor rossz, ha koraolyan vesszük. Egyébiránt jó tréfa. — S az irodalmi dicsőség? — Frázis! Csak azért érdemes iroi, hogy egy pár csinos leány, asszony érdekkel gondoljon ránk. Ha az ember író, könnyebben jut kalandokhoz. Tudja Isteu, a uök még mindig érdeklődnek irántunk, dacára, hogy már annyiszor csalódtak bennünk. Az írói név varáz-a még moidig vonz s még mindig berepüluek a pillangók a lángba . . . Ezért érdemes írni. Másrészt? Miért? A dicsőségért? Mi az a dicsőség? Hogy mi rothadunk a föld alatt, a föld fölött meg áll éreszobrunk ? Tóiödóm is én a szobrommal! Eltekintve attól, hogy zseninek nem is születtem, aki örökéletű dolgot tudnék alkotni. Örökélet? Mi az? Husz. ötven, száz év? Szép örökélet! S ezért cserébe dobjain oda ezt a pár évemet, amit tényleg élek? Mint a kollóstyuk, üljek az alkotások nagy tojásain ? Köszönöm, nem kérek belőle. Maradok kis árvácska, aki azonban jól él. — De mit nevezel te jó életnek? — Kis..sorban a szabadságol, vagyis azt, hogy az ember ue penészedjek a Irvatalbau, azután hogy ne élhcsseu az ember a hangulatainak. Ma kalandra vágyom, kereshessek kalandot; holnap, ha kedvem tartja, reggeltől estig bújhassam az erdőt, holnapután heverhessek a napon egész nap, azután meg reggeltől estig rímeket faraghassak és így tovább! Mindig azt cselekedni, ami gyönyörűséget okoz. 0 is azt cselekedte mindig! Míg egyszer azután, negyvenöt éven korában tudatára ébredt annak, hogy elhibázta az életét. A mámorban eltöltött évek kimerítették s elérte art az időt, mikor életfilorófiája cserben hagyta. Múltjából legfeljebb egy-egy csalfa sugara ragyog rá az á'dicsőségnek. ÍS a jövője ? Nyomorult küzdelem lesz a megélhetésért, befogva a szerkesztőségi munka rolmtjaha. Sót ez már nem is a jövő, de a jelen. S mintha esak a véletlen kisérné az ő gondolatait, rászól a segéd«zerke»ztő :