Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-01-30
Mészáros Károly polgármester fogja legközelebb javasohii a közgyűlésnek, hogy alakittassék egy „gyárbizottság,mely folyton érintkezésben állana az országban letelepülni óhajtó gyárosokkal s azokat városunk számára megnyerni igyekeznék. Polgármesterünk javaslata egyébként a következő: A városok fejlődése szoros összefüggésben van a városi képviselőtestületek többségének gond.ilkozásinódjával. Amely város képviselőtestületének többsége a saját városának fejlődésére irányuló törekvéseket csak azért nem hajlandó támogatni, mert azok a város pénztárát bizonyos fokig megterhelnék, -- azok a városok el vannak veszve, azok nem érdemlik meg, hogy városoknak neveztessenek, mert az ilyen városoknak a saját képviselőtestületük ássa meg a sírját. Ha áll ez a városokra általában, akkor áll ez különösen azokra a városokra, melyek nem megyeszékhelyek. Azok a városok, melyek vármegyei székhelyek, gyakran fejlődnek a nélkül, hogy azért nekik péuzáldozatot kellene hozni. Köztudomású dolog, hogy mindenféle uj hivatalt a vármegyék székhelyére szoktak helyezni, az pedig bizonyos, hogy uj hivatalok letelepítése a vármegyék székhelyének emelésére vezet. Tehál egyedül a vármegyei székhellyel biró városok azok, HÍ cl vek sokszor a nélkül is fejlődhetnek, hogy ezen fejlődésért pénzbeli elleus/.olgálatot kellene hozmok. A mi városunk sem megyeszékhely. Ha tehát fejlődni és a korral lepett tartani akarunk, csak e^y ut áll előttünk : gyárakat kell létesitenfluk még akkor is, ha azok pénzáldozatokat kivannak tőlünk, mert városunk fojUHKtét egyedül csak ezen irányú törekvésben látom biztosítva. PáM város képviselőtestülete az utolsó tiz év alatt megértette a kor intő szavát és több olyan javaslatot fogadott el, melyek városunk feji édesén eredményes kihatással voltak. Mig a hatvanas években kislatkörü városi képviselőknek sikerült Pápa város képviselőtestületét olyan irányú határozat meghozatalába telelni, — hogy a Mánkba repülő sült galambot is leszavazták. - .például a Keikapolyi által telajanlott dohánygyárai addig ma, hala a Gondviselésnek, mély gondolkodású, előrelátó egyének ülnek a képviselőtestületben, - olyanok, akik a j város fejlesztésére irányuló törekvéseket méltányolják és támogatják. Tudva tehát azt. hogy városunk csakis gyárak felállításával haladhat folyton előre, javasolom, hogy alakítson Pápa város képviselőtestülete egy gyárbizottságot. Knnek a bizottságnak legyen feladata az, hogy Magyarországban letelepülni szándékozó gyáratokkal folytonos érintkezésben álljon, azokat városunk számára megnyerni igyekezzék és ez érdemben a város képviselőtestületének javaslatokat tegyen." Knnek a javaslatnak roppant életrevalóságát nem kell külön bizonyítanunk, mert ez a megalakítandó bizottság iparvállalatok létesítése körül oly tevékenysége! fejthet ki, mellyel városunknak élénk és tekintélyes gyáripart tereinthet. Polgármesterünk eme életrevaló javaslatához pedig, mely a legközelebbi közgyűlésen fog tárgyaltatni, — csak gratulálhatunk. Két üstökös. Babonát embereket, akik egy üstökösnek az ég boltozatján való megjelenéséhez mindenkor valami nagy világkatasztrófa bekövetkezését szokták fűzni, most isiiig érthető rettegésbe tarthatja annak a két üstökösnek a megjelenése, a melyek egyikét már hazánkban is több helyen szahadszcmmel látták, inig a másik, a Halley-féle üstökös óránként egy mi Hó mértföld sebességgel vágtat keresztül a végtelen világűrben s közeledik földünk felé. Legérdekesebb e kettő közül a földünknél 44-szer nagyobb Haliey-üstökös, amelynek fénylő csóvája 480-szor nagyobb a holdnál és a mely minden 7ö-7 ( d év közötti időben újra és újra feltűnik az égboltozaton. Az emberi elme megtántorodik, ha » Hailev-féle üstökös rohanását felfogni akarja, mert azt az óriási gyorsaságot az emberi elme csak összehasonlítás utján képzelhet i el, de Így is csak nagyon halvány fogalom a*, amit róla alkothatunk. Milyen lehet az óránként egy millió mértföldnyi gyorsaság? Ha egy vonat ily sebesen haladna, akkor a földet az egyenlítőnél másfél perc alatt futná körül, eltekintve attól, hogy minél közelebb jön hozzánk, gyorsasága annál jobban fokozódik. Ily körülmények között rettegve gondol az ember arra, hogy mi lesz, ha ez az üstökös — amitől azonban nem kell tartanunk — beleütköznék a föld pályájába? Ez a súrlódása rettenetes gyorsaság következtében oly rettenetes hőt fejtene ki a pillanat ezredrésze alatt, hogy lángba borulna az egész világ! Az Üstökösök feje különbözei sűrűségű anyagból való, bizonyára vaunak olyanok tehát, amelyek anyaga nagyon tömör és szilárd. Gondoljuk el tehát, hogy egy ilyen sok ezer mértföld átmérőjű repülő szörnyeteg, telve fehéren izzó vastömegekkel, óránkint egy millió mértföld sebesóggel mindig mérgesebben és dühösebben közeledik a nap felé s útjában egy parányi kis akadályra — földünkre — talál P Az egész égboltot oly vakító világosság árasztaná el. mintha ezer nap egyszerre világítana és ettől az óriási lénytől, aki belenéz, röglön megvakulna, a keletkező hőség azonnal megolvasztaná a legerősebb sziklákat is. Az egész föld egy izzó és gőzölgő tüzes tömeggé változna át és Ugyanabban a pillanatban lángba borulna az egész világ, a legnagyobb hegyek, a legmaszszivabb köépületek! A tenger pedig kiemelkedne a felhőkig s amint az üstökös elvonulna a tengerek felöl, az óriási víztömeg egyszerru zúdulna az egész égő földre s azonnal vízzel borítana be mindent. Üe ismételjük, ettől nem kell tartanunk és sokkal érdekesebb az, hogy a Haliey-üstökös megjelenése esetröl-esetre világtörténelmi események idejével esett össze és ezért a babonára hajlók fölteszik, hogy ezeket az eseményeket az üstökös okozta. Krisztus születése előtti 240-ik évtől kezdve ez az üstökös, mint az alább felsorolt adatok bizonyítják, ahányszor megjelent, közvetlen előtte vagy utána mindig nagy események és katasztr.'ifak történtek földünkön. íme álljanak itt a követ ketők: 240-ben Kr. e. A rómaiak leverik a kaithagóiákat s ez által véget ért a i'.'l év óta folyó háború. 163-ban Kr. e. Júdás Maceabeus leveri a — Mi lesz mái azzal a rongyos cikkel ? Megint álmodozol, vén hülye? — Szerelmes verset alkot — mondja köhögve a politikai rovatvezető, aki mint valami felsőbb, magaetbb lény, lenézi a poétákat, ezeket a, amint ö szokta nevezn : „érzelmi véglényeket." — Nekem meg legyen az a cikk hétre. Mert megyek a színházba s te miattad nem késem le Elolvasás nélkül pétiig nein adhatom le. Jobb is lenne öreg, ha elmeiméi valahová dijunknak, nem való vagy te már újságírónak. Hamarosan, lázas izgatottsággal megírja a cikket azaz dehogy cikk, valami kiszínezett rendőri hír) s odaadja a segédszerkesztőnek, azután indul ki leié. — Tizre begyere ám — kiáltja az. utána. Nem felel semmit. Hol lesz ő már tiz órára ! Lenyűgözi a lelkét a halál gondolata. Nem akar tovább kínlódni. Az ő életének vége. Neki már nincs itt keresni valója. Az utcán jóformán azt sem finita, merre jár. I.<ikdösték jobbra-balra, rászóltak udvariasan és kevésbé udvariasan, hogv járjon a maga lábán, meg hogy aki részeg, az fii jön odahaza s no támolyogjon az utcán. Pedig dehogy volt részeg. Borzasztóan józan volt. Oh ez a végtelenül tisztánlátás borzasztó! Mint mikor a legszebb almunkból valami irtózatos testi fájdalomra ébredünk fel. Bandukolt az utcán, észre sem vette, hogy kijutott a dunapartra. Ott aztán leődöngött egész a vámháztéli hídig. Végtelen fáradtságot érzett s VSgywtt a nyugalom után. A végtelen, az örök nyugalom után. Mert innen ugv is mennie kell. Itt már senkinek sincs rá szüksége ' Meg sem tud élni. A szerkesztőségből is kidobjak. Oda fiatal, friss |tgé> nyak kellenek, vagy élelmes vének, akik üzleteket tudnak csinálni. 0 se nem friss, se nem élelmes Ki fogjak dobni! A tárcái, a versei sem kellenek már. Nem is csoda. 0 is beismeri, hogy rosszak. Mióta nincs kinek írni, azóta nem tud írni. Maholnap ki se adják a dolgait, nemhogy megfizetnék. .S annyi fiatal, uj iró van, aki mind jobban, szebben ir, mint ő; aki mind szerelmes, akit mindenütt szeretnek leányok, asszonyok. Akiknek joguk van élni, neki joga nincs, oka sincs. Nézi a vizet. Mint valami fényes hátú óriási fekete hal, ugy vonul tova a méltóságteljesen hullámzó nagy folyó, fényes hulláiupikkelyeivel, melyeket a két part lámpasora ragyogtat meg. Visszamenjen koldulni a kenyérért, visszameníjen oda, ahol csak gnny, lenézés várja, visszamenjen az életbe még jobban megvénülni, holott itt egyszerre elérheti a nyugalmat ? Indul a híd felé. Azzal a gondolattal, hogy a közepéről majd beveti magát. Egyszerru csak valaki vállára teszi a kezét. Egy kifestett arou, vénülő hölgyecske, keresett, ízléstelen ruhában. — Hol jársz erre, Ilálintká n? — s belekapaszkodik a férfi karjába. — I.n . . én Budára indulok — feleli zavarral. — En meg onnan jövök. A második felvonásban van jelenésein. Sietek a színházhoz. Te Bálint, tegnap olvastam egy szép versedet! Olyan szép, szerelmes vers volt. Élveztem ! Bálintka elpirulva mentegetőzik: — liégebbi hangulat. Igazán tetszett? — Keinek volt, drága kutyiisom. Hiába csak ti tudtok írni, ezek a fiatal éretlen hülyék semmit se tudnak ! Pá, drágám ! A versed hozd el nekem ! Igaz, írj valamit rólam ha lehet a lapodba. Ugy-e írsz? Pá, édes poétám! Őnagysága tovalebben s amíg gúnyosan azon nevet, hogy ezt a vén csacsit hogy beugratta megint, hiszen nem is olvasta a versét (de meg fütyül a versére), azalatt a vén csacsi boldogan veszi elő jegyzökönyvét s bejegyez egy uj verstémát: — Megmenekülés. Meg akartam halni, elém jött egy bájos leány, tiszta, szűz, fehér liliom és visszaint az életbe. Oh még Idomok nyílnak, mig szűz ajkak csókra várnak, addig érdemes élni. S a vers kidolgozásán gondolkodva, szinte jókedvűen tér be valamelyik budai kis korcsmába, ahol jő adag fokhagymás rostélyos elfogyasztása után hozzákezd három deci borocska elszopogatása mellett a „Megmenekülés' 4 cimü költeméuy megalkotásához, melynek alkotása közben az életét is szépnek találja s amelyért ki is fog majd neki utalványozni a segédszerkesztő vagy tiz koronákat, ilyenféle szellemes s kedves megjegyzés kíséretében: — Oh te vén tökéletlen, hát megint szerelmes verset alkottál? Nem szégyenled magad?
