Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-23

l'.MU. októb«r Az 18f57 évtől 1887-ig, tehál 20 év alatt Magyarországon a katonai sorozatokat] az alkalmatlanéi"' miatt visszahelyezel te k szama az első három, illetve négy korosztályban 21*56**-ról fokozatosan emelkedve 75*49 ?e-a szökött fel. Az 1889. évtől 1891-ig az uj véderőtürvény íölyoniányakép, mely a korhatárt a 20-ik évről a 21-re tolta ki. némi javulás észlelhető. Azonban 189li-ben ismét megkezdődik H visszafejlődés növekedése, mert ez évben az orvosilag megvizsgállak közül Magyarországon minden KM) legény közül esak 22 legény találtatott alkalmasnak. A legújabb időben pedig annyira sulyosodott ezen elszomorító állapot, hogy a sorozási statisztika adatait nyilvánosságra nem is hozza a hadvezetőség. Magyarországon a statisztikai évkönyvek tanúsága szerint a halálokok között — a gumókor után — második helyen a veleszületett gyengeség szerepel. Hogy a vele született gyengeséget túlnyomó részben a satnyulási számlára kell írnunk, ahhoz talán kétség alig férhet. Némi világot dérit ezen dolog megértésére azon körülmény is, hogy a törvénytelen szülöttek arányszáma, amely 1891-ben esak 9»

0 volt, fokozatosait emelkedve 1908-ban már a 15 százalékot is megközelítette. Felemlitést érdemel azon körülmény is, hogy a házassági válások száma — melyet a gyermek gondozás, tehát a jövendő generációk testi és szellemi jóléte iránti komoly kötelességérzet fokmérőjének is tekinthetni — különösen a legújabb időkben nőtt meg olyan rohamosan. Mig ugyanis az 1891-95 évek átlagában 1000 uj házasságra csak 9>' válás esett, 1908-ban már 25'4-re emelkedett a százalók. Nem érdektelen itten felemlíteni az •öngyilkosságok számának növekedését sem. Mig ugyanis az 1891 évben a halálesetek 045?»-a esett az öngyilkosokra, ma már 08()?»-ot is meghaladja s közel van az az idő, hogy minden századik halitleset öngyilkosság utján következik be. s az áldozatok sorában sajnos mind nagyobb és nagyobb számmal szerepel tanuló ifjúságunk. K számadatok a tömeg életében a test ós lélek harmóniájának hiányát, az erkölcsi erők hanyatlását s a nép fokozatos degenerálódását tárják elszomorító világításban elibónk. A Világosnál letett kardnak helyét elfoglalták ugyan a nyugodalmas polgári munkálkodás eszközei; de a hadviseléssel járó nemes erények mintha kiveszőben volnának. Megszabadultunk a zsarnok igájától; de rabjaivá lettünk e<ry másik veszedelmes zsaruoknak, a saját szenvedélyeinknek. Férfias szórakozásnak nálunk az ivás, kártya, dohány stb. tekintetnek. Serdülő ifjaink akár melyik társadalmi osztályhoz tartozzanak is, a férfiasság kritériumaként az első pohár bort, az első szivart tekintik, s koronája, nagy vizsgája a férfikorban lépésnek, egy a kártyaasztalnál, vagy leányok társaságában átdorbézolt éjszaka. A testinevelésnek, ha valaha jogosultsága volt, akkor a jelen század az az idő, amely teljes joggal megköveteli, hogy sikra szálljon a kivesző félben lévő természetesség visszaállítása érdekében. Napjainkban a fokozott szellemi munka, életmódunkban rejlő fizikai tespedés, a szórakozásoknak a fizikai szervezetre irányuló káros hatásai és az élvezetek következtében beálló elpuhulás mindinkább kényszerítenek bennünket arra. hogy a testineveléssel az egyensúlyt fenntartsuk. Az unalom a legrosszabb tanácsadó s az a gyermek, akit a túlságba vitt szülői szeretet vagy ambíció e négy fal közé szőrit, nem csak testileg fejlődik vissza, de elveszti gyermeki naivitását, őszinte természetes nyíltságát, s titkos utakon keresve magának szórakozást, aláássa testi és szellemi jólétét. A testnek rendszeres gyakorlása, az évszakoknak, s a helyi viszonyoknak megfelelő testedző szórakozásoknak üzése, leghathatósabb eszközök a test és lélekromboló szenvedélyek leküzdésére. A túlzás mint mindenütt, természetesen itt is megbosszulja magát, dé mit ér a jó előmenetelről tanúskodó bizonyítvány, ha ideges fejfájás, rövidlátás, gerincelhajlás, vérszegénység és egyéb a szervezetben nyomot hagyó fejlődési rendellenesség utján jut hozzá a gyermek. Nagyon téves volna azt hinni, hogy a szellemi munkában elfáradt testnek nem mozgásra, hanem pihenésre vau szüksége. Pihenésre igen, hanem szellemi pihenésre. A szellemi munka után beálló elfáradást soha sem szabad ugy, mint a testi munka után észlelhető fáradságot, a testnek pihentetésével megszüntetni. A szellemi munka következtében beállott elernyedésnek közvetlen oka nem is az agy fokozott működése, hanem a szervezetben folyó égés, az anyagcsere tökéletlensége. A szervezetben felhalmozódó önmérgek, bomlási vegyi termékek a fizikai működés hiányában nem hagyják el a szervezetet oly arányban, mint ahogy léLejöttek. Különösen hamar áll be ez az érzés a fejlődésben levő gyermeknél, ahol a szervezet ellenállása sokkal csekélj'ebb mint a felnőttnél s a hol ezen folyamatok fokozottabb mértékben nyilvánulnak. A testi és szellemi harmonikus nevelésnek legpraktikusabb eszközeit, természetesen a legpraktikusabb népeknél kell keresnünk s valóban ott is találjuk azt meg. Az angol „Universities (iamps for Public Scbods" nevü társadalmi egyesület 6-8 sátor tábort állit föl nyaranta, Tato — A .Pápai Lapok" eredeti t A r c á j H. — Irta: Ványay Elemér. A cselédszerző, Bellárd asszony, akinek tehénpásztort kellett volna számomra szereznie, szegény szolid és hallgatag kis gyereket hozott hozzám, aki bátortalan és ijedős volt, akár egy fiatal őz — Ez az ökölnyi gyerek sok mindent átélt már, mondta Bellárd asszony, — kiismeri magát mindenben! Odaállíthatja, ahová csak akarja. Bár Bellárd asszony magasztaló szavai nem hatottak meg valami túlságosan, mégis felfogadtam a gyereket. Es er. a csöppnyi gyerek annyira megragadta érdeklődésemet, hogy hamarosan fel is mentettem a neki szánt munka alól. Házamba vettem, mint valami finom művű játékszert, ritka madarat, kis ölebet, vagy szép macskát, csak azért a gyönyörűségért, hogy a szemét nézzem és a mozdulatait meglessem. Ott ődöngött a házban, minden munka nélkül, csak azért, hogy zavartalanul járkáljon és hogy én nézzem őt, ő meg eugem. Sohasem szól hozzám hangosan. Csak a szemei beszéltek: két nagy szelíd, engedelmes készséget és tisztelő imádatot eláruló szem. Tatonnak hívták. Taton ! Messze országbeli, különös és idegen hangzású név, amely a posványokra emlékeztet, de amellett eszüukbe juttatja azokat az országokat is, ahol a narancs és a banána virul. 0 maga se tudta, hogy honnan került e névhez. Egyáltalán mást uem tudott magáról, csak azt, hogy Tatounnk hívják. Magam sem tudtam megérteni, miért nevezték el igy, mert arcában egyetlen egy vonás sem volt, ami ez idegen, különösen hangzó névre emlékeztetett volna, amelyet ama apró, zöldcsen csillogó testű állatok viselnek, amelyek ott a tengeren tul az őserdők iszapjaiban turkálunk. Arcában nem volt semmi idegenszerű, olyan volt, mint a országunkbeli gyerekeink, mint valami kis breton leány, aki oly meghittje a fenyvesek hallgatugsagának, mint a homokos kőszál a vigasztalanságuak és mint. a sivatag a magánynak. 0 azonbau mit se tudott a feuyveserdőkről, homokos kőszirtekről, sem a sivatagról. És egyebet *e tudott, csakhogy Tatonnak hívják. Azt se tudta, hogy honnan jött. Arra emlékezett csak homályosan és elmosódva, kicsiny korában kézen fogva vezették kopott óoska házakba, amelyek a reá tett benyomások után ítélve, börtönök vagy szegényházak lehettek. E házak zsúfolva voltak, apró beteges, hozzá hasonló teremtésekkel, akik az emberi nyomor minden zugából tódultak elő. Legtöbbje elpusztult. Nap-nap után láthattunk apró koporsókat, amikkel lobogó viaszgyertyák között a temető felé tartottak a kisérök egyhangú mormolása közben. A kis fehér gyerek ágyakból est-est után égbe szállott egy leikecske. Helyükre mindig jöttek ujak : keskeny fehérkezü, nagy kérdőszemű és fájdalmas arcú aprószentek. Sosem maradtak üresen sem az ágyak, sem a sirgödrök. És a sötét fakeresztek mind közelebb sorakoztak egymás mellé a temetőben. V-aszfakó arcú asszonyok, akiknek sötétkék, uszályos ruhájuk a padlót söpörte, a kíkuek fehér főkötő övezte a homlokukat és akiknek ajkuk a végszak dalian imában olyannyira elaszott, mint az északi szél sodorta virágágyak, ezek ápolták az aprószenteket. E nagy házakból, ahol éjjel-nappal szünetlenül zümögtek a harangok, nyirkos folyosók) ól, a magas falak és a cser galagonya övezte udvarokból, termeikből és kápolnáikból Taton valami csendes félelmet, határozatlan, homályosat, mint emléket és azokat a képeket, melyeket e

z.ek a lelkében felköltöttek. Hosszas kérdezgetéaek után megtudtam azt is, hogy miután as ócska házakat elhagyta, több osaládhoz került szolgálatba, ahol a legalsóbb rendű és iegfa'radságosabb munkákat végeztették vele, a melyek gyenge karjainak végtelenül nehezére estek. Piszkos aggastyánok töltötték ki rajta dühüket és őrjöngő boszorkák véresre verték. De lelkében a pisroknak egyetlen foltja sem maradt vissza és a vele elkövetett sok kegyetlenség nem szült benne gyűlöletet. Mindez lesiklott a gyermeki lélek e t'szta kristályáról. Körülbelül egy esztendő múlva Taton búskomorságba esett éa többször könnyezni is láttam, — Miért sírsz, Taton? — kérdeztem. — Mert szomorú vagyok. — És miért vagy szomorú? — Nem tudom. — Mert már nem szeretsz, Taton!