Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-23

fapai Lapok hol az iljuság szinte nomád életet él. Hasonló rendszeren épüllek fül a német, svéd, norvég japán erdei iskolák is, amelyek a tökéletes iskolahigiénia: ideáljai, mert a tanítás kora tavasztól késő őszig kint az isten szabad étre alatt, a- fűben heverészve folyik. Gyönyörű kép a jövőből. Nálunk is alakultak már egy pár lelkes fővárosi tanár fáradozása nyomán a Balaton mentén hasonló rendszerű nyaraló telepek, de természetesen csak a kezdet legkezdetével küzködik a pislákoló Kies táugooska, s valószínű, hogy el is alszik örökre, mert a politika nagy molochja felemészt nálunk minden fillért, és mert mindig lesz odafönt egy pár hamisítatlan ősmagyar, aki közbedünynyögi: „Hej ráérünk arra még!" Sokkal szűkebb tér adatott nekem ezen a helyen,semhogy másképen, mint a legáltalánosabb mesgyék között vázolhatnám azokat a fontos feladatokat a gyermek testi nevelése terén, amelyeknek redménye attól függ, bogy mily szorosan fedi az iskola helyes belátását a szülei ház gyakorlata. A szülei szeretet mélyebben lát a gyermek lelkébe, mint a paedagogus módszeres megfigyelése, kinek szeme előtt a tömeg igen könnyen eltakarhatja az egyént. Ha a gyermek mozgásának nagy részét a rendszeres tornaoktatás terén magának foglalta is le az iskola, a másik két nem kevésbé jelentős szakasza, a táplálkozás és pihenés javarészt még mindig a szülei ház körébe tartozik. A modor belenevelese, rászoklatás a társa dalmi formákra és más eféle mindolyai: munka, melynek végzésében az isKoh tevékenységét áldásosán kiegészíti ; szülei ház. A szülei szeretet az embe riség nagy áldásainak a forrása, amely nek fönséget Jézus életében is, mint í legragyogóbb momentumot tiszteli i késő utókor, s ha a szakavatott paeda gogus munkáját kellően egészíti ki a szülői szeretet, áldásos működése, akkor a jövő nemzedék, az nj .Yfagyarország, talán nem hogy megáll a hanyatlás meredek lejtőjén, sőt nyomdokába lép nyugat hatalmas kultur államainak. Néhány szó közmüveinkről — Révész Arnold v. mórunk. — I. Körülbelül lő esztendőre tekinthetünk csal* vissza, melyről teljes objektivitással elmondhatjuk, hogy városunk évszázados tespedéséböl kimozdult és néhány lépést tett. a haladás terén E/.en elmúlt 15 esztendőből az utolsó öt, é"t ismét, ha nem is a visszafejlődés, de minden esetre a stagnálás kora, ami pedig egy fejlődés nek indult és földrajzi állapotát tekintve, bizonj mostohán elhelyezett városnál, amilyen Pápa is a megkezdett fejlődési, processust ezen tétlen ö esztendő nagyon érezhetően hátráltatja. Ha ezen tétlenségnek etedö okait kutatjuk a rossz pénzviszonyokon, az egész országot mé lyen és érzékenyen sújtó politikai helyzetünkön a vármegyei gyámságoskodáson, saját képviseli 'estületünkön, az intelligens el^m részéről tapasz talt ne.n nemtörődömségen kivül még egyik igei .fontos okát abban is iátjuk, hogy a már kés | közműveinkkel kell folyton folyvást olyan módoi I foglalkoznunk, hogy bizonyos idöközönkéni I mondhatnám évröl-évré ujabb és ujabb áldoza tokát kell honiunk ezek fentartása és kiegészi tése érdekében s nem jutunk hozzá, hogy ujab intézmények létesítésével foglalkozzunk és általa fejlődjünk. S a helyett, hogy egy-két igazán szépe viruló közintézményünk jövedelmével akár a tet beinket könnyitenénk, akár pedig evvel ujab fontos közmüveket létesítenénk (pl. csatornázás kénvtelenek vagyunk a villamos világítási válh latnai, mint a vízmüveknél kimutatott igen szé és tekintélyes összegű jövedelmeket folytonosa befektetni, sőt még ujabb kölcsönök felvételévi magunkat, illetve vállalatunkat megterhelni. Es bár a kimutatott, jövödelmek nem tikti összegek, hanem reálisak, azokat a képviselete: tület, előtt „ad actilos demonstrare" nem tudja s hogy ugy fejezzem ki magamat, nem tudun hozzá nyúlni. S mi ennek az oka,? Az egyes közmüvek létesítésénél történt azon eljárás, hogy minél kisebb összeget szavaztassunk meg a képviselőtestülettel, hogy annál biztosabban keresztül tudjuk vinni a megszavazást s igy a tnü létesítését. Mindenki előtt tudott dolog, hogy 1 iilatnos világitási ós erőátviteli telepünket öt éves fennállásának ideje alatt már kétszer, illetve most már háromszor kellett nagyobbítanunk és ismételten nagy kölcsönösszegeket felvennünk amellett, hogy a kimutatott évenkénti tiszta haszon összegeket is évről-évre a feltétlenül szükséges befektetésekre fordították (mint pl. áram mérő órák beszerzése, hálózati fejlesztés, gyenge hálózatnak erőssel való kicserélése, korhadó faoszlopoknak, melyek vörös fenyőnek lett, eladva és átvéve s melyeknek, ha azok volnának, még nem szabad lett volna korhadniok, vasoszlopokkal, vasbeton oszlopokkal és vas keretekkel való pótlása stb. stb.). melyek azonban még korántsem szűntek meg, mert telepünk még nem tökéletes, hálózatunk pedig még ennyire sem. Feltétlen bizonyos tehát, hogy telepünk es I igy saját magunk érdekében a közel jövőben ismét nagyobb összegeket kell befektetnünk ugy la telep, mint a hálózat tökéletesítésére és megerősítésére, hogy fokozottabb igényeinknek s az örvendetesen rohanó léptekkel fejlődött szükségleteinknek eleget tehessünk s hogy a fogyasztók j érdekeit is szem előtt tartva, még a jelenleg magas áram fogyasztási dij leszállításával is, jövödclmünket növelhessük , Mert kétségen kivül a kimutatott évi tiszta haszon nagyságának egyik fő oka a hét filléréé hektó vattonkénti áramdíj. S valamint a villamos bizottság 2 év előtt kimondotta az árammérők használatáért fizetett dijak szedésének eltörlését, kétségen kívüli, hogy az árain fogyasztási diját is le fogja szállítani jövödeltnének csökkentése nélkül akkor, ha magmik is olcsóbban fogjuk az áramot előállítani tudni. r*em fenntartásunk drágaságának s ennek folyománya képpen az áramdíj magasságának fő okn, hogy gözüzemet tartunk motorikus üzem helyett, holott ma már gőzüzemű villamos központokat sehol sem állítanak fel, mert nálunk sokkul kisebb telepek is (Celldömölk, Tapolca, Zalaegerszeg stb ), ahol azonban motorikus berendezés van, olcsóbban tudják az áramot szolgáltatni, mint mi. Éppen ezért első rendű kötelességünk lesz a közel jövőben ilyen irányban tödéletesiteni magunkat. Az erre, valamint a hálózat tökéletesítésére megerősítésére és fejlesztésére mintegy 200.GHX korona lesz ujabban befektetendő. Igy elérjük, hogy a villamos telep számlájára felvett, és még felveendő kölcsön összegei után fizetendő évi amortizatiós összegen és a: üzem fenntartáson kivül fennmaradó pénzt, vngyii i a tiszta jövödelmet nem kell évről-évre isme' befektetni, hanem azt a képviselőtestület rendel • kezesére boosájt.hatjuk. I Evvel elérjük azt is, hogy a terheket nen ; mi viseljük kizárólag : a jelenlegi fogyasztók, ha i nem nz amortizátió folytán a teherviselést 40-n( • évre osztjuk fel, tehát azokra is, akik. éppen ugy • mint mi, vagy még jobban is élvezik ezen mi . hasznát és áldásait; jogos is tehát, hogy a ter I heket is részben viseljék. t Szeméből kilobbant a láz. vonásai ismét a szokott bájosságot és kedvességet vették fel, de azért éreztem, hogy a fiatal élet végleg kilobbanui készül. Megcirógattam a homlokát. — Ne beszélj, Taton, az árt neked. Aludj fiacskám ! De ő megint beszélni kezdett, mindinkább elhaló haugon, oly gyöngéden és halkan, mint a nyári éjek virágot csókolgató szellője. — Ön oly jó ... s én önt annyira szeretem . . . attól féltem már. hogy sohasem érem el a oélt. Oly fáradt voltam ! Képzelje csak, már két hónapja megyek éjjel nappal ... A szülőföldem felé! De tegnap végre megláttam az én szép hazámat. Csak egy-két perc és célnál vagyok! . . . Felséges ország az, oh igen . . . Csupa fényesség . . . Es a végéig el se lát a szem» Mily jól érzem majd ott magam! M;MIKI a szivem vasmarokkal összeszorították volna • — Taton ! Taton ! — kiáltottam. — Ne beszélj ilyeneket ! — Csupa égi fényes-ég! — mondta Taton. — Igen . . . végre ott vagyok! . . . Igen . . . Kis feje visszahanyatlott a párnára. Csöndesen, panaszkodás .nélkül vált meg az élettől. Csak a keskeny keze, mely az enyimbe uyugodott, reszketett meg egy pillanatra. A halál suhaut el mellette és érintette őt is. A gyomor politikája. A husdrágaság, most a legaktuálisabb politikai kérdés. Ez a legkézenfekvőbb szükséges jó s ezért száll most sikra, egymással versenyre kelve utca és prrlameut. Bent ékes dikoiókkal, interpellációkkal igyekeznek elintézni, ezt a fontos társadalmi kérdést, az utca pedig teltárja korgó gyomrát s annak vészes hangja mellett követeli a husinség megszüntetését kormánybeavatkozással. l'ehogy, dehogy! En szeretem önt, de aj szülőföldem is szeretem . . . -- A szülőfölded*.' Hogy szeretheted te azt? Hiszen nem is ismered? — Talán éppen azért, ugy szeretnék oda vissza menni. — Oda nem lehet visszatérni, ahonnan nem is jöttiiuk. — Es mégis, mégis. És azért vagyok szomorít es azért sirok is. Aztán egy napon igy szólt hozzám: — Ma éjjel a szülőföldemről álmodtam. Az valami égi magasságban levő fénves ország és tele van csengő-bongó hanggal. Engedjen uram odamennem. Bocsásson útra. — Hová akarsz hát menni f — Kelet felé fogok menni, egyenesen előre, amíg csak gleU m azt az országot. Megkisérletteni, hogy másra terelem figyelmét és bársonyt, pántlikát adtam neki, majd egy fehér selyenilágvs/.akállu kecskét vettem játszótársául, de Taton még esak hozzá sem nyúlt sc a bársonyhoz, • a pántlikáién és egy este a kioskét is elvesztette nz erdőben. Taton már szinte csak lézengett. Mozdulatai félszegek lettek és nagy, szelid szeme lázban égett. Egy nap aztán ágyunk is esett. Egy éjjel, amikor nála virrasztót inni, megfogta a kezemet és halk, elhaló hangon mondta: — Milyen jó ön, hogy útra bocsájtott. Már két honapja megyek, megyek, a szülőföldein felé. t