Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-09

4 koronát tenne ki az amortizáció költsége. A kemencéből való ki- és behordás, égetés, ós rakás: 3.50 korona, az égetéshez szükséges 300 kg. szén ára 8.40 korona, vagyis a kiégetett tégla költsége minden munkával, anyaggal és törlesztéssel együtt ezrenként 21 kor. 10 fillér volna. Ezen számítás alapjáu 4 millió drb. tégla gyártása mellett, a jelenlegi olcsó árakat véve alapul, 3.90 korona maradna ezrenként nyereségképpen, vagyis összesen 15,000 korona évi jövedelmet nyújthatna a téglagyár a fentebb említett módon való átalakítása, az amortizáció költségén felül. Ebből a tájékoztatóból tehát világosan látjuk, hogy a városi téglagyárak eszméje mennyire életrevaló s amellett a városoknak állandó jövedelmi forrásul is szolgálna, ezenkívül az épitő közönség nem volna kitéve a téglagyárosok áremelő szeszélyeinek. Amellett, hogy Hódmezővásárhely az 5 és fél millió drb. téglagyártás helyett csak 4 milliót vett számításba, a költségeket pedig igazán gavallérosan állította be költségvetésébe, mégis 15 ezer K-t lát évi tiszta nyereségképpen. A mi téglagyárunkra vonatkozólag pl. Gedeon és Kont budapesti cég ajánlatot adott be a város tanácsához, amelyben a cég kötelezte magát, hogy a gyártás ezer darabonként 22 koronánál nem fog többe kerülni és ezért az összegért a gj'ár üzemét hajlandó is magára vállalni. Következésképpen: rnég az üzemet kezelő cég is nyerne minden ezer darab tégla előállításánál 90 fillért, mely 2 millió darab tégla gyártásánál 18(K) korona nyereséget jelent a cég részére. Ennyivel persze kevesebb volna a város tiszta haszna, mig ha házi kezelésben tartaná meg az üzemet, ez az összeg is az ő pénztárába folyna be. Azok tehát, akik a városi téglagyár eszméjét nem valami nagy szimpátiával fogadták, sőt határozottan ellene foglalnak állást, azok, mondom, vagy nem tanulmányozták az ügyet kellőképpen, vagy ha igen, más, mellékes okaik lehetnek, hogy a városi téglagyár feállitását meghiúsítsák. Alfa. Játékszenvedély. Ez a téma nálunk sajnos mindig aktuális. Mégis, hogy a termeszét zárt helyekre parancsolja a fárókony enibeiiséget, mintha időszerűbb lenne erről a témáról beszélni s mintha szükségesebb lenne ma. mint holnap erről a rákfenéjéről, amúgy is gyenge erkölcsi alapon álló társadalmunknak, — beszélni. Sangvinikus nemzet vagyunk. Abból a fajtájából az embereknek, kiknél a vér még mindig nagy szerepet játszik s akiit sokszor, mikor helyesebb lenne az ész józan tiltó parancsszavára hallgatni, a vér diktálta meggondolatlanságra ragadtatja magát. A forró keletről vezette népét Álmos vezér ide, a mérsékelt égövil hazánkba a magyar nemzetet, de az a forrón lüktető vér, mely őseink erejében csörgedezett, még mindig irányítója ténykedésünknek s az északi nemzetek szomszédsága nem hütbette le annyira, hogy .sangvinikuságából csak valamit is vesztett volna. Vérmességünk egyik fattyú hajtása az a szerencsétlen játékszenvedély is, mely az olasz és orosz nép mellett első helyet biztosit ti magyarnak a nemzetek hatalmas versenyében. A kártya, a méltán ördög bibliájának nevezett, htrminckétlapu országtnegrontó, nagyon sok hatalmas családfával, történeti érdemekkel dicsekedő családnak okozta romlását s romboló munkájában nem állott meg, hanem folytatja tovább is. meg uem állva addig, inig egyetlen magyar gentri családnak is ki nem húzza lábai alul az ősök vérén szerzett honi földet s faiig egyetlen tönkre tett magyar család ki nem vándorol az Újvilágba, bj életet kezdeni. Min országokban is játszanak, másutt is megérzik a játéi .szenvedély pusztító, romboló hatását, de legalább a közre hivatalból ügyelők vigyáznak arra. hegy a társadalom által emelt korlátokon tul ne terjedjen az a vész, mely minden más járványnál nagyob pusztítást vihet véghez az ország testén, lakóinak épségén, fennmaradásán. Másutt az előkelők, azok, akik bírják, akiknek esetleg nem is azt, akik ha el vesztenek is egy kis vagyont az ősi szerzemény vigun bírja, játszanak. Játszanak hatostgi felügyelet s engedély alapján. Nálunk ! ? Rövidesen azt is megérjük, hogy a vásárokra járó gyolcsos tót is kaszinót alapit, hogy ott azután nyugodtan áldozhasson, Caischa, a játékszenvedély géniuszának oltárán. A kártya esetleg csak téli foglalatoskodása a játék ördögének, de van még egy erősebb fegyvere is, mely dacát a az alakulás inteutiojának mégis hatalmas seboket vág a szerencsétlen, gondokkal küzködö kisebb társadalmi osztályoknak s főleg azok közül szedi áldozatait, akik a legkevésbbó bírják a játékszenvedély pusztító hatását. A lutrit országgyűlési határozattal betiltották, nehogy a nép filléreit ennek a feneketlen Molochnak gyomrába vigye. Megszüntették a lutrit azért, hogy végre ne legyen módja annak a szerencsétlen alsó osztálynak hódolni játékszenvedélyének. Dd behozták ennek helyébe az osztálysorsjátékot. Behozták azzal a célzattal, hogy hiszen ez olyan nagy áron adatik el, hogy a kisebb vagyoni néposztáiynak nem lesz módjában osztáiysorsjegyeket vásárolni. Ok persze arra nem gondolhattak, hogy a tényleg egy egész sorsjegyet, melynek ára százhatvan korona s melyet ilyenformán az a szegény ember ki azelőtt 24 fillérrel hódolt a lutrinak, ilyen áru sorsjegyet nem vásárolhat, oly módon vitetik belé ismét a káros játékszenvedélybe, hogy a nagy sorsjegyet felaprózzák s az ily módon már 75 krajcárért hoz/.a juthat i hhoz, a mihez 1G0 koronával nem juthatott volna. Azt persze nem tudhf.tták előre, hogy az osztálysorsjegyesek minden módot és eszközt megpróbálnak, hogy beférkőzhessenek épen azokba a néposztályokba melyeket a játékszenvedély hódolása ellen mentesíteni akartak. Nem tudhatták előre, hogy a szemérmetlen reklám legmesszebb meuö eszközétől sem riadnak vissza, hogy beférkőzzenek a családi szentély legelrejtettebb helyére is, hogy onnan szedjék ki áldozataik u'olsó filléreit. Nem! Mindezt előre senki sem tudhatta volna. De igenis, most hatásában meg lehet akadályozni. Azoknak, kik ezek felett a felügyelettel megbizattak módjában áll betiltani, hogy az osztálysorsjegyeket felaprózva árusítsák, módjában áll. hogy csak megengedett s tisztességes eszközökkel keressék az idiótátokat. Mert tányleg áldozatok azok kik vesznek, mert hogy valami többszörös milliomos szerencsés ivadéka, aki Monteearlóba jött felesleges pénzének leadására. Az els'í tétje az száz frank volt, azt is csak akkor tette, amikor az ö kézér* jött a kártya. Az első sout megnyerte. A másodikat szintén s harmadikat, a negyediket s igy végig tízszer egymásután megnyerte a tétjét. A száz francot pedig, melyet első tétjére tett, benn hagyta véges végig. A tizedik soup után, akkor mái az ötödik bankárt tette tönkre, tétje már 50.000 francot tett ki. A kártyákat kiosztották. Egyedül tartotta a bankot. Az egész helyiséget lázas izgatottság töltötte be. A pointerük az ő kezén már részegre nyerték magukat s csillámló szemekkel tekintettek a hideg, minden izgalmat nélkülözni látszó görögre. — Tartom a bankot. — Ötvenezer franc! — szólt a croiiiper. — ötvenezer franc! — szólt hidegen Parapules. A bankár kiosztotta a lapokat. — Kilenc! — vágta ki a görög diadalmasan. A megdöbbenés sziszeneto rezgett végig a helyiségben. — Kilenc! — szólt rekedt hangon a bankár. — Apréz! — szólt izgatottan a eroupier. A játék újból ment. Egyik fél sem nyert. A bankár kiosztotta a kártyákat. I'tirapulus továbbra is tartotta a bankot. — Kilenc! — vágta ki ismét s most már a biztos diadal hangján. A bankár ingerülten dobta be kártyáit az 0 célra szolgáló urnába. — Nyert! — szólt csendesen s felkelt, hogy más bankárnak adja ál helyét. A croupier odatolta Farapules elé a bankjegyha'ni i7t s az nyugodtan, mintha vr.lamely értéktelen papiresomót markolt volna, gyűrte a hatalmas tétet s nyereséget öblös zsebébe. Uj bankár jött s a kártya még mindig Parapultismíl volt. Paraptilns azonban csak száz francot tett. A bankár odanynjtotta a kiírlya'kat, de Parapulos azokat elegáns mozdulattal áthárította magát.'.' — Pas la main ! — I a kártyák a következő játékost illették. -• Nyolc a banknak! A croupier ar összes téteket beseperte. A görög elegáns mozdulattal felállt s elhagyta a játéktermet Al eset óriási szenzációi keltett. Százezer francot nyerni száz francai, egyetlen egy este, még Monteearlóhan is feltűnést kelt. Még jobban elcsodálkoztak, midőn másnap este, midőn pont tizenkettőt ütött az. óra, Parapu]..s megjelent a Clnb Privé játékasztalánál. Mint nagy játékosnak, előzékenyen helyet kínáltak s ö mikor a kártya retf került, ismételte előbbi napi szisztémáját. A szisztéma bevált. Parapulos tizet ütött, barom bankárt, közte cj'V orosz nagyherceget tett tönkre s busz pere alatt a 100 frnuchől szrfzer.er franc lett. Mosi. ma'r ujjal mutogattak reá a Monteearl.Ü sétálgató Közönség. A nók, kikuek már amúgy is eléggé imponált, most mint valami Istenre tekintettek fel reá. Még kétszer ismételte Parapulos első kísérletét s valahányszor Mit, tizet ütött egymás után. A bankárok, mikor pont éjfélkor a veszedelmes görög megjelent, egymás után párologtak el, ugy, hogy szinte félő v >lt, hogy a görög hihetetlen szerencséje még megakasztja a játékot s igy maga a bank volt kénytelen a bankár szerepét adni, hogy a játék mulasztás által kárt ne szenvedjen. A bank mellett még az orosz nigyheroeg tartott ki. Az ugy látszik elővette, hogy megtöri a görög határtalan szerencséjét. A játékosok is nagyrészt esak akkor szállingóztak már esak be, amikor Parapulos megjelent H a kártya sora reákerűlt. Mert már szinte egész bizonyosságnál vették, hogy a görögnek tizet kell egymásután ütnie. Kilenc este 900000 francot nyert össze igy Parapulos. — Egy kerek milliót akarok — szólt — a azután elmegyek. Ennyire van szükségem, l.ogy azt a leányt, kit szeretek, elérhessem. Igy pattant ki hát titka a görögnek s most már tudták mire magyarázzák n bánatos mosolyt, mely kis fekete bajsza felett játszadozott. Kilencszer ütött már Parapulos s épen 50.000 francos tétje volt benn, hogy a nyerendő 100.000 franccal kikeritse a kiva'nt milliót. Mindenk< lá::asan tekintett a kipirult arcú görögre. Ez volt az első eset, hogy a játékizgulmat rajta is észre lehetett venni. Lehet, hogy inert életű