Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-09

pénztikért, teljesen értéktelen s a legsilányabb nyerési eaélyekkkel ellátott papirosokat válasz­tanak. A Balkán államokból, de még Ausztriából, a természetesen az összes kultur államokból a magyar osztálysorsjegyek, épen ezeu okoknál fogva ki vaunak tiltva. Vájjon ezek talán erköl­csösebb nemzetek a magyarnál ? Nem, csal; prak­tikusabbak nem engedik, bogy a népet kifoszt­hassák azért, hogy néhány nagy rész vótiyesnek gondtalan megélbetést biztosítsanak. A játékszenvedély előmozdítása egyetlen országuak sem áll érdekébeu legkevésbbé hazánk­nak. Még sok, igen sok tennivalónk van a kul­túra terén, sem mint bogy ilyen felesleges izgnl­makkal népünk erkölcsén rontsunk. Több felü gyeiét a kaszinókban, tt kávéházak szeparéinak több figyelem s az osztálysorsjáték s lóverseny megrendszabályozása ez legyen kitűzött felada­tunk. Ha az ilyen rejtett rákfenék szérumát meg­találjuk, akkor azután egy szebb, egy boldogabb jövendő int felénk is, kik azt ezredéves kultur küzdelmeinknél fogva is elsősorban megérde­meljük. Ezeknek a rákfenéknek a kipusztítása ná­lunk is elkelne, mert a játékszenvedély már Pa­pán, a mi büszkén vallott iskolavárosunkban is nag)' mértékben elharapódzott. Társadalmi forrongások. A haladó kor fokozódó szükségleteivel szem­ben a létküzdelemben eddig rendelkezésre állott eszközök elógtelei.éknek bizonyultak. Szerencsére, hogy nemcsak az életfeltételek, de maga az em­beri nem is folytonos evolúcióban vau és mindig uj fegyvereket nyer a létért való küzdelemben. A fejlődő tökéletesedés uyomai már is erősen mutatkoznak különösen a uyugoti nemzeteknél, a melyek mint legrégibb európai kultúrnépek a legkedvezőbb kői ülmények között éltek és melyek­nek fejlődése következóskép a legelörelialadottabb stádiumban van. Ezek körében már mutatkozik a legújabb szükségletek felismerésére és kielégítésére egy ujabb érzék — a társadalmi érzék. A magyar faj még nem érte el ezt a fejlő­dési fokot és szinte tanácstalanul áll a XX. szá­zad elején a legkülönfélébb velleitásoknak eddig soha nem tapasztalt szörnyű káoszában, melyben az istentagadás a fanatizmussal, a mindenható állam az állanniólküliséggel, a legkorlátlanabb individualizmus nz anarkia, a vasinarku szocializ­_ fiffj, Lapok musnal, egoizmus az altruizmussal vivja szörnyű karcát. Szinte félő, hogy ez a féktelen forgatag, mely mindent veszélylyt I fenyeget, tényleg el­söpri azokat az államokat, melyek nem látják az ellentétes erők eredőjének irányát, mely a kibon­takozás felé rezet. A kérdések tömkelegeiben, ahol az okok komplexumánál fogva az ész hatalma megtörik, mintegy beidegzi az ember a hatásokat és ellen­hatásokat és csak ezen irányítása után mehet. A társadalomnak még azon rétegeiben is, melyek vezérszerep vivésére volnának hivatva ! és tényleg visznek is, a legtöbbekben hiányzik tt társadalmi öntudat, vagyis nincs meg bennük j az a fizikai állapot, mely megismerteti az em­berrel nemcsak azt, hogy ö mindeu más ember­jtöl különálló „én," hanem nzt, is, hogy azokual i együtt egy összefüggő organikus egészet, egy 'élő iudividiumot képez, melynek magában véve ö csak elenyésző, csekély része. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a társadalmi öntudatnak a kifejlődésére csak várni kell és hogy az, ha itt van az ideje, ugy is ki­fejlődik. Az evolúciónál is fejlődése mindig a viszo­nyok hatása alatt keletkezik, tehát utólagos, al­kalmazkodó jellegű; de kifejleszthető preventive is, ha előidézzük az okokat, a melyeknek ered­ménye. Annyi bizonyos, hogy a szükségletek felis­merése nélkül a társadalom nem ismerheti fel azon feladatait sem, melyeket maga elé tűzni és megvalósítani, vagy melyért küzdeni hivatva van. Ezen szükségleteknek és feladatoknak fel uem ismerése az oka nagyrészt annak is, hogy a parlamentarizmus annyira lejárta magát. De oka másrészt annak is, hogy nálunk hiányaik a közérzüle tnek és közvéleménynek hatal­masabb kifejlődése. Nincs meg a közérdeknek az a világos felfogása, mely megtanítaná az em­bereket, hogy a közjó előmozdítása a legjutal­ruazóhb befektetés. Ezen felfogásnak beoltása az állampolgá­rokba a legjobb szer a torzsalkodások és politi­tikai gyűlölség ellen, ez maga képes az aunyit hangoztatott, koirupoió ellen síkra szállani. utolsótélje volt, lehet, hogymeit közel érezte ma­gát a célhoz, keze lázasan vibrált a zöld posztós asztalon. A rettentő csendet a kártyák zizegése za­varta meg csupán. — Nyolc! — vágta ki diadalmasan Para­pulos. — Kilenc a banknak ! — szólt a eronpier e besöpörte az egész tétet. A megdöbbenni ssisseoete száguldott végig u szótlan emberek ajkán Parapu­los elvesztette nz 50.000 francos tétjét. S most mintha őrület szállotta volna meg. 100.000 francot dobott nz as/.talra. Elveszett. Va­lamint elveszett az a 900 000 franc is, »mit kilenc napon összenyert. Porapulos halvánvau kelt föl a játékasztaltól. 4z egész nveriséee, inig az összes vagyona is ott maradt a bakasztalon Az orosz nagyherceg, aki ki­tartóan győzte a bani.Jidást, diadnlniasAj tekintett a legyőzött ellenfélre. Purapulos pedig, mint n megvert kutya, szé­gyenkezve sompolygott ki a kaszinóitól. Másnap a montecarlói lapból értesültek a für­dővendégek, hogy Parapuloi Mütiádcs n montecar­lói temető ezomorufiizei alatt egv folyóval lejében hanyatlott valamely szerencsétlenül járt já'ékos dí­szes siicinlékére. Az orvosok már it.sk a bcáüctt ha'ált konstatálhatták. Városi közgyűlés. — 1910. október hó 1. — Városunk képviselőtestületének rég­óta nem volt olyan népes és oly heves lefolyású közgyűlése, mint ez a legutóbbi. Mint sajnálatos tényt kell megemlítenünk, bogy a közgyűlési teremben olyan ki­fejezések röpködtek, amelyeket sehol sem tartunk helyén valónak, annál ke­vésbé egy városi közgyűlésen és még hozzá egy olyan komoly és higgadt tár­gyalást igénylő ügy körül, mint a gim­názium ügye. Annak a botrányosan szomorú ese­ménynek, amelynek ez alkalommal ta­núi voltunk, nem szabad meghonosodni. A közgyűlések méltóságát hasonló inci­densekkel nem szabad aláásni. Bármeny­n,> ire tiszteljük a szólásszabadságot, bár­mennyire Iii vei vagyunk is a szabad­vélemény-nyilvánitásnak, az ilyen hangú tárgyalásokat a legsúlyosabban el kell Ítélnünk. Amikor a felvilágosodás, a szabad vélemény nyilván itás korszakát éljük, mint erkölcsi kötelességet rójjuk min­denkire, hogy mások véleményét emberi méltóságukhoz illően meghallgassák s indulataikon, ha egyebütt nem is, de a közgyűlési terem falai közölt uralkodja­nak. Az ilyen modorú tárgyalások hozzá­tapadnak ahoz az ügyhöz is, amely az ilyen reprodukálhatlan kifakadásokat ki­váltotta. Ez a percekig tartó sajnálatos incidens Halász Mihály felszólalása al­kalmával keletkezett és olyan mérveket öltött, hogy Lamperth Lajos elnöklő h. polgármester kénytelen volt az ülést fel­függeszteni, az ülés újból való megnyi­tása után azonban már a kedélyek le­csillapultak, hogy a közgyűlés rendes mederben folyhatott le. Amidőn még megemlítjük, hogy a közgyűlésen ami ritkaság — 94 képviselő adta le szava­zatát, a gyűlés eredményéről az alábbi tudósítást adjuk: Lamperth Lajos v. tanácsos, mint helyettea polgármester pont 3 órakor megnyitotta a köz­gyűlést és a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Mátz József, Kcrein Vilmos, Scheiber Jenő dr., Nagy Vilmos és Győri Gyula v. kép­viselőket A mult ülésről felvett s felolvasott jegy­zőkönyv módosítás nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Halász Mihály oly értelem­ben interpellált, hogy z tanács mit szándékozik tenni a Virág-utca kibővítése érdemében, mert ezen utca oly szül;, hogy tűzveszély idején nem lehet kellő gyorsasággal segítségére menni az ott lakóknak. A h. polgármester válasza szerint a tanács már a legutóbb kiadott épitési engedélyeknél figyelemmel volt e körülményre s a kataszteri munkálatok befejezte után véglegesen fogja ren­dezni az ügyet. A választ tudomásul vették. A napirend néhány pontjával csakhamar végeztek, igy dr. Löwy László indítványát, hogy a város a Batthyány-utcában levő Halász-fél» háztelekböl 100 •-ölet vegyen meg, továbbá a Steinberger-fóle házból egy részt örökáron sze­rezzen meg s csatolja a városházhoz, nemkülön­ben a még kellően elő nem készített hirdetési szabályrendeletet a következő közgyűlés napi­rendjére tűzték ki. Igy történt ez a ref. hitköz­ség templom ügyével is, miután a képviselőtes­tület kellő számban nem volt jelen. Úgyszintén a napirend későbbi folyamán módosított építke­zési szabályrendelet, valamint azon javaslat, hogy a gyimóti vámház céljaira Gáncs Kálmántól a város 50 [j-ölet vegyen meg, az 1910 november ;j-ára hirdetendő közgyűlés napirendjére került. Igy csak a bencés-gimnázium ügye és a zsidó polgárié kerültek tanácskozás alá, valamint a vá­góhídi tervekről, meg néhány illetőségi ügyről hoztak érdemleges határozatokat. A bevezetésben mondottak kiegészitéséül referáljuk, hogy a közgyűlés 08 igen és 'JG nem szavazattal megszavazta a bencés-főgimnázium számára kért 50.000 koronát azzal, hogy egy ré­szét az V. osztály, másikát a VII. osztály meg­nyíltával fizeti ki r. Pápai Takarékpénztárnál fel­veendő folyókölcsöu összegbök Az izraelita polgári iskola segélye cimén íJO.OOO koronát szavazott megütő igen és 7 nem szavazattal. A jéggyár épitési költségét, miután a közvágóhidi terveket újra télül vizsgáltatja, ki­fizeti. Ezt a határozatot 17 igen és 2 nem szava­zattal hozták meg. Menybárdt Sándor, Lukács Antal és Gerecs Ferenc pápai illetőségét a közgyűlés megtagadta. Ezzel a közgyűlés véget ért. IRODALOM. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, a mely a müveit embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. Az emberi arra hajtja a szükség, hogy többe-kevésbbó egylditlotiHti képezze ki magát, ha a maga élet­pályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget

Next

/
Thumbnails
Contents