Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-09-11
XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 11. 37. szám. PÁPÁI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qeldberg Gyula papirkereskedésj, fő-tér L'3-ik szám. Hirdetéseket cv.ve/Méu- szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért ít leMs laptulajdouos: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre V2 kor., félévre G k., negyedévre 3 k Nvilt-tér soronként 40 (lllér. — Kg.ves szám ára 30 liil Szemelvények egy vezércikkből. Édes olvasóin! Ne törd soká a fejed! Pápa és Vidéke c. helyi lap f. évi szeptember 4-iki számát illeti a fenti cim. Ha a cikk írója nem aposztrofált volna, nem vetnénk ügyet rá. De, mert fáj neki az a bizonj'os városi képviselő, aki a Pápai Lapokban az erőltetett uj főgimnázium szükségtelenségét bizonyítgatta eddig is, - hát valószínűleg utoljára megadjuk még a méltó választ. Szórói-szóra idézek. Tahin sokat. De bocsánat érte az olvasó részéről. Ig3 T lesz mindenki előtt tisztázva a kérdés. /. idézet. „Kevés közgyűlése volt Pápa városának, melyet oly heves hírlapi polémia előzött volna meg, mint a mult hónap 29-én megtartott közgyűlést. A kath. közönség évyzázadof1 r<""é!iyének «www» forgott kockán. Egy meggondolatlanul elejtett szó is elég lett volna arra, hogy a szenvedély félrelökje a higgadt és észszerű megfontolást. Ki hitte volna, hogy a közgyűlésnek méltóságteljes lefolyása lesz." Válasz. Mi a magunk részéről hittük és erre is voltunk — ismételjük: a magunk részéről elkészülve. Ha a t. cikkíró mástól félt, sajnos, annak okát azokban találhatta, akiknek egy részét felekezeti ingerléssel alarmirozták már jó ideje, de semmi esetre sem évszázadok óta. Aligha tévedünk hitünkben, hogy ez „évszázados reménység" lognjabb felvillanása abból az időből ered, amelynek a helybéli keresztény fogyasztási szövetkezet megszentelt boltja Köszöni eredetét. //. idézet. „A Pápai Lapoknak egy városi képviselő tollából megjelent cikkei, mint a város társadalmi békéjét feldúlni törekvő harci paripák száguldottak átláthatatlan porfelhőt verve a katholikus közönség reményei elé." Válasz. Cikkeim száguldó paripák! Hasonlatnak hasonlat ugyan, de olyan száguldva sántító hasonlat. De meg nem is igaz. Mert, ha az ellenvéleményüek leghivatottabb tollfo v g.'-tója, az figé*/ mozgalom lelkének másik fele beismerte ez ügyben tett cikkezésemről, hogy az higgadt és tárgyilagos, akkor hogyan lehet látni bennük a város békéjét feldúlni törekvő harci paripákat, amelyek átláthatatlan porfelhőt vernek a katholikus közönség reményei elé? Ilyen rémképeket csak az fest a falra, aki a neki nem tetsző sorok birálatánál nem az eszét, hanem a lólábát használja. Továbbá: hagyjanak fel a nagyképüsködóssel! Ne álljanak folyton elő a felekezeti béke feldulásának rémével az összes katholikusság nevében ! Hisz önök csak egy részét képezik a katholikusságnak, még pedig azt a részét, amely kívánságait felekezeti terrorizmussal akarja kivívni és ha bármily őszinte és meggyőződéses ellenállásra találnak, rögtön a felekezeti visszavonással fenvegetődznek, ahelyett, hogy más érvekkel támogatnák ügyöket. Hiszen az egész főgimnáziumi mozgalomban a legeslegutolsó időpontig nem vett részt az egyedül illetékes tényező, az iskola fentartó testület és annak főnöke, aki saját levele szerint csak az utolsó napokban lett értesülve ezen nagy mozgalomról a helybéli gimnáziumi igazgatótól, aki pedig csak 2-3 hete van Pápán. Ugyancsak az egyik vezérszónoktól hallottuk a közgyűlésen, hogy az elhalt nagynevű és nagy paedagógus és jeles tanférfiu főapát, Fehér Ipoly, egyáltalán nem találta szükségesnek városunkban a bencésgimnázium 8 osztályúvá tételét és nem is támogatta a mozgalmat. De köztudomású, hogy maga a hercegprímás sem adott többet a célra 2000 koronánál. Pedig, ha felette szükségesnek látta volna, jobban kinyitja pénztárcáját. TÄRCÄ, .5a*lcLo3slá.s. — A .Pápai Lapok" eredeti tárcája.— irta: Patayné Farkas Qizi. Ott feküdt a magasra rakott párnákon és szedte a levegőt apró, s/aggatott, fuldokló kapkodásául. Nagy, hideg, csontos ujjai szorosan kulcsolódtak a leány parányi, kövér, meleg csuklója köré. Mint ahogy a vizbe merülő ragadja meg az egyetlen deszka szálat, melytől élete megmentését reményű. A leány odahajolt hozzá. Nagy, lelkes acélkék szemeit az odaadó szeretet sugárzó melegével nyugtatta a beesett férfi arcon. Ée annak az olyan jól esett. — Linda, mondta lázas sietséggel — Linda, szeretsz te engem ? — Szeretlek Atilkn, felelte n leány az édes anyák osöndesitő, gyógyítgató hniiuján. Szeretlek, mondta újra és újra és ki tudja hányadszor, osak hogy egy-egy pillanatnyi nyugalmat szerezzen annak a beteg, összetört fiatal léleknek. Az pedig éldelte a hiztntó szót s megtört fényű szemei hálásan viszonozták szépséges ápolójának meleg, cirógató tekiutetét.^ — Nem, te nem csalsz meg, Linda. Te nem csalhatsz, meg engem. Ezek a szemek nem hazudhatnak, ezek az ajkak nem szólnak valótlant . . . Pedig ismét azt álmodtam . . . igen, ne szólj közbe Linda . . . álmomba te őt szeretted. Ot, kinek az arcán idealizálva vannak az én vonásaim. A leány tiltakozva emelte fel kezét. Az ifjú folytatta vádját. — Igen, őt szeretted. Az erősét. A hatalmast. Az elevent. A forró vérüt . . . Nem engem, az összeroskadt testet, a nyomorult szenvedőt . . . Álmaimban is őt ölelted, csókoltad . . . Linda, ezekkel a karokkal, ezekkel az ajkakkal . . . És fanatikus áhítattal érintette a leáuy ajkát, karjait. — ó, miért hagysz álmodni ? Miért nem szólítasz, hogy térjek magamhoz. Látnod kell arcomon a kinos gyötrelmet, ő, miért nem rázod meg váltaimat, hogy fölébredhessek. Oly rettenetes az, hogy mindig álmodni kell. Erős köhögési roham vágta el szavait. A leány [ csillapító szert töltött kanálba és beadta neki. Aztán csipkés batiszt kendőoskéjét oda tapasztotta a beteg ajkán pirosló vércseppre. És letörölte azt titkon, elrejtve . . . A beteg kissé elcsendesült. A leány minden igyekezetével nyugalomra kérte. Hasztalan. A kórágyon sinlődők akarata makacs. És konokul folytatta: — Kegyetlen vagy Linda, hogy nem költesz fel . . . Avagy talán te olyankor nem vagy itt mellettem . . . Igen . . . Ugy lehet . . . Ugy vau. Es reszketett a hangja, mint a kísértettől rettegő gyermeknek. — Itt hagysz egyedül ... És Zoltánhoz mégysz. És öleled ... És szívod csókjait ...(), igy van. Igy. Én érzem. Én almomban látom azt. Kér. a kézben . . . Szem a szemben . . . Lázas felindulásban, rettentő erőlködésééi emelkedett fel és kiaszott öklével megfenyegette a leányt. — Menj a szemem elől. Menj az ágyamtól. Menj, te . . . te . . . A leány megpróbálta engesztelni. — El innen! A leány ölébe ejté kezeit. Tanácstalanul nézett maga elé, aztán felállt lassan, szomorúan. Félre tette székét, mint amihez tán vissza sem tér többé. És lehorgasztott fejjel elindult az ajtó felé. A vergődő ember ott az ágyban kuszált érzéssel nézett ut&nna. Az eltorzult, sápadt arcon tii/.foltok gyuladtak ki. Melle zihált, kezei görcsösen merevedtek ökölbe, szemei a harag villámait szórták. A leány az ajtóhoz ért. Megállt egy pillanatra, mintha tétováznék. Aztán szelíd, esdő szemeinek sugnrát vissza küldte engesztelésképen a betegre. Az elfordult tőle. Lakásberendezéseket DRACH ADOLF U. in. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben. IzUses, olcsó c s modern BÚTOROK állandóan raktárai! Javításokat íseKogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt.
