Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-08-28

XXXVII. évfolyii ni. Pápa. 1910. augusztus 28. 35. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i n rl e n vas A r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Golduerg Ovula papirkereskedésc, K". tér ü.i-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonol: ÜOLDBERG GYULA (•.Kifizetések és liirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre R k., negyedévre 3k Nyilt-tér sorúnként 4U fillér. — Ktryes szám ára 30 fill Állatvásárterünk rendezése. Még mielőtt a miniszteri döntés városunk hatóságához leérkezett volna, birt adtunk arról, hogy a földmivelésügyi miniszter heti állatvásárunkat a régi helyére visszahelyezte. Es ez tény is. Azonban a visszahelyezés olyan föltételekhez van kötve, a melyek teljesítése intézőköreinknek igen sok gondot fog okozni. A miniszter ugyanis ugy a heti, valamint az országos vásártérre vonatkozólag — többek közölt — ezeket mondja: „A kérelmet abban az értelemben, hogy a heti ál lat vásárok ismét a város belterületén fekvő régi helyükön tartassanak meg, nem teljesíthetem, mert a kiküldött szakközegein jelentéséből arról győződtem meg, hogy az eddig használt teriilet a nagyobb hetivásárok alkalmával felhajtani szokott állatok befogadására elégtelen. Mindazonáltal azt a megoldást, mely szerint a szóban levő heti vásárok a város országos állatvásárterére helyeztettek át, köz- és állategészségügyi, valamint közgazdasági szempontból szintén nem találom kielégítőnek, mert ezen vásártér fekvését tekintve, sem az állatkereskedők, sem a helybeli hnsiparosok érdekeinek nem felel meg', amennyiben a városnak a vasntálloinással és a köZVágóhiddal ellenkező oldalán. aZoktól nagyobi) távolságra íekszik s e miatt az ott vásárolt állatoknak a vasnti rakodóra, illetőleg a közvágóhidra való szállítása sok nehéz[seggel jár és a város állategészségügyi biztonságát is állandóan veszélyezteti. Ennélfogva tehát a szóban levő hetivá'sarok ügye is csak az országos állat vá| sártér kérdésével kapcsolatosan és csakis abban az esetben fog célirányos és vég!leges rendezést nyerhetni, ha a város |ezen vásártér kedvezőtlen fekvésének a 'saját érdekeire is káros voltát felismeri és elhatározza, hogy országos vásárait a vasnti állomás közelében, a jelenleginél alkalmasabb helyre helyezi át és hogy ennek megtörténte után a heti vásárokat is ezen n.jonnan létesített vásártéren fogja tartani. Amennyiben tehát a város a kérdés ily megoldására hajlandó, ugv tekintettel a jelenlegi állapotokból 'származó bátrán'o'-ra. kivételesen nem teszek észrevételt az ellen, ha hetivásárait a köz- és állategészségügyi, valamint a közrendészeti érdekeknek fokozottabb mértékben való biztosítása mellett azon időig, mig as uj vásártér kérdése a jelzett értelemben megoldást nyerhet, legkésőbb azonban jövő évi június hó 1-ig. a régi helyükön tartja meg. Amennyiben azonban a város nem volna hajlandó az általam célirányosnak tartott értelemben határozni, ugy önként értődőleg a hetivásárok még ideiglenesen sem lesznek a jelenlegi állatvásórtérrői régi helyükre visszahelyezhctők." Az adott határidőig tehát hatóságunknak módot kell találni arra nézve, hogy ezek a feltételek miképpen, vagy egyáltalán tel jesithetők-e vagy sem? Mindenesetre nagy fontossággal bir minden jelentékenyebb állat vásárra, hogy az lehetőleg a vasúti állomás közelében legyen s mi tiirés-tagadás, erre már régebben gondolnunk kellett volna. A modern városrendezésnek ez is egyik, nem kevésbé fontos részét képezi s a már modernül berendezett városokban, ha a vásártér nincs is a város belterületén kivül elhelyezve, de a vasúti állomás közvetlen közelében van. ugy hogy a vásárra felhajtott állatokat az egész városon nem kell áthajszolni s ez a körülmény állat- és közegészségügyi, köztisztasági, de meg átlatforgalmi szempontból is nagy fontossággal bir. Igaz. hogy kereskedőink egy része ellenezné a vásártérnek ilyetén való elhelyezését és abban üzleti érdekeinek j veszélyeztetését látná, mindazonáltal a vásártérnek a miniszter által jelzett módon való uj elhelyezését elvi szempontból magunk is örömmel látnánk, annál is inkább, mert a nemsokára felépítendő IMII M kell ismerni, hogy minden ruhadarab tisztára KÍ van kefélve. A vékony nyaka még nosasabbnak latszik, amint az alacsony hajtókás gallérból kiemelkedik. Az ősz haj simára és mélyen a halántékáha van fésülve és a ••ilimler s/.eles kariiua'ja borotvált. sárga és heesett arcot árnvékol, ineegvuhidt szemekkel, ami'lvek esak igen ritkán vetődnek fel a földről és két mély b rázdát, smelvek husan-koBftoran szántanak az orrtól égessen a lefelé búzott szájszélekig. Minderniekel ritka'n hatrvja el a lakást és ennek megvan a maga oka. Mihályi ugyanis megjelenik az uton, összeszalad a sok gyerek, a háta mö t;ött jó darali ideig követik, kacagnak, gúnyolódnak, dalolnak: „Ho, lm, Tóbiaa* és a kabátját is megráncigálják, mialatt az emberek az ajtók elé gyűlnek és mulatnak. <> maga pedig, anélkül, bogy védekeznék es félénken pillantva maga kóré, magasra emelt vállakkal és előreszegzett fővel siet tova, akárcsak olvas valaki, aki esernyő nélkül szalad a záporesőben. Mi van er/el az emberrel, aki örökké egyedül VAS és aki igen-igen boldogtalannak latszik? Az. erősen polgárias öltözködése, valamint a kezének az áll fölött, való bizonyos gondos mozgatása arra következtetnek, hogy semmi esetre s<>m tartozik az alsó icposztalvlioz, amelynek körében lakik. Isten tudja, hogyan fütyült be neki az élet. Minderniekel egv szép, nap-ugarán délelőtt, 11 órakor elhagyta a lakását és az egész városon keresztül haladva, a I'aesirta-hogyre igvekezett, aria a hosszan elnvuló domboldalra, amelv a városnak a déli órákban legelőkelőbb sétilnva. amelvre azonban a ragyogói tavaszi idő, amely akkoriban uralkodott, i.' ban az. órában is néhánv sétakocsisót és gyalogjárót csábított. A nagy (Sfasoi egvik fája alatt egv ember állott, a kezé' en zsinóron tartva egv fiatal vadászkutvát, amelvet az előtte elhaladóknak sasai a nyilvánvaló szándékkal mutogatott, hogv eladja valamelyiküknek j sárga és izmos kis állat voli, talán négy hónapos, feketegyürüs szemű és fekete fülű. Mikor Tóbiás tiz. lépésnyi távolságból észrevette ezt, megállt, a kezeivel több i/ben köriiisiinogatta az állát és gond ilkodva tekintgetett az eladóra, meg a farkat csóválgató virgone kis kutvakölyökre. Aztán odalépett hozzá és mialatt nem vette le szemeit a kis állatról, halk hangon és sebesen kérdezte: — Mennyibe kerül ez az eb? — ül márkába — hangzott a válasz. — Tiz márkába? — Igen — mondta az ember. Ekkor Tóbiás egy fekete bőrtárcát húzott e'.ő a zsebéből, kivett belőle egy ötmárkás papírpénzt, meg egv barommal kas és két márkás pénzdarabot, a Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhabe- -»->. . ^ _ rendeséseket megrendelésre r*j« után készítek a legmoder- I ) [\ A ( fi A Íj C^) T T-T nebb kivitelben. ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan rak- ^ *'* « " táron! Javításokat is elfogadok. bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt. TÁ

RCA. Minderniekel Tóbiás. — A .Pápai I, »|iok" er a <l • t i tárcája.— Irta: Thomas Mann. Ama ntak egyiket, amelyet a rakparttól meg. lehetős meredek vonalban a belváros fele vezetnek, Síiirke-iitnak hívjak. A Szüike-ut közepe táján é« S folyótól jövet a jobb oldalon van a 4" es szamu ház, egy keskeny, fakó szinü, szomorú épület, amely Semmiben sem különbözik a szomszédjaitól. A harmadik emeleten a baloldali lakás üres, a jobboldal] lakásban valami Minderniekel nevű ember lakik, akit még azonkívül Tóbiásnak hívnak. Ettől ai emberről tudok egy történetet, amelyet el kell mesélnem, mert rejtélyes és minden képzeletet, fölülmúlón gyalázatos. Minderniekel külseje feltűnő, rendkívüli ét nevetséges. Ha példáid egy sétája közben látja a/ ember a sovány, botra támaszkodó alakját, amint az uton felfele ballag, akkor fekete az öltözéke, még pedig tetőtől talpig fekete. Valami ódivatú, redözött és olcsó cilindert, valami szűk és a kopottságtól fénylő felöltőt és ugyancsak ütött-kopott nadrágot viselt, amely alul rojtos és olyan rövid volt, hogy a cipők g nnbetéteit látni lehetett. Külön-