Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-05-29

I';i|iai Lapok 1Í)1(). május 20. Míg a tiszteletes odajár, magunk vesződünk a töltőgetéssel K nemes Kovács .lanos urunk pana»/..! a — Biz' igy az öcsémuram ! Nem ugy van már. mint volt régen ! . . . De azért svak megvagyunk a t Ha kerül két akó borocskánk lefejteni való, elvesződünk vele s valahogyan uiegis csak lefejtjük egy-egy akó- hordóiéi, llunem a vadászatnak annak mar befellegzett. Szarvasban mar csak a csutorán gyönyörködünk. Tudni kell, hogy minden nemes királyvadász csutoráján ott a szentgáli címer, az iramló szarvas. Hogv regen, még a régi jó világban, mint volt? Sóhajt egvet az öieg király vadász: — Hej, kedves öcsémuram, vékony ina mar az erdő, mini Varoslödoii a p is/tó, akár a lisztet meg lenét ne szitálni rajta. Itezzeg, busz esztendő •lőtt még, rengeteg volt a Kuves'erőn is; nyomtuk a Feketeerdői a veszprémi trravekj urakkal s alig sgj bajttfs. már megvolt a szarvas. Aztán be, a herendi esaidal.a, a fejesbe . . Hajnalra elkészültünk a kostával: ezer pengő . . . üveg nélkül. Az üveget kik; tizeit.i, amit tört, a többit meg irta föl a Fejes gazda, a .többihez"! A vadii-zregnla '.' Négv darab tizenötpintes csiii.,ra a bornak es a regula nz volt, hogy aki fiatalabb, hozzányúlt a csutorához, amíg valamelyik öregebbik belé nem 1...

«t-.lt, annak kijárt a porció: tizenkét, bot Hz volt az első regula. A második, hogy aki fiatalabb előbb lőtt a szarsasra, amíg valamelyik öregebb nem lőtl : tizenkét psleacsnpas annak is. Kz a kettő volt a fő: — egvébben aztán nem is volt lóba Napkeltekor a va.laszleró megfújta a kürtöt — Mátyás királyunk adta azt mi nekünk — s elmondtuk a vudásiimádságot es; neki! Estig Ha az idő oibinvoinolt bennünket, ha rajtunk est véletlen : behúzódtunk Maivas király vadászházába, a dobronvi kut alatt. Oda. ahol ö is meghalt valaha, igen sokszor, 'fessék mid oda betekinteni, öcsémuram, ha arra reael az injuk. Ott voll, a vadásziiaz.ban, a ..talppintó

4

. Végig, a faliiientin ket oldalt, feküdt fliese« rágott szalmán husz-haruiuic vadász; az epulet farában, a másik végen, a hajtók melegedtek. Ugy feküdtünk, hogy a lábunk befelé Tolt, az épület közepén s ott izzott végig, talpunk előtt, a sáncban a jó tiiskőparáz.s Min.I-n két vadásznak egy hajtó pirította a szalonnát s járt körül a usutora. Ha kifogyott, egy kis tartalék mindig volt a fegvverkamrabaii. Hogy az. miosoda '•' • . . Jó kitalálás volt az is. A ház. mellett, egyazon födél alatt, mer' olyan vererafbrna HZ épület ,.gy pince: mielőtt n*kiheveredtünk s indul vön' a csutora, a li'gvvert mindenkinek oda kebelt berakni, a kamrába, (iondolhat ja, ocseinuraiii ! Ili uetuii valami előadta vőn' magát, teszem, ha egyikmk lobi. lett az igaza, mint a másiknak: hogy u fegyver ne essek tüstént a keze-ügyébe. M-r' csintalan emberek voltunk ám mi is. kedves öeséinuri.tii |< >iethatueh! Visszakerült a tiszteletes ur is. MeeiM- luk a szentgáli régi kaszinót. As alapítókat letettek; egyet, aki éppen akkor nap halt meg. ugv, a halottas ágyán. I'ompás magyar aro valainennvi : bajusz, hajviselet, mint a Deák Ferencé s olvan, tiszlelitpaiaiiesoló a nézésük is. Amikor még ii.-in ment el a Balaton mellől kocsisnak, libériás inasnak a halászbokrok java, ott voltak ;lyen kemény magyar ábrázatok. Betekintettünk Mankó bácsihoz is, a hires szentgáli magyar szabiihoz. A kis ablak előtt dolgozott a feleségével, egy kitlin, aféle ..melles*-en, Herendié. A néni sóhajtott, bezzeg a régi jó világban nem győztem a vitézkötést öltögctni a sok magyar nadrágra, — most, mindjárt itt a pünkösd, de kinek telik ma már zsinórra! . . . — Hej. tekintetes urain, dicsekedett az öreg I)aukő, — a fiamnak van jó sora. Annak' Addig hányódott, vetődött, mig Festen megtalálta a szerencséi Most. húsvétkor is azt irta, hogy nem ér rá irni, inert sétálni mennek a zöldbe. Ur lett belőle, no! — Miféle hivatalba került'.' — Az? Házmester Budán. Negyvenegy lakóija vau. Kúesot csak egv hatosért vesz a kezébe. Mi meg hordhatjuk a miiszát imész salak: a ház elé, lllgven. - Minek V — Mer' megiut azt találták ki, h ogy utat ko esinyalni a bár. elé a faluban. — Mindegy már, ngyis, -~ mondja a néni. — Nekünk mar lejárt — Jók leszünk, bőtök alá, bólint Dankó báesli — Bizony bürök alá kerül, ami elmúlik. Dusán növő, haragos z. • i burok alá. Hadd pitskolódjenak c»ak a hozzáértők! Hat ni nap miilva maj elül a lárma elül a /.aj s mindazok, akik nem mint ellenségek, hanem íiiint ellenfelék állanak velünk Ménben, kenet szorítanak velünk » magukévá te»/.ik a mi lelkesítő, tis/.ra. aseplöteleu jelmondatunkat: Étien Dr Antal tiézaI — árún. — Függetlenségi pártgyülés. Személyes támadások. 1910. május hó 12. Ivs ott voltuk v;i]a sok tizen, sok százan és hallgatták rala a boldogító politikai igét isteni félelemmel. Nem tevének különbségei szavak és szavak között, megtámadának személyében egyeket, kettőkei s lön nagy felháborodás és >epeömlés. Ezzel a bibliai hangú néhány sorral el is mondottuk volna mindazt, amit a függetlenségi júit mult vasárnap tartott pártgyülésén elhangzott egy-két beszéditől röviden összefoglalhatunk. I >e ki kell terjeszkednünk a részletekre is azért, hogy megörökítsük azt a beszédet, amelyhez hasonló városunk falai közölt csak évtizedekkel ezelőtt hangzott el jelölt ajakáról. No de vegyük át először is a krónikás szerepét s állapítsuk meg elfogulatlanul, hogy a folyó hó 22-én délután 5 órakor egybehívott pártgyülésen oly szép számmal jelentek meg az érdeklődők, hogy a nagy sokaságon bizonyára maga a függetlenségi párt ve/.elösége is 'elcsodálkozott és tán éppen ennek a nagy sokaságnak • megpillantása adott li.ltorit.

ist ugy a jelöltnek, mint a pártelnöknek arra. hogv politikai programra és egyéb komoly és higgadt, vagyakár tüzes, lelkesítő beszéd helyett személyeket támadó beszédeket mondjanak. Ám támogassa mindenki az állaspontját olyan érvekkel, amilyenekkel tudja vagy akarja, de alioz. hogy egyik jelölt a másiknak ne a politikáját, hanem i személyét is támadja, lepocskon« diázzn, no hál ohez már — a legenyhébb kifejezést használva nagylökn Ízléstelenség kell, amilyen eset ember emlékezel óta városunkban esak egyetlen egy fordult elő s bizton hisszük, hogy mihamar nem is fog előfordulni. Mindjárt a gyűlés megnyitásakor Hajnóczky Béla Cnelkedett szólásra. A pártgyülés összehívását — ngyniond — azért tartotta szükségesnek, hogy a munkapárt terrorizmusa (!) ellen tiltakozó szavukat felemelhessék. Erre a terrorizmusra esak egy megjegyzésünk van: üvegházban ülő ember kővel ne hajigáljon. Megemlékezett a Pápai Hírlapról, mely — úgymond öt éven át dicshimnuszokat zengeti lloitsy Pálról, most pétiig helyet ád olyan rágalmazó közleményeknek, mint amilyen a legutóbbi vezércikke is. amelyben azzal akar ártani a függetlenségi pártnak, hogy elnökét az adótárgyalásoknál elkövetett, iparosokat károsító ténykedésekkel vádolja. Itt egy pillunatra le kellene tennünk a tollai, mert a cikkíróról mondott szavainak reprodukálásától jó izlésü olvasóinkra Való tekintettel tartózkodni akarunk, ámde eleve tiltakoznunk kell ily elnöki ineo-ii viti'ik ellen. mindenfajta gyűlés becsülete és tisztessége érdekében. Ilyen durvaságokhoz Pápa város közönsége nincsen hozzászokva. Azután tagadni próbálkozott abbeli állításunkat, hogy az őjelöltjük — lloitsy — házal s kijelenti, hogy jelöltjük csak a testületek és a hivatalok fejeinél tett látogatásokat, de ezt sukkal bővitettebb formában csinálja a munkapárt feltolakodó önjelöltje. Amit Hajnóczky Bélaa Pápai Hírlapról mondott, azt nem elintjük, mert laptársunknak nincs szüksége arra. hogy védelmére keljünk, ami azonban a házalást illeti, arra nézve van egy kis mondani valónk. Ugy látszik a felszólaló nem jól értette meg a házalásról írott cikkünket, mert különben nem merte volna azt a valótlanságot állítani, hogy a munkapáli jelöltje, dr. Antal <Jéza .'12 év alatt a város polgárainál nem tett látogatásokát. A két egyén ebeli ténykedése között tahin mégis van némi kis különbség. Ibit iiz igen tisztelt felszólaló pártelnök ur lett oly sürü látogatásokat mióta Pápán tartózkodik, mint a mostani néhány hét alatt? Nem! Meri föltesszük a pártelnök arról, hogy évtizedes pápai tartózkodása révén a város egész polgárságát ismeri, viszont azt is hisszük, hogy alig akad ember, aki ne tudná, hogy őt Hajnóczky Bélának hívják. Igy van ez Antal (Jezával is. Nincs szüksége arra, hogy njra bemutatkozzék. Ismer minden embert: apraját-nagyját és ismeri őt is a város Ürege ifja. tán szélesebb körben, mint azok gondolják, akik minden áron arra törekednek, hogy őt úton-útfélen lekies'.nvéljék, nem tudván, hogy gyémántot csak gyémánttal lehet csiszolni, más fém sem a fényének, sem a nagyságának nem tud ártani. Pedig, hogy lloitsy csak az egyesülelek és hivatalok fejeihez látogatott el. mondják esak a vakok intézetében azok előtt, akiknek a sors nem adta meg az». amivel mi bírunk, — a látást. lloitsy Pál azzal kezdi beszédét, hogv véleménye szerint neki nem is kellene programrnot adnia. Harminckét év itta harcosa Magyarország függetlenségi eszméjének, harcosa voll olyan illőben, amikor ez a kormányhatalom szeinében bün volt B üldöztetéseknek árját Zúdították reá és elvbarátaira. Őt év előtt kifejtette programmját, amellett áll ma is rendületlenül; ö nem cserélgette elveit soha. Hogy most mégis felszólal,