Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-10-10
azt nézik éabírálják, bogy az illető, akit mindeti ok nélkül kifogásolnak, alkalmas-e arra a szerepre, amelynek betöltésére (elkéretett, hanem, hogy milyen a ruhája és hogy a magas uri osztályhoz tartoznak-e? IIa nem, akkor mindennek vége, az ügy megfeneklett s részére ott volna mindjárt (Játhy Zoltán. Kis József, Szentgyürgvi Sándor, Rád 1 )ezső. Gyémánt Miklós slh. s ezeken kivül a zenének még számos művelője, akikből a daloscsoport vezetősége is mindjárt kiállana. Ha városi dal- és zenoegyletet sikenincs az az erő. amely mozgásba hozza, j riilne létesítenünk, ak kor talán nem volna Ks ebez a társadalmi ferdeséghez igen, oly nagy mérvben észlelhető a széthn sok köze van a nevelésnek is. mert zás, mint ellenkező esetben s nem kel* csak igy magyarázható meg, hogy az'lene elpirulnunk annak hallatára, hogy temérdek pénz, ini e parlagon heverő erőknek táplálékot, ruházatot s lakást biztosit, mitid mitul hiába pocsékolódik el, a semmibe vész, elkallódik. Kikallódik az a sok emberi munkaerő is, melyet e három esztendőn keresztül nem értékesithetuek, elkallódik az a sok vagyon, melyet otthon nem művelhet véti, elpusztul, kevesebb lesz, megsemmisül. S mégis. A törvény, törvény* Annak erejét semmi sem gyöngítheti. Mi sem azért szólalunk lel, mintha a törvények ellenében akarnók biztatni azokat, kiket a természet egészséggel, erővel ruházott tél, de akik épen e szerencséből az előkelőség miért nevezi egyszerűen amig egy falusi dalárda, mint a kecs-jkifolyólag találják meg szerencsétlenségüket, a csőcseléknek azt az embercsoportot, a keneti \lalosversenyen is, a versenyrőlj Äs utak mar erről a témáról s fognak is még beszélni s írni a jövőben is. Mert hiába, amig a nemzetek állig inelv vele nem e< r venran<ru. «/ Pl. r"» vezető és irányító egyének is csak egy szük körlu-n. egy érdekcsoportban mo» sem álmodhatunk arról az ideális korszakról, | amikor általános lelégy vérzés következtében megszűnik annak a sok munkabíró férfiúnak bárom esztendőn keresztül való eröpocsékolása, három esztendőn keresztül való semmittevése. Mert az a munka, lett légyen bármily megerőltető is, amely hiába való faradságot hoz, melynek gyümölcsét, sem az egyed, sem az összeség nem élvezi, az a munka hiábavaló, értéktelen s csakis erőpocsékolásnak tekinthető. dicsőséget aratva, kitüntetést szerezve Szomorú dolog, de nincs másképen és díjjal jutalmazva lávozik. addig mi, s amig et az akadály elhárítva nincsen, kultur városban. Dunántúl Athénjében [ fegyverben állanak, amig a nemzetközi kérdéaddig hiába ábrándozunk mi dalegvesü- lakó emberek, akik kérkedni szokltiuk vekben nem választott, bíróságok, hanem az erő, leiről, mert ha az meg is log Mttletni.lelőrehaladottságunkkal, alutazuk tétlen-| M *»? «•£ » halva született. jségiink álmát és még sem akarjuk beA másik kisebbik ok. mint már em-1 ismerni magunkról, hogy mennyire élJitettük. az. hogy a társadalmi életünket; batet lenek vagyunk! Azt hiszem, laptársunk, a P. H. nem lógja rossz néven venni, hogy ezzel az ZOgnak inkább, holott semleges területre | üggyel mi is foglalkoztunk és pedig lépve, a város egész közönségével sok-inem először, de tán nem is utoljára, kai többet tudnának a kultúrának szol- Gy. Oy. ur pedig meg fogja bocsátani. gálui. mint teszem egy egyesület szük, hogy azokat a bizonyos okokat miinon-| 111 az általános lefegyverzés idejét előre falai között. Ez azonban ínég némileg! dottuk él helyette, nieH hiszen a célunk 1 be nem láthatjuk, ha a közeli jövőben a katonai érthető, mert kinek volna kedve, sőt bá-'nekünk is esak az. hogy városunk neIs''dgálat.avédökötelezettseg megszüntetését nem is remélhetjük, de a dolgok ilyetén való megtartásán, avagy változtatásán gondolkozhatunk. Arról igen is beszélhetünk, vájjon okvetlenül szükséges az, hogy e nagy erötömegnek okvetlenül három esztendeig kell parlagon hevernie. Vájjon nem lehet ha már a létszám leszállítást nem kérhetjük, legalább a/, időt megiöviditeni?! S ez az a pont, mely a legtöbb vita tárgyat képezte. Természetesen mindenkor a szakkörök vitatták a hosszabb idő szükségességet a polgári elem érveivel szemben, üe végtére me^is megállapodásra jutottak, hogy kétesztendö epén elégséges arra, hogy a legénységet teljesen kiképezzék ,i had.tudomány ok minden csalaliutajába s hogy két esztendő alatt minden egyes Három esztendő. torsága olyan közönséggel kezdeni va-, legyen örökké „néma város* bűnit, ahol a társadalmi felfogások olya-' nok, mint feuntebb mutattuk. I'e szerintünk nem is okvetlen szükséges, hogv egyes lelkes emberek vegyék kezükbe az ügyet, mert hiszen ha újságokat olvastunk, számtalanszor olvashattunk „városi dalegyesületről* is, ép ugy, mini városi seoeegj már a dal műveléséi is magában foglalja. A/.i hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy mire célozok? Egy olyan egyesületről van szó. amelyet nem egyesek, hanem maga a város, mini erkölcsi testület tart lenn. ha ugyan fenntartásról egyáltalán beszélni lehel • ez az egyesület két csoportra oszlana: zené" székre éa dalosokra. Az első csoport urán. Most viszik el a legények elejét. Kiviszik, hogy barom esztendőn keresztül egyek a császár kenyeret, hordják annak mundérját s kikepez, ' | teeeenek arra a pályára, hol a vitézség a legfőbb •iívletrol. mely . , , • . . . °. , erény s a hol a nemet szo a nundei.hato kománderozó. Három esztendőre ! Iszonyú idő. Ha elképzeljük, hogy ezalatt mennyi hasznos munkát, minő eredményes működést, lehetne kifejteni avval a sok ez r emberrel, akit ott fognak, bogy, katonát betaníthatunk arra, hogy még a kínai a tegyverforgatiis. a peckes lépés misteriumába bevezessenek, akkor sajnálattal kell, hogy eltöltnyelvü kommandókra is ugy forduljon, perdüljön, mint az orsó s hogy lépéseit kivágja, hogy belésön az a tudat, hogy mindez a sok erő, energia, j remegjen a parlag. egy hiábavaló, semmi hasznot sem hajtó nagy-1 Tehát a háromeszteudei szolgálatot két hatalmi hóbort szolgálatában áll s hogy az a I esztendőre redukálhatják. A polgári vélemény tatla Anna nem is értett mindent a beszédből, lotta. Hallott i, de meg uem éltette Azt mondta uieit a zene elnyomta a hangját s azonkívül olyan ! a tialal művész : nagy zavarban is volt. Észrevette, hogy a társaság- — Mikor a lény kialszik! beli I tölgyek milyen kritikus szemekkel figyelik; Ez megtörténhetik, ha ö akarja. De csakúgy, együttlétüket. Ks ez hozta zavarba. I ha .ö akarja. A kulcsok nála vannak. Ha ö kinyitná IVdig hat uem is volt oka rá. Hiszeo a inéi- ' az ajtót, vagy a kulcsokat odaadta volna. I >.• >z.atőeégoa asszony úgyis mindig a/.t mondta, hogy I boles nem kérte sein a kulesokat, sem pedig . . . Szabolcs .; miatta jár a házhoz Két-harom évvel | Hát varázsereje van annak a férfiúnak, hogy zárt fiatalabb ugyan, miut Anna, de azért igeo boldogok [ ajtókén is eljut majd uozzá. ugy-e nem haragszol r . . . ö . . . Szabolcs ... a Anua felállott, hogy az utolsó gyertyát is eloltsa. Mikor azonban a karját felemelte, a háta lehetnek egymással. Igy moudta a méltóságos BBSszuny. Auna odanyomta égő homlokát a zongora | megélt halkan kinyílt az ajtó. A szép leány ijedhideg ébenfa oldalához és újra visszaesett álmodó- ten fordult hátra es az ajtónyitáson a Margit szőke zásáha. fejecskéje nevetett be. Alig-alig emlékezik vissza szavaira. Mintha — Pszt . . . Pszt! . . . dSak álmában hallotta volna. | A fiatal leány üvatosau bezárta maga otún — Megtaláltam végre célomat, a melyért dolgozni érdemes. Kgy fényes osillag fog vesetáj utamon a dietöség feU és én haladni fogok lankadatlanul, bogy elérhessem, mert el Ui 11 ároem . . . Az enyém kell, hogy legyeu . . . Kzeket mondta Hát szabad-e aeki eaekben hinai? KM i boldogságban. Levetheti hát ezt az aranyos bilin .•«et? Ks lesz egy kis szerény otthona, i.- n. !•'•! iuaj<l örökre selyem ruhákba öltöztetett rabéi g .. minek lennie. A legutolsó szavai voltak BBOnbsu legi lonösebbe.;. Mikor a zeue elhallgatott, egész Iis« az ajtót és labujhegyen ment Auna felé. Meg mindig cstelyoltözet volt rajta. — De Margit — szólt Auna meglepetéssel — tc még mindig Bem vagy ágyban '.' Kpen kiakartam oltani a gyertyákat. — Ne! . . . Ne oltsd még ki Anua, inert jönni talál és éu beszélni akarok előbb veled. Anna valami hidegséget érzett a szivére feküdni és ugy villant át lelkén egy kérdés, miut a áiubil a sötét éjszakában. Hál ez. is \ ír valakit — hu majd a fény kialszik. — Ülj 1« l>e hát ki jou ide. — Anua . . . Kérlek . . . eljön . tcstö . . . Anna felsóhajtott . . . L'gy szakadt fel melléből a sóhajtás, mint valami fájdalmas nyöszörgés. — Valami bajod vau Anua? I'gy-e a fejed fáj'.' Oh, ez a gyertyafust, ez B forióság? Ne nyssak fel egy ablakot ? — Ne — kérlek ne! Majd elmúlik. Tehát a fiatal Szabolcs? . . . — Igen, Anua . . . Már régen szeretjük egymást. Kn is öt uagyoo. De luszeu ez olyan természetes is. Szabolcs nagyon szép fiu. I gy-c Anna'.' L'gy e, bogy szép? — Igen, szép ember. — Ks férfias. Éa bátor. Ks uagy művész. — Igen. — Nos látod? . . . Hát aztáu többször együtt voltunk és uem tudtunk semmit mondani, mert ő csak egy szegény művész és én egy gazdag lány vagyok. Ez pedig igen kellemes néha, de . . . — De uem akkor, ugy-e, ha egy szegény művészbe vagyunk szerelmesek ? — lgeu és ma este éjien erről beszéltünk. — Ma este'.' — kérdezte Anua és kezét oukénytclcuül odaszorította szivéhez. — lgeu, egyedül voltunk a teremben. Itt ültünk a pálmagrupp alatt. Kgy kicsit lé'tunk mind a ketten, de én szert magamban titkon örültem a helyzetűek. Aztán uem tudom, hogy mi történt, do
