Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-10-10

XXXVI. évfolyam. Pápa, 1909. október 10. 41. szám. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai 8 pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség 4» kiadóhivatal: Goldberg Oyula papirkereskedésc, Kfi-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkeszti: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos GOLDBERG GYULA Klíifltetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához killdetidSk. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre .! fc Nyilt-tér soronként 40 Bllér. — ügyes szám ára 30 fill „Néma város". Minden városnak van valami olyan ügye. amit nemesük egyesek, vagyis privát személyek, de maga a sajtó sem igen mer, vagy akar megbolygatni, ho­lott épen a sajtó kötelessége volna, — már tudniillik ha a sajtó független, — hogy a város gazdasága, minden téren való fejlődése és szellemi élete fölött őrködjék, ujabb és ujabb tervekkel, meg­valósítandó hasznos és üdvös eszmékkel lássa el a városok intéző köreit. A sajtó irányszerepet játszik ma­napság mindenütt, vagy legalább is akar irányítani, de sajnos, a közvéleménynek még igen sok olyan álszócsöve van, a mely minden oly ügy ellen síkra száll, legyen az bármily üdvös, bármily jó, amelyet nem ő vetett felszínre. Hálistennek, nálunk ma már meg­van a harmonikus viszony ezen a téren. Mindenik sajtó orgánum halad a maga tisztességes és becsületes utján, csupán egy hiányzik még. t. L hogy egyik a másik eszméjét magáévá tegye, tőle tel­amely a Pápai Hirlap mult heti száma- amely a főokot képviseli, a haute volóe ban megjelent s „A néma város" cimet viselő cikkre vonatkozik. Nem válasz ez Oy. Gy. urnák, (akiben azt hiszem Győri Gyulát, városunk önzetlen és te­vékeny polgárát sikerült felfedeznem), hanem az általa megírt cikk folytatása, mert olyan ügyről van szó, amely mel­lett már mi is nem egy cikket irtuuk és amelyről épen lapunk mai számában kívántunk szólani, laptársunk azonban megelőzött bennünket, de ez az ügy ro­vására nem esik, mert ez mindnyájunk ügye. sőt leplezetlenül ki merjük mon­dani, hogy az egész város szégyene is. Majd minden valamirevaló kis vá­rosban vau zene- vagy dalegyesület, csu­pán nálunk nincsen, ahol annyi alkalmas egyén volna erre, mint igen kevés he­lyen másutt. És igaz i van Gy. I iy. ur­nák, hogy mindazonáltal szeretünk hen­cegni vele, hogy Pipa a Dunántúl At­hénje, holott ebben si szóban forgó eset­ben egy kis nagyközség is tul tesz raj­tunk. A többek között azt mondja Gy. < iy. felé vezet, a másik pedig, mely már je­lentéktelenebb, abban az irányban halad, ahol azok táboroznak, akik társadalmi életünkben vezető szerepet szoktak és szeretnek játszani. Az utóbbin könnyű segíteni, az előbb in már nehezebb, merj. ott a nevelési rendszerrel is szembe kell helyezkednünk, de mindegy, kezdjük az elsőnél. Az úgynevezett előkelő osztály épít magának egy korlátot, amelyen tul sen­kivel még csak szóba sem áll s vala­mennyi azt hiszi, hogy ezzel válik elő­kelővé, pedig ha tutinak azok a sokak, hogy a lenézéssel, fennhéjázással épen az előkelőség ellenkezőjét árulják el ma­gukról, én hiszem, hogy egy nap alatt átváltoznának, csakhogy előkelőknek lát­szassanak, mert sajnos, a hiúság manap­ság sokkal jobban hajtja, ösztönzi az embereket, mint az életfenntartás gondja. Számos esetet tudnék felsorolni, amikor a baute volée teljesen vissza vonult va­lamitől, mert abban nálánál alacsonyabb rangú egyének is szerepeltek. Aki etőtl hitetlennek látszik ez az hetőleg támogassa, ha az a város hasz-' ur, hogy nem akarja kutatni mélyebben nára és javára szolgál. Pedig régi igaz- |e fogyatkozásunk okait. Mi szintén nem |állítás, próbálja csak meg egy névsort összeállítani s azon névsorban levőket kérje fel valami szereplésre, azonnal ta­pasztalni íogja. hogy az előkelőség szí­vesei, megtenne mindent, ha ugyanott és azok nem szerepelnének. Nem ság. hogy az összetartásban rejlik az kutatjuk, meri »-z annyi volna, mint azt erő. széthúzással, ellenségeskedéssel i a lovat keresni, amelyen rajta Ultink. eredményt elérni soha sem lebet Annak, hogy nálunk mindezideig nem Kz • kis elmefuttatás bevezetése sikerült egy dalegyletet létre hozni, oka akart lenni tulajdonképeni cikkünknek, két irányban keresendő. Az első irány.|ezek TÄRCÄ, — A .Pápai a j a. — I. a p o k" eredeti t i r Irta Fehér Armand. A vendégek eltávoztak és a nehéz, forró le­vegőben ittmaradt utánuk a parfomillat, a mely a gyaTtyaszasigal és a virágok bőditó leheletével va­lami átható, nemimhez -ein hasonlítható) illattá ke­verődött óissze. tizenhét éves hajadon lett es az Anna feje felelt elrepült a l's-ik esztendő <g: . én leány lett. Nem. mégsem! Vén leány nem lett belőle, esak épen, huszonnyolc éves elmúlt. Most már természetesen nem volt nevelőnő, hanem társalkodónő, vagy a ház asszonyának tá­masza. De hiszen ez olyan természetes is volt. Az apja esak egy szegény falusi tanító Volt a kain arás valamelyik birtokán s ugyszóivan a uagy ur nevelte ! öl fel. Ii küldte a fcstöakadémiára is és esak azóta hívják meg a fiatal művészt a társaságba, mióta nevét a hír szárnyára vette. Kzek ben a termekben a fiatal mester eddig mindig megőrizte azt a sze­A szép leány gépiesen oltogatta ki a gyer-' rény, szinte alázatos modort, a mellyel jóltevőjének tvákat ; esak egyet hagyott égve. Aztán félretette , tartozott. a gycrtyaoltogatót és leült egy kis bársonyszékem- Ma este azonban minden másként v>lt. Mintha kére, a pálmagrupp alá. Ott beszelt vele egy órával ezelőtt, ott akart A zongorához támaszkodva egy magas, karcsú ! hát felőle álmodozni, visszaidézni lelkébe, hogy nöulak állott. Arca sápadt, de nemes metszésű, taian egy kissé túlélés is volt. Kgvszerüen vissza­simított dus hajában egy nagy sárga rózsa volt tűzve H ugyanolyan virág fogta össze elegáns se­lyemruhája baloldalán a gazdag csipkediszt, a mely niég jobban kiemelte arca hiilováiivságát. Kgész éuvéii valami szűzies hidegség ömlött el. Olyan volt. mial egy i lern ruhákba öltöztetett Minerva szobor s hogy a hasonlóság még teljesebb legyen, kezében egy dárdához hasonló gyertyaoltogató ru­dat tartott. uiit mondott, mi mindent -nttogott neki egész este Az a forró, nehéz illatos levegő szinte kény­szeritett úgyis az álmodozásra. Mikor még ö is itt volt. nem érzett más, csak az. illat: a partom és a virág; a gyertya füstje nem. Ott ültek közel egvináshoz, a pálmák félho­mályt adó árnyékában. K_'v hólgy bámulatos mű­vészi tökéletességgel verte a zongorái, de Anna nem hallotta a zenét, esak őt, igazában azonban egyszerre levetette volna az. alareot, hogy i_ egyéniségében bemutatkozzék. Nagy fekete szemei valami különös, lázas tuz.ben égtek és klasszikusan formait gyönyörű le­jét büszkén magasra emelte. Talán azért látszott olyan boldognak, mert elérte a hivatalos elismerést is. A Koriuánv utazni küldi a fiatal mestert a művészetük igazi hazájába, BMMM délre, hogy tehetségét a világhírű nagy művészik halhatatlan remekműveinek tanulmányo­zásával uiegnemesitse. Holnap elutazik és ma este a nagy ur őt köszöntötte fel a vacsoránál. Lehet, hogy ez volt az oka nagy boldogsa­őt sem, mert nem értelte, hogy mit mondott, csak a hangját hallotta, csak a tekintetének melegét j gának. Dehát lehetséges uz, hogy egy olyan ha Szűcs Anna. igy hívták a szép sápadt leányt, érezte. Ks ezen az estén olvan különösnek látta ót; talmas müvészlelket ilyen kicsinyes apróságok hol egészen fiatal korában került a kamarás házába, mintha megváltozott volna. Máskor olyan csendes, j dugítsanak ? Nem! Nem! Neki valami más oka le mint a kis Margit nevelőnője s azóta sok-sok esz- olyan hallgatag volt a fiulal művész ezekebn a fé­tendöt töltött el e házban. A kis Margitból viruló, nyes termekben. hett uz orom re. Hiszen olyan különös dolgot mon­dott neki, mikor kezét, bizalmasan a karján nyűg­Csermák Gusztáv. Gőzmü-ruhafestö és vegyészeti ruhatisztító. = Elfogadok bár- t milyen díszes ruhákat ugy vegytisztitásra, mint müfestésre minta után világos színekre is. = Felvételi üzlet: Pápa, Fö-utca. SSS I

Next

/
Thumbnails
Contents