Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-08-29

Megjelenik minden v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gohlherst Gyula papirkeiesUe.lése, KÖ-KT L'IÍ-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Omen. Az elmúlt vasárnap ugy dél időtájt I néhány rövid óra leforgása alatt három- • szor is megszólalt városunk falai között i a tűzvészt jelző trombita. Az első al- ( kálómmal az alsóvárosi temető közeiéhen í egy szalmakazal égeti; a második alka- ' lommal a eelli uton egy korcsma épti- ' létnek hátsó része, mely szintén szal- i mával, szénával volt jól megrakva; ' harmadszor pedig a szomszéd faluról 1 Mezőlakról jeleztek tüzet. E3 vasárnapi ' jelenség mint egy fontos otnen önkény* telenül is gondolkodóba ejti az embert ! Gondolkodóba, hogy mig egyfelől helytelen dolog talán egy vidéki városnak, annak erkölcsi-anyagi jólétének emeletében, előre haladásra való törekvésében az eddigi szokásoknak, tényeknek mérlegelése és figyelembe vétele nélkül a tüzzel-vassal való reforinálása, hogy annak városi jellege modern mivolta minél hamarább és minél inkább kidomborodjék: addig másfelől az elmúlt vasárnapi hármas tűzesetnek, mint intő ómennek szem előtt tartásával ép oly helytelen dolog klilömböző, kicsinyes tahin egyesek részéről önérdekből kifolyólag egy városnak területén oly szabályrendeletnek ;i nem aceeptálása. a mely szabályrendeletnek józan, a közbiztonságot előmozdító, áldásos volta TARCÄ. Vigyázz! Ha nagyon boldog vagy s az öröui hulláma Túlárad sziveden: Kelj és jól vigyázz! Sokáig az ember nem örülhet itt lenn, Ürömébe* gyorsan bos. -ír a gyász. Mint mikor az égbolt nagyon is tündöklő, Ideges feny Mtkfál a csillagokon Heggeire sötétség, zegernye, zimankó. Tengernyi törött ág a mindeiil.de rom . . . Endrodi Sándor. — A ,V á |i a i I. a p ii k" eredeti t I r 1 I j •. — Irls Hollosné De Qrobois Nándin, l'ityó Olaszország epe nlatt pillantotta meg a napvilágot. Szülei kóbor énekesek voltak, akik városról-varosra, fáluról-táliira vándoroltak a miuileuoapi kenyérért. Az anyja tüzes szemii, tormás teremtés, a Szánta Luciát énekelte, az. apa szikár, bronzszínű, zord tekiutetü térti, gitáron kisérte, a kis l'ityó pedig maszatos barna kezébe gyűjtögette ii t'., .r.-i.et smelveket az emberek odavetettek. MOLNÁR K

.VI,MAN A szerkesztésért felelős laptulajiluuoa: i GOLUBEEG GYULA talánosan elismeri, amely szabályren :!et kötelező erejének magát ma má iiulen valamire való a közbiztonságé :eni elől nem tévesztő falu alája vet i községi képviselőtestületek tüzret: '•szeli szabályrendeleteikben kötelese mdoskodni arról hogy takarmány é rmesztmények a községen belüli nyü dyeken való öa:szehalmozását me§ itl.mdó. ezek részére — ugy a osé| s és nyomtatás eszközlésére — lein lieg a községen ül alkalmas szeri slyek jelöltessenek ki. Ahol ilyené incsenek, ott a községi vagyont* cerzendők be, lehetőleg a község ált; y alkalmas területek." „A község belterületén addig i lig az emiitett szérűskertek léteaitte ek, a kazlak és boglyák távolsága özségben minden lakóépülettől mindé •ánybau 20 méter, más boglyától I létei-, attól 10 méter." ,.A község bc •rületéu fa telepek egyáltalán nem ;

: Ihatok fel." Már most a ki «ag egy kicsit yitott szemekkel jár B ismerős a bel, iszonyoakkal, kell. hogy és/re veg; aiszeiint Pápa városa a tttzrendész< zabályokat magára nézve hatályon liil helyezte. Pedig végezetül is taga látatlan, hogy valamint a közjólétne loldogságnak kézzel fogható bizonyitél z alsóbb néposztálynak, nevezetest Nagy.ni unalmas lehetett napról Bánra >. u , ;i-iat énekelni, inert az olasz inenvci-iiki' ffl sz apun ahha hagyta a daiolast, magáin.z vette iszegyiijtött filléreket es egy niajomtánooltató f Íjéval raegeiOkwtt A fÜrj nem szólt semmit, es tekintete lett egy kiscé zordabb; oséiudeseu kasztcitta a nyakáról a gitárját, kivette evéből I ves kését es megfente jó élesre, aztáu halálos gyí Blemuiel a lulkébou és féltékenységgel a szivét ekivágotl a nagy világnak, hogy a hűtlen csal a-gkiiresse . . A 1.1* l'ityóval nein törődött s z apja, sem az anyja, olt felejtették a lalunkbi Krzsők asszony, a derek pékinesterné, mi zanta a felig kiéhezett talján árvát s magái ette. Ezentúl n hordta ki a faluba a ropogós k t, meg a barna-piros zsemlyét. Errsók asszony 1 liaaaa alakját, mi gyerekek, inkábU csak távol iszteltuk és hu megpillantottuk, mar messziről [utunk az utjabél. Azt beszelték tuduiillik rc ogy Demcsuk uz urát, de a cselédjeit is pofo; * egyszer pedig ar. egyik vevőjét sajátkozüleg obta a boltjából, mert azt találta mondani, In zst-mlve napról napi a kisebbedik. l'ityót tulajdoiikepen I'ietróunk hi\tak, de i in tudtunk az olasz kiejtésű névvel mogbaratko s elkereszteltuk Pityunak Ha incselkedtünk v n kiáltottunk utána: lttóka, p'tvóka, ripityől 'sémdea vérű gverun-k volt, de azért nagyon tud Ilőlizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. p ára: egész évro l'J kor., félévro C k., negyedévre k lt-tér soronként 40 fillér — Kgycs szám ára 30 flll i foldmivelő osztályúak jóléte, ugy allóbb néposztálynak, köz és Ulzbiztonlága alapfeltétele az általános köz és tűzbiztonságnak. Mérlegelve a vasárnapi tizesetet, mely intő ómenként áll clőtünk. amikor az alsó városi temető küselében kigyuladt a szalérfakazal — nem tudni — bogy a pápai tűzoltóság ügyességének, éberségének vagy a véletlennek tulajdonítandó^, hogy a tüz abban ,i rettentő szélben, amely ép az időtájt dühöngött, át nem terjedt a Bzomszód kaz.dákra, épületekre s nem lett a nmlt vasárnapi tüzeset városunkra nézve egy nagyobb szerencsétlenségnek, nyomorúságnak előidézője. Ks bátran ellehet mondani, hogy minden tüzeset alkalmával fenyeget bennünket a vasárnapihoz hasonló nagy szerencsétlenség, mert nálunk a tűzrendészed szabályoknak figyelembe nem vételével Úgyszólván minden udvar tűzveszélyes. A legtöbb helyen ott díszeleg a szalmakazal. vagy a hol az nincs, rcáa tüzves-'é'y.-*. gyúlékony, lobbanó anyag s még csak a szükséges előirt intézkedéseket sem teszik meg. Még megérjük azt, mig más város ftistölgós gyár kéményeivel vonja magára a város leié közeledő jövevénynek figyelmet, addig nálunk az égő szalmakazalok éfl házak. 9 igy egyik téren a haladás akarásában nyilvánuló radikalizmus, a másik harHgudui. Dühében reaaeeea fintorgatta ar orrát n ránk óiiógettc a nyelvét. A teete vézna, sovánv volt. Tizenkét éves lehetett, ile nem látszót! 8 nél iilŐHebbnek ; púpos is volt. A teje barua selyme* fürtjeivel és nagy sötét, bársonyos szemével hasonlított a Murillo-féle angyalfejecskékhez. Hoz/rn nagyon ragaszkodott, mint egy hűséges a'lat, ugv kiséne a nyomomat. Auyám ugyan azt mondta, hogv sehogvsem illik l'ityó a társaságomba, de gverek ésszel ugy okoskodtam, hogy uem Keli mindig az anvak véleményére hallgatni s mivel nekem i'itvó nagyon-nagyon tetszett, valahányszor esak szerét ejthettem, kiszöktem vele a tüzesbe, ahol senki sem háborgatott benuiinket. Tizenkét éves korombeli, születésem napjára Robinson diszkladását kaptam az apámtól. Délután kifutottam vele a füzesbe, ahol Pityuval találkoztam. Sugárzó ai 'na. kérkedtem a kinesemmel. l'ityó mellém kuporodott es szorosan egymáshoz bújva nézegettük a köuyv szines képeit, amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Kgészeu kipirult az arc* és a sötét szeme csillogott. Mikor a könyvet beesuktaiu és fölemelkedtem, irigysővárgással pillantott rám. — Szép könyv, mi? — Kérdeztem boldog büszkeséggel. — Gyönyörű — válaszolt egyszerűen l'ityó, | de a szemében kigyulladt a lelkesedés tüze. Azután