Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-08-29
Pápai I,a|><)>( llMt 1 .*. atlglHZtlts '-"). téren mutatkozó eonservatismussal aztán sok viszás, nevetséges állapotot fog szülni s igazat ád a falusi kis fiu szavainak, kit apja heti vásár alkalmával fllstü izben felhozott egyszer Tápára, ki megpillantván a várost emígy sóhajtott lel: „Kds apám, de nagy falu ez a város." Czipott Géza. Az iskolai fürdők. ií. Mielőtt magáról az iskolai fürdő miként való működéséről szólnék, szükséges, hogy rövid vonásokban kitejtsem az iskolai fürdőknek higiéniai jelentőségét, mert régi tapasztalás az. hogy különösen az egészségügy' terén üdvösnek látszó újításoktól uemcsak a közönség húzódozik, de sőt a hatóság is, különösen akkor, ha az az újítás bizonyos anyagi áldozatokat követel. Testünk ápolásának, gondozásának kétségtelenül leghatásosabb eszköze & mosakodás, a rendszeres tisztálkodás, a fürdés. De a fürdés nem csupán bőrünk egészségeseu tartásának az alapja, hanem egyszersmind eszköz arra, hogy szervezetünk elleutálló képessége növekedjek. Az elhanyagolt, a tisztátalan bor uem képes zavartalan végezni azokat a fontos e,«••.•... müveleteket, amelyek elvégzése a szervezet csodás alkotása szerint reá vau bízva. Nemcsak vódötaicarója testünknek, hanem töutos szerepe van a bőrnek a talán test mindenféle nyavalyára. Budapesten uralkodott kiütéses tífusz-járvány alkalmával ijesztő példát láttiui az undorító évtizedes kórházi működésemben niegedzett szervezetem nem egyszer megborzadt. Nem tudok elképzelni olyan roudaságot, olyan rothadó tömeget, olyan dögletes levegőt, uuielytöl jobban megundorodtam volna, mint attól a szennytől, amelyet embertársaimon kellett látnom. A bőrt vastag kéregként fedő több éves s/enuyréteg között sz élősködők okozta csípések és azok a vakarástól támadt genyedéses gyulladások, a hajzaton a serkék milliói, a förtelmes büz, amely az ilyen ember közelében való tartózkodást majdnem lehetetlenné tette, volt a mindennapi kép, a szó szoros értelmében vett mozgó kép. Csaknem kivétel uolkül valamennyi tífusz beteg teste tele van élősködőkkel. Mekkora önfeláldozás kellett ahoz, hogy az ilyen tisztátalan emberek mellett odaadó szolgálatot teljesítettek az ápolónők, kik közvetlenül, praepttrálás nélkül kaptak kezükhöz a betegeket, mig mi orvosok már a fürdőszobában elvégzett alapos súrolás után valamelyest megtisztogatva vehettük vizsgálás alá őket. A test elhanyagolása, a bőr tisztátalansága természetesen első sorban magára a piszkos emberre jelent veszedelmet, de a vele való érintkezés folytán ez a veszedelem környezetére is ra terjed. Azok az élősködők ugyanis, amik a piszkos testit embereken tanyáznak, eljutnak a közelében levőkre is és csípésükkel beoltják a fertőző betegségeket másokba is. A tavalyi kiütéses tífusz idején kórházaiukban 14 olyan alkalmazott A mult évben vagy mosdótál, de kell hozza hely is. Ks épen legszegényebb néposztály kórében a tisztálkodásra, a fürdésre szükséges helynek hiánya a szük lakásban, a zsúfoltság mellett oka annak, hogy az ilyen lakásban lakók még csak gondolatban sem foglalkoznak szzal, hogy kívánatos volna egész testüknek időnként való niegmosása, megíürdetóse. Sok helyen még az is akadályozza a a tisztálkodást, hogy nincsen elegendő viz. A városi lakosság egy jelentékeny része tehát nélkülözi a test alapos tisztaságához szükséges legelemibb kellékeket s kicsi korától kezdve ugy nö fel, hogy sohasem fürdik. Gerlöczy Zsigmond egyetemi tanár. lélegzésben és mint kiválasztási szerv kiküszö-1 kaI , ta uieg a kiütéses tífuszt, akinek az ilyen hol a testből olyau auyagokat, amelyek elhaszná-j iMUuyes ',ürü emberrel kellett foglalkoznia, persze lódtak és amelyeknek szervezetünkben való beuu- j túlnyomó részben az ápolónők fertőződtök, maradása kárunkra volna. Ezzel a működésével egyszersmind szabályozója testünk melegének. Mindeme nagy fontosságú élettani müveletet csak s jól gondozott, a tisztán tartott bőr tudja hibátlanul elvégezni. A tisztátalan bőrt ellepik a parasiták, rajta tapadnak és elszaporodnak. Olyan szervezetek telepszenek meg azon. a melyek a bőr repedésein behatolnak, azt fertőzik és gyulladásokat okoznak líotnlasi folyamat is megyén végbe az ilyen tisztátalan testen, amelytől bűzössé válik az ember. Nincs undorítóbb látvány Es vájjon ezek a szerencsétlen emberek nem fürödtek volna meg. ha arra alkalmuk lett volna? A legtöbb sohasem fürdött, mert a fürdésre nevelve nem volt Azért a fürdésre nevelni kell a gyermekeket. Aki gyermekkorában megkedveli a fürdést, az késő öregségében is meg fogja azt kívánni. A fürdést azonban nem lehet megkedveltetni a gyermekkel ugy, hogy egyszerűen csak magyarázgassák neki a fürdő üdítő hatását, fejtegessék előtte a tisztaság nagy higiénikus jelenAz idei termés. (F. É.) A siránkozásuk, a lamentátiok folytonos hangoztatása szinte minden egyes újságolvasóval, no meg gasdaemberrel s egyebekkel azt hitette el. hogy az idei termésünk oly silány, annyira csekély lesz, hogy még vetni való magra sem marad, hogy kenyeret sem ehetünk s hogy teltétlenül felkopik az állunk egész álló eszteudöbeu uz éhségtől. Annál nagyobb érdeklődéssel vártuk tehát a fóldtnivelésügyi minisztérium legutolsó augusztus 15 én kiadott jelentését, mely már a learatott s a természeti viszontagságoktól tökéletesen megóvott terméseredményeket hozta, hivatalosan, tehát minden kertelés, szépítgetés nélkül. S ime legnagyobb örömünkre egészen másként festett ez a jelentés, mint, amelyet az előre a falra vetített ördög szerint remélhettünk. Látjuk belőle, hogyha a buza, szöliö s gyümölcs termés az idén a tavalyinál jóval kevesebb hozammal dicsekedhetik, viszont a többi gabotutuemüek a rozs, árpa, zab sokkal nagyobb eredményt mutat a tavalyinál. A burgonya szintén szép kilátásokkal kecsegtet, a hüvelyesek is nagyobb értéket viselnek a tavalyinál. Ha a nyers mérleget az idei termésről öszszeállitjuk, abban a kellemes csalódásban lesz részünk, hogy az idei termés pénzértékben kifejezve sokkal eredményesebb a tavalyi jó közepes termésüuknél. a piszkos embernél. A tisztátalanságtól alkotott' tőségét. Ha nincs hol füióduie. hiába való mia-| Számadatukban, a miniszteri jelentésből kiIvéve. a buza T.'.t millió métermázsával kevesebb minden fogalmat felülmúl az a kép, amely az' den ily irányú oktatás Igaz, azt mondhatnók, orvos szeme elé tarul akkor, amikor ilyen telje-! hogy egy kád, egy teknő, vagy egy nagy messen ölhanyagoit testű beteg embert kell niegvizs- ^ dotál meg szappan, törülköző beszerzése nem gáluia. Azok a veszedelmes fertőző betegségek, j nagy dolog, de végre is aki szereti a tisztaságot, amelyeknek terjedésében a szennyeknek, a pi-1 az a legszerényebb eszközök mellett is tisztán szoknak jelentós szerepe van, bőséges pokláját | tarthatja a testét. Ámde jól tudjuk, hogy az ottadják annak, hogy mennyire hajlamosít a tiszta- | hon való fürdéshez nemcsak kád kell avagy teknő a tavalyinál I összesen 33.513,000 métermázsa. A szolloröl a jelentés azt mondja, hogy az országszerte gyenge, sok borvidéken igen gytige és minőségileg is silány termést várhatunk. A gyümölcs, különösen a szilva, dió, alma és körte termése silány. gyöngéd szeretettel, mint anya a gyermekéu, végig- j is de most, hogy önkényt felajánlotta, leszállította simitott kis barna kezével a könyvemen, kis idő az éttékét, mig az a könyvemet óriási módún inalva pedig könyörögve szólt: — Add nekem, Vili! Ez a kérés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó. — Mit'-' Ezt a könyvet. Kobinsun diszkiadá-.<'. imgjl én neked adjam ? — Kérdeztem a kéfés inét -/,«•_•••. liilsdi /.ve. — Megbolondultál, Pityó? — Neked adom érte a parittyámat, amelyért a mmap olyau nagyon könyörögtél. — Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verést kapjak érte az apámtól ? — Add nekem a könyvet, — makacskodott Pityó — elvilieted helyette a gitáromat. Elszédültem a boldogságtól. Volt szehhuélezenii értékesebb játékom, még vasutam is, amely körben szaladt, ha befűtötték, de mi volt mindet a Pityó gitárjához' Néha kilopta s füzesbe, halkau }iengette s hazája legszebb, leglágyabb melődiájit dalolta melléje. Azután ölébe fektette hangszerét és csodalatos színes meséket regélt napsugaras, naranenillatos hazájáról és azokról a városokról, amelyeket dslolva és lanton pengetve szüleivel bebarangolt. Még a lélekzctemet is visszafojtottam ilycukor, ugy hallgattam Pityó szavát. Szép ígéretek fejében sem akart eddig kincsétől, az egyetlen apai örökségtől megválni. Még egy héttel ezelőtt, nem, még teguap is odaadtam volna érte at üdvösségem emelte. — Kell is uekem a te gitárod, — vetettem oda fityuiálóau — ez a könyv tiz olyat is megér. Pityó egy perere elcsöndesedett, de vágyakozó tekiutetét nem vette le a könyvemről. Kis idő múlva újra könyörgésre fogta a szót: — Add legalább kélosöu, édes jó Vilikém, hallod? — Hogy is ne, hogy piszkos kezeddel bemaszatold. Ez az. argeiitum hatott, Pityó nem zaklatott tovább, hanem még egyszer rám vetette sötét szemét, amelyből a lelke esdekelt felém, azután sarkon foidulva gyorsan elszaladt. Valószínűleg szegyeké, hogy kövér könnyek peregtek le arcán. * * Két napig nem láttam Pityót, helyette Erzsók asszony cselédje hozta a reggeli siiteméuyt. Tudakozódtam kis pajtásomról: — Vaiami nyavalyája van a szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg és ugy gabbaszkodik a napsütésben, miut a beteg lyuk — magyarázta a kis cseléd. A harmadik napon ismét magjelent Pityó. Már messziről láttam kis púpos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volua, felugrottam, kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpetzkedtein vele a nyitott ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött, amint köuyvemmel meglátott. Egy tettem, mintha észre sem vettem volna és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. Igy ment ez vagy egy bet ig, Pityó mindennap sóvárgó szemmel őgyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kinosemmel. Egyszerkétszer még könyörgött érte, aztán nem szolt többet, esak szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet, szememben igen, igen becsessé tette. Most a világért sem váltam volna meg tőle egy percre sem. A mesebeli sárkány nem őrizhette jobbau király kisasszonyát, mint én Kobinsou diszkiadását. Egyszer atoiibau mégis eltüut. Szüleimmel a szomszéd városban voltam rokonokat látogatni, mikor ismét hazakerültem, észre vettem, hogy a könyvem hiányzik. Rőgtöu Pityót gyanúsítottam. Elszaladtam Erzsók asBzouy portájára, éktelen lármát csaptam: — Te tolvaj, elloptad a könyvemet! — kiáltottam Pityóra. Az a határozottság, amellyel rátámadtam, anynyira megdöbbentette, bogy nem is védekezett, hanem tüstént megvallott mindent: — Ildes jé Vilikém, ne haragudj. Isteu bizony nem akartam a könyvedet ellopni, osak még egysser jól megnézni. — Aki a másét elveszi, az lop, érted! Es te most tolvaj vagy, a csendőr el fog érted jönni éa a tömlöcbe kisér — bsjtogatlam kérlelhetetlenül.
