Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-25

I'áplli Lapok 1909« jnliu

i 25, Társadalmi, wwciáiis, etikai, de Wieg)Gondolatok a párviadalról. nevelési változások szükségesek ahoz, hogy minden meg legyen valósítható. A büntető törvénykönyvek .párviadal" feAz eszme most csapongó, talán bohém ötlet sorozatnak látszik, de megindult ós Ugy véljük, hogy a jövő rendkívül érdekeseket fog felvetni axokból az eszmékből, amelyek azt kívánják, hogy a kenyérért való harool egyenlő tényezőkkel vívjuk meg és hogy igy a nemi egyenlőtlenségei a katonai szolgála! terén is eltüntessük. Mivel azonban a terv megoldása aálunk most még nagyon sok társadalmi j, és erkölcsi akadályba ütközik, üdvösnek büntető aljarái tárgya. A „hivatalos társadalom vélünk átmenetileg valami olyan Intéz-lés a a

nam hivatalos társadalom" összeütközése kedést. ami meggátolná a nőknek aztj"""'

1

* "

z "

ka- A hivatalos társadalom, más szóai előnyét, amely beáll akkor, amikor;

Vi,1: M '

,llaiu !"

l,,

'

ut Wr 11 tönrénybankifejezett jezet.» a legnagyobb cáfolat azon tbaoratiknsok ellen, kik azt állítják, hogy a büntető törvénykezésben a .legalitás" elve győzedelmeskedik. Kz a fejezet a világ minden törvényhozásában éppen ellenkezőleg azt állítja, hogy a büntető törvénykezés terén az ..Opportunismus- bőven érvényesül. Párviadaltól csaknem mindennap hallunk, de ha a bűnügyi statisztikát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a párviadalok legcsekélyebb része kerül bűnvádi eljárás elé. Kz az opportunizmus túltengése. Vagy nem felt üitö-e. ha százakra menő páriadalok közül nálunk átlag JÜ-22 lesz éveiikint, keuyerestársaikal besorozzák. Említésre méltó pl. a postatisztek legújabb szervezeti szabályzata, mely nem engedi, hogy valamelyik kiadó nő a besorozott térti kiadóit fizetésben, vagy előmenetelben megelőzze. A feminista nőket biztosithatjuk, hogy el fog következni az idő. amikor nemzeti akaratban a párviadal fölön. A nem hivatalos társadalom, tehát a .socieias* a maga isifogásában egyénenként, de OSOpOrtOS szervezeteiben is nemcsak védi. de oly jogosultságra emeli, hogy a párviadal a _so,ietas

u-ban élő ember elengedhetetlen föltételeként jelentkezik. Kz az írott törvény és a társadalmi előítéletben nyilvánuló szokás között tátongó autagon felfogás teljesen kétségessé teszi a párviadal fejezet terén a törvényben kifejezett „nemzeti akarat" komolyegyenjoguakká* válnak a férfiakkal, do'ssgát. Teljesen lerontja a büntető eljáráshoz fűti gyanakkor - a legnagyobb ValÓSZinü- j zött államfenntartó célok komolyságát. De egyutSég szerint - tőrvény által lesz előírva >« tanulságot is izolgáltat, mert mindenaz is. hogy minden emancipált nő állampolgári kötelességél ép oly pontosan tartozik majd teljesíteni, mint az a férfi, akinek a kenyérkereset terén konkurensévé vált. kimk „ad octilis* bizonyítja be azt. hogy a társadalmi erő győzedelmeskedik az állami erő fölött a társadalom világnézete uz írott jog fölött, pedig végkövetkezésében az állam se más, mi:it a szervezett társadalom. Azonban inkább sertjük meg az állam törvényét, — inkább szenvedjük Meri ha a nő a félti jogaival felni- * l*g»oJyoeabb büntetéseket, mintsem hogy megháztatik. kell, hogy teljesítse mindazokat a kötelességeket is, amelyeket egy állani ró. az ő polgáraira. A néik emancipálása esak igy lehet teljes és igazságos. rn. sértsük a társadalmi elvet Ks ebből származik, bogj az állami hatalom is simul a társadalmi felfogás erejéhez és éppen nem veszi komolyan legalitás követelményeit. Inkább a párviadal üldözésénél az opportunizmus tág köpenye alatt nyugodni hagyja a legtöbb esetben az .állatni akarat- érvényesülését. Iti szabállyá egyenesen az opporlizmus elve lesz és nem a legalitásé Mig ennek rendszerint ellenkezőképpen kell állania. Az opportunizmus csak mint kivétel bír bizonyos feltételek mellett létjogosultságot a bűnvádi per területén. Azt talán I senki sem állit hatja, hogy az államhatalom szervei épugy rOSSSalják a párviadalt, miként ez a rossaalál a törvényben jut kifejezésre. Kll-nketőleg lehetőleg kikerülik a tehdóss.'ígTS vonást. Midőn a katonai állát kötelességgé teszi a fegyv eres elégtételt, midőn, az országgyűlés tagjai nyíltan az országnak törvényhozásra rendelt tanácsában ünnepélyesen kijelentik, hogy egyik pagy másik apró személyeskedésért fegyvertel fognak elégtételt venni, midőn iniiiisterek arra az időre, inig párbajoznak, „lemondás alakjában engedelmet kérnek a fegyveres elégtételre, midőn a bevégzett bűncselekmény után a legtöbb kiválóbb állású egyén kegyelmet sőt portörlést ; is nyer: talán senki sem állíthatja, hogy az ál'> lanihatalom tényezői komolyan örködnek a törJ vény parancsához fűzött érdekek fölött. A törvény ! tekintélye, a törvény iránt tartozó tisztelet értéke az értéktelenségig siilyod, mert a tilalom komolysága helyett a tilalom játékszerével állunk izemben. Mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a meddig a hivatalos társadalomnak a törvényben kilejezett nemzeti akarat parancsa és |S nem hivatalos társadalmi felfogás ethikáj 1 között kellő összhang limes, addig a párbaj veszély kiirthatlan. Knnek a társadalmi ethikai felfogásnak harmonikus kimunkálásában van létjogosultsága a párbajellenes szövetségnek. Ámde nem apró törvényhozási íntéskedések indítványozásában, vagy éppen a szigorú büntetésekben kell keresni a panacaeat, bánéin kizárólag csak abban, hogy a társadalmi felfogás alakuljon át. Ks pedig ki kell bátran mondani, hogy a legelőkelőbb társadalmi körök leltogasának jut a döntő szerep. Bármely demokratikus gondolkodás vezessen is valakit, el kell ismernie, hogy az alsó, sőt a középosztálynak felfogása itt döntő szerepre nem juthat. A párbaj az előkelőség előítélete, az előkelőségnek kell tehát .szakítani az előítélettel. .Miként a felső tízezer előítélete a társadalmi utánzás törvényei szerint átszivárgott az alsóbb I rétegekre, ugy követni fogják ezek az előítélet kiirtásában is. Alulról föltélé ennek DÍnOS pályája. Szociáldemokrata köröktől a nemesi kaszinókig megakad az előítélet kiirtását célzó törekvés, elleiibeii, ha felülről indul meg — akadálytalanul győzedelmeskedik lefelé. Ezért vallom és hirdettem büntetőjogi előadásaimban is, mig a tansaéken foglaltam helyet, hogy monarchikus országokban a legfelsőbb körökből kell anathemával sujtani a párviadalt. kulcsot, mely megengedi neki. hogy elmenjen azért, akire vágyik, akit szeret. Elfelejti, hogy özvegyember, tüze.-, türelmetlen, szerelmes ifjúvá vedlik át. aki dühöng, hogy a vonat nem repül ugy, iniut az ő gondolatai. Krank Simon tudta, hogy jön Bodrogi Márton. Ott állt az állomáson siltcs sapkájában. I.égeu ismerte már az érkezőt Valamikor regen inegagyabugyalta, mert parittyájával belőtte az ablakát, később meg szivarral ÍS megkínálta, a iniut az idők f idiihak. Mondta rá azt i.«, hogy gazember. Most pedig igen kegyesen fogadja Mártont. — Hallottam, hogy meghalt egy éve feleséged. Mar osak ne haragudj, hogy tegezlek ; éu vagyuk aki voltam; Margit sem haragszik reád. Ha tudnád, milyen jóravaló az éu leányom. Senkit sem eresztett közei magához. Te ! Te Istenverte pogány ! Kitt miattad sokáig. Hál ha komoly a szándékod, ha magad is ugy akarod, Margit majd megmondja, ••/ az ö jtissa. Csak erre öcsém! Már nem ott lakunk, ahol laktunk, a másik lakás nagyon nedves volt. Mártonra az apa beszéde ugy hatott, hogy a uienyország előcsarnokában képzelte magát. Es kinyílt a nienyor-zág belső kapuja is, ahol az angyal pamutot gömbölyített a pázuiárói. mely ar. aayja két karján feszült meg. A mint belépett Marton. Margit elejtette a felgombolyitott pamutot. — Eljöttem tiszteletein tenni — mondja Márton oly Haagon, mint ahogy nála a vigécek köszönnek be Kesat asékol a BWSSSnak és kezet csókol .Margitkának is. Ks megindult a részvét. Ez a napin ud első punná, amit letárgyalnak. A második Söntről azonban tudjak a szillök, hogy arról esak ugy hozhatnak határozatot, ha ŐK eltávoznak. Egyedid maradt Margit és Márton. Margit, az eiösehbik fél töri meg a csendet. — Bodrogi ur ! Ou most boldogtalan —szomorú a sorsa. Áhítat send. Bodrogi rémesen szomorú. Kelve mondja : »Margit' Tudja mit irtain T Megírtam, hogy hogyan akarom ezt a szomorúságot boldog-ágia változtat ni. Kegyen a feleségein!" A leány megrázta a fejét. Es mikor látta, hogy miként változik kérőjének arca megszégyenülten alázatossá — ennek az alázatos arcnak lattára kitört belőle az elmuli öt esztendő fájdalma, keserűsége. — Hát most jött el? Ot évvel ezelőtt, ha csak azt mondta volna: „Margit. Három hét múlva lesz az esküvő", akkot azt mondtam volna: „Jól vau Márton, boldog vagyok, hogy itt vau az az idő, amit oly régen vártam. Tied vagyok Márton !* Tudja Mártán, akkor „igy" lett volua — most nem lehelj Elhallgat, majd Bodrogira veti tekintetét. Most már egyenesen hozzá beszel. V'gyaz minden szavára, hogy sebezve találjanak. — Tudja meg, hogy „azután" éu is férjhez mentein volna, de nem mehettem, inert nem voltak olyan nagy bankóim, melyek eltakartak volna az éu udvariéin, aki az első tánciskolánál kezdődött és az 6 iai.u i.i m.ma. mult cl. Így maradtam éa leány, így jöhetett el ön értein. De inkább leány maradok örökre, semhogy Bodrogi Márton özvegyi tűzhelyét átlépjem. Bodrogi Mártonra ugy hatottak e szaval,, mint hatni fog, ha eljövend a világitélet a bűnösökre — Lássa Margit, már az, amit mondott, az is súlyos büntetés. Nem kérem, hogy felejtsen el mindent, én elfeledtetném magával. Szenvedéseire találna orvosságot, mely gyógyitaua. Nem vagyok többé szegény segédecske, kinek reszketni kell, ha a létfenntartás küzdelmei jutnak eszébe. Ónálló, szabad ember vagyok. Van üzletem, nem tartozom rá egy krajcárral sem, urasán meg lehet élni. Milyen boldogok is lehetnénk mi. Nem kclleue törni magát, t 'sak beülne a tükörüveges kasszába Nézze — itt kiveszi zsebéből a boltkulesot — ezzel a kulccsal éu egy takaros vagyont, zárok be. Egy vagyont, amit meg akarok osztaui magával. Szavai végén nem beszélt már az özvegy ember alázatosan. Büszkén, dicsekedve beszélt. A leányt is megrészegítette a beszéd. Képek vonultak el előtte: Elmehet itthonról. Nem kell minden másodnap krumpli levest főzni. Beleülhet a vagyonba. Azt tehet, amit akar, inert uz az ember rabszolgája lesz. igy goudolkuzik, de erőt vess rajta a bölcselkedés: Nem ő lesz a rabszolga, hanem én, hiszen megvásárolna. — Nem leszek a felesége, Bodrogi ur! Nem akarok szerencsét csinálni. — Boldogtalanná tesz, Margit' — Ketten leszünk azok. He feleségül is inén-