Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-25

Angliában nem azért szün! uifg a párviadal, mert. őrültségnek nyilvánította • liga a párbej­v.. : «-'» u WéfS '"U'v • jiárbajv ivónak uem volt helye az ndvarnál. Síikor Franciaországban XIV. Lajos állol t • liga élére, a párbaj mániája megszűnt gtnssálni. Amit Franciaországban a legszigorúbb bflatotésokkel nein vo.uk képesek elemi, asf sikerre vezette az a tett. hogy a liga élére a király állott. Alig hunyta Le a király szemeit, a •sógora büntetések dacára njra íöleledt a barbár társadalmi szokás! Kzért a társadalmi mozgalmaknak m-m le­het egyéb rotörekvéss, mini aa, hogy a társa­dalmi inoagalom élén a lagajökalöbb körök áll­janak. Ba majd a párbajviváa nem eaak állami büntetéssel, de társadalmi hát lányukkal less összekötve, ha az előkelő körök felfogását oly átalakulás fogja megtisztítani, hogy a párbaj vívó társadalmi hátrányokat szenved, ba az előkeld felfogás az lesz. hogy egyenesen a legfelsőbb körökóul zárják ki a párviadal tettesét: akkor beszélhetünk a párhajellenes ligák győzelméről, addig esak a kitartás és lankadatlanul működő küzdelem az osztályrészünk. Az emberi társada­lom evolntiója egyszer mégis csak szakit a közép­kor e durva hagyományával. Talán egyszer csak a társadalomban is utat tör az, amit a törvény­ber. az OTgsnizált társadalom már elismer:hogy a párviadal durva igazságtalanság, hogy az nem próbája a bátor ember beosületérzéséuek, mert •gyfelól aa ártatlan is áldozatul esik és mástelól bátorság van becsület, nélkül is. U\ Gy. dr. pitványát nagyobb es költs, esebfa faladatok meg­oldására, a titkos pályásat e jtésével az akadémia rendelkezésére hocsájtotta. Ha Bemsey Andor alapítványának célját, mint inasképp nem lehet, s/ó szerint, vesszük bogy tudniillik az egyesi szakokból a tudomány eredményei tudományos feldolgozásban összefog­laló, a további kutatást irányító befejezett niun­elavtiit módja eleve eldöntött* a mig)szabású vál­lalkozás sorsát. Legalább öt évig megfeszített BTÖVel dolgozni egy nagy munkán, hogy szerzőjét a/.uia i, ba nem S kapja «. jutalmat, minden va­lószínűség szerint betüihesseii kéziratával: oly követelés, mely eleve kilátástalan volt. Seinsey ti le pályazatok eredménytelenségéből tehát nein tudóaaítlk, sem a magyar tudomány ellen egyál­kák.it kivan, túlzás nélkül b<> kell vallanunk, hogy j 'alában nem kov ácsolhatni legyvéreket, hanem pályazata eredmény t-d-n maradt. E tény a nagy- i kizárólag a titkos pályazatok ellen, melyek a tu­kózö,, s é s k" reiben érthet- Ieltűnést keltett és douiány terén rég lejárták magukat, helyökba teimészetesen itt-ott a magyar tudósok es tndo- minden a nyilt. jelentkezés alapján nyert megbi­mányossag ellen irányzott vádakra is szolgálta- I ZH!l lépett, mely a vállalkozókat egy tudományos tott alkalmat. Tudományos köreinket ellenben a ! feladat megoldására felhívja, a megbízóknak ga­pályáaat aredméuyteloBsége egyáltalában nem rantiát nynjt az óhajtott munka létrejöttére uézve. lepte m..g. mivel « körök ismém tudományos'* megbízottat pedig biztosítja, hogy nem dolgo­viszonvainkat, eleve a legeiosebbek kételkedtek ' aik Idába. Komoly tudós nem vállalkozható lottó a pályázat eredményesség. b..„. Kz a pályázat'játékra és a tapasztalat már nálunk is megniu­ugyanis feltette, hogy viun.ak az országban "kellő | ,i,Ua- * titkos pályázat csak a legkivétele­Magyar tudományosság. S.'tiisey Andor, a tudomány le kes és áldo­zatkész pártfogója l.-vVl október 7-én százezer forintot bocsátott iiz akadémia rendelkezésére tiz egyenkint K>U ivf» terjedő magyar tárgyú nagy lankának megírására, melyek a megálla­pított tudományszakok eredményeit a tudomány mai állásának megfelelő feldolgozásban ÖSSSStog­la ják és a "ovabhi kutatások irányait niegjelöl­jék. K munkákra az akadémia a nemes alapító Óhajtása értelmében minden egyes miire tizez-r forintnyi jutalommal tiikos pályázatot hirdetett, melyet minthogy megfelelő mii nem érkezett be, több izben kellett megismételnie, inig végre az alapító maga 1908 április 26-án kelt intézkedé­sében a pályásától végképp megszüntette és aia­nek < hiliw/, akkor is boldogtalanok lennénk. Nem szere tel én mar luagat. Mert özvegy embtr. a/.tt BsÜleiBS rimánkodnak, mi g szidnak, mit igy gon­dolkozóin. Nem tehetek lola. Kz a pár mondat voll Bodrogi Martos leg­igazibb tragédiája. Kr./.te. hogy ,,elvegeztctetl." Jött a kettős hallgatás, mely a lelkekben iiagv Iái­mat asiaál. Kz a S/OIUOIII. hosszas esend voll a néma vég­szó, nure Frank e- Frankné beléptek. Nem tudtak ők sem asSa esak Sgl sűletlensegct sem uondam. Alltak ott. mindent értve, némáu. Bodrogi a kalapja után nyúlt. Tavo/ásst je­Issta. — A bátoraival utazom ej. — Hat nem marad itt ÖSSétB? Mindjárt kéSl le-/, a vacsora tarioztatja Mártont Frsok. — Debogy Maradok, dehogy maradok, ba s vonatról lekésem, BMKM éjjeli ssalkasass Meg tudna mondani, bogy hol als/.ou, ebben az egy sor ha/.u faluban'.' Nme- ne hton itt senkim. Frank kikíséri Bodrogit. DOratőgvesagjs seki' Nincs még elinte/.ve a dolog, Majd megpuhul a leány szive Ma|d írok magának. Nem kell, hogy mindjárt elindulj KI Sl orra vére, Bodrogi Marton pedig megy a vasuthor. Maga cl« Bjoassegis; — fsak gyáva ue volnék. Frankéknal pedig kitör a viliar. S/.idják a leányt. A leány szembené/. a szülőkkel, ziháló han­gon versenyt kiált velük : — Kiadott engem azért a virágzó boltért és most meg akar venni rajta! . . . szauimnl tudósok, akik életükből legalább is öt évet, miudeu egyebet mellőzve, kizárólag egy tudományos munka megírására fordíthatják és k.pesek 8 feladatot a titkos pálvázat értelmében ! Ugy megoldani, hogy senki okét mint pályázókat fel ne ismerje, l'edig e feltevésnek tényleges ha­zai viszonyaink nem felelu-k meg. A tudomány magyar munkásai igen gyér, kivételes eseteket nem tekintve. k"t fŐOSOportra oszlanak : az egyi­ket, alkotjak az elég tisztességesen dotáit főiskolai tanárok, elsősorban a budapesti és kolozsvárii egyetemi és műegyetemi tanárok, a másikat kö-j zepiskoláink tanárai, akik közül számosan az or-i s/.aguak meg félreeső pontjain is serényen dol­goznak szaktudományuk terén, persze kedvezőtlen helyzetük korlátain belül, rendszerint szerényebb . kát: körű és jelentőségű feladatok megoldással fára-' dósnak. Ezektől, akik még mindig ki nem elégítő anyagi helyzetüknél fogva mellékes kereset nél­kül meg nem élhetnek, természetesen nem volt a jutalom nagyságától követel magas igényeknek megfelelő Bemsey munka várható, melynek kidol­gozása ökei arra kényszerítene volna, hogy csa­ladjukat legalább Öl esztendeig koplaltassák, eset­leg magukat SOJyoS adósságokba verjek, azzal a reudkivfi] bizonytalan resnénnjraL. hogy öt evi megfeszített munka után a kilátásba helyezett liKKHl forintot csakugyan elnyerik. Kpp annyi, VSgy nem tokkal kisebb joggal akár az oszíály­sorsjátékrs építhették a saját és családjuk bol­dogulásat. Maiadnak a főiskolai tanárok. Kzek anya­gilag kedvezőbb helyzetben vaunak, de sajnos. sebb esetekben és csupán kisebb feladatoknál ve/.-t eredményre, mig megbízás utján tudomá­nyos irodalmunk főleg az életre való természet­tudományok terén már számos jeles munkával gazdagodott. Heinrich Gusztáv. CSAK Nj) K Az elátkozott tiszt. — Indiai történél — Irta: G. A. Wels. 8 Az örült. Mielott elváltunk, uegkérdeStSSB a leány­nagy utak. akikre voltaképpen hivatásos műkö­désükön felül az állam és a társadalom minden elképzelhető megbízást és teendőt rak, ugy. hogv sokszor alig tudnak lélekzetet venni és valóban csak kivételesen ülhetnek Íróasztalukhoz. Mar hi­vatásukkal oly súlyos teendők járnak, melyekről k dl földi kartársaiknak sejtelmük sincsen. Kvröl­. vre aok s/az vizsgalat, még jóival több kolok­vium. rengeteg kari. bizottsági és alóizottsagi üles. hivatalos reterattisok, aliami megbízatások e- kiküldetések, oaapa o|y teendő, mely idejüket és erejüket nagy mértekben leköti és a tanév befejezésével az alapos üdülési elengedhetetlenné teszi ug.V, hogy még a szünidő is legnagyobb v-szt elvesz tudományos munkásság-zamata. I)e ez ínég nem eiég. Kidiez járul még a társadalom igényeit nem is említve tudományos él, tünknek egyébként bizonyára üdvös és örvendetes decent­ralizatiója: főiskolai tanáraink nem csak az aka­démiában vannak elfoglalva; közreműködésük nélkül nagyszámú tudományos és irodalmi tár­sulatok nem állhatnanak fönn. igy ezek rendesen néhány kiváló főiskolai tanár körül alakulnak meg, kiknek vezérletét és irányításai nein nélkü­lözhetik. Ba végre mindéhez boSZáVSSSSÖk, !i"gy |szakadatlanul tanitaniok kell, hogy foglalkosniok kell sajnos igen nagy szaiuu tanítványaikkal és a legnagyobb figyelemmel kisérniök legalább szaktudomány útiknak 6vrŐl-éVTS óriásibb mére­tekben fejlődd haladas.it. könnyen megérthetjük, hogy sem idei, sem hangulatuk nincsen, egy BemSSy fsMa feladat megoldására vállalkozni. — titkos pályázat utján. Mert a pályázatnak SS az — Hol a te honod, te fehér virágbinibo •» — Látod uram. ott lenn a sziklák között, hol nem jár idegen, Ott lakom anyámmal. — Fel lóglak keresni, mert ajkad édes, a szemed világit, mint a csillag. — Ne jöjj urain oda. — Miért, hát nem tudnál szeretni? -• t >h. sahib. szeretlek, életemet adnám ér­ted, de ha arra jösz, életed nem biztos. — Nem félek leánykám semmitől. — Félj utam. Ana kóborol a sátán uton­ntfélen. Engem ia öldösött, d* ismerem az ös­vényeket és el tudtam kerülni. Ne félj leányom, édes virághimbó, az angol revolver erösebb. mint a sátán és te utá­nad elmegyek a sátán birodalmába is. Meg egyszer magamhoz öleltem az édes gyermeket s visszatértem n táborba zsákmányom­mal. Hivattam a tolmácsot és megkérdeztem tőle, hogy mit tud a hegyek sátánjának meséjéről. — Uram, az nem mese, én is láttam. Kó­borol a bérceken, éjjel a tábor közelébe jün, fe­nevad nem hantja, o nagyobb CsttSVad, mint a tigtis. Kegyetlen gyilkosságai miatt remegnek tőle a beuszülöttek éa megborzad hirétol a ben­szülött no, mert a satan nemcsak életet követel, hanem szerelmet is Kgy asszonynak gyermeke születet! tőle. sárga arcú torz jött a világra. Sze­gény asszony elbujdosott örökre. lienszülött mese, gondoltam Kh, hagyjuk, [elejtsük el a kalandot. Minek kikezdem indiai babonákkal is? Igen ám, de •_' 9 aap múlva mar nem talál­tam helyeinél a laborban. Vágytam a leány után. Vágytam őrületes vággyal. Kgy lázas éj után el­hatái o/.tain, hogy ni m.iea a sátán is él a hegyek között, felkeresem. Revolveremet övembe dugtam, melléje rö­vid angol keséinél, s neki vágtam a hegynek, hol a leánvka lakott. Félórai menés után elébem toppant a leány. — Vartalak, sahib. epedő vággyal, de féltem is. eledbe jöttein, nehogy bnj érjen. Mit mondjak önnek urain, minek részletez­zem a dolgot, hiszen mindegy, hogy hol talál­koznak a szerelmes párok, csendes, illatos fészek­ben, vagy a sziklák között. Szerettük egymást. < >;iilt szerelemmel szerettük és ajkaink nem tud­tak megválni egymástól.

Next

/
Thumbnails
Contents