Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-18

Megjelenik minden v a s á r n a ]>. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldlierg; lljwla papírkereskedés*, ló-tér '.'.íik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. { közérdek köpönyege. Ha az elmés Phaedrus, vagy a csir)a Aesopus élnének és a közelünkben ivö zöld asztalok mellé telepednének, [igbanem két ilyen fajta mese születi'ík ihletett és évezred óta becsüli tollk alatt: Volt, hol nem volt, volt egyszer jy gyönyörű várkastély. Kényes kittiek, kívánatos drágaságok voltak abban ilhalmozva. Boldog volt. aki oda bejutatott. Két vándorlegény ácsorgott körtiitte. Az egyik voll a Közérdek, a máik a Magánérdek. F.gtek a vágytól mindketten, hogy palotába bejussanak. Hanem hát mérés portás őrizte annak kapuját: valaányszor a Magánérdek, a mely jóval nemtelenebb volt társánál, beakart sutmi. mindég csúfosan kellett visszavoitlnia. Utoljára azt mondotta a Közérdek Magánt rdekuek: — Kedves cimbora, ez a gonosz erberus sehogy sem akarja engedni, ogv a palota kincseihez hozzá férjek, e sokkal csinosabb legény vagy mint n. elegánsabb, tetszetősebb a ruhád is. ild id<' a köpönyegedet, hadd menjek e vele én. A Közérdek eleinte vonakodott, hogy TÁRCA, BALATON. Alirándnk, álmok és mesék ringatója, Nem tndliik feledni rsodíls Balaton. Itt járok a Mteai Kárpátok tovél>eii. Dt B lelkem olt lÍTijf selymes tavadon. Hullámok verése isteni poézis llal>od i'selil>anA«a mentijei zene, Éilt s (fV"ti\iii8kl-e muralod a lelkem Mintha llllllilen cseppod velem érzene. ila szelel az arcod, a zalai hegység 1'g.V úvez, mint i'uy znlil haoérkoszoru, IIa metr homlokodra hnllámredök nltiek Arcodon tajtékzik h.irair és dorn. IIa itagatad sajkám, két rg k>/t lehegve, Mint szerelmes ifju suttogod a dalt. Italt, melynek fensejf«. háj"* ii.'i/-ikája Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdoaoa! GOLDBERG GYULA. |j z biiu. ez csalás, de hát a Magáuérdc tindig be szokta 61 fonni, végre is 1 unyerálta róla a köpönyegét. Perez ogy beengedték, ellenben a Közérdek palota portása elkergette. Szerencsére, a fullánkos Aesopus i z elmés Phaedrus már nem élnek xy .1 zöld asztalok mellől meséket se [•hatnak. Tényleg tapasztaljuk itt-o logy amit a közélni szereplés a közt ek köpönyege alatl elkövet, az sokszi ellemetlenül bánt Azt tapasztaljuk, ho| kinek egy csipel i lagánérdeke van, i igy tesz. mint a Bzélhámos keresked riás reklámmal, ngyogú cégtábláv rnlja a silány, a 'n.niisitott portók; [ilyen kár, hogy Aesopus es Phaedri uár nem ebiek. Igy hát nekünk jut ; keserű feladat, hogy vaskos és kese: gazságokat mondjuiíi; oda embertársai! iák. IIa egy kis épitkezésecsks ker köznek, a magánérdek százkezü polyi itl gubancolja ossz- magát, ha egy k livatalocska üresedik meg, a kor le indokabb humanizmusa, a protek< gész szemérmetlenül dicsekszik ve lOgy az ö akarata a közérdeknek tt zolgálat. A stréber-ég a inagáiiérdt liizdelme es még átlag szerencse, ah teteges emberi hiúság fejleszti, nem {j lig a közvagyonából óhajtott sáp. Mí ie tessék ám im-ij 'dni. Tényleg a ni ;yar közéletben azok az igen kiuos t Kjji pihenésed, nini egv széip menyasszony, Kajznlja a rózsás s/iues álmokat, Csak Tihanynak béroa hajlik füled, mintha Zavarni akarná álmodásodat Szeplőtelen tiszta kehiednek hrnsCje, Nini ttir meg mntráhan seinmi salakot Mert mikor teremtett mennyei TeretutiMl. Min.len, ami szép-ég tereád rakott ilcnncd van a haj:i.il, az alkonyat pírja, Amiket lajzolnak tnmléri mesék, lenned van a napnak perzselő MkatM kja. Menned Tan a holdas, a csillagos ég S mikor hahfodiaol. szép isipkefátyolként, Kiterülnek lágyan selyem-arcodon, <»l\an vagy, mint egy kis fehérruha* gyermek Avagy mint sze nenne», szúzi hajadon. Tehenned Thn minden nagy gyönyörűségem, Napsugár, verőlény. rózsás sejtelem . . . Nem tudlak féMni, akármerre járjak, Te leszel őrökké s/ép szerelmesem. Léva !!•"!> Juliit* I Molnár Kálmán. i .. ies rí H1IUCICN1 UIJUK n Iii: KiauuuivalttiailUZ küldendők. lap ára: egész évre 19 kor., félévre C k., negyedévre 3 k yilt-tér soronként 40 fillér. — Egyea szám ára HO tili pusztaiatok sem hiányoznak, mint kiváu j a magánérdek a köz vagyonáraspekulálni. . Munkájuk azért veszedelmes, mert titkos, 'mert aknamunka, mert ha szemórmetlejuitl piacolui mer, a demagógiával szövetkezik és magát a becsületesség érdek nélkül való képviselőjének hirdeti. A magyar paraszt embernek abban a mondásban még legalább őszinteség van, mikor arra a kérdésre, mit tud felhozni a maga igazságit mellett, azt vágta vissza: „Instálom, hozok az urnák egy borjas tehenet." Aki magánérdekei mellett, de olyan színezéssel, mintha a közérdeket szolgálná, menydörög, ha megkérdeztetnék, bizonnyal nem tudna a maga igazsága mellett másként védekezni, minthogy mellette vagyonikig is nagyon angazsirozva van. Bizony a mi közéletlinkre igen nagy baj. hogy ahol tisztán a közérdeket kellene szolgálni, kufárok alacsonyítják le ott a becsületes szándékot; mily sokszor , egészen a másként végződött volna egyi egy közdolgnnk, ba a magánérdok szövetkezete csöndes egyértelműséggel nem állapiiotta volna meg a dolgot oly irányban, mely érdekeinek kedvezd volt. Valóban nem tudjuk, mi nagyobb baj a közre nézve, tz esztelen Stréberkedés, mely a 'polgári bizalom nobile IofBciumiért könyörög, a kilincseket nyitogatva házal és piaiam népszeiüsködik A ká tya. — A „I" á ; .i i I. a i' " k eredeti tárcája — hl.i : Skiez. Már a mult száza.l UO-as éveiben megmuu.ioita Kölcsey a magyar nrakrrfl, hogy: ,. áldozat kégzséghk a biliari nótán, a boros kanostj él a kait)a asztal közt os/'.ik meg . . ." Az/tta se változott valami nagyot a dolog, inert kas/iiiükban, kávéházakban, magántársaságok" Imii serényen folyik a !>latto/.as, sz.il a csöndes. Tl-rtlles/etes tllail, hogy liol Ml.es »Ijt.yr kártyaafl'er, mint minálniik. Egv gazdag dzsentri tVílielövi maorit, inert a túriba es a kártyán alveastattá vagyonát. A golyó nagyon gavalléros expedicn*, mikor odáig ert e_-v /seiitlniéu, l'ogy vien ne va |.lns . . . Érdekes volt, évekkel ezelőtt a hárö I> . . . esete is. S/ei e:ioséjéi il már lulietetlen il otgukal beszéltek ask:it/!iii'>l):iti. Szinte félelmes volt már ez a szeri n I >. sohase vesztett Mesés volt az ar. i.s-z.eg, ani.l ...«-/.en\ert, kivált a !.'.versenyek alkalmával, mikor az ország.