Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909
1909-07-04
1900. Julius 4. * - • valamennyi ének- és zenekedvelő egyénét egy táborba szolltaui cs azokat albán minden nagyobb utánjárás nélkül együtt tártain, dicsekedhetünk olyan polgármesterrel, ki nem egy izben mutatta meg, hogy kitartó akarattal minden lehetetlennek látszó tervet keresztül tud vinni, csak legj r en benne valamelyes realitás, tűnjék ki akár anyagi, akár erkölcsi előnye és legyen reá szükség. Itt vannak továbbá az egyes hivatallők, kiket a király kitüntetett s igy bizonyos mértékben polgártársai fölé emelt ós oly ügyben, mint a szóban forgó, mintegy vezérszerepre predesztinált: egy Mikovinyi, egy Sült, egy Jákói. Ki kételkedik benne, hogy a nevezett urak közül bárkinek is ne sikerülne dűlőre vinni ezt az igazán tengeri kígyóvá vált szerencsétlen ügyet. De tovább megyek. Xem kell a legyet ágyúval agyonlőni. Nagy személyzetből, fiatal erőkből álló hivatalok vezetői is, mint pl. I kataszteri felmérési felügyelőség, a posta, a vasút vagy adóhivatal főnökei talán még leginkább tudnának sikerrel megküzdeni a célért, mert a lüktető erőt mindjárt természetben, a kész anyagban hivatalaikból magukkal hozhatnák. Annyit ugyanis már láttunk, hogy a mint felekezeti alapon indul meg az akció, bizonyos határon tul lejlödni nem tud, ha pedig a Jókai kör kezdi meg a szervezést, a társegyesületek féltékenysége lesz felkeltve és újra kudarcot vall minden e nemű kísérlet. Szabadon, vagyis felhúzva minden sorompút, BJfiltan, őszintén kell hozzá fogni a gyűjtéshez (laggyüjlésl értek), szembe kell szállani az ellenáramlattal, az ügy kerékkötőivel, nyilvánosságra kell hozni esetleg mindazok nevét, kik a mozgalmat bármi kicsinyes okból ellensúlyozzák és a mi • fő, kitartóan bizni kell az ügy sikerében, mert lehetetlen, hogy egy 2<Ml0()-nél több lakossal biró városban, a mely esak a legutóbbi időben is kézzelfoghatóan bizonyította az •v'íílló törvényhatósági városok sorába való emelkedésére a jogéi inét többek közt nagy intelligenciájával, hogy egy oly városban, mint Pápa, ne akadjon 3040 lelkes dalárdista, 15-20 kvalifikált zenész, hogy itt ne akadjon néhány 100 oly férfiú, ki anyagi és erkölcsi hozzájárulással ne biztosítaná egy ének- és zeneegylet létesítését, további életét, fejlődósét és dicső jövőjét. Talán akad egy oly lelkes városatya is, ki valamelyik legközelebbi közgyűlésen nem resteli interpelláció alakjában megtudakolni városunk minden szépért lelkesülni tudó polgármesterétől, nem-e tartaná szükségesnek, hogy minden valamire való város mintájára, ha másképp nem, hát a város közönségének támogatásával zene- és énekegylet létesíttessék ? Ha még csak egy esztendeig leszünk is városi dalárda vagy zenekör, sőt mindkettő nélkül, akkor tanuljunk meg elpirulni, azaz: — szegy éljük magunkat és alakuljunk át községgé! A törvényhozás meg fogja engedni. •-/. A magyar szegényügy. Ha s magyar szcgeuyügy nagy területén végigtekintünk, ugy első én legerősebb benyomásuuk ar. lesz, bogy liazáukbau szegényügyről csak sunyiban beszélbetüok, hogy a szegéuység csak ugy és talán uiég Stgjuhh mértékben terjed, mint a külföldön, de egységes rendezésről egyáltalában nem lebet szo és a aecgéuyügy egyes részeiben is csak a gyermekvédelem liaiad a maga jól megalapozott utján. De -miéi a mostoha helyzetnél is szembetűnőbb az a másik, nem kevésbé ktilőuös jelenség, hogv egy országban, amely immár egy ezredév óta hoz törvényeket, egynémely elavult, porlepte királyi dekrétumon kivül a szegény ügynek létező egész irott jogforrása a községi törvénynek rövid két szakasza és egy ', »'."* !.;.>. hozott, de már niagabaii az indokolásban is ideiglenesnek jelzett törvénynek egyuéháuy szakasza. Tagadhatatlan, hogy egy ország közállapotának nem az irott törvények kizárólagos ismertetői, de nem férhet kétség ahhoz sem, hogy amely ország közállapotainak minden egyes fontosabb mozzanatát törvény örökíti meg, abban az országban egy intézmény nem is ietezik, ha nyomai a törvénykönyvekben nem találjuk. Joggal állithatjuk tehát, hegy s magyar tőrvényhozás a magyar szegényüggyel eddig SM foglalkozott, sőt állithatjuk azt is, bogy a szegényügyet eddig hazánkban egyáltalán nem tartották érdemesnek arra, hogy vele az ország egész területére kihatóan foglalkozzanak. Létezik ugyan egy belügyminiszteri rendelet, amellyel a kormány a szegényügy rendezését elhárítja magától, de tudomásunk szerint aenkisem ellenőrzi azokat a hatóságokat, {amelyekre a belügy' kormány az ö tulajdonképeni fe.adatának teljesítését áthárította. Hogy a magyar szegényügy rendezésére a mérvadó körök talán a legeslegújabb időkig meuyuyire nem gondoltak, az a legfényesebben kiviláglik abból, hogy liazáukbau eddig a szegényügy rendezéséhez semmiféle előmunkálatokat sem végeztek de még az előmunkálatok végzésére utasításokat sem adtak. Minden más tudományágnak oly fontos segédforrását képező statisztikai evkönyveink ugyancsak: nem vesznek a szegeuyügyröl tudomást és ha a szegeuység látható tüneteivel leptem nyomon nem találkoznánk, majdnem foltehetuők, hogy Magyar..iszagou szegények egyáltalában nincsenek. A szegenyügyuek teljesen elhanyagolt aliap.ua annál feltűnőbb, inert korunk köztudomás szerint a szociális intézmények jegyében áll. Alig találkozunk oly nyilvános ténykedéssel, amelyneiv szociális fontosságát ki ne domborítanák és alig hoznak ujabb törvényt vagy rendeletet, amelynek szociálpolitikai hátterét az indokolásban sülön ne méltatnak. A sok praeventiv intézkedéstől nem látjuk a létező bajokat, a nép boldogitását célzó törekvéstől nem látjuk magát a szegénységét. Mar pedig addig, amíg magával a ssegéuységgel nem végezuek, smig annak a leküzdésére nem határozzák el magukat, | addig nagy stilü szociálpolitikát folytatni olyan anachromzmus, amely komoly következményeiben a iiagy áldozatokkal hozott szociálpolitikai vívmánvokra még végzetes befolyással lehet. Nem vonjuk kétségbe, hogy a szegenyügyuek reudkivül fontos részét képező gyermekvédelem Magyal országon oly magas fejlődési fokot ért el, hogy a legtöbb államnak mintaképül szolgákat és hogyha teljes egészében még nincs is kielégítve, ha továbbá gyakorlati eredményeiről végleges Ítéletet ma még nem is mondhatunk, mégis az az egv biztosra veiiehö, hogy a magyar gyermekvédelem nagyarányú koncepciója, bármily uagy költségekkel is jjar annak teljes keresztülvitele, eredményeiben "a ' létező állapotnak óriási javulását fogja jeleuteui. | Ámde a gyermekvédelem a szegény ügy rendezéséilek A kerekfejü Gogol a most se szól semmit, hanem kifelé indul. Az ajtóban azonban igen kurtán és félelmesen böki ki: — Most már — ositt! A vastag, pecsétgyürüs ur,tat.', ujját is fölemeli hozzá, hogy aztán becsapja az ajtót. Gogoláné szeretne elájulni, de csak a fogait szorítja baStt, És vigasztalást keres »hi.au. hogy a fiára gondol, a deli Rudi húszáthaduagyrs. — Milveu fess! Nincs is fölaégesehh öltözet az uniformisnál! Oh mily boldog, hogy Kudi is igy Komi' »Ikodik. ö megmenti a családom becsületét! II. A majális rendező bizottsága már a meghivókst ilta. Egyszerre megszólal Gogols Kudi: — Fiuk 1 Hívjuk meg Kollár Flórs aBzszouyt is. A rendezőit felkacugtak. Kudi errejkijun.lt a méregtől és most már követelte, hogy írják meg a meghívót. — De milyen névre? Hisz nem is tudjuk a férjéét! — No hát én tudnm. írjátok 1 A fiuk felugráltak. — Özvegy báró Kingbof 1 vánné, szül. Kollár Flóra uruönek és leányának. — Ismered okét? — A vasúton beszélgettem velők. Együtt utaztunk fel Bécslie s vissza is együtt gyütlüiik. l'táus jártsm, kicsodák? S megtudtam mindent. — Lám, lám. Kudi a hódító, Kudi, a szerelmes. És barátai gúnyosan évelődtek vele. Sá|>adt, vékony dougáju legényke volt Kudi. Nem kellett fűtőt viselnie, igy is karcsú volt az attilában. Anyjára ütött, aki rémült a hizástul, minden héten megmérette magát a konyakgyárban s ha félkilót gyarapodott, rögtön koplaló kúrát kezdett. A zömök, tagbaszakadt, tüskéshaju, dunnyafe ii Gogolák fajtából semmi sem volt Kudiban. Nem is született srra, hogy dolgozzék, mint a törekvő a|ija. Ám egyet mégis örökölt a Gogolaktól: beosületes, bátor szivet. Ez a sziv késztette srra, hogy másnap kilovagoljon a Lankás-majorbs. A házbeliek nagyon msg voltak lépetve. Sokksl hamarább toppant be a rokonszenves, balaváuy haduagyooska, semhogy eltagadhatták volna magákat. A látogatás különben nagyon rövid volt. Flórs asszony olyan hidegen beszélt a hirtelen elfogulttá lett ifjúval, hogy ez alig aiert ránézni Ilonkára, aki szintén elpirult. Sóhajtva távozott Kudi a majorból. Ez a sóbaj csalhatatlanul erősítette, hogy beleb .londult a leányba Nem bírta elfelejteni azt a nyúlánk termetet, azokat a sötét szemeket, a minduntalan váltakozó arcjátékot és t azt a rezgő, komoly hangot. Akkor Bécsben jártak s véletlenül ugyanegy kupéba kerültek: oly közel ültek egymással szemben, hogy iiéha s térdeik is érintkeztek. Azóts se éjjele, se uappsla Kud.nak. Valamit elárulhatott a fiu az anyjának. Mert Gogolané u t|-nap utau mindjobban aggódva nézte cgvetlen sr.emeféuyét, akit eddig minden szerelmi kalandtól óvott. Folyvást költögette az önérzetét: — Legalább is bárókisasszonyt kell elvenned. Hisz gazdag leszel, a kauciód ötszörösen is megvan. Ha már áldozatot hoztam, amikor . . . — De anyain' — Jó, jó. Te vagy éltem gyönyörűsége. S a fényes házasságod vissza fog adni önmagamnak. Valami kölesoukony vlán regéuyböt olvashatta aznap ezt a mély bolosességü sort s nagy hangon idézte. A báualos Kudi iiem remélte, hogy táncolni fog Ilonkával. Ast ugyan el ucm hozza az auyjal S kétségbeesve gondolt a majálisra. De aztán betoppant a meglepetés. Ilonka mégis eljött, de nem Flóra asszotiuysl, hanem egy béosi nagynéni v. ..
