Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-04

bériuily fontos, de mégis esak egy részét képezi és a hozzáfűzött reményeket mindaddig nem Ingja be váltani amit; a azegéuyiigy általános rendezéséből kiszakítva az általánns rendezés rovására különös protekcióban részesül. A lietegápolás országos állapota a gyermek védelem inogott már annyira elmaradt, hogy szervezett betegápolásról modern értelemben beszélni egyáltalán nem lehet és az országos betegápolási alap felhasználásával esak a szervezett betegápolás rendkívül szül; kereteit Indiák létesíteni. A szegénységnek azt a legnagyobb osztálvát pedig, amely a gyermekek és a kórházi ápolásra' sioruló betegek közé min tartozó többi Szegényeket öleli fal, törvényeink jóloiinaii meg sem emiitik, mert hiszen azok az intézkedések, amelyeknek egy mellékesen közbeszúrt törvényszakasz alapján a szegények legtöbbje javai a mar sok sok év előtt meg' kellett volna sziíletniök. mu még csiráinkban s»iu' léteznek és még alolött sein vagyunk tisztában, bogt elibeu a/, országban tiilajdoiikepen ki is tartja kötelességének, hogy ezeket az intézkedéseket megtelve és a hézagot \egrc kitöltse. Mindezek a mulasztások a tnagáiijótékonysagra is kárhozatos halassal voltak. A kössegéíyez- n rendezetlenségé \el párhuzamosan a inagánjótekonyság is olyan irányban fejlődött, hogv a jótékotivságnak niuidnein nem is nevezhető. Alig akad OrSlág, nmeivben a magánjótékonysiig a szegényeket atiny ira lealaesouyitó tormában nyilatkoznék meg. muit minálunk. A inegáliapitott napra ösSSSOSÖditett alaini/.siiakéregetök kellemetlen és ugy a kéregetöre, mint i szemle! íre kiuos csoportja; a nagy dobra vert öltőstetesek, a tüdőbetegek részére koldnlő gwiuiekck miiidiuegaiiny i tat ly iihujtáa <\ a magyar szegény iigyuck. Ks mit mondjunk még az ugyancsak magvar kiilénilegességkent említhető szegínv ugyi ..irnok-reieieusekröi". Ha/anklian meg pedig aemosak • vi. I • t; i 11, hanem a íovárof kei 'ül eleiben is a legjobb eset bal dijookokra bissak a szegónyúgy elbitáaát. K/ek az alsoiaiign hivataluokok „gondozták a siegenveket, sot ok hozzak PSSg vitás ügyekben icndszerint a j. jer.is ítéletet is, mert hiszen hazánkban még nem igen volt eset arra, hogy szegény-ügy az első fórumtól leijel.b került volna. Ezek az állapotok valóban tarthatatlanok. Ahol az állam még azzal sem törődik, hogy polgárai az ínségtől és nyomortól osegóvaesanak, ott javító hatásokról, ideális javak megmentéséről beszélui vakiban túlzás volna. A szegényügy Magyarországon teljesen parlagot! hever, se szabályozó rendelet, sem pedig az égető* kérdésnél foglalkozó irodalom nincsen, százezrek sorsa, temérdek ártatlan exiszteneiának elpusz tolása nyomja az állam lelkiismeretét. Ks mégis minden csöndes. Dr. h'orbáth Tivadar. Milyen csárdás volt az, melyet Rudi eljárt Ilonkával. Hajaim! Mi'yen soiipar-esardás! A balt is vele nyitotta meg. A sugár, ragyogó leányt egyszeribe körülrajonglak. Ö lett a halkirály nő, ami világraszóló olyan helyen, mint Nagyszombat és vidéke. I. • , előtt, a teázás alatt Uudi suttogva szólt a leánynak l — Szeretem, Ilonka! Imádom! Akar-e a leleségSS) lenni? A borkereskedő apa és a „majdhogy báróné nem lett" mama szoiougva nézték a fiatal purt. Szinte ők is lestek a választ. A leány pedig ijedten nézett Budira és erélyesen, őszintén szólt: — Mein lehetek az óué ! Nem lehetek senkié! | Ne kérdezze miért? Ha szeretném is, nun lebetuék boldog soha, és ön se velem. A haduagy ugy érezte, hogy fordul vele a világ. De tudta, hogy a leáuy viszont szereti. Elhatározta, hogy meg is hódítja, bármi Htok vau az ni fátlan gyermek életében, ő végére jár luiudennek. Folyt. köv. Az elátkozott tiszt. — Indiai történet — Irta: G. A. Wels. 3 A rendőrség szemmé! tartotta a gazfickókat s kellő pillanatban rajtuk ütött. A rablókat véres tejjel kergették széjjel, kettő súlyos sebbel került a börtönbe. Talán tényleg nem is volt, ez más, miut nem szokatlan rablótátiui las, de lelkemben feltámadt az elátkozas gondolata a non mertem többe Éviéhez ezúttal közeledni Levélben kimentettem magam és elveszítve fényes reményemet a nagy örökségre, jelentkeztem a minisztériumban s haladék nélkül hajóra ülve, elindultam szolgálatom közben felejteni egy szerelmes óra rettenetes következményeit. A tenger szörnyetege. Kényelmes, modernül berendezett pompás gözösr« Váltottam jegyei, hogy a többi járatúkat megélőivé, néhány nappá! már előbb elérjem a fantasztikus álmok világát. ., Keletet. M-g viszszagondolni sem szerettem sz elhagyott szárazföldre, hol elveszíteni éreztem leikem nvu 'almái. A társaság rendkívül siókelő emberekből állott, de nekem eUö pillanatban feltűnt egy német, bankár ós felesége. Mintha gonosz szellemek játszottak volna velem; az asszony ugyanaz- a babonás kék isemekot hordta, mint az olasz leányka, kinek a nevét, nem is tu lom, vagy mint volt menyasszonyom, Evie. A férje puffadt aieu, kellemetlen ember, pedig Bgy n-'-zett körül állandóan kigyoszeineivel, hogy nein sak en, de mindnyájan hamarosan meggyűlöltük. A bajén igen kellemesen társas életet éltünk, mint ez az óceán hajókon szokás s az utazás első hete után jó barátságban éhünk valamennyien, kivéve a bankái-párt, mely tüntetően félrevonult tolunk. Kn pedig különben is valamely ércestől nyugtalanítva, kerültem őket. Talán igy is te.t volna el egészen az ut, ha egy véletlen közbe nem jön. Hirtelen vihar támadt es mikor épen Ölt akartam hagyni a fedélzetei, észrevettem, hogy a német asszony- elgondolkozva áll a középső részen és észre sem Vessi, hogv egy "íiasi hullám közeledik. Nem habozhattam, a hullámhegy képes lett volua lesodorni a fedélzetről; odaugrottam s azt, átölelve, megvan ani a hullani atcsapasát. Csuromvizesek lettünk, de az asszony megmeneküli. Midőn férje értesült a dologról, rendkívül hálás köszönetet mondott s ettől kezdve jó barátságba jutottunk. Szívélyes német emberek voltak és mint kiderült, csupán attól féltek, hogy az angol társaság esetleg nem fogadja szívesen be őket. Csakhogy nem maradt a dolog annyiban. Attól a perctől kezdve, hogy a viharban átöleltem az asszonyt s igy tartottam pár percig, nem tudtam varázsa alél szabadulni. S ö is igy lehetett némileg, ereztem forró keze szorításából, meleg nézéséből s el kellett következnie a percnek. Nvári éj volt. Forró délövi éjszaka. Nagv heverő székeken ültünk a felső fedélzeten, a társaság már nyugodni téri. férje pedig uj barátaival sörözött az étkezőben. Egy német tisztre akadt, ki győzte a sört, tehát most is azzal iddogálta a fekete, nehéz angol sört. A fiatal asszony elábrándozva nézett a sötét kék égboltozatra, fehér keze nyugodtan pihent kezemben, néha-néha iijkamkoz vontán s forrón megcsókoltam a fehér kezecskét. Miért is nem engedett oda a hullámoknak siigta mintegy maga elé. — Hogy mondhat ilyent a legszebb fiatal asszony, kit valaha hordott hátán az óceán ? — Jó volna meghalni, kapitány. — Meghalni? Élni. élni. édes szép asszonykáin — Hisz ön a túlvilági éleiben? — Ha magával lehetnék ott. tudnék hinni. — Oh. kapitány, én ugy érzem, mi már találkoztunk valahol ra ami boldogabb életben. Fehje hajoltam a nyugvó széken, szemei szerelemittusau néztek feléin, mámorosan közeleledetl ajkain ajka felé, két rózsaszín ajak, télig nyitva várta a csókot s e pillanatban pokoli ordiiás hallatszott a hajtj fala mellől. Odarohantam, az első tiszt már előttem sietett arra : a részeges konyhaszolga állott romegve egy helyben a a hajó párkányára támaszkodva állott az óceán szörnye: a tengeri kigyó! Uriás pikkelyes test, irtózatos karmok, kigyónyak s egy borzalmas fej, melyből felénk villogott a kigyó kegyetlen, metsző szeme. Az első tiszt és én egyszerre sütöttük el a .szörnyetegre revolverünket, a dumdttin löveg lesiklott a pikkelyekről és a szörnyeteg nyugodtan y iséíneiesskedell a vizbe. Az eisö tiszt, megkért, hogy ne szóljak senkinek, mert kiutasok in égret.t énének. Nem is kellett volua figyelmeztetni, mert a mint megláttam a két kigyószemef, többé a hajón senki szavamat nem hallotta. Kabinomba zárkóztam és az első tiszt érthetőnek tálába rosszullétemet, odaküldte az ételeket. A szép asszony, a Szerelmes fiatal asszony hiába várta a csókot. , Folytatása következik ) TOLL HEGYGYEL A fekete lista. A Grill kávéházban két ur, két elválaszthatatlan törzsvendég az aktuális eseményekről cseveg : — Most mái remélem, hogy a feinini-'.tk becsukják a boltot és eszteienségeikkel végképen felhagynak Ilyen kudarc után valóban nem marad inas hátra. — Mics>da kudarcról beszél maga? — Hát nem tudja ? — Nem. — Budapesten rengeteg leány van foglalkoztatva irodákban. Csak természetes, hogy vannak köitak s/.epek is és ebből kifolyólag megint esak természetes, hogy egyes főnök és eégve/. • • inak, a kiknek odahaza savanyu házasélet ben van részük, hébe-hóba megcirógatják, megcsipkedik, megsimogatják e bájos kis inédikék polikáját. — Azt bisSOZB, ezt maga is megtenné. — Elhiszem azt. Yé;i kecske vagyok, tehát, én is megnyalom a sót. Most pedig rátérek a feministák kudarcára. A Nötisztviselök Országos Kgyesülete megirigyelte ezt az irodai életet. Fogta magát es csinált egy fekete listát. Kinyomozta, hogy Budapesten mely irodákban cirógatják, csipkedik, simogatják legjobban a leányokat es ezeket a főnököket rávezette erre a listára. Aztán ezt a listát sokszorosította és megküldütte minden egyes tagjának azzal, hogy feministáknak kerülni kell ez irodákat, hogy ilyen irodákba ne menjenek és ilyen irodákat ezentúl ök sem ajánlanak a tagoknak. — Nagyszerűek ezek a feministák 1 — Dehogy. Egyszerűen elfuserálták a dolgot. — Nem ertem. — Óriási módon blamálták magukat. Ezek után valóban semmi értelme sincs a feminizmusnak. — Mi történt? — Na. ezek ugyan jól megjárták azokkal a fekete listákkal. Képzelje, mihelyt ezeket a fekete listákat kézhez vettek a leányok, csak ugy özönlöttek azokba az irodákba, a hol csipkednek, cirógatnak, simogatnak. — Ccccccccccoccccccc! , . . — Igen. Még azok a lányok is, a kik biztos és jó állásokban voltak, de cirogatás, csipkedés és simogatás nélkül, otthagyták állásukat és a fekete listás irodákba ajánlkoztak. — Izgatóan érdekes. És miért tették ezt ? — A magyarázat nagyon egyszerű. A leányok nem épen azért, mennek irodákba, hogy a munkától megpenészedjenek. Ok olyan irodák után vágynak, • hol flörtölnek, a hol cirógatnak, csipkednek, simogatnak, a hol szóval kedélyesen ve-