Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-07-04

bérruily fontos, de légii esak egy részét képezi és a hozzáfűzött reményeket mindaddig nem fogja U; vallani, amig a azegeuyügy általános rendezéséből kiszakítva a/, általános rendezés rnvására külóuös protekcióban részesül. A betegápolás országos állapota a gyeimekvédeloin inogott már annyira elmaradt, hogy szervezett betegápolásról modern értelemben beszélni egyáltalán nem lehet és az országos batsgs'polási alap (elhasználásával esak a szervezett betegápolás rendkívül szűk kereteit tudták létssitOSi. A szegénységnek azt a legnagyobb osztalvái pedig, amely a gyermekek es a kórházi ápolásra •sorold betegek közé nem tartosó több; szegéaysket öleli fai, törvényeink jótól man meg említik, mert hiszen azok az intézkedések, amelveknek egy mellékesen közbeszúrt törvényszakasz alapján a szegények legtöbbje javara mar sok-sok év előtt meg kellett volna szüle!niök. ma még e-irájukban sem léteznek és még nlólött sem vnoyunk tisztában, hogy elibeu az országban tulajdonkepen ki is tartja kötelességének, kogj ezeket az intézkedéseket megtegye és a hézagot végre kitöltse. Mindezek emulasxtáaok a magáojőtékonyeágrs i- kárhozató* hataeeal voltak. A kössegélyezés reudesetleaségével párhuzamosan • maganjótékooyság is olyan irányban fejlődött, hogy a jótékonyságnak majdnem nem is nevezhető. Alit; akad orsság, amelybea a magsfejötékooyság a szegényeket ammra lealaoaoayitö tormában nyilatkoznék meg, uimi miiiaiunk. A megállapított napra öaszeesőditett alamíaaaakérégetők kellemetlen és ugv a kéregeiore, mint i szemléi Ire kiuos csoportjai a nagv dobra vert öltöztetéseK, a tüdohetegek részeié kolduló gyermekek miadmeganoyi fattyubajtáa-n a magyar szegén* ügynek. Ks mit mondjunk még az ugyaueaak magyar különlegességként, említhető szegényügyi ..irnok-re1.1riistkió,". Hazánkban meg pedig nemeeak • vidi ken, hanem a főváros kerületeiben is a legjobb esetlien dijiioknkra bízzak a s/egén\űgy ellátását. Ezek az elsőrangú hivatalnokok „gondozzák a szegényeket, sőt ők hozzak meg vita- ügyekbea rendise riat a j

1 gerős Ítéletet is, mert hiszen hazánkban mén nem igen volt eret arra, hogy szegény ügy az első tóműitől feljebb keiult volna. Ezek az állapotok valóban tarthatatlanok. Ahol as állam stég azzai sem törődik, hogy polgárai as ínségtől es nyomortői megarassanak, ott javító hatásokról, ideális javak megmentésekről bessélai Valiiban tulzas volna. A szegényügy Magyarországon teljesen pari agou hever, se szabályozó rendelet, sem pedig az égető keidéssel foglalkozó irodalom nincsen, százezrek sorsa, temérdek ártatlan exisztcnciának elptisz tiltása nyomja az állam lelkiismeretét Ka inégia minden ősön des. Dr. Für bűt h Tivadar. Milyen csárdás volt az, melyet Kudi eljárt Ilonkával. Hajába! Mi'yeii souper-esárdás ! A bah is vele nyitotta meg. A sogar, ragyogó leányt egyszeribe körülrajonglak. O lelt a balkiralyuö, ami világraasóló olyan helyen, mint Nagyszombat és vidéke. Éjfél előtt, a teázás alait Kudi suttogva szólt a leánynak : c

— Szerelem, Ilonka! Imádom! Akar-e a feleségem lenni? A borkereskedő apa és a „majdhogy báróné nem lett" mama szorongva uézlék a fiatal part. Szinte ők i- lcstbk a választ. A leány pedig ijedten nézett Rudira és erélyesen, sestatést szólt: — Nem lehetek az óué ! Nem lehetek senki*! Ne kérdezze miért? Ha szerelném is, ütni lehetuek boldog Noha, és ón se velem. A hadnagy ugy érezte, hogy fordul vele I világ. De tudta, hogy a leány viszont szereti. Elhatározta, hogy meg is hódítja, bármi Htok vau az ártatlan gyermek életében, C végére jar mindennel,. Folyt. köv. Az elátkozott tiszt. — ludai történet — Irta: G. A. Wels. 3 A rendőrség szemmel tartotta a gazfickókat s kellő pillanatban rajtuk ütött. A rablókat véres tejjel kergették széjjel, kettő súlyos sebbel került a börtönbe. Talán tényleg nein is volt ez más, mint nem szokatlan rabló tárna las, de lelkemben feltámad' az eláikozás gondolat i s nem mertem többé ! Éviéhez ezúttal közeledni. Levélben kimentettem 'magam ós elveszítve fényei reményemet, a nagy örökségre, jelentkeztem a minisztériumban s haladék nélkül hajóra ülve, elindultam szolgalatom I köztien felejteni egy szerelmes óra rettenetes következményeit. A tenger szörnyetege. Kényelmes, modernül berendezett pompás gőzösre váltottam jegyet, hogy a többi járatukat 'megelőzve, néhány nappal már előbb elérjem a Ifantasztikus almok világát, a Keletet. Még viszssagondolni sem szeretteim HZ elhagyott szárazJ földre, hol elveszíteni éreztem lelkem nyugalmát. A társaság rendkívül előkelő emberekből állott, de nekem alaő pillanatban feltűnt egy német bankár es feleség,.. Mintha gonosz szellemek játszottak volna velem; az asszony ugyanazt a babonás kek szemeket hordta, mini az olasz leányka, kinek a nevét nem is tudom, vagy mint volt menyasszonyom, Evie. A férje pulfadt arca, kellemetlen ember, pedig ugy nézett körül állandóan kigyósseméivel, hogy nemcsak 'n, de mindnyájan hamarosan meggyűlöltük. A hajón igen kelleim-sen társas életet éltünk, mint ez az óceán hajlikon szokás s az utazás első hete után jó barátságban éltünk valamennyien, kivéve a bankárpárt, mely tüntetően félrevonult tolunk. Kn pedig különben is valamely érzéstől ny iigtaiauit va, kei ültein őket. Talán igy is teit volna el egészen az ut, ha egy véletlen közbe nem jön. Hirtelen vihar támadt es mikor épen ott ukartam hagyni a fedélzetet, ésarevettem, hogy a német asszony elgondolkozva áll a középső részen és észre sem veszi, hogy egy Óriási hulláin közeledik. Nem habozhattam, a hullámhegy képes lett volna lesodorni a fedélzetről; odaugrottam a azt átölelve, megvártam a hullani étoaapásét. Csuromvizesek lettünk, de az asszony megmenekült. Midőn férje értesült a dologról, rendkívül hálás köszönetet mondott s ettől kezdve jó barátságba jutottunk. Szívélyes német emberek voltak és mint kiderült, csupán attól teltek, hogy az angol társaság esetleg nem fogadja szívesen be őket. Csakhogy nem maradt a dolog annyiban. Atti'd a perctől kezdve, hogy a viharban átöleltem az asszonyt s igy tartottam pár percig, nem tudtam varázsa alól szabadulni. S ö is igy leheI tett némileg, ereztem forró keze szorításából, meleg nézéséből s el kellett következnie a percnek. Nvari éj volt. Forró délövi éjszaka. Nagv heverő székeken ültünk a felső fedélzeten, a társaság már nyugodni tért. férje pedig uj barátaival sörözött az étkezőben. Egy német tisztre akadt, ki gvözte a sört, 'ohát most is azzal iddogálta a fekete, nehéz angol sört. A fiatal asszony elábrándozva nézett a sötét kék égboltozatra, fehér keze nyugodtan pihent kezemben, néha-néha iijkamkoz vontán s forrón megcsókoltam a fehér kezecskét. Miért is nem engedett oda a hullámoknak súgta mintegy maga elé. — Hogy mondhat ilyent a legszebb fiatal asszoiiv, kit valaha hordott hátán az óceán t — Jó volna meghalni, kapitány. — Meghalni? Élni. élni, édes szép asszonykám — Hisz ön a túlvilági életben? — Ha magával lehetnék ott. tudnék hinni. — Oh, kapitam. i "gy érzem, mi már találkoztunk valahol va'aiui boldogabb életben. Fehje hajoltam a nyugvó széken, szemei szetelemit.iasan néztek felém, mámorosan közeleb'deit ajkam ajka félé, két rózsaszín ajak, télig nyitva várta a csókot s e pillanatban pokoli ordítás hallatszott a hajó tála mellől. Odarohantam, az első tiszt már előttem sietett arra : a részeges konyliaszolga állott remegve egy helyben a a hajó párkányára támaszkodva állott az óceán szörnye: a tengeri kigyó! Óriás pikkelyes test, irtózatos karmok, kigyónyak s egy borzalmas tej, melyből félénk villogott a kigyó kegyetlen, metsző szeme. Az első tiszt és én egyszerre sütötiük el a szörnyetegre revolverünket, a dumduin löveg lesiklott a pikkelyekröl és a szörnyei.

ig nyugodtan iisá*iaarnssfcertstI a viabe, Az eisö tiszt megkért, hogy ne szóljak senkinek, mert az II'ások inegietteiiónek. Nem is kellett volna figyelmeztetni, mert a mint megláttam s két kigyószemet, többé a hajón senki szavamat nem hallotta. Kabinomba zárkóztam és az első tiszt érthetőnek találta rosszullétemet, odaküldte az ételeket. A szép asszony, a Merelm.es liatal asszony hiába várta a csókot. (Folytatása következik.) TOLLHEGYGYEL A fekete lista. A Grill kávéházban két ur, két elválaszthataflan törzsvendég az aktuális eseményekről cseveg : — Most már remélem, hogy a feministák becsukjak S boltot es esz!eleiiségeikkel végképen felhagynak Ilyen kudarc után valóban nem marad inas hátra. — Micsoda kudarcról beszél maga? — Hát nem tudja? — Nem. — Budapesten rengeteg leány van foglalkoztatva irodákban. Csak természetes, hogy vannak köztük szépek is és ebből kifolyólag megint csak természetes, hogy egyes főnök és cégvezető Ólak, a kiknek odahaza savanyu háznséb-ib.-n van részük, hébe-hóba megcirógatják, megcsipkedik, megsimogatják s bájos kis médlkék potikáját. — Azt hiszem, ezt maga is megtenné. — Elhiszem azt. Vén kecske vagyok, tehát én is megnyalom a sot. Most pedig rátérek a feministák kudarcára. A N'..tisztviselők Ország Egyesülete megirigyelte ezt az irodai életet. Fogta magát es csinált egy fekete listát. Kinyomozta, hogy Budapesten mely irodákban cirógatják, csipkedik, simogatják legjobban a leányokat .s ezeket a főnököket rávezette erre a listára. Aztán ezt a listát sokszorosította és megküldötte minden egyes tagjának azzal, hogy feministáknak kerülni kell ez irodákat, hogy ilyen irodákba ne menjenek és ilyen irodákat ezentúl ok sem ajánlanak a tagoknak. — Nagyszerűek ezek a feministák 1 — Dehogy. Egyszerűen elfuserálták a dolgot. — Nem értem. — Óriási módon blamálták magukat. Ezek után valóban semmi értelme sincs a feminizmusnak. — Mi történt? — Na. ezek ugyan jól megjárták azokkal a fekete listákkal. Képzelje, mihelyt ezeket a fekete listákat kézhez veitek a leányok, csak ugy özönlöttek azokba az irodákba, a hol csipkednek, cirógatnak, simogatnak. — Cccccccccccccccccc! . . . — Igen. Még azok a lányok is, a kik biztos él jó állásokban voltak, de cirogatás, csipkedés és simogatás nélkül, otthagyták állásukat és a tekete listás irodákba ajánlkoztak. — Izgatóan érdekes. És miért tették ezt ? — A magyarázat nagyon egyszerű. A leányok nem épen azért mennek irodákba, hogy a munkától megpenészedjenek. Uk olyan irodák utan vágyunk, a Ind flörtölnek, a hol cirógatnak, csipkednek, simogatnak, a hol szóval kedélyesen ve-